36. rész ~Barátnője~

                                                                                                  (Sidney    szerk. megj.)

~ Jessica szemszöge ~

Épp készítettem egy kis gyümölcsös turmixot, amikor csöngettek. Félig olyan voltam, de siettem ajtót nyitni. Majdnem elestem útközben Duffy miatt, mivel a lábam alatt futott a bejárathoz. Kinyitottam, s megláttam Justin-t. Köszönni nem tudott, hisz a kutyám egyből letámadta.
- Szia, Duffy! - simogatta meg Justin.
A kutya válaszképpen megütötte mancsával barátom mellkasát. Azután vissza is szaladt a házba. Justin felállt, és közelebb lépett hozzám.
- Szia! Hát te? - kérdezte, közben beljebb tolt derekamnál fogva.
- Szia! - csókoltuk meg egymást. - Turmixot készítek. - vigyorogtam.
- Hmm.. elég finom. De... - lecsúsztatta kezét térdhajlatomra és felkapott. Két lábam körbefontam dereka körül. - te sokkal finomabb vagy! - adott puszit a számra, amiből egy vad csók keletkezett.
Bevitt a konyhába, ahol rárakott a pultra, ám még a lábam között volt és erősen fogta a derekamat.
- Ezt meg mire véljem? - fontam kezeimet nyaka köré.
Közel hajolt a fülemhez, arcát enyémnek simította. Éreztem finom, puha, selymes bőrét. Bódító illata ámulatba ejtett. Jellegzetes Justin Bieber illat. Mind közül felismerném.
- Kívánlak! - suttogta.
Lehelete csiklandozta bőrömet. Szavától és önmagától már-már beindultam. Lábaimmal körbefontam őt, majd úgy szorítottam magamhoz, hogy egy hangya sem férne el köztünk.
- Na mi az? Csak nem beindultál? - röhögött a fülembe.
- Eszeveszettül hiányoztál! - néztem szemeibe.
- Te is, de most már 'úgy' is. - hangoztatta ki az - úgy - szócskát.
- Szeretnélek érezni, de most itt nem lehet.
- Megértelek. És ezért most csókolj meg! - kuncogott.
- Bármikor. - nevettem.
Rátapadtam hívogató ajkaira, amitől a pillangók kitörni készültek hasamból. Szenvedély, hiányérzet, boldogság, vágy, láng, ami köztünk ég a szerelemtől és a legfontosabb... szeretet volt ebben a csókban. Isteni, telt ajkai harmonikusan mozogtak enyémeken.
- Hmmm... - nyúlt bele a nagy turmixos pohárba, majd lenyalta ujját.
- Milyen? - mosolyogtam rá.
- Isteni! Pont mint te! - csókolgatta nyakamat.
- Nyugi már, kanos! - nevetve löktem el magamtól.
- Mert az előbb nem te voltál az, aki beindult. Tényleg nem. - rázta a fejét vigyorogva.
- Az teljesen más.
- Komolyan? Figyelj csak! Megmutatom milyen volt. - húzott magához közel.
Apró csókokat lehelt állam vonalára, nyakamra és kulcscsontomra. Élvezetes nyögések szaladtak ki számon. Mikor ajkaim mellett volt, nem tétovázott tovább és én sem. Egyszerre tapadtunk egymás ajkaira. Sokáig tartó csókunk után, csillogó szemekkel néztünk a másikéba. Én még mindig a pulton ültem, Justin a lábam között állt, nekidőlve a konyhapultnak. Két keze fogták derekamat. Érintése, mint mindig, forró volt. Ujjait kicsit belevájta bőrömbe. Éreztem, hogy vágyik már a dologra. De egyelőre még nem szeretném. Se itthon, se most.
Jobb kezemet felkarjára simítottam. Bal kezemmel beletúrtam égbe ágaskodó hajába. Lassan fogtam kezeim közé selymes haját. Cselekedetemet figyeltem, míg ő engem nézett. Éreztem tekintetét arcomon, s láttam a mosolyát. Végigtúrtam haján, levittem kezem tarkóján, majd érzékien megöleltem.
- Aranyos vagy. - kuncogott.
- Szeretlek Justin. - bújtam mellkasába.
Percekig csak öleltem. Nem akartam elengedni. Meg akartam állítani az időt. Vele akartam mindenáron lenni. Teljesen elrabolta a szívemet. Minden utálat vagy épp nemtetszés kimúlt belőlem. Iránta csak szeretetet, erős vágyat, boldogságot, meg még ezer ennyi csodás érzést, köztük a legfontosabbat, a szerelmet táplálok.
Elengedtük egymást. Justin észrevette, hogy pár könnycsepp kigördült a szemeimből. Odakapta kezét arcomhoz, és letörölte a sós cseppeket. Hajtincsemet fülem mögé tűrte. Két keze közé vette arcomat, hüvelykujjával pedig simogatta bőrömet.
- Én is szeretlek Jessica Moore. - adott egy lassú, hosszas puszit az arcomra. Elmosolyodtam.
- Megisszuk? - nyúltam a méretes pohárért.
- Aha, de üljünk le ide. - vette el kezemből a turmixot, majd odament az étkezőasztalhoz, és leült.
- Oké. - leültem az ölébe.
Egymást itattuk. Elszórakoztunk. Tévét néztünk, beszélgettünk. Megcsináltuk a még tartó közös feladatot. Mielőtt Chris hazajött volna, Justint elzavartam.


~ Sidney szemszöge ~

Reggel a telefonom csengőhangjára ébredtem. Kipattantam az ágyból, majd a fülemhez kaptam a készüléket.
- Igen?
- Szia Sidney! Nem sokára megyek hozzád.
- Oké Lil! De valami baj van? - túrtam bele hajamba.
- Hát, ez mondható annak.
- Jó, akkor siess!
- Ok, mindjárt ott vagyok.
Eltotyogtam kómásan a szekrényemhez, kivettem egy csini szettet. Elmentem a fürdőbe, lefürödtem, összeszedtem magam. Kivasaltam a hajam, sminkeltem, de előtte arcot és fogat is mostam. Nem utolsó sorban felöltöztem.
Lementem a konyhába. Készítettem kávét. Már épp öntöttem ki a bögrémbe, amikor csöngettek. Felnéztem a faliórára. 09: 43. Elég hamar ideért Lil.
Odamentem a bejárathoz, és ajtót nyitottam.
- Szia! - mosolyogtam.
- Hello! - jött beljebb.
Puszilkodtunk, aztán becsukva az ajtót, elindultam a konyhába vissza. Folytattam a kávé kiöntését.
- Kávét? - kérdeztem.
- Elfogadom, köszi. - ült le az asztalhoz.
- Itt van. - raktam elé, majd én is helyet foglaltam. - Mi az a probléma? - tértem a lényegre.
- Tudsz valamit Justinról? - érdeklődött.
- Tudnom kéne?
- Valamit... Esetleg van valakije? Vaaagy... - húzta el a szavakat.
- Úgy tudom tetszik neki valaki.
- Az jó, mert van csaja.
- Honnan tudod?
- Valamelyik nap láttam őket egy kocsiból kiszállni. Előbb akartam jönni, csak nem tudtam, dolgom volt. - itta meg kávéját.
- Jaa, vagy úgy! Tudom melyik suliba jár, elmegyünk?
- Menjünk. De mikor végeznek?
- Szerintem olyan egy óra vagy fél kettő tájékában.
- Okés. Akkor addig elmegyünk a raktárházba. - állt fel.
- Menjünk. - mosolyogtam.
Bezártam a lakást, és mentünk is a kocsihoz. Útközben Lil beszélt hozzám.
- Csajszi! - álltunk meg a fekete Audi mellett. Azt hittem, hogy luxusautóval jön, ez nála nem az. Biztos, hogy a tervében benne volt Justin lenyomozása.
Ránéztem kérdőfejjel, és már válaszolt is.
- Te vezetsz! - nyomta a kezembe a kulcsokat.
- O-oké. - néztem furcsán, meglepődötten.
- De miért is? - ültünk be.
- Mivel most nincs kedvem vezetni. Na, irány a raktárház.
- Rendben. - vontam meg vállam.
Bedugtam az indítóba a kulcsot, ráfordítottam egyet, amitől már búgott is a motor. Rányomtam a gázpedálra, s már mentünk is. Az utat csendesen tettük meg. Nyugodtan vezettem.
- Sidney - szólított Twist.
- Igen? - kaptam felé a fejemet.
- Lefeküdtél Justinnal?
- Ez meg milyen kérdés? - kerekedtek ki szemeim.
- Olyan, amire válaszolnod kell.
- Nem publikus. - vágtam rá.
- Jó. - gondolkodott el. - Akkor ma estére megvan a munkád.
- De nekem este programom van. - akadtam ki.
- Pedig csak egyszerű választ kellett volna adnod. - rántotta meg vállát.
- Jól van. Igen, lefeküdtünk már Justinnal. - mosolyodtam el.
Na persze nem a jó benyomás érdekében, csak hihetetlen jó vele az ágyban. Annyira férfi. Törődő, odafigyel mit hogy csinált, érzéki. Igazából megvallva az igazat... tetszik. Megért, jó vele a kapcsolatom és szeret, barátként. Jobb lesz kivernem a fejemből, mert neki barátnője van, nekem meg alakul egy kapcsolat. Remélem. Ma este találkozóm van egy helyes sráccal, akivel múltkor összeakadtam a plázában. Mióta Justin éli az életét, és utoljára úgy ment el, hogy szexeltünk, azóta a srác folytonosan hívogat. Ma lesz az első randink. Mivel mindig közbejött valami, nem tudtunk találkozni, és most már tényleg nem akarom elhalasztani.
- És mikor?
- A múltkor, miért?
- De akkor, amikor csaja volt?
- Nem, akkor még csak azt mondta tetszik neki valaki.
- Mi van? Justin megpuhult. - nevetett.
Csevejünk közben odaértünk a célponthoz. Kiszálltunk, bementünk a raktárházba, ahol a srácok keményen nyomták a melót.
- Szevasz főnök! - fogott kezet Andre az említettel.
- Csá!
- Szia Sidney! - köszönt a helyettes.
- Szia! - viszonoztam.
Lil elindult az iroda felé szótlanul, közben a fiúk odaköszöntek nekünk. Mi is mentünk a főnök után Andreval. Kérdőn rám nézett, majd megrántottam a vállam válaszképp, hogy nem tudom mit akarhat.
- Andre! Justin hogy végzi a munkáját? - helyezte magát kényelembe Twist az irodaasztalnál lévő széken.
- Elég jól. Nincs vele baj, rendesen megcsinál mindent. - tette zsebre kezét Andre.
- Add ide a papírjait!
Andre már rohant is. Letette elé a papírokat, amiket kért Lil. Olvasni kezdte a dolgokat. Amúgy mindenkinek van egy saját mappája, amin levezetjük, vagyis inkább Andre, mi csak aláírjuk, hogy ki-mikor-mennyit-hová szállított.
- Rendben van. - jelentette ki Andre.
- Ja. - dobta félre a mappát a főnök.
- Van valami?
Lil rám nézett, aztán a helyettesünkre, majd elővett egy szál cigit és rágyújtott. Ezután a nézése után szólásra nyitottam a számot, ám előtte sóhajtottam egyet.
- Justinnak kapcsolata van, és szerintem Lil azért van kiakadva... - itt belevágott az emlegetett a szavamba.
- Mert biztos elmondta a kurvájának ezt a drogos ügyet. - kapta fel egy kicsit a vizet.
- Miért mondta volna el? - húzta fel szemöldökét a másik fiú.
- Nyugi már, utánajárunk. De nem hiszem, hogy elmondta volna. - mosolyogtam.
Egy ideig beszélgettünk, aztán elindultunk Justin iskolájához. Odafele is én vezettem. Megálltunk a bejárathoz közeli parkolóban, és onnan vártunk. Félóra volt mire kijöttek kézen fogva. Egy bandában voltak. Felismertem Olivert, Ryant, annak oldalán pedig egy csaj (?). A többinek a nevét nem nagyon tudtam, inkább csak látásból ismerem őket.
- Látod? - mutogatott feléjük a mellettem ülő személy. Justinék csókolóztak. - Ha már ennyire összemelegedtek, biztos, hogy elmondta neki mi a tényfelállás körülötte.
- Lil! - szóltam rá. - Állj már le! Szerinted, ha elmondta volna Justin a csajnak az ügyet, akkor még mindig vele lenne?
- A szerelem mindent legyőz. - vágta oda nekem.
- De amúgy tényleg Justin vigyázhatna vele, mert látom a csajszin, hogy bármit kiszedne belőle. - néztem meg őket jobban, és már kezdtem megérteni a fekának a baját.
- Tudod mit? - nézett felém vigyorogva.
- Nem, mit?
- Megfigyelésen leszel.
- Milyen megfigyelésen?
- Beiratkozol ide, mintha suliba járnál. És Justint le kell foglalnod.
- Ez mit jelent? - vontam fel szemöldökömet.
- A barátnője leszel. - vigyorodott el jobban.
- Mi? ez kizárt dolog! - ráztam meg hevesen a fejemet.
- Muszáj lesz megtenned az érdekünkben. - nézett rám kérlelően.
- Nem tudom. Boldognak tűnik, miért én legyek a ribanc, aki közéjük áll? - fordultam felé testemmel, amennyire lehet egy kocsiban.
- Mert te ismered Justint, és úgyis már kufircoltatok. Most is jól fog jönni neked is és tuti, hogy neki is. - nevetett fel.
- Nincs erre embered?
- De van. Itt van előttem, és épp könyörgök neki, pedig ilyet soha nem tettem még.
- Nem tudom. - húztam a számat.
- Adok plusz pénzt. Addig fizetlek, amíg be nem válik a tervem.
- Hát... - gondolkodtam el.
- Jól jönne, nem?
- De, csak...
- Oké, akkor ezt megbeszéltük. Hétfőn kezdesz itt. A többit meg úgyis még megbeszéljük. - fordult vissza, közben ravaszan mosolygott.
- Jól van. - sóhajtottam bűnbánóan.
- Na menjünk, mielőtt meglátnak! - abban a pillanatban indultam is.
Én nem akartam ebbe részt venni, de Lil nagyon könyörgött. Tudtam, ha a pénzt nem fogadom el, akkor durvább eszközökhöz nyúl. Elvisz egy bárba, ahol akár sztriptíztáncosnak is beállít. Vagy bármit csinálhat velem, hisz benne vagyok a drogos ügyekben, ahonnan kijutni nem egy egyszerű eset. Tudtam, hogy fel fogja kapni a vizet. Így is csak azért vigyorgott, mint a hülye gyerek, mert Justint készítheti ki ezzel. Előre sajnálom szegény srácot. De lehet, hogy így közelebb kerülhetek hozzá. Egyik felem sajnálja, a másik pedig örül neki, hogy közelebb juthatok hozzá.




Wáá, köszönöm a 44 követőt Bloglovinon, a 23 rendszeres olvasót itt, és a kommenteket is. *-* Isteniek vagytok.♥ Láttam, hogy nyomtatok az - imádom - gombra. Köszönöm, fenomenálisak vagytok. :D 
1. Írjatok zenecímeket és berakom a lejátszóba! 
2. Írhattok chaten is, nyugodtan! :D
Bocsi, ha unalmas lett. De most viszonylag hamar meghoztam az új részt. Próbálom minél hamarabb hozni a következőt, amibe fhuuuu, most lesz egy olyan +18-as rész. Össze kell magam szedni, hogy szépen megírjam. :$$ 
Amúgy ha valaki megijedt vagy megijedne, Ne tegye! Annyi ötletem van, hogy áhhh, eltart egy ideig a blog. :DD 
Kérdés: Várjátok a következő részt? :D ♥
Igyekszem majd hosszúra és izgalmasra, romantikusra írni. Addig is jó olvasást! Sok puszi! :* 

35. rész ~Kölyök~

~ Justin szemszöge ~

- Pattanj be, tesó! - veregettem meg vállát Olivernek.
Beszálltunk a fekete kocsimba, a Range Roverbe, és már búgott is a motor.
- Akkor induljon a meló! - nézett rám féloldalas mosollyal haverom.
- Ennyit teljesíteni... - vakartam meg tarkómat.
- Megtudjuk csinálni! - tette kezét vállamra.
- Együtt. - mosolyogtam.
Felé nyújtottam jobb kezem, s lepacsiztunk. Gyors elhajtottam az iskola területéről. Mentem már tíz perce, köztünk csend volt. Megálltam egy rendőrlámpánál, egyik kezem a kormányon, másikkal a napszemüveget húztam le fejem tetejéről. Azután a váltóra helyeztem vissza, és vártam, hogy zöldre váltson a lámpa.
- Hé, tesó! Nézd milyen jó csajok. - mutatott ki az utcára Oliver.
- Hallod, Tesó! - toltam le a napszemüveget az orrnyergemre. - Barátnőm van, és szeretem. - mondatom végére visszavettem a napellenzőt.
- Baszd meg! Tényleg. - kapta rám fejét. - Most kivel fogok csajozni? - csúszott lejjebb az ülésben, ezzel kényelembe helyezve magát.
- Chazzel! - röhögtem.
- Ha-ha, de vicces. - nézett rám unottan. Én még mindig röhögtem.
- Bocs, haver. De az a korszakom elmúlt. - rántottam vállat.
- Áh, inkább örülök nektek. - legyintett, majd mosoly húzódott arcára.
Vigyorogva rápillantottam, majd a lámpát látva zöldre váltott, ezzel elindultam az úttesten. Ahogy mellettem, és mögöttem is a többi autós.
Haverom bekapcsolta a zenét, hangosra tekerte a hangerőt.Elérte, hogy az utcákon ránk figyeljenek. Nem kellett sok, oda is értünk a nagy raktárhoz. Egy nagyon gondosan eldugott részen van ez a hely. Leparkoltam, kint voltak páran. Mi kiszálltunk a járműből, s a többiek felé indultunk.
- Bieber! Watson! - szóltak oda nekünk.
- Szevasztok! - pacsiztunk le mindenkivel, aki kint tartózkodott. Úgy látszik megy a meló, csak épp szünet van. Öten voltak kint.
- Pihenő van srácok? - tártam szét két kezemet.
- Hát ja. - röhögtek.
- Főnök? - érdeklődött tesóm.
- Ő nincs itt. Andre van itt. - válaszolta a nigga. Egy rendes, jó fej srác, eltérve a fekete bőrszínétől. Vannak itt páran, akiknek egyezik a bőrszínük az övével. Bírom, nagyon nagy arc.
- Oké, kösz. - intettünk.
Balra lépve elindultunk be a raktárházba. Elég nagy, de be van rendezve mindenre, mármint az autók javítására. Azok a srácok, akik kint álltak, ők javítják a járműveket, illetve szétkapják, az alkatrészeket meg eladják, abból a 40%-a az övéké, a többi a főnöké, Twisté.
Ez még nem semmi. Hátul van egy nagyobb iroda, ami a időnként az övé, ám gyakran Andre van itt. Kikerültük a kocsikat, meg a hozzájuk való alkatrészeket, szerszámokat. A nagy fekete ajtót, ami bőrrel volt védve a zajtól, vettük célba. Elől mentem, így én nyitottam be.
Meglepődve léptünk be. Andre a főnökhelyettes épp tárgyalt. Azzal nem is lenne gond, ha a nagy csapatból valakivel, nem. Egy fekete kis sráccal. Fiatalabb volt nálunk.
- Gondolkodj kölyök! - mondta Andre ölbe tett kézzel.
- Már döntöttem, és a véleményem, hogy király ez a hely. - rántott vállat.
- Tudod milyen veszélyekkel jár? - láttam haveromon, hogy ideges, aki persze kommunikált a kölyökkel.
- Szeretem a veszélyeket. - csillantak fel szemei.
Mi csak álltunk ott Oliverrel, és néztük, hogy ez a gyerek nem komplett. Andre-n pedig látszott, hogy ideges.
- Hány éves vagy, haver? - kérdeztem.
- 15. - válaszolta.
- És mit keresel itt? - támaszkodtam neki a főnök asztalának, ezzel háttal voltam a helyettesnek, de szembe kerülhettem a sráccal is.
- Munkát. - válaszolta.
- Keress egy tisztességes, legális helyen! - veregettem meg vállát.
- Justin! Beszélhetnék veled? - szólított Andre.
- Persze. - fordultam felé bólintva.
A többiekre nézett jelentőségteljesen, amire ők vették a célzást és kifáradtak az irodából.
- Mondjad! - dugtam zsebre kezeimet.
- Figyelj! Kéne egy terv, hogy lekoptassuk a kölyköt. Nem akarom belekeverni ebbe az egész ügybe, Lil még kikészítené. - sóhajtott.
- Elhiszem, amilyen kegyetlen ez a Lil tuti becserkészné. - néztem le a földre. - Van is gy ötletem. - kaptam fel a fejemet pár perc után hirtelen.
- Te vagy az emberem, Bieber! - tartotta jobbját. Lepacsiztunk.
- Add ide a teljesítményemet, elintézem, de a kölyökkel, mert jön velem! - kacsintottam.
- Adom is. - kerülte ki az asztalt.
Majd nekem jobbra az ajtóhoz indult. Kinyitotta, bementünk. Ez a kisebb helység televolt polcokkal, amiken dobozok tartózkodtak. Mindenkinek bele van készítve az adagja, amit ki kell, illetve el kell szállítania. Gyors Lekapta a két dobozt a nevemmel ellátva, amit minden egyes alkalommal letépünk, majd ráírjuk a vevő nevét.
Ma hosszú napom lesz, mivel kétszer öt kilót kell szállítanom, ami az átlaghoz képest durva. Ez az öt kiló, ami az egyik dobozban van, tartalmaz marihuánát, s egy különleges, de erős partidrogot. A másikban ugyanez. A két dobozt, két különböző helyre kell kiszállítani. Hartfordba és Monticelloba.
Kivágtam az ajtót, mielőtt a két srác megrezzent. Vigyor ült ki arcomra.
- Gyere, haver! Munka van. - néztem a fekára.
- Már most? - nézett rám elkerekedett szemekkel.
- Mi van? Csak nem beszartál? - röhögtem.
Elindultam, közben tesómra pillantottam. Oliver sejtelmesen, de értően vizslatott.
- Ki, én? Ugyan. - hallottam meg kicsit kétségbeeső hangját.
Mikor kiértem, a srácok még mindig kint álltak, és meglepően szuggeráltak. Mivel a gyerek már mögöttem lihegett. Amúgy jó arcnak tűnik, de most muszáj lesz átmosnom az agyát. Nem keveredhet bele ebbe a mocskos világba. Én már azóta hihetetlenül bánom. Jessica ezt nem tudhatja meg. Nem akarom neki elmondani. Elítélne, vagy hozzám se szólna. Amit tőle kapnék kínzást biztos, hogy nem bírnám ki. Mikor már lezajlott az egész ügy, vagyis kiléptem, elmondom neki. Nem szeretném, ha elfecsegné valakinek. Bízok benne, de ezt a mocskos titkot inkább kiűzöm a gondolataimból amikor vele vagyok. Próbálok vele úgy meglenni, hogy ne vegyenek észre. Mert könnyen célpontjukká válhat. Ha kilépek és meglesz rá az ürügyem, akkor simán elkapják, Őt teszik tétté. Roppantul mellőzni akarom a barátnőmet Liltől és az embereitől.
- Fogd meg! - adtam át a két dobozt a fekának. Akinek még mindig nem tudom a nevét.
- Oké! - bólintott, majd tartotta kezeit segítségemre.
Kinyitottam a csomagtartót, majd beraktuk a dobozokat. Gondosan lecsuktam azt. Addigra már Oliver is ott termett egy sötétkék, középen fehér csíkos Ford Mustang Gt500-al. Imádom az ilyen felturbózott kocsikat.
- Csá tesó! - hajoltam be az ablakon. - Hova-hova? - röhögtem.
- Szállításra. - nevetett ő is.
- Jól van, sok sikert!
- Nektek is! - nézett az 15 éves fiúra, aki majdnem hogy mellettem állt.
- Kösz. - pacsiztunk le.
Felbúgott az a nagy hangja, mivel rálépett a gázra, s már süvített vele. Öt másodperc sem kellett, kifordult az utcára.
- Pattanj be, haver! - biccentettem a fejemmel a kocsi felé.
- Jee, bébi! - vágta zsebre a kezeit.
Bepattantunk mi is az autóba, szépen kitolattam, intettem még egy utolsót a skacoknak és a már kint ölbe tett kézzel álló Andrenak. Aki kacsintott egyet, majd visszaintett.

Már negyedórája, néma csendben tartunk a Monticelloba vezető úton. Gondolkodtam egy kicsit, megköszörültem a torkomat, majd beszédbe kezdtem.
- Mondj már valamit magadról! - néztem rá vigyorogva.
- Jaa, Jaden vagyok, csá! - intett kezével.
- Jaden! Nem mondom, hogy üdv a bandában, mert nem fogsz te oda belépni! - figyeltem az útra.
- Dehogy nem.
- Miért akarsz ennyire drogot szállítani?
- Mert olyan veszélyes... - rántotta meg vállát. - Jó munkának tűnik. - mosolygott.
- Nekem is annak tűnt öt éve. - mondtam kifelé az ablakon, pont mikor fordultam balra, mivel kanyar volt.
- Na, és azóta mi változott? - vette lazábbra a dolgot.
- Sok minden. - néztem felé. - A főnök köcsögebb. Azt hittem, hogy egy utcai kaland, de nem. Élet-halál között mozog az egész dolog. Ha valamit elcseszel, akkor kinyírnak. Hidd el, engem fenyegettek már meg. Az anyámat és a kis tesóimat el kellett rejtenem egy másik városban, hogy ne essen bajuk. És ez mind az én hibámból származott. - tartottam beszámolót.
- És apád? - hallottam hangjában az ijedtséget, de leplezte, vagyis próbálta.
- Ő? - pillantottam felé, mire bólintott. - Ő meghalt.
- Ugye, ugye... - hadonászott összevissza.
- Miattam? Nem. Beteg volt, rákos volt. De mégis sokszor magamat hibáztatom.
- Részvétem. És utána mit csináltál? - tette fel az újabb kérdést.
Sóhajtottam egy nagyot. Éreztem, hogy a szemeimben már meggyűltek a könnyek. Pislogtam párat, hogy ne kezdjenek el hullani. Nyeltem egy nagyot, majd válaszoltam Jaden kérdésére.
- A haverokkal bulizni jártunk, megfogtunk egy csajt és... Szóval igen. Ebbe fojtottam bánatomat. De azóta van egy lány, aki mellett lenyugszom, megdobogtatja a szívem. És szeretem.
- Vágom. - bólintott.
- És te?
- Középsuliba megyek jövőre. Van egy-két haverom, de sokan nem foglalkoznak velem.
- Melyikbe?
- Abba a híresbe, tudod...
- Ja, a Wildcats-be. - röhögtem.
- Igen, de mit nevetsz?
- Először is, leszarod a tanulást, és hogy nem tudtad mi a jövendőbeli iskolád neve. - nevetettem tovább.
- Mintha rólad az rína le, hogy tanulsz. - nevetett fel.
- Nem, de próbálok a jó útra tévedni.
- Kisebb-nagyobb sikerrel.
- Jah. - mosolyogtam.

Mit ne mondjak, rossz volt felhozni ezeket a rejtett dolgokat egy olyan személynek, akit nem is ismerek. Jessicanak nem mondtam ebben a témában semmit, de annak a srácnak, aki három évvel fiatalabb nálam, és most épp két droghivatásra tart velem, Jadennek beszámolót tartottam. Mondjuk az sem mindegy milyen szempontból. A barátnőmnek nem merek beszélni az életem egyik legfontosabb részéről. Félek attól, hogy hogy fogadja. Lehet örökre megutálna emiatt az illegális dolog miatt. Fogalmam sincs hogy kezelné a helyzetet. De Jaden... Nos, neki mindenképpen muszáj volt elárulnom. Roppantul szeretném egy átlagos, de mégis szórakoztató srácnak látni, akinek az átlaga hármas, esetleg négyes. Őszintén mosolyogni, vagy egy sportos kölyök lenne a kosárpályán, aki a kosárlabdáért él-hal. Aki mindennap ledobja a napi gondjait a válláról egy kiadós edzés után. És mikor meccs van, harcol a csapatáért. Belead anyait, apait. Kis kori álmaim foszlottak szerte azért, mert az utcán Oliverrel megláttunk két néger srácot, akik egy másik embernek adnak át egy kisebb csomagot. Mi persze kíváncsiak voltunk, utánuk szaladtunk, majd egy nagy raktárháznál találtuk magunkat. Akkor még nem volt autóműhely a raktárházban, ezért beszöktünk oda, s körülnéztünk.

" 
      - Biebs! - szólt nekem haverom. 
      - Mondjad! - tekintettem felé kíváncsian. 
      - Szerinted mi lehet ez a hely? És mi lehetett az a kis tasak? - kérdezte. 
      - Nem tudom, de jó sok pénzt nyújtott át nekik a hapsi. - vigyorogtam. 
      - Ha tudnánk sok pénzt szerezni, akkor letehetnénk később a jogsit is. - dobta át karját vállamon. 
      - És be tudnánk fizetni a kosáredzéseket! Persze mezt, cipőt is kaphatnánk. - ábrándoztam. 
De ebből nyomban kizökkentett egy férfi röhögése. Oliverrel szélsebesen odakaptuk egyszerre a fejünket. 
      - Mi van kölykök? - nevetett. 
Egy néger pasas, fullcapben - ami fordítva volt a fején -, lógó farmernadrágban, fekete - fehér feliratos - pólóban és ezt kiegészítve egy fehér, cipzáros pulóverben állt ott. Az egyik volt a kettő közül, akiket egy kevésbé feltűnő utcában láttunk meg. 
      - Csak nem pénzt akartok szerezni? - jött hozzánk közelebb. Mi csak bólogattunk. 
      - De! Nagyon jól jönne! - mondtam. 
      - Tuti lenne. - jelentett ki Oliver. 
      - És mit kerestek itt? - állt meg előttünk.      "

Innen kezdődött ez a drogos ügy. A két srác jó fej volt, majdnem el is zavartak minket, de mi még maradtunk velük beszélgetni. Izgalmasnak tűnt. Egyszer csak megjött egy nagy, kigyúrt ember. Tőle aztán berezeltünk. Aztán azzal fogott meg minket, hogy mi nagyon nagy sikert aratnánk, és a többi csábító szöveg. Persze mi voltunk olyan hülyék, hogy be is dőltünk. De hajtott minket az a vágy, hogy az álmunk valóra váljon. Hogy kosarasak legyünk. A szüleinktől nem akartunk pénzt kérni, saját magunk akartuk megoldani a problémát.
A nagy kigyúrt állatról pedig annyit, hogy Dél-Amerikában uralkodik. Állítólag. S megbízott egy bunkó takonyt. Egy évvel idősebb nálam, mégis mindent hisz magáról, mert ő vezeti a vállalkozást.
Pontosabban azért is gyűlölöm, mert amióta majdnem elkaptak engem a zsaruk, erre ő próbára tett. Fenyegetések hadával kellett szembenéznem. Megfenyegetett, hogyha nem csinálok meg egy olyan szállítást, ahol olyan emberek vannak, akik egy szavadért képesek kinyírni, akkor megöli az édesanyámat. Muszáj volt szembenéznem azzal a ténnyel... Vagy elmegyek a gettóba vagy soha többet nem látom az anyámat. Ez pontosan tavaly történt. Több mint egy éve, hogy Los Angelesben él a rosszcsontokkal. Ők tudják, hogy tanulni vagyok itt, ám ezzel ellentétben anyu tudja az egész zűrös ügyemet. 16 éves koromban jött rá, miután apa meghalt, és sorba hordtam haza a nagy pénzeket. Anya összetört, nem tudott dolgozni, mert a kicsikre is vigyázni kellett, így muszáj volt elfogadnia a lóvét. Utána folytatódtak a dolgok. Megkaptuk apa után az örökséget és elmondtam anyának, hogy itt nincsenek biztonságban. Ekkor költöztek el, azóta egyedül élek. Mentségemre szóljon, hogy az a nagy ház apa örökségéből van. Ott laktunk anyáékkal. Kiskoromban pedig máshol laktunk.

Egy órával később mentem az úton, amikor dugóba keveredtünk. Néztem összevissza. Elől láttam lámpákat villogni. Vagy négy rendőrautó állt ott.
- Mi ez tesó? - érdeklődött Jaden.
- Lehet valami igazoltatás. - vezettem lassan előre, ahogy ment a sor.
- Ugye nem nézik át az autót? - esett kétségbe.
- Csak nem megijedtél, tesó? - kuncogtam.
- Nem, dehogy. - rázta meg a fejét.
- Tényleg? - vigyorogtam.
- Ezek mit akarnak? Ránk jönnek négyen. - idegeskedett.
- Ne idegeskedj, mert észreveszik és biztos, hogy átkutatnak! - utasítottam, mikor jöttek felénk a rendőrök.
Lejjebb húztam az ablakot, teljesen. Odajöttek ketten, a többi kettő ment tovább.
- Jó napot kívánok! - köszöntem.
- Jó napot! Brooks biztosúr vagyok. - mutatta fel jelvényét. Mire bólintottam.
- Személyazonosító igazolványát, lakcím kártyáját és jogosítványát kérem szépen!
- Rögtön! - kutattam a kesztyűtartóban. Kivettem a kért dolgokat és odaadtam az embernek.
- Köszönöm! - vette el. Nézegetni kezdte a kártyákat. - Anyja neve?
- Patricia Mallette. - adtam egyenes választ.
- Ön mikor született és hol?
- 1994. március 1-jén, New Yorkban.
- Rendben van. - adta vissza a cuccaimat. - A viszontlátásra! - intett.
- Viszontlátásra! - köszöntünk el a kölyökkel.
Amikor kikerültem az előttünk lévő kocsit, rátértem az útra, és újra mentünk tovább.
- Ez meleg helyzet volt. - sóhajtott J.
- Ja. - mosolyogtam.
- Ezért most bekapcsolom a zenét. - nyúlt a magnóhoz.
- Még mindig akarsz drogkiszállító lenni? - néztem rá.
- Hááát... - vakarta meg tarkóját.
- Őszintén tesó!
- Jól van. Nem, ha most elkaptak volna, akkor a sittre tartanánk.
- Na látod.

Mentünk tovább, s belül ujjongtam, hogy Jaden nem akarja ezt a munkát. Másrészt, mert nem kaptak el a rendőrök. Hamar odaértünk, megálltunk a garázsnál, ahol kint állt egy fehér Audi R8. Nekitámaszkodott az egyik pasas, közben szívta a cigarettát.
- Maradj itt! - szálltam ki.
Kivettem a dobozt, s odamentem az autóhoz.
- Robin! Meghozták a szállítást! - dobta el a csikket. - Csá!
- Szevasz! - pacsiztam le vele.
- Cső, Justin haver! - jött ki Robin.
- Szevasz! - pacsiztunk.
- Kösz! Itt van a pénz. - nyújtotta át a dollárt.
- Kösz. - tettem zsebre.
- Van még szállításod?
- Jah, még egy, úgyhogy megyek is. - tartottam jobb kezemet.
- Aha, na csá!
Lepacsiztam velük, bepattantam az autómba, majd hajtottam is el onnan. Gyors elutaztunk a második szállítási helyre, aztán hazafelé vettük az irányt.

*New Yorkban*

Hazavittem a velem tartó srácot, még telefonszámot cseréltünk, aztán én is gyorsan hazamentem. Lezuhanyoztam, felöltöztem, majd mentem Jessicahoz. A házukat vettem célba. Ráléptem a gázra, s csak úgy repültem. Hamar oda is értem. Kiszálltam a kocsiból, majd mentem kopogni. Mikor kinyitották az ajtót, meglepődött arccal állt ott Ő.


Hát sziasztok! Iszonyatosan sajnálom, hogy nem tartottam be az ígéretem. Eléggé szétszórt vagyok mostanában. Próbálom magam összeszedni, és visszaállni a régi kerékvágásba. Elgondolkoztam, és amikor még elkezdtem akkor kétnaponta hoztam részeket, ami mostanra nagyon megváltozott. Szeretném visszafordítani ezt, mondjuk három napra. :) 
Igyekszem, és mindent megpróbálok a Ti érdeketekben. Tényleg nagyon sajnálom, bocsánat ezerszer is! ♥ 
A rész mindent elmondó volt szerintem. Sok mindent meg lehetett érteni, gondolom én. Ezentúl kissé elfajulnak a dolgok. Még egy ideig lesz boldogság, aztán utána már nagyon nem. 
És van egy Meglepetésem is számotokra, remélem tetszik: Elkészült a Blog Videója! ♥ ITT VAN!

34. rész ~Szobafogság~

~ Jessica szemszöge ~

Hosszú idő után a házunk előtt álltunk meg. Az út valami fantasztikus volt. Végigtomboltuk. Énekeltünk, beszélgettünk, nevettünk. Megálltunk az út alatt, mivel Justinnak kicsi a húgyhólyaga, és szomjasak is voltunk. Sokat röhögtem Justinon és a butaságain. Annyira hülye fejeket tud vágni, s amit nem furcsálltam csak meglepődtem rajta, hogy irtó jó hangja van. Eszméletlenül nyomta, míg én minden egyes mai slágerű dalt csak simán énekeltem. Ha titkol még valamit, az tuti fix, hogy van tehetsége. Előttem megmutatkozott, s odáig vagyok érte.
A nap Los Angelesben, pedig valami csodás volt. Fürödni, hülyülni, a szerelmemmel tölteni úgy egy napot, hogy mások nem érdekelnek, leírhatatlan. Ezentúl nem fognak parancsolgatni nekem. Se Chris, se a szüleim. Lassan tizennyolc éves leszek, nem szólhatnak bele az életembe.
A nap folyamán rájöttem arra a dologra, hogy akármennyire is ellenkeztem az elején, az "ismerkedésünknél" Justinnak, most annyira szerelmes vagyok belé. Nem tudnék már nélküle meglenni. Aranyos, kedves, vicces. A külső adottságairól ne is beszéljünk. A szám mindig elejt, amolyan - o - alakot teste láttán.

Barátom felé fordultam, aki csak határozott vigyorral tekintett felém. Arca láttán én számra is mosoly szökött, ami az egyik fülemtől a másikig tündökölt. Mélyen néztem azokba a barna gyémántokba, amik úgy fénylettek, mintha csiszolatlanok lennének. Olyan drágák, mindent pénzt megérnének, de amit a legjobban imádok bennük, hogy az én szemeimmel kerül folytonos, milliméteres közelségbe, ami észt veszejtő pillanat. Mintha magamévá tudhatom.
A telt, édes ajkai csak úgy szint. De a szemeitől különbözik valamiben. Azokat a húsos ajkakat a sajátoméval érezhetem, amik elrepítenek egy olyan világba, ahol nem kattog az óra. Minden megáll körülöttünk.
A haja tökéletesen beállítva, amit szeretek szétrondítani, mert így is, úgy is jól áll neki. Amikor a Nap sugarai fénylenek szép barna színén, amitől aranyszínű lesz, csodálatos és tökéletes.
Teljesen belezúgtam, míg arcát fürkészhettem. Olyan szív alakú babaarca van. Ilyen arci, testi adottságoknál több nem is kell. Kizárt, hogy valaki ne zúgna bele a látványba. A szívéről nem is beszélve. Ha megismered, és vele vagy, nagyon jó szíve van. Bármilyen helyzetben együtt érez veled. Ha szomorú vagy, próbál felvidítani, és olyan nincs, hogy ne járna sikerrel. Csak rá kell nézned, ahogy mosolyog, és ahogy a szemeivel megbabonáz, meleg érzés járja át tested porcikájának minden egyes szegletét.

Késztetést éreztem, hogy tenyeremmel érezhessem puha bőrét. Felemeltem a kezem, és rásimítottam arcára. Ő megfogta másik kezemet, így húzott magához közel. Amennyire csak lehetett a kéziféktől és a váltótól. Tapintását, ami olykor nagyon forró tud lenni, derekamon éreztem. Karjával körülölelte előbb említett testrészemet. Kezeimmel nyakát fontam körül, így öleltem meg. Szemeimet lehunytam, hogy még jobban élvezhessem a pillanatot. Orrommal beszippantottam bódító illatát. Egyik kezemmel pólóját markolásztam. Most épp úgy csináltam, mintha most látnám utoljára. Ha kiszállnék a kocsiból, valami szakadékba zuhannék, és itt kell hagyjam magára. Annyira beleszerettem, hogy nem tudom elengedni. Hihetetlen, hogy Ő benne megtaláltam azt a szerelmet, amire eddig vártam. Mármint csak számomra hihetetlen, hisz régen nagyon magamba zuhantam. De erős maradtam. S megérte várni e csodás szerelemért.
- Szeretlek, Jessica. És köszönöm ezt a csodás napot, hogy mellettem voltál. - suttogta Justin.
- Én is szeretlek, Justin. Én köszönök mindent. - mondtam.
- Ugye tudod, hogy nem akarlak elengedni? - röhögött.
- Éreztesd! - néztem szépen ragyogó szemeibe.
- Bármikor. - vigyorgott.
Közeledni kezdett arcával. Szépen lehunytam szemeimet, miközben vártam a csodára. Éreztem Justin forró ajkait enyémeken. Ritmusosan mozogtak egymáson. Nem sok kellett, míg befurakodott nyelvével számba. Majd enyémet kezdte mozgatni, ezután táncra perdült mindkettőnkké, s élvezettel csináltuk egymás kényeztetését. Jó pár perc telhetett el mire elváltunk egymástól. Akkor is csak azért, mert a levegő a létfontosság egyik alapja.
- Mennem kell! - adtam puszit arcára.
- Vigyázz magadra, holnap találkozunk! - mosolyodott el.
- Te is, szia! - fogtam meg táskámat, és azzal együtt másztam ki a nagy járműből.
Elindultam a bejárati ajtó felé. Mikor elértem, megálltam, vettem egy mély levegőt és azután léptem be. Nyugodtan néztem körül az előszobán. Kikötöttem a cipőmet, majd levettem. Helyére raktam, hogy Duffy ne rágja szét és, hogy ne legyen útban.
- Megjöttem! - szóltam hangosabban.
- Épp ideje. - hallottam bátyám nem épp higgadt hangját.
Letettem a táskámat a nappaliba. Láttam, hogy Duffy fut felém, ezért fel is készültem. Szinte körbeugrált, annyira örvendezett. Agyon simogattam, ölelgettem és puszilgattam. Tevékenységemből egy hang zökkentett ki.
- Te hol jártál, elárulnád? - förmedt rám Chris.
Elengedtem kutyámat, felálltam, megfordultam és a szemébe néztem.
- Halálra aggódom magam, senki se tudta merre vagy és még nem is szólsz. - hadarta tovább. Mérhetetlenül ideges volt. Ilyennek még sose láttam, de egyszer minden előfordul. Nem de?
- Ne anyáskodj már itt! Elég jó helyen voltam és nagyon is biztonságban. - mosolyogtam el mondatom végére.
- Én nem, de majd anya intézi a dolgát. De ahogy látom neked ez nagyon vicces. Gondolom apáék nyaralását is tönkre akarod tenni, azzal, hogy szólok nekik. - hadonászott előttem.
- Nyugi, nem rajtad nevettem, egészen eddig... - kuncogtam csípőre tett kézzel. - Ha te szólsz nekik, azzal nem én rontom el. Különben meg... Nem csináltam semmi rosszat, egyszerűen kikapcsolódtam. - rántottam vállat.
- Kikapcsolódni iskola után kell. De ezúttal egy húzásod van. Nem szólok anyáéknak, viszont én vagyok itthon a főnök, így egy hét szobafogság! - lazított magán.
- Mi van? Biztos, hogy nem... Azt csinálok amit akarok, nem adhatsz szobafogságot. - kaptam fel a vizet.
- Dehogy is nem. - mosolyodott el. - Tudod, hogy adtam már, és anyáék beleegyeztek.
- Kösz! Rendes testvér vagy. - bólogattam idegességemben.
- Ó, tudom én azt. - ült le a kanapéra. - Amúgy hol is voltál és kivel?
- Szerinted majd el is mondom. - nyúltam táskámért.
- Ha nem, akkor kiderítem. - nevetett.
- Soha nem fogsz rájönni. - hajoltam arcához közel.
Utoljára vetettem rá egy gyilkos pillantást, majd szem forgatva startoltam fel a szobámba. Épp a lépcsőnél jártam, mikor szórakozó hangja csapta meg fülemet.
- Húgocskám! - hátrapillantottam. - Szeretlek. - kacsintott.
- Hagyjál! - idegesen szeltem a lépcsőfokokat.

Annyira ismerem, hogy tudjam ilyenkor milyen. Direkt nem játssza az idegeskedőt, inkább engem bosszant a nevetéseivel. Ki akar játszani, de ez nem fog menni. Ahogy az sem, hogy kideríti hol voltam és kivel. Ha harcot akar, hát legyen harc. Szobafogságból úgyis ki fogok szökni, nehogy azt higgye, hogy nem. Vajon mit gondol ilyenkor? Itt fogok kuksolni, olvasok valami könyvet míg le nem telik az egy hét.
Már ki is terveltem az ötleteimet, amiben Justin is benne van. Biztos, hogy segíteni fog. Na, most itt egy kicsit felnevettem. Az lenne a legröhejesebb, ha ő mondaná. - Rossz kislány voltál, ezért egy hétig a szobádban fogsz ülni, mert azt mondtam! -. Irtó vicces gondolatban, de még ha meg is történne. Ám tudom, Justin nem ilyen. Szereti, ha valamilyen rossz dologban benne vagyok.
Még ilyenkor is rágondolok. Nem tudom egy percre sem kiverni a fejemből. Úgy aludnék védelmező karjai között. Érezném szíve ütemes dobogását. Érezném azt a jellegzetes férfias illatát. És mindig puszikkal halmozna el, amitől egész testem lázban ég. Puha, selymes bőrét enyémhez simítaná. Milyen jó is lenne.
- Ébredj fel, Jessica! Csak ábrándozol. Justin most nincs veled, nem érezheted teste minden kis titkát. - szólt meg a hang a fejemben.
Pontosan 21:00-át mutat az óra. Felhívom Ashley-t, majd Austin-t.
- Szia barátnőm! - köszöntem neki.
- Jessica! Már megnyugodtam. - sóhajtott egy nagyot.
- Nyugi, semmi baj. Majd holnap mesélek a suliban, csak nem telefonon keresztül. - mosolyogtam.
- Tudod, hogy a frászt hoztad rám? - ütötte meg fülemet hangosabb, ijedt hangja.
- Tudom, és bocsi. Nem akartalak megijeszteni. - adtam be a szomorú hangomat.
- Jól van, de holnap mesélsz! - biztos voltam benne, hogy elmosolyodott.
- Ígérem! De most megyek, szia. Holnap suliban tali. - kuncogtam.
- Nem felejtem el. Oké, igen-igen, szia. - tettük le.
Már az ágy végén foglalom a helyet. Épp fiúhaverom nevét keresem ki a névjegyzékből. Megtaláltam. Rányomtam a zöldre gombra és már tárcsázta is.
- Jessica, drága! Hova tűntél? - hallottam Austin idegeskedő, ám mégis megkönnyebbülő hangját.
- Szia, szívem! Holnap elmondom, mert most még meghallaná a bátyám. - suttogtam.
- Ajánlom is. Már azt hittem megöltek, vagy megerőszakoltak. Ilyenekkel a halálba kergetsz, te csaj! - nevette el a végét.
- Dehogy. - vontam össze szemöldököm, majd én is nevetésben törtem ki. - Semmi baj nem történt, sőt... - vigyorogtam szélesebben, ahogy a mai napra gondoltam. Egyből azok a drága szemek, telt ajkak, kockás has, és a mindent elnyerő mosoly töltötte be fejem, s szívem minden kis zugát. Testemet meleg járta át, ahogy rá gondoltam. Szívem hevesebben kezdett verni, a hasamban a pillangók csakúgy nyüzsögtek. Ha pedig megérinthetem puha bőrét, selymes haját, azok ezrével szállnának ki, de az érzés felemelő lenne.
- Muszáj lesz beszélnünk. - zökkentett ki elmélkedésemből -csak- barátom röhögése.
- Mindenképp beszélni fogunk, ebben biztos lehetsz. Most pedig megyek, aludj nyugodtan, puszi. - húztam el a végét.
- Százszor is nyugodtabban fogok most már. Köszönöm, hogy hívtál, szép álmokat, sok puszi. - köszönt el.
Már válaszoltam volna, hogy - ugyan -, de letette.


Reggel automatikusan keltem fel. Ébresztő nélkül. Siettem elkészülődni. Elvégeztem a reggeli teendőimet. Felkaptam a táskát a vállamra, s indultam is le. A bepakolással nem kellett bajlódnom, mert tegnap este a telefonbeszélgetések után nekiálltam tanulni. Elkértem legjobb barátnőmtől a házi feladatot sms-ben, amit egyből meg is adott. Tanultam másfél órán keresztül, hogy azért ne üres fejjel menjek iskolába. Azért az okosságom megszeretném tartani. Attól, hogy Justin mellett voltam, mert szüksége volt rám, láttam rajta, nem fogok sulimentes életet élni. Így is nem sokára kezdetét veszi a nyári szünet. Akkor azt csinálhatok, amit akarok. Nem szabhatják meg.
A konyhába startolva láttam bátyámat, hogy a nappaliban ül, és nézi a tévét. Nem izgatott különösen, hogy mi van vele. Ilyen bunkó még nem volt velem. De ha ő hajnalokig bulizik, abból neki semmi rossz nem származik. Igen, mindig is jól kijöttünk. Hű testvérek vagyunk, meg voltunk is. Ám most nagyon nem úgy viselkedik. Talán ennyire félt? Azért akarja megtudni, kivel lógtam el, hogy megverje? Ismerem, és tudom... Képes rá. Habár Justin se szálka gyerek.
Inkább nem szólok neki róla semmit, míg látom meg nem nyugszik. Majd ha minden rendbe jön, akkor úgyis megbeszéljük a dolgokat, értelmes testvérek módjára. S nem lesz harag.
A szobafogság meg egyszerűen nem érdekel. Tizenhét éves vagyok, nem sokára tizennyolc. Fogadják már el! Különben sem bírnám ki a még újdonsült barátom nélkül.

Letettem a táskámat a székre. A hűtőhöz léptem és válogattam valamit, ami jó reggelire. Tíz perc múlva csináltam kifliből egy közepes szendvicset. Vettem elő narancslét mellé, s leültem enni a pulthoz. Rápillantottam karórámra, ami azt jelezte, hogy van negyedórám az indulásig. Hamar készen lettem, mit ne mondjak.
Gondosan rágtam meg minden falatot, hogy utána egy órán belül ne kelljen még egyszer ennem. Így jobban megtelik a gyomrom. Utolsó falatoknál Chris lépett be a helyiségbe, ahol én tartózkodtam.
- Jó reggelt, húgi! - üdvözölt széles vigyorral az arcán.
- Neked is, bátyus. - néztem fel rá közömbösen.
Eltakarítottam magam után, majd a táskámért nyúltam. Vállamra kaptam, majd megálltam a pultnál, ahol bátyám foglalt helyet.
- Írsz nekem igazolást? - néztem szemébe.
- Írjon az, akivel voltál. - rántott vállat. Már megint ezzel jön. Úgy se fogja belőlem kiszedni, hogy Justinnal voltam az angyalok városában.
- Ezt nem hiszem el! Meddig fogod ezt még játszani? - sóhajtottam.
- Míg el nem árulod, hogy kivel voltál és hol. Csak érdekel, mert a bátyád vagyok. - emelte fel a hangját. Megforgattam szemeimet, elnéztem, majd visszapillantottam, keresve tekintetét.
- Tényleg a bátyám vagy? Ismerlek, és ez ami vagy aki most vagy, az nem te vagy! Nem rég még normálisan beszélgettünk a problémáinkról, most meg... Gyerekes módon akarod belőlem kicsalni, hogy mi a fészkes fenét csináltam. - ráztam meg végül a fejem.
Szótlanul nézett félre, csakhogy kerülje a szemkontaktust. Nem tudott mit erre válaszolni, és láttam rajta, hogy elgondolkodik. Hallgatás - beleegyezés.
- Mentem, mert elkések. Ja, és hogy megnyugtassalak... - tettem kezemet vállára. - Nem fogok lógni a suliból, tegnap este pedig tanultam is. Na szia! Bátyus. - emeltem ki az utolsó szót, majd kiléptem a házból.

Nem sok kellett, hogy odaérjek az iskolához. Ahogy egyre közelebb értem a bejárathoz, ahol már Ashley várt, nem láttam sehol a bandát. Odafutottam barátnőmhöz, és a nyakába ugrottam. Majdnem elestünk, de megtartottuk a súlyunkat. Szorosan öleltem. Hiányzott már, hogy hallhassam hangját és hogy együtt legyünk.
- Minden rendben, Jessica? - lepődött meg.
- Hiányoztál. - szorítottam ölelésünkön.
- Te is nekem. - simogatta a hátamat.
- Gyere! - engedett el. - Menjünk. - fogta meg a kezem.
Bementünk az iskolába. Már voltak bent, a szekrényeknél, a folyosón. Kicsit olyan furának éreztem magam a tegnapi miatt, de ez miatt nem fogom törni magam. Justinnal csodásan éreztem maga, és megismerhettem az édesanyját meg a testvéreit.
A terem felé tartottunk, majd átléptük a küszöböt. A terembe se volt senki a bandából. Ashleyvel leültünk a hátsó padba, s hosszas beszélgetésbe kezdtünk.
- Na mesélj, mi volt? Jártok Justinnal? - ugrándozott. Igen, Ashley nem tudja. Sőt, még senki, de gondolom ők már levágták.
- Igen, de pszt! - tettem mutatóujjamat szám elé.
- Juj, ez de jó hír! - tapsikolt örömében.
Igazából azt hittem kiakad, amiért nem mondtam el neki a dolgot, de nem. Lehet, hogy valamit tervezett Ryannel köztem és Jus között. Biztosan erre a pillanatra várt. Szerintem előre tudta, hogy én össze fogok vele jönni, csak nem akart szólni. Hát, jó a megérzése.
Röhögtem rajta, majd folytattam a történteket.
- Tegnap elmentünk Los Angelesbe, és jól éreztük magunkat. - szám ismét egyik fülemtől a másikig ért. Már csak a gondolattól is.
- Nem mondod? - esett le barátnőm álla.
- De igen. Nagy klassz volt, főleg Vele. - ahogy kiejtettem az utolsó szót, éreztem, hogy az arcomat elönti a pír.
- Ott volt valami, mert nagyon piros vagy, mint a rák. - röhögött.
- Ott még nem tartunk, ahol ti. Nem feküdtünk le. És akkor? Ez természetes.
- Még! - emelte ki a szót. - Ha már megtörtént, hidd el, te is jobban fogod magad érezni.
- Ashley. - szóltam rá. - Te most azt akarod nekem mondani, hogyha szexelünk, akkor felszabadult leszek?
- Hát... - kapta el tekintetét.
Épp szólalt volna meg, de belépett a mi kis barátunk. Ahogy megláttam, felálltam és letámadtam.
- Austin! - futottam felé.
- Jessica. - pörgetett meg.
Miután elengedtük egymást, visszaültem a helyemre. Austin pedig odahúzott egy széket ahhoz az asztalhoz, ahol elhelyezkedtünk barátnőmmel. Mielőtt leülhetett volna, megölelte Ashley-t is.
- Na mizu? - vigyorgott.
- Jessica összejött Justinnal. - kiabálta el magát hirtelen a mellettem ülő lány.
- Ashley! - néztem rá szúrós tekintettel.
- Mi van? - hervadt le haverom arcáról a mosoly.
- Hát... - túrtam bele a hajamba.
Végül is tudnia kell róla, de most ki lesz akadva. Tudja milyen Justin, vagyis külsőleg. Nem akarom előle eltitkolni, viszont megbántani se akarom azzal, hogy összejöttem Bieberrel. Mert akkor azt hiszi rá már nem szakítok időt.
- Igen, járok Justinnal. - mondtam nyugodtan.
- Aha, és tegnap hol voltál?
- Elmentünk Los Angelesbe, s mint látod, nem esett bajom. - mosolyogtam rá.
- Látom. - bólintott.
- Austin, ugye nem haragszol? - fogtam két kezem közé övét.
- Nem, csak féltelek. - mosolyodott el.
- Nem kell, tudok magamra vigyázni. De nagyon aranyos vagy. - adtam neki egy arcra puszit.
- Okés. - nevetett. - Most megyek a haverokhoz. - állt fel.
- Jó. - mondtuk egyszerre Ashleyvel.
- Hol van a banda? - kérdeztem.
- Már itt kéne lenniük. Keressük meg őket! - válaszolt.
Megindultunk kifelé. A folyosókat csak úgy szeltük át. Hamar kiértünk az épület elé, ahol láttunk egy csapat fiút.
- Ott vannak. - jelentettem ki, közben rájuk mutattam.

Ahogy feléjük közeledtünk, ők csak ültek vagy álltak a szokásos helyükön. Láttam közöttük Justin-t is, ezért szaporábbra vettem lépteimet.
- Sziasztok csajok! - köszöntek.
- Sziasztok! - viszonoztuk.
- Heló édesem! - ölelte át derekamat barátom.
- Szia! - mosolyogtam rá.
Megint láthatom azt a gyönyörű szempárt, amitől két másodperc alatt elolvadok. A mosolyát, ami megnyugvást ad. És telt ajkait már enyémeken éreztem, miközben arcát pásztáztam, s nem vettem észre közeledését.
- Az új szerelmes párosunk. - hallottam meg Oliver hangját.
Justin csókjában már éreztem a vágyat, pontosan azt a vágyat. Amit eddig még nem. Nyelvét azonnal számba dugta, majd vadabbra vette a formát.
- Uh, durva smaci. - röhögtek.
Hallottuk, hogy becsöngettek. Justinnal elváltunk egymástól, majd indulni kezdtem. Közben fogtam szerelmem kezét, de éreztem, hogy visszaránt.
- Nem jössz? - kerekedtek el szemeim.
- Figyelj, kicsim. - vakarta meg tarkóját. - Nekem most el kell intéznem valamit.
- De mit? Ugye nem verekedsz? - kerestem tekintetét.
- Nem, dehogy. Csak van egy fontos elintézni valóm, de délután együtt lehetünk. - mosolygott.
- Oké, de vigyázz magadra! Amúgy meg szobafogságot kaptam. - röhögtem.
- Micsoda rossz csajom van. - nevetett velem.
- Hmmm...
Közel hajolt és nyomott egy hosszas csókot az arcomra. A lepkék megint mozogtak a hasamban. Szememet lehunytam, így élveztem ki a pár másodperces pillanatunkat. Utoljára megöleltem, és elköszöntem tőlük. Mivel Oliverrel megy, csak tudnám hová. A többi srác elindult befelé a suliba, köztük Ashley is.
Bízom Justinba, így integettem egy utolsót, aztán utolértem a többieket. Kicsit rossz most nélküle, de itt van Austin is, aki megint nevetett az órán, mert látja, hogy kicsit szomorú vagyok. Nagyon szeretem őt is. Ő a második srác, aki a szívemben él, mint legeslegjobb barát persze.
Ashley is, és a banda többi tagja is itt van. Az órán nevetgélünk a tanárral. Próbálom egy kicsit kiverni a fejemből azt a fiút, aki elrabolta a szívemet, viszont nehezen megy. A tegnapi nap az valami csodálatos volt. Régen éreztem ilyet.
Az óra végégnél a gondolataimba belemászott az, amit barátnőm mondott. Vagyis inkább célzott a dologra. Justin és én lefekszünk... Hát, kíváncsi leszek, hogy mikor fog megtörténni az a bizonyos éjszaka. Nem félek tőle, csak... Na jó! Attól félek, hogy nem lesz olyan jó, vagyis Én nem leszek neki elég jó. Hisz akármilyen gusztustalan is, Ő már jártas a dologban, egy pár csaj után. Én pedig csak elveszítettem a szüzességem, és volt vagy két éve.
Mielőtt még újabb mocskos gondolatba kezdtem volna, a csengő rázott ki belőle. Kimentünk a szokásos helyre. A nap hátralévő része jól telt. Austinnal többet voltam, de Ashley-t se hagytam ott. Elmondtam nekik, hogy szobafogságot kaptam, ami tök nem érdekel. Jókat nevetgéltünk. Az osztályfőnök pedig mondta, hogyha holnap nem hozok igazolást, küldik a feljelentést, plusz még kaphatok egy igazgatóit is. Kemény egy iskola, viszont azt nem vették észre, hogy leléptünk. Vagy csak nem akartak vele foglalkozni. Lényegtelen.
Várom már a délutánt, hogy Justin-t láthassam, ám még van három tanítási órám.


Sziasztok csajok! :D Nagyon örülök, hogy kész van a rész, hogy itt lehetek. Remélem jól vagytok! Köszönöm a kommenteket, nem rég válaszoltam. :D 
Következő rész vasárnap vagy jövőhét hétfőn várható. Nagy izgalmasra akarom megírni. Remélem azért nem lett unalmas a mostani. 
Sajnálom, hogy ennyit késtem, de tábor, és a kórházba is rohangálnom kellett, meg a leendő középsulimba is. Köszönöm a megértéseteket! És hogy itt vagytok nekem! ♥ 
A másik blogomban új fejezet: http://fatalseduction-justinbieber.blogspot.hu/, és a közösbe is hamarosan kint lesz, mivel most én írom meg, hisz Enchil már fáradozott. http://freedomsexnoother-bieber.blogspot.com/ :DD 
Jó olvasást! ♥ 

33. rész ~Mesélj!~

- Justin, ugye nem tévedtünk el? - kérdeztem kétségbeesetten.
- Jessica, szívem... - állt meg - Tudom merre kell menni, ne aggódj már! - puszilt arcon.
Mentünk tovább. Elindultunk egy nem olyan puccos étterem felé. Justin tudja az utat, de én mégis félek. Mi van ha tényleg eltévedünk? Elvégre elég nagy város. Különben meg Justin honnan tudja ilyen jól az utat?
Most nem kérdezem meg tőle, de majd később igen.
Nyugodtan mentünk, kézen fogva. Persze visszaöltöztünk, nem fogunk ilyen nagy népesség között fehérneműben lézengeni.
Úgy negyven perce sétálhattunk, amikor arra kaptam fel a fejem, hogy megérkeztünk. Justin rám nézett, mire bólintottam. Bementünk. Az étterem nem volt nagy, de kicsi sem. Volt elég hely. Úgy értem nem a gazdagoknak való helyre jöttünk. Eléggé látható helyen van, szóval itt sok mindenki megfordul.
Helyet foglaltunk, és vártunk.
- Jó lesz? - kérdezte Justin.
- Aha. - mosolyogtam, közben a helyiséget pásztáztam.
- Jessica! - fogta meg a kezem, mire ráirányítottam figyelmemet.
- Igen?
- Biztos, hogy elakartál jönni? Mármint úgy értem, hogy nem lesz belőle baj vagy... - tekintete aggodalmat sugallt.
- Justin - sóhajtottam. - Most te emiatt emészted magad?
- A szüleid ha ezt megtudják, kinyírnak.
- Nem fogják megtudni, amúgy is... Nyaralni vannak, ha májusban mondhatjuk ezt. - vigyorogtam.
- Mi is nyaralunk. - röhögött.
- Ó, ez a legszebb nyaralásom akkor. - kulcsoltam össze kezeinket.
- Nekem meg ezek a pillanatok a legszebbek, amikor veled lehetek. - asztalon keresztül arcon puszilt.
- Szóval, ne aggódj! Ezer százalék, hogy biztos vagyok a döntésemben. Itt akarok veled lenni, csak veled senki mással, és élvezni a pillanatot. - pirultam el.
- Még mindig nem nyugtattál meg teljesen. - biggyesztette le ajkait.
Tudtam, hogy direkt csinálja. Felálltam, s leültem mellé. Rásimítottam mellkasára, és megcsókoltam. Miután befejeztük, visszamentem a vele szemben lévő helyemre.
Addigra kijött egy pincér felvenni a rendelésünket. Kértünk két tál Nachos-t és kólát. Elnézelődtünk a helyiségen és ki az ablakon. Egyszer csak megzavarnak, vagyis odajön egy fiatalos kinézetű hölgy.
- Justin? - mosolyog a nő az említett személyre.
Justinnak elkerekednek a szemei, majd feláll s megöleli a számomra ismeretlen nőt. Láttam Justinon, hogy kissé megkönnyebbül, meghatódik és könnyeket a szemében is láttam, miközben feje a hölgy vállán pihent. Szorosan ölelték egymást. Nem tudtam hova tenni a helyzetet. Nem ismertem, de azt levettem, hogy barátom közeli hozzátartozója lehet.
Miután elengedték egymást, Justin leült a hölgy pedig mellé. Velem szemben voltak.
- Öhmm... ő itt a barátnőm, Jessica. - szólt a fiú, mintha titkolt volna. S jelentőségteljesen, szúrós tekintettel meredt a nőre.
- Szia szívem! - nyújtotta a kezét. - Pattie Mallette vagyok. - mosolygott.
- Hello, Jessica Moore! - fogtam vele kezet.
- Milyen aranyos barátnőd van Justin. - nézett felé.
- De még mennyire. - vigyorgott felém. - Amúgy hogy-hogy itt vagy? - fordult Pattie felé.
- Csak beugrottam valami ebédért a kicsiknek. És ti? Nem a suliban lenne a helyetek? - tekintete közöttünk pásztázott.
- Leribancozták Jessicat! - mondja Justin rám mutatva.
- Ez nem mentség, hogy eljöjjetek.
- Tudja Pattie, Justin nagyon ideges lett és el akart onnan jönni, és nem akartam egyedül hagyni menni.
- Jól van, ezt elnézem, de legközelebb ne csináljatok ilyet! - tette fel mutatóujját. - Egyébként, nyugodtan tegezhetsz, aranyom. - mosolygott.
Valahogy volt egy olyan érzésem, hogy Pattie Justin édesanyja. Hasonlóságot is fel lehet fedezni, túlságosan anyáskodóan beszél. Justin pedig nagyon úgy viselkedik, hogy igen is az édesanyja van itt.
- Rendben. - mosolyogtam.
Mire letelepedett egy kis csend közénk, meghozták a rendelést.
- Kérsz valamit? - kérdezte Jus Pattie-t.
- Nem, egyetek csak. Mindjárt indulok, csak megvárom míg kihozzák az ételt. - legyintett.
Nekiláttunk enni. Barátom hamar megette az ételt, én pedig még mindig ettem. Gondosan megrágtam minden falatot. Miután megettem én is, megittuk a kólánkat és mentünk fizetni.

~ Justin szemszöge ~

Istenien érzem magam a még újdonsült barátnőmmel. Annyira jó tudni, hogy itt van mellettem.
Elsétáltunk egy étterembe, ami nagyon jó hely. Anyával jártunk ide, míg sűrűn jöttem. Beültünk, leadtuk a rendelésünket. Miközben szuggeráltuk a helyiséget, s a kinti életet az ablakon keresztül, megzavart egy hölgy azzal a legismertebb hanggal.
Egyből felé kaptam a fejem miután kimondta a nevem. Szorosan öleltem édesanyámat. Már régóta nem láttam. Jessica még nem tudja, de nem is akarom, hogy anyutól tudja meg ki ő. Ez egy eléggé macerás helyzet, hogy ő vagyis ők miért vannak itt, én pedig New Yorkban.
Megebédeltünk, elmentünk fizetni. Anya is elvette a rendelt ételeket, és kiindultunk. Anyu előttünk ment, én pedig Jessicaval mögötte, kézen fogva.
- Kocsival vagy, a... Pattie? - vágtam rá gyors.
- Persze, drágám. A kicsik is itt vannak. - mondta mosolyogva.
- Megnézhetjük őket? - kérdeztem kicsit meghatódva.
Elmentünk a parkolóba, ahol az ugyanolyan Range Rover parkolt, amit még apa pénzéből választottam anyának. Most olyan rossz nélküle, hogy nincs köztünk. Mérhetetlenül hiányzik, és mostanáig anya és a kis rosszcsontok is. Nem titkolom Jessa előtt. Miután elváltunk a családomtól nyilván meg fogja kérdezni ezt a dolgot, persze elmesélem neki a történet egyik felét, hogy mi folyik itt. Csak a zűrös ügyeimet nem mondom bele. Azt majd idővel.
Mikor odaértünk anya kinyitotta az autót, egy pillanatra barátnőmre néztem, aki megszeppenve állt.
- Nyugi, majd elmesélem! - súgtam fülébe, majd adtam arcára egy puszit.
- Oké, remélem. - bólintott mosolyogva.
Ekkor kinyílt az ajtó és kiugrott belőle Jazzy. Ahogy meglátott, úgy sprintelt felém.
- Justiiiiiiin! - kiabálta a kislány.
- Jazzy. - tártam szét karomat.
Úgy ölelt át, hogy majdnem elestem. Felvettem, ő szorosan ölelt, épp hogy megfojtott. De nem bánom, nagyon hiányzott már. Miután elengedett a szemeimbe nézett, arcán pedig volt pár kósza könnycsepp.
- Miért sírsz? - simítottam arcára.
- Hiányoztál bátyus. - és a mellkasomba bújt.
- De aranyos. - szólt Jessa.
Közelebb lépett, és megsimította Jazzy hátát.
- Te is húgi. - pusziltam bele hajába.
Ekkor hallottam egy kisebb kiabálást, és a lábamnál éreztem egy kis testet. Ölelő karokat, amik körbefonták a lábamat. Odakaptam fejem, majd letettem a húgomat.
- Szija Justin! - ölelt át Jaxon.
- Szia öcsi! - kaptam fel őt is.
Miután megnyugtattam, lettem és leguggoltam hozzájuk. Idővel anya is ott termett, s boldogan figyelt minket.
- Anyu! - szólt Jazzy.
- Mondjad kicsim. - nézett rá az előbb megszólítóra.
- Justin megint elmegy?
Olyan rossz volt ezt hallani. Most hogy itt vannak, legszívesebben itt maradnék, de nem tehetem. Otthon van egy kis elintéznivalóm. Kötelesség, azalatt munkát értek. Illegális dologba keveredtem, és emiatt anyáékat csak itt tudtam elrejteni, hogy ne érje őket bántódás. Ki akarok szállni, ám ez nem megy ilyen könnyen, ahogy sokan gondolják. Ha egyszer beleesel egy olyan dologba, és olyan emberhez kerülsz, aki fenyeget, mindent képes megtenni azok érdekében, hogy ne veszítsen embereket. Akik elvégzik neki a mocskos melót, amiből ő pénzt kaszál. Persze én is kapok belőle, viszont nekem az idegességre és a fenyegetésre nincs szükségem, egyáltalán.
- Figyelj, Jazzy! Ha minden okés lesz, visszajövök értetek. - fogtam meg kis kezeit.
- Szeretlek Justin. - ölelt meg.
- Justin. Imádjak. - mondta Jaxon azon az aranyos hangján, aztán ő is hozzám bújt.
- Szeretlek titeket. - fogtam szorosan őket.

~ Jessica szemszöge ~

Igen, tudtam. Amikor megláttam Justin kistestvéreit, miután kimondta a kislány, Jazzy (?), igen, hogy bátyus, akkor voltam száz százalék a dologban.
Végül is nem haragszom rá, mert nem tudom mi áll ez mögött az egész ügy mögött. Hogy a családja miért van itt, ő pedig New Yorkban egyedül. Furcsálltam is, hogy nem láttam senkijét sem a házában.
Olyan édesek a kis tesói. Leguggoltam Justin mellé és onnan figyeltem őket, hisz közel voltak hozzá.
- Bátyó? - kérdezte Jaxon.
- Igen? - mosolygott Justin.
- Ő kicsoda? - kérdezte tündérien.
- Jaxon, Jazzy ő itt a barátnőm, Jessica. - mutatott be nekik.
- Sziasztok! - integetve köszöntem nekik.
- Nagyon szép. - mondta Jazzy.
- Ó, köszönöm. Te meg egy igazi hercegnő vagy. - mosolyogtam felé.
- Megölelhetlek? - jött közelebb hozzám.
- Nyugodtan. - tártam szét karomat.
Hihetetlen milyen szorosan ölelt. Úgy éreztem, mintha az én húgom is lenne. Azt a kis testet ölelni egy szép pillanat volt. Főleg, hogy megismerkedhettem Justin családjával, csodás érzés. Rég láttam már ilyen kicsi gyerekeket. Épp ezért is örültem nekik olyannyira. Éreztem a szeretetüket, ami belőlük árad. Már most megszerettem őket.
Jaxon is félénken odajött átölelni, de nem sokáig tartott, mert menniük kellett.
- Gyertek gyerekek! Megyünk. - mondta Pattie.
- Neee! - kiabálták egyszerre, és Justin lábához szaladtak.
- Justiiiin, maradj itt! - mondták.
Szívszaggató érzés volt ott állni, és hallani, hogy a kicsik a bátyjuknak könyörögtek, hogy maradjon. De vajon miért muszáj Justinnak visszajönnie? Miért nem maradhat itt? - Ezek a kérdések kavarogtak a fejemben. S még ezekhez hasonlóak. Muszáj lesz ezt megbeszélnem Justinnal.
Láttam rajta, hogy bekönnyezik, nem akarja őket itt hagyni. Úgy sajnáltam őket, bár tudnék segíteni.
- Héj! Öleljetek meg. - guggolt le Jus.
- Szeretlek titeket, és nem sokára jövök.
- Mi is téged bátyus. - válaszolták szinkronba.
Átölelték, nagyon testvéries volt. Elővettem a telefonom, gondoltam csinálok egy képet. Miután elkészült, mindkettő kicsi az én lábamba csimpaszkodott.
- Jessicaaa!
- Kicsikéim. - lehajoltam, és úgy öleltem meg őket.
Mindkettejüknek adtam egy-egy puszit az arcára, s még utoljára megöleltem őket.
- Vigyázzatok magatokra! - szólt barátom édesanyja.
- Ti is anya. - borult Justin az említett nyakába.
- Kicsim, majd hívj!
- Meglesz!
- Ti is Pattie. - öleltem meg.
- Jaj szívem, örülök, hogy megismerhettelek! - szorított ölelésünkön.
- Én is, köszönöm.
- Ugyan.
Beültették a kicsiket az autóba, elindult, s már mentek is. Mi integettünk Justinnal. Miközben fogtuk egymás kezét, éreztem, hogy szorít rajta. Láttam, hogy szeme könnybe lábadt.
- Ne sírj, édesem! - öleltem át.
- Olyan rossz nélkülük. - húzott magához közel, ha lehetett, mivel már így is eléggé szorosan öleltem.
- Elhiszem. Menjünk, és visszafele mesélsz, jó? - fontam össze kezeinket.
- Rendben. - erőltetett egy mosolyt arcára.
Visszaindultunk a kocsihoz, közben Justin elkezdett mesélni. Ahogy kérdeztem válaszolt is. A Nap melegebben sütött, úgy délután 2 óra lehetett. Az emberek egyre többen lettek. Mindenki jött le a partra. Amikor megérkeztünk, alig voltak. Most meg... mintha valami koncert, vagy buli lenne. Persze a partnál. Mi a járdán sétáltunk, kézen fogva. Türelmesen, teljes odafigyeléssel hallgattam barátomat.
- Mióta megy ez így? - tettem fel első kérdésem.
- Két éve.
- És miért?
- Ez... - vakarta meg tarkóját. - Bonyolult.
- Na, mondjad! - simítottam meg kezét.
- Muszáj? Ezt most nem szeretném.
- Ha nem akarod, akkor hagylak. - mire száját egy megkönnyebbült sóhaj hagyta el. - De, egyszer el kell mondanod!
- Ígérem. - mosolygott. - Amúgy az a nő az édesanyám, tizenkilenc évesen szült meg engem. A kicsik pedig a testvéreim. A lány Jazzy, ötéves, a fiú Jaxon és négyéves.
- Apukád?
- Khmm... - kaparta meg torkát. - Elhunyt. - hajtotta le a fejét.
- Jaj, sajnálom, nem akartam! - torpantam meg menésünk közben. Ő is megállt és felém fordult. Egyik hajtincsemet hátratűrte.
- Nem tudhattad. - adott puszit arcomra.
- Bocsánat. - bújtam mellkasába.
Percekig csak álltunk és ölelkeztünk. Az útból már nem sok volt hátra. Elengedtük egymást, s továbbmentünk.
- De akkor miért voltál velem elsőnek olyan? - vontam fel szemöldököm.
- Milyen? - nézett rám vigyorral az arcán.
- Rám másztál, mindig a nyomomban voltál, kötekedtünk... - soroltam fel.
- Amikor odakerültem, első nap már kiszúrtalak magamnak. Tudod, mikor futottál Ashleyhez. - vigyorgott.
- Magadnak? - ráncoltam össze homlokom.
- Igen, s most is csak az enyém vagy... - hajolt közelebb fülemhez. - Senki másé. - súgta.
Elfordítottam fejemet, és adtam ajkaira egy csókot. Hosszas csókcsata után folytattuk utunkat. Tíz perc után a fekete, hatalmas kocsinál voltunk. Justinnak szóltam, hogy még ne menjünk. Elindultunk, de neki meg kellett állnia.
- Mi van? - érdeklődtem.
- Várj meg itt, mindjárt jövök! - futott vissza.
Fogalmam se volt hova futott, de valahova ki az árusokhoz. Volt nem messze egy kisebb üzlet is. Árusok is voltak, kis faházzal. Mindenfélét árultak.
Még egy ideig néztem Justint, aztán elindultam a víz felé, és leültem a homokba. Figyeltem az embereket., a napsütést, a vizet, az egész partot végigpásztáztam. Közben járt az agyam is.
Szeretem Justin-t. Nem hazudik, most már tudom, hogy könnyen elérzékenyül, s nem csodálom, hogy ilyen természete van. Kedves, jó fej, vicces és ami a legfontosabb, próbál erős maradni. Nem akarja kimutatni. Szüksége van valakire, aki mellette van s szereti. Én itt leszek neki, igaz még nem mondtam neki, de most ha visszajön, tuti megemlítem. Sajnálom, hogy így kell élnie. Segíteni fogok neki, hogy ne így legyen.

~ Justin szemszöge ~

Eszembe jutott, hogy itt olyan szép ajándékokat lehet venni. Gyors elszaladtam ezekhez az árusokhoz. Néztem egy karkötőt Jessicanak. Amin a - Love - felirat mutatkozik meg. Biztos vagyok, hogy örülni fog neki. Kifizettem, 11$ volt. Viszont ez engem nem érdekel, ő minden pénzt megér. Érzem, hogy valaki tiszta szívből szeret, és nem csak a szexre kellek neki. Igen, ez most úgy hangzott mint ahogy a lányok szokták mondani, de igaz. Ám én is kihasználtam ezeket a helyzeteket, amikor jöttek a lányok. Csak is azért, hogy megnyugodjak, de csak arra az estre volt feszültséglevezető bármelyik lány.
Jessica pedig sokkal különb. Érzem a szeretetét, van humora, kiáll az igaza mellett, kedves. És meg tud nyugtatni, bármi legyen. Nem akarom Őt elveszíteni, teljes szívemből szeretem. Már úgy érzem, hogy az életemet is odaadnám érte. Első pillanattól tetszett nekem. Amit valljunk be, hogy furcsán mutattam ki. Akkor még ott volt Sidney és más lányok is, ezért nagyon nem tudtam hogy kezelni ezt, össze voltam zavarodva. Mára már tiszták az érzéseim.
Mikor már a homokban lépkedtem, láttam, hogy ott ül a homokban és szívecskét rajzol. Édes egy lány. A karkötőt a markomba szorítottam. Odamentem a háta mögé, átöleltem, s adtam egy nagy csókot arcára.
- Á, rám hoztad a frászt! - ijedt meg.
- Mi az? Azt hitted valaki más? - röhögtem. Fejemet vállára helyeztem, onnan szuggeráltam arca bal felét.
- Nem, gondoltam, hogy te leszel az, csak elmerengtem a homokrajzomban. - mosolygott felém.
- Oh, értem. - vigyorogtam.
- Hol voltál? - álltunk fel, leporolta magát, majd megint hátulról átkaroltam.
- Ennyire érdekel?
- Hát, csak érdekel, hogy hova tűnik a pasim.
- A pasid? - arcomon kaján vigyor.
- Csak az enyém. - büszkélkedett.
- Senki másé. - suttogtam fülébe. - Csukd be a szemed. - utasítottam.
- Jó. De miért? - kíváncsiskodott.
- Majd meglátod. - kuncogtam.
Megfogtam jobb kezét, ráraktam a karkötőt sikeresen, s megpusziltam arcát. Láttam oldalról, hogy lassan kinyitja a szemét.
- Kinyithatod.
- Justin! Úristen. - nézegette a kapott ajándékot.
Megfordult, nyakamba kapaszkodott és megcsókolt. Még jobban közelebb húztam magamhoz derekánál. Nyelveink táncra perdültek. Úgy tíz perc múlva zihálva váltunk el egymástól.
- Justin... - nézett mélyen a szemembe. - Tudd, hogy szeretlek és mindig melletted leszek, bármi történjék. - erre nem tudtam válaszolni, csak cselekedtem. Megcsókoltam. Ajkaink egybeforrtak és égtek a másikétól.
- Én is szeretlek, Jessica. Mindig melletted leszek. - öleltem meg.
Még úgy húsz percen keresztül csókolóztunk, ölelkeztünk, majd elindultunk a kocsihoz. Beültünk, és New Yorkot vettük célba.
- Na nézzük! - mondta Jessica, miközben telefonját nézegette. Hallgattam mit mond, de figyelni nem tudtam, csak az útra.
- 3 nem fogadott hívás Austin, 2 nem fogadott hívás Ashley, 8 nem fogadott hívás bátyus. 2 sms, az egyik Ashley... - sorolta fel, majd tovább olvasta. - Szia barátnőm! Hova tűntél? Jelezz, ha tudsz, mert halálra aggódjuk itt magunkat a többiekkel, puszi Ash.
- Oké, akkor bátyus... - sóhajtott - Szia húgi! Hol vagy, hívjál már vagy írjál, mert én nem tudom mit csinálok. Hol vagy? Hova lettél? Normális vagy, hogy ellógsz a suliból? - fejezte be. Aztán megint beszélni kezdett. - Ajajj, nagyon nagy bajban vagyok. - hallottam hangján az ijedtséget.
Pont egy lámpánál voltunk, ami pirosat mutatott, így meg kellett állni. Pont jókor. Barátnőm felé fordultam, és rásimítottam lábára.
- Semmi baj nem lesz, majd segítek. Jó?
- De Justin, ez... - nem hagytam, hogy folytassa.
- Jessica, semmi baj nem lesz! Most pedig nyugodj le, tedd el a telefont és hallgassunk zenét! - erre bólintott. Ezután megcsókolt. Láttam, hogy egy utolsót pötyög a telefonon, majd eltette azt. Bekapcsoltam egy zenét, mire énekelni kezdtünk. A lámpa pedig zöldre váltott és mentünk tovább haza.




Sziasztok csajszik! Először is bocsánat, hogy több mint egy hetet csúsztam, de lusta voltam megírni, meg pakoltam a bőröndömbe. Már most kivagyok. A rész hosszú lett, és remélem, hogy tetszeni fog. :) Ehhez jó olvasást! :)
Van egy számotokra rossz és egy jó hírem vagyis egy meglepetésem.
- A rossz: Táborba megyek, Balatonra. Egy hétre, szombattól szombatig. Így nem tudok írni részt, de majd közvetítek, és képeket is töltök majd fel. :) :$
- A meglepetés: Csináltam egy másik blogot. http://fatalseduction-justinbieber.blogspot.com/ Nem tudom, hogy mennyire fog tetszeni, de olvassátok el, és írjatok oda véleményeket. Mindent beleadok, hogy elnyerje a tetszéseteket. :) ♥ 
Miután visszatértem Balatonakaliból, tuti, hogy nagyobb erőbefutással fogom nektek írni a történeteimet. Aki pedig most megy nyaralni vagy csak egyszerűen van, annak jó nyaralást, nyarat kívánok! ♥ 
Még egy van! Egy fantasztikus történetet ne hagyjatok már veszni. Megosztom neki, olvassátok, mert rohadt jó történet. Szuper. http://i-will-love-you-forever.blog.neon.hu/ Komizzatok is neki, mert szegény megírja a részeket, és nem kap véleményeket. Pedig csodásan ír. :)
Ide is kérek véleményeket, előre is köszönök mindent. Millió puszi, mindenkinek! ♥ Csodásak vagytok! ♥ :DDDDD