13. rész ~Party~

Meglepődésemet eléggé kimutattam, mert a srác, aki az ajtóban állt, észrevette. Szemeim elkerekedtek, szám kicsit tátva volt. Egy fekete nadrág volt rajta, fehér póló, azon egy kockás ing, fekete supra. Plusz egy aranynyaklánc lógott nyakában. Haja tökéletesen volt beállítva. Nagyon jól nézett ki.
- Szia szépségem! - nyúlt az állam felé - Csukd be a szád, mert még valami belekerül! - Justin arcán rossz fiús mosoly jelent meg.
- Szépségem?! - vontam fel szemöldököm - Na erről most szokjál le! - jött beljebb.
- Miért? Akkor csúnyaság?! - forgatta meg szemeit.
- Hagyjuk. - fordultam meg - Megyek, hagyok egy levelet bátyusomnak. - kopogtam végig magassarkúmmal egészen a ház konyhájáig. Hallottam, hogy az ajtó becsukódik. Továbbra is tettem dolgomat. Fogtam egy papírt és egy íróeszközt, majd írni kezdtem a pulton.

"Szia bátyus! Elmentem bulizni, remélem nem baj. Vigyázok magamra, semmi baj nem lesz. Holnap beszélünk. Ezer puszi húgodtól. Szeretlek.<3"

 Raktam volna fel a hűtőre, de ekkor észrevettem egy másik kis levelet. Levettem, és olvasni kezdtem.

"Hello Jessica! Nem akartalak suliidő közben sms-sel zavarni, ezért itthon hagytam egy kis levelet, ahogy te szoktál. Rájöttem, hogy aranyos dolog. :) Csak annyit, hogy elmentem a haverokkal szórakozni, mivel tudod, hogy szabadnapos vagyok, meg itt a hétvége. Lehet, hogy ott alszok Johnnál, de majd hívlak. Szeretlek húgi, vigyázz magadra! <3" 

Elmosolyogtam a levélen. Chris mióta nem volt már a haverokkal. Legalább most kikapcsolódik. Gondolkodtam azon is, hogy mindig kis leveleket írok, pedig megtehetem, hogy felhívom. De mégis valahogy ez egyszerűbb. Nem szoktam a pénzt költeni, mint mások, ha gazdagok. Összefogtam a két kis levelet, úgy hogy testvéremé van hátul az enyém pedig elől. Odanyomtam a hűtőhöz és rátapasztottam a mágnest.
Gondolatmenetemet két kéz zavarta meg. Hátulról átfonta derekamat Justin, és vállamra helyezte fejét.
- Mehetünk? - kérdeztem.
- Még van egy kis időnk. - kacsintott. A következő percben tapintását a combomon éreztem. A forró, megnyugtató kezeit egyre jobban felfelé vezette. Lágy csókjai nem maradhattak el. Nyakamat kényeztette.
- Ugye tudod, hogy ellenállhatatlan vagy? - suttogta. Akaratlanul is egy kicsit elmosolyodtam. Erre megfogta kezemet, megfordított maga felé, s a pultnak nyomott. Vadabbul kezdte a nyakamat csókolgatni. Érzékien kezeivel simogatott. Már az megnyugtatott, ha tapintását bőrömön éreztem.
Folytatta tovább. Tenyerei szoknyám alá vándoroltak, majd mielőtt még észbe kaptam volna, fenekemre tapadt, és belemarkolt. Ez most más volt. Erőszakos. Nagyobb nyögést hangoztattam el. Megfogta két lábamat, felrakott a pultra. Megállt egy pillanatra, végignézett rajtam, nagy vigyort vett fel. Nekem esett, vadul csókolgatta testemet, közben simogatta lábaimat. Alig tudtam ellenállni.
Ránéztem a faliórára. 20:19. Eltelt egy kis idő.
- Justin.. Jus.. Justin. - mondtam nyögdécselve.
- Mi az édes? - nézett rám.
- Megyünk? - tekintetemet szép barna szemeibe fúrtam.
- A bulin akarod csinálni? Felőlem. - rántotta meg vállát.
- Sehol nem akarom csinálni.
- Nem úgy tűnik. Egy perccel ezelőtt még nagyon benne voltál a játékban. - röhögött.
- Játék! - hajoltam felé közelebb - Nem kalandozás.
- Hmmm.. ez jól hangzik. - válaszolt kegyetlenül.
- Mocskos vagy Bieber! - felnevettem.
- Édesem. Ha te azt tudnád. - túrta arcát nyakamba, majd orrával kezdett piszkálni. Felröhögtem.
- Héj! Mit csinálsz? - tovább nevettem.
- Nem tudom. Teljesen elveszed az eszem. - vigyorgott.
- Huncut. - simítottam arcára.
- Te meg gyönyörű! - hajolt közelebb. Egy hosszú puszit nyomott arcomra. Mosolyom széles volt, mellé a piros szín is feltűnt arcomon.
- Mehetünk? - kérdezte.
- Persze. - ellépett tőlem. Felém nyújtotta kezét.
- Hölgyem! Készen áll egy felejthetetlen estére? - mosolygott.
- Uram! Természetesen. - megfogtam kezét, ő leemelt, és elindultunk a kocsihoz. Gondoltam, hogy járművel jön, dehogy ilyennel. Fehér Ferrari.
- Elég jó verda. - képedtem el. Justin csak felröhögött, odament az ajtóhoz, majd kinyitotta azt. Beültem, ő is helyet foglalt a kormány mögött, és útnak eredtünk a buliba. 10 perc volt mire odaértünk.
Kiszálltunk, és ismét elcsodálkozva álltam.
- Bemehetünk vagy itt fogsz állni, míg vége nem lesz a bulinak?  - karolt át Justin.
- Ha-ha. Vicces. - forgattam meg szemeimet - Ha itt elbambultam, akkor bent mi vár rám? - érdeklődtem.
- Hátha nem fogsz bejönni, akkor nem tudhatod meg. - nevetett.
- Mehetünk, csak kérlek ne nyaggass! - fogtuk meg egymás kezét. Mivel hozzászoktam, hogy haverokkal is néha kézen fogva megyek, leginkább Austinnal, nem utasítottam el Justin-t.
Beértünk a házba és egyből sokan üdvözöltek minket.
- Szevasz Justin! Szép a barátnőd. - pacsizott le az egyik sráccal.
- Szevasz tesó! - köszönt vissza - Hmmm.. - vigyorodott el.
- Khm.. azért még itt vagyok, nem tűntem el. - szóltam közbe.
- Szép estét a hölgynek! - puszilta meg a kézfejem a számomra ismeretlen srác.
- Hello! Öhm.. Köszönöm. - mosolyogtam értetlenül.
- Most megyünk, majd még összefutunk. - mondta Justin.
- Abban biztos lehetsz. - mutatott rá a haverja.
- Gyere édes! Fogd meg a kezem, nehogy eltévedj! - nyúlt a kezem felé a fiú, akivel érkeztem. Nem válaszolva nyúltam felé. Mentünk tovább, sok ismerőssel akadtunk össze. Pár perc eltelt ezzel, amíg mindenkivel vagy két percet beszéltünk. Persze az sem maradhatott el, hogy Justin barátnője vagyok. Ő csak nagyokat mosolygott, és hümmögött. Furcsálltam. Miért nem tagadta? Ezt nem tudom hová rakni.
Végül a sok állás után, leültünk. Egy nagy fekete emberhez. Mint a többi emberről, róla se tudtam kicsoda. Mármint Jus bemutatott nekik, és elmondta mindenkinek a nevét, de ki jegyzi meg ilyen rengeteg ember közül az összes nevet. De az nem is igazán ismerés, ha valakit látásból ismersz, meg tudod mellé a nevét. Nagy cucc. Ezek nem nagy dolgok. Ha vele vagy pár napot, vagy akár egy kis időt, akkor mondhatod azt, hogy ismered. De így?
Szóval. Leültünk, a Bieber gyerek ismét hozta formáját. Nagy pacsival köszöntette a szintén nagy fazont. Közben a férfi elhelyezkedett, röhögéssel toldva. Biztos már egy órája itt ülhet. Jó fejnek tűnt. Nem tudom.

 Később elment, és egyedül maradtam Justinnal. Azt nem is említettem, hogy mindenhol pia volt. Akármerre néztem alkohol, alkohol hátán. Az emberek meg csak itták, mint állat a vizet.
A mellettem ülő fiú felemelt az asztalról egy ízesített sört.
- Kérsz? Vagy józanon fogsz kitűnni a nagy tömegből? - nyújtotta felém.
- Nem azért jöttem, hogy nézzem ki hogy bulizik. - kaptam ki kezéből a piát. Azzal beleittam az üvegbe és csak ittam, mint mindenki más. Nagy parti van. Nem fogok a jóból kimaradni.
- Jól nyomod csajszi! - szólt a hang. Ránéztem.
- Jobban, mint te! - röhögtem. Helyet foglalt Ryan Ashleyvel.
- Sziasztok! - köszönt visszahúzódóan Ash.
- Sziasztok! - mosolyogtam. A két srác lepacsizott, köztünk viszont kínos volt a helyzet.
- Merre van a mosdó? - néztem körbe feszülten. Nem mintha becsináltam volna, de zavart, hogy így kell ülnöm, hogy barátnőm visszahúzza magát, és meg se szólal. Nem ilyen volt.
- Héj Jessica! - szólt Ashley. - Ne haragudj már rám! Sajnálom. Hiányzol és szükségem van rád. Szeretlek. - nézett mélyen szemembe. A két srác tekintete ide-oda járt.
- Ashley. Én is szeretlek, de egy kis időre van szükségem! - figyeltem komolyan.
- Rendben. Megértelek. - szemeit a padlóra vezette.
- De most már komolyan. Hol van a mosdó? - kérdeztem.
- Felemeled a popsidat, és balra fordulva egyenesen. Egészen a folyosón. - felelt Justin.
- Tessék felemeltem - felálltam, és kicsit kitoltam hátsómat - Remélem tetszik. - néztem a gyönyörű szemeibe. Kicsit elnevettem magam, majd megkerestem a wc-t.

~ Justin szemszöge ~

Jessica egy érdekes lány. Nagyon jól elszórakozok vele. Amikor vele vagyok teljesen elveszi az eszem.
Amikor megtudtam, hogy Ryan elhívta a bulimra, felajánlottam, hogy elmegyek érte. Ahogy megígértem, elmentem, s amikor kinyitotta az ajtót el volt képedve. Nálam se volt másképp, csak én nem tátott szájjal álltam az ajtóba, hogy ő tette. Gyönyörű volt. Olyan szépen rásimult felsőtestére a ruha. Nagyon tetszett. A haja is gyönyörűen be volt állítva, és az arca. Gyönyörű. Sminkkel, de smink nélkül mégis csak természetesebb, és persze szebb.
Direkt előbb mentem, hogy legyen egy kis időnk. Pontosan nyolc óra előtt öt perccel állítottam be.
Otthagyva bement a konyhába, ahová követettem. Levelet írt. Majd a hűtőre rakta volna, amikor kiszúrt egy másikat. Rögtön elolvasta, majd mindkettőt rárakta a hűtőre.
El volt gondolkodva, épp jókor mentem oda hozzá, s át öleltem. Nem bírtam tovább, letámadtam. Csókokat adtam nyakára, miközben lábát kényeztettem. Mosolya után, megfogtam, a pulthoz nyomtam, folytattam tetteimet. Kis idő múlva a pultra raktam. Végignéztem rajta, elvigyorodtam, és folytattam ismét.
Később leállított, hogy megyünk-e. Csevejünk után elindultunk.
A kocsim tetszett neki, a ház elé érve a másik tulajdonom is. Befelé menet mindenki a barátnő szöveggel jött. Tetszett, ahogy kimondták. Hagytam, hadd mondják. Végére már nagyon imádtam.
Végül helyet foglaltunk. A piát, amit nyújtottam egyből elmarta. Ryanék is megjelentek. Ő sem bírta ki beszólás nélkül. Jessicanak sem kellett sok, visszaszólt.
Mi egész jól megvoltunk, de Ashley és Jessica helyzete feszült volt. Végül szót váltottak.
Jessica nem bírta sokáig.

- De most már komolyan. Hol van a mosdó? - kérdezte.
- Felemeled a popsidat, és balra fordulva egyenesen. Egészen a folyosón. - feleltem nagy mosollyal.
- Tessék felemeltem - felállt, és kicsit kitolta fenekét - Remélem tetszik. - tekintete mélyen szemembe fúródott. Kicsit elnevette magát, és elindult a wc irányába.
- De még mennyire. - nyaltam meg alsó ajkamat.
- Juj haver! Tuti összejöttetek. - nevetett Ry.
- Még nem bro. - figyeltem felé - Most itt hagylak titeket. - felálltam és elmentem a dj pulthoz.
Utam közben elég sok csaj odajött. Persze leálltam velük beszélgetni.
- Szevasz tesó! - köszöntött Oliver.
- Csá testvérem! - köszöntünk a szokásos módon.
- Indítod a bulit? - kérdezte.
- Hogyne. - mondtam. Mivel csak alap zene ment, így most kezdődik igazán az est. Nem volt olyan hangos, ezért az emberek simán beszélgethettek. Amíg nem indítottam el a számokat, mindenki ült vagy járkált. Tánc nem volt.
- Kezdődhet a buli? - jelentettem ki.
- Igen! - üvöltötte a tömeg. Szeretem a házi partikat.
- Akkor induljon. - és betettem egy jó ütős zenét. Egyszer csak azt lehetett észrevenni, hogy az egész tömeg táncolni, bulizni kezd. Míg állítottam az alapokat, a hangzásokat, és ilyesmiket, ráztam a fejem a zenére. Az egész testem mozgott. Imádom a zenét. Ha nem lenne, az emberiség kihalna.
Egy pillanatra éreztem, hogy egy test simul hozzám, és felveszi ritmusom. Gondoltam, hogy Jessica lehet az, elmosolyodtam. Táncoltam tovább, és állítgattam tovább az alapokat.

12. rész ~Készülődés~

- Szia Jessica! Zavarhatlak? - kérdezte Ryan.
- Szia! Attól függ. - fordultam felé.
- Légyszíves! - nézett kedvesen.
- Jól van. Mondjad. - mosolyogtam kicsit.
Elindultunk a folyóson, és beszélgettünk. Vagyis belekezdett mondandójába.
- Hogy vagy? - mosolygott.
- Voltam már jobban is. - figyeltem a földet.
- Figyelj! Tudom, hogy nem fogsz kibékülni most Ashleyvel, de.. - közbeszóltam.
- Honnan tudod? - kaptam fel a fejem.
- Mert látszik rajtad, hogy még nem tudod mit tegyél. - vágta rá.
- Azért ennyire nem. - ráztam buksimat.
- Na mindegy. Szeretném, ha eljönnél bulizni. Kikapcsolódni. - mosolygott - Mit szólsz hozzá? - tárta szét karját.
- Ezt hogy érted? Milyen buli? - értetlenkedtem.
- Rendezünk a srácokkal egy bulit, mivel péntek van. Sok mindenki ott lesz. És szerintem egy ismert lány nem maradhat ki. - elvigyorodott.
- Szóval, ti minden hét végén bulit rendeztek?! - röhögtem.
- Valahogy úgy. Amúgy inkább elszoktunk menni.
- Azt gondoltam. De ez a ti témátok, rátok tartozik.
- Na, akkor? - tette fel újra a kérdést.
- Honnan tudod, hogy egy ismert lánynak a ti bulitokon a helye? - szívattam.
- Engem nem tudsz átverni. Akkor majd küldök egy sms-t, hogy hová kell jönnöd. - nevetett.
- De nem megyek. - kerekedtek ki a szemeim.
- Tudom, hogy jössz.
- Picsába! - húztam el számat.
- Látod?! Nem sikerült. - röhögött.
- Ez nem szép dolog. - kuncogtam.
- Majd küldök egy üzenetet, hogy hová gyere, és hánykor.
- Jó. De honnan tudod a számomat? - vontam fel szemöldököm.
- Az rám tartozik. - kacsintott.
- Hát ok. - fogadtam el a tényt.
Ebben a pillanatban be is csengettek a második órára. Ryannel visszamentünk a teremhez. Ő odasétált barátnőjéhez, én pedig megvártam Austin-t. Nem kellett sokat időznöm.
Beültünk órára. Nem mondanám, hogy csend volt, mivel páran susmogtak. Én meg a halál szélén voltam. Barátom annyira lökte a dumáját, hogy nem bírtam ki nevetés nélkül. Mindenkinek beszólogatott, meg ilyesmik. Hülyéskedett, nem zavartatta magát. Csakhogy a tanár kiszúrt minket.
- Mrs. Moore! Kérem fáradjon ki! - szólított fel az oktató.
- Igen tanárnő! - kisétáltam. Az egész osztály tekintete rám szegeződött.
- Mondd el mit tanultál mára!
- Természetesen Mrs. Clark! - belekezdtem. Még szerencse, hogy múlt órán figyeltem, akkor pácban lennék. A tanárnő végig figyelte mit mondok, és engem nézett. Szigorú. Direkt nem fordult el, nehogy valaki súgni tudjon nekem.
- Jessica! Elárulnád nekünk, hogy mi volt olyan nevetséges?
- Csak az egyik gólya megkérdezte tőlünk, hogy hol van a mosdó, pedig onnan jött ki.
Erre mindenki röhögni kezdett. Nem vagyok bunkó, nem köptem be barátomat.
- Értem. Legközelebb óra előtt nevesse ki magát, ne zavarja a tanítás menetét!
- Igen is tanárnő! - biccentettem fejemmel.
- Négyes. Leülhet. - mutatott kezével a padok felé.
Kaptam egy négyest fizikából. Gondolni se mertem volna, hogy megadja a négyest.
Tovább folytatódott az óra. Figyeltünk. Senki se akart a helyzetembe kerülni. A végére már untam. Írni, figyelni, válaszolni ha a tanár kérdezett.
Végül letelt a második tanítási óra. Majd a többi is ugyanígy telt. Justinnal se volt semmi. Kerültük egymást szünetekben és órán is. Végig telefonozott, szünidőben pedig a bandával volt, vagy épp lányokkal volt elhabozva. Én elvoltam Austinnal, nem untam magam, mert ott volt velünk pár csaj is, meg srác is. Eléggé szuper nap volt. Sokat ökörködtünk, nem zavartattuk magunkat.

Az utolsó perc telik. 60, 59, 58,.... számoltam vissza. És, mehetek haza. Már vártam ezt a pillanatot. Összeszedtem cuccaimat, majd indultam ki a teremből. Mint a többiek. Sokan özönlöttek ki az iskolából. Az épület előtt kicsit megálltam. Mindenki jött felém. Lányok, fiúk egyaránt.
- Szia Jessi!
- Hello Jessica! - köszönt két lány. Jó fejek.
- Sziasztok! - puszilkodtunk.
Mentem tovább, és ismét megálltam.
- Szia csaj! - köszönt az egyik srác.
- A csaj! - röhögtem - Szia! - pacsiztunk le.
- Hali Jess! - pacsiztam le a másikkal.
- Csáá! - mosolyogtam nagyot.
Majd sarkon fordultam, és hazafelé tartottam. Austinnak írtam egy sms-t útközben.
Címzett: Austin
Szia drága barátom! Nem tudom hova tűntél, de én leléptem, úgyhogy ne keress! Puszil Jessica.<3

Nem sokára jött a válasz.

Feladó: Austin
Szia szívem! Bocsánat, de a tanár bent fogott pár percre.:S Lehet ma benézek hozzád.:) Puszi Austin.<3

Címzett: Austin
Semmi baj.:) Viszont én meg már alig várom, hogy hazaérjek. Rendben. Várlak!:) <3

Feladó: Austin
Gondolom.:D Oké,szia!<3

Címzett: Austin
Szia!<3

Ezzel elköszöntem tőle, majd elraktam táskámba telefonom. Kereshettem a kulcsom, mert már hazaértem. Megfogtam a bejárati ajtó kulcsát, behelyeztem a zárba, fordítottam egyet. Lenyomtam a kilincset, és kitártam az ajtót. Beléptem a házba, és behajtottam magam mögött azt.
Kibújtam topánomból. Nem sok kellett, kutyám le is támadott. Olyan aranyos volt. Azt hiszem nem ártana elvinnem sétálni. Letettem táskámat a kis szekrényre, kivettem belőle telefonomat. Megfogtam a pórázt, ráadtam Duffyra, és mentünk is. Elvittem a parkba, kicsit elengedtem, hadd szaladgáljon. Elvolt a többi kutyával. Figyeltem is rá közben, nehogy elszökjön. Ekkor telefonom csipogni kezdett.

Feladó: Ismeretlen
Jessica. Buli este 9-kor a Big Street 56. -on. Ryan. :)

Egyből átírtam Ryanre az ismeretlent. Visszaírtam neki.

Címzett: Ryan
És ha nem megyek? 

Egyből jött a válasz.

Feladó: Ryan
Az nem fog sikerülni. Most szóltam az érdekedben. ;)

Címzett: Ryan
Mi van? Ezt meg hogy érted?

Feladó: Ryan
Nem kell gyalogolnod. Megy érted valaki. :D

Címzett: Ryan
Kösz. Odatalálok egyedül is. ;)

Feladó: Ryan
De már le van beszélve. 8-ra legyél kész! És várd meg az illetőt! :D

Címzett: Ryan
Nincs olyan messze az az utca. Nem értem miért 8-ra, amikor csak 25 perces az út gyalog. És 9-kor lesz a parti.

Feladó: Ryan
Ne értetlenkedj, hanem cselekedj! Készülődj, és hangolódj az estére csajszi! :D

Címzett: Ryan
Ha te mondod. 8-ra kész leszek, ne késsen az illető! ;)

Feladó: Ryan
Ez a beszéd! Nem fog, nyugi! :D

Címzett: Ryan
Fogd be! Akkor este. Szia! :)

Feladó: Ryan
Csak írok. Pontosan. Szia. :)

Ezzel az üzenetnek vége lett. Kíváncsi vagyok ki fog értem jönni. Egy kicsit kattogott az agyam, aztán már nem gondolkodtam. Pórázra kötöttem kutyámat, és hazamentünk.
Duffy szinte berontott a házba. Szegény ki van. Gyors berohantam a konyhába, adtam neki vizet. Csak úgy lihegett, a nyelve a földet súrolta. Majd a hűtőhöz léptem, kivettem egy kis palack ásványvizet. Jóízűen megittam. Nagyon jól esett, de nem csak nekem. Ezután játszottam még egy kicsit Duffyval. Milyen aranyos.



Még mindig elemében van. Elszórakoztam vele egy ideig, aztán mennem kellett készülődni.
Felballagtam szobámba. Elővettem egy tiszta fehérneműt. Bementem a fürdőbe. Hajat mostam, áztattam bőrömet 25 percen keresztül. Tudom, hogy sok, de olyan jól esett, megnyugtatott. Éreztem a hét fáradalmait.
Kiszálltam, megtörölköztem, felvettem a fehérneműm. Beszárítottam a hajam, majd a gardróbomhoz lépkedtem. Vacilláltam mit vegyek fel. Nadrágot, egy bulis felsővel, vagy szoknyát. A szoknya mellett döntöttem. Épp vettem ki a kiválasztott ruhadarabot, amikor észrevettem azt a ruhát, amit anya adott. Egy pillanatra megálltam, kicsit könnybe lábadt szemem. Már rég nem beszéltem szüleimmel. A kezemben lévő szoknyát letettem az ágyra. Megfogtam telefonom, anyát hívtam. Felemeltem fülemhez a készüléket és hallottam, hogy kicsöng. A negyedik csöngésnél felvette.
- Szia kincsem! Hogy vagytok? Úgy hiányoztok. - szólt anya hangja csilingelően.
- Szia anyu! Jól vagyunk, köszönjük. Ti? Remélem jól érzitek magatokat. Hiányoztok nagyon! - válaszoltam szavakat kapkodva.
- Jól vagyunk. Igen, nagyon jól érezzük magunkat. Lassan megyünk Brazilba. Otthon minden rendben? - kérdezte kedvesen.
- Reméltem is. Ott is érezzétek jól magatokat! Persze. Elvagyunk bátyussal. - feleltem.
- Rendben. Ezt akartam hallani.
- Puszilom a nagyiékat.
- Átadom. Amúgy esztek rendesen? Tanulás hogy megy? - kezdett anyáskodó lenni.
- Igen anya. Chris szokott néha főzni. Én egyszer-kétszer rendelek ételt. A tanulás pedig jól megy, mint mindig. - mondtam szemet forgatva.
- Jól van, ügyesek vagytok. Tudtam, hogy bízhatok bennetek. - sugárzott hangjából az öröm. - Elmentetek vásárolni Ashleyvel? - erre a kérdésre nem számítottam.
- Hát anya.. - csuklott el a hangom.
- Mi baj van kicsim? - aggódott.
- Összevesztem vele. - csak ennyit tudtam mondani.
- Kifogtok békülni. Semmi baj nem lesz.
- Olyan rossz nélküle, de nem tudom még, hogy megbocsássak-e neki.
- Tudom, hogy mennyit jelent neked. Talán mondd el neki, hogy mennyire fontos a számodra, utána hidd el, hogy jobban értékelni fogja a kapcsolatotokat, és meg fogja bánni amit tett. - tanácsolta.
- Köszönöm anyu, tudtam, hogy rád számíthatok! - mosolyogtam, amit ő nem látott, de a hangomból ki lehetett venni.
- Szívesen drágám. Bármikor hívhatsz.
- Rendben. De most megyek, mert készülődnöm kell!
- Ohh! Hová megy a kis csajszi? - kérdezte anyu kuncogva.
- Bulizni. - nevettem kicsit.
- Jó. Érezd jól magad! Szia kincsem, puszillak titeket. - köszönt el.
- Meglesz. Szia anya, ezer puszi apának is. Vigyázzatok magatokra! - majd letettem a telefont.
Mentem megcsinálni a hajamat. Kicsit begöndörítettem az alját. Feltettem egy bulis sminket. Belebújtam a ruhámba, és ezzel kész is voltam.

Megkerestem a kis retikülöm, és beledobtam a telefonom, meg egy-két szükséges dolgot. Felvettem rózsaszín magassarkúm. Az oldalán van egy nagy masni. Annyira jól néz ki. Imádom. Mire ez is sikerült, pont csengettek. Ránéztem faliórámra 19:55. Előbb érkezett az illető. Igazítottam magamon, és lesétáltam. Kíváncsian nyitottam ki az ajtót. A képem lefagyott. Nem akartam kimutatni, de megtorpantam.

11. rész ~Szórakozás~

Justin végig folyamatosan a nyakamat kényeztette. Testem keze fogságában volt. Szorított magához, nem zavarta semmi. Mivel nem ismerem, ezt nem tehetem. Nagyon jó volt, tetszett a közelsége. Minden problémám elszállt. Elvette az eszem ez a srác. Egy pillanatra olyan, mintha az idő megállt volna.
- Édesem! - szólt mosolyogva.
- Mondjad! - válaszoltam.
- Nem kéne mennünk? - röhögött.
- Lehet, hogy kéne. - mosolyom továbbra sem tűnt el. Elváltunk. Odamentem ruhámhoz. Leguggoltam telefonomért. Megnéztem. Azt hiszem eltelt egy kis idő.

3 nem fogadott hívás Ashley. 1 nem fogadott hívás bátyus. 1 nem fogadott hívás Austin. 
Üzenetek. 
Feladó: Ashley
 Kérlek ne haragudj rám! Sajnálom! Nem akartalak megbántani. Soha nem akartam ilyet mondani. Túlságosan arra koncentráltam, hogy kiakadtál rám, mert Ryannel együtt vagyunk. És mert nem lógunk együtt. Nagyon igazad van. Teljes mértékben. Tudom, hogy most nem fogsz válaszolni, és nem fogsz oly könnyen megbocsátani. Megértelek. De tudd, hogy nagyon szeretlek, imádlak! Soha nem akarlak elveszíteni. Te vagy a mindenem, te tartod bennem a lelket. Nélküled semmi vagyok, egy senki. Kérlek ne hagyj itt! Szükségem van rád! Imádlak. Barátnőd. Millió puszi.<3

Elolvastam barátnőm üzenetét. Nagyon meglepett. Még egyelőre nem tudom mi tévő legyek. Lehet beszélnem kéne vele. Fogalmam sincs. Ma végiggondolom az egészet. Azért most nem írtam vissza.

Drága készülékemet eltettem vissza a zsebembe. Épp álltam fel. Ekkor hátsó felemmel éreztem valakinek a testét. Majd férfiasságát érintettem. Kiegyenesedtem, ezután két kar átkarolt lágyan. 

- A végén teljesen felizgatsz! - suttogott Justin a fülembe. Nyeltem egy nagyot, mert egy csomóban volt a gyomrom, és vöröses szín pompázta be arcomat.

- Nem szándékom. - kuncogtam. 

- Nem úgy veszem észre. - nevetett fel.

- Elégítsd ki magad, és majd beszélünk! - feleltem.

- Lehet, hogy itt az esély rá. - forró kezei fenekemen kalandoztak, majd éreztem egy markolást. Kissé felnyögtem.
- Álmodban. Nem vagyok ribanc, és nem is készülök annak! - idegesen vágtam hozzá.
- Nyugi. Tudod úgy is el fog jönni az a nap, amikor megtörténik kettőnk közt. - röhögött.
- Melyik pizsamádban álmodtad ezt? - meredtek rá szemeim.
- Ezt nem álmodni kell. A valóság az ilyen, ébredj fel édes!
- Te áradozol olyanokról, amik nem fognak megtörténni. Soha!
- Ne áltasd magad! - lehelt egy puszit arcomra, majd elment mellettem.
- Tudod néha.. Túl sokat képzelsz magadról. - nyúltam nadrágomért.
- Röhejes! - nevetett tovább.
- Vagy. - húztam fel a nadrágot.
- Te meg édes! - arcán hatalmas nagy vigyor ült ki.
- Seggfej. - vágtam hozzá a cipőmet.
- Nem tettem volna. - nézett a cipő után.
- Az te vagy! - nyújtattam rá nyelvemet. Azzal elkezdett utánam futni, én meg előle. Vicces volt. Végül elkapott. Felemelt két karjában, és pörögni kezdett. Röhögtem. Nem bírtam ki nevetés nélkül. Egyszer végre abbahagyta. Megállt, de még mindig kezein pihentem.
- Inkább gondolkodj mielőtt cselekszel! - mosolygott felém.
- Hidd el! Jól meggondoltam mit csinálok. - kacagtam tovább.
- De nem hinném, hogy biztos vagy benne!
- Miért kell neked mindig belém kötni? - kíváncsiskodtam.
- Mert te olyan személy vagy, akivel lehet szórakozni.
- Ohh! Remélem jól érzed magad. - ugrottam le keze tartásából.
- Ne aggódj! Teljes mértékben.
- Nem teszem. - indultam vissza. Hallottam, hogy Justin jön utánam. Szórakozik velem. Ha ő ezt akarja, akkor a harc hát legyen harc. Ha ő szórakozhat, akkor én miért ne.
Felöltöztem, ő végig tetteimet nézte. Mivel fel volt már öltözve, így csak állt és figyelt.
Mentem a hazavezető út irányába.
- Jössz? - álltam meg, nézve őt.
- Persze. - futott mellém. - Remélem jobban vagy már!
- Kicsit. - néztem szemeibe.
- Azt nem hinném, hogy kicsit. - vigyorgott.
- Ne kötekedj! - löktem meg egy kicsit.
- Te meg ne hazudj annyit! - röhögött.
- Tudod mit?
- Nem. Mit?
- Seggfej vagy még mindig. Egy balfasz.
- Még nem ismersz bébi!
- 17 vagyok.
- Azt hittem vén banya. - röhögött.
- Na mert te jobb vagy! Papi! - nevettem.
Az út hátralévő részében elvoltunk. Veszekedtünk egy kicsit, de jókat nevettünk. Hazamenni nem akartam, mert jól éreztem magam. Kicsit sétáltunk még, majd megnéztem az időt. 20:49. Későre jár. Haza kellene mennem. Fogtam magam, és startoltam. Elköszöntem Justintól. Jó sokáig elgyalogolhattunk
, mert félóra volt az út.
Beléptem a házba. Halkan levettem cipőmet, dzsekimet a fogasra akasztottam. Lépteimet alig lehetett hallani. Befelé menet körülnéztem. Nem volt senki se a konyhában, se a nappaliban. Oké. A lépcső felé tipegtem. Felballagtam rajta, és szobámba mentem. Tiszta ruháért. Elmentem a fürdőmbe zuhanyozni. Nem tartott sokáig. Pizsimbe bújtam, majd ágyamat céloztam meg, ahol álomba szenderültem.
Reggel szokásosan az ébresztőmre keltem. Aligha fel tudtam kelni. Feltápászkodtam, és készülődni kezdtem. Kivasaltam a hajam. Felkaptam az összeállításomat.

Bepakoltam a táskámba majd lementem a konyhába. Megtaláltam bátyámat.
- Jó reggelt! - adtam neki puszit.
- Jó reggelt húgi! - köszönt vissza. - Kérsz?
- Ehetek. - leültem és elém rakott Chris kettő amerikai palacsintát. Finom. Nekiláttam.
- Hol voltál tegnap?
- Kicsit csavarogtam. Városban, tengerparton. - nyeltem le az utolsó falatot.
- Csak mert hívtalak, és nem vetted fel.
- Bocsánat. Nem vettem észre.
- Többször ne csinálj ilyet! Már megijedtem. - utasította.
- Rendben. Többé nem. - tartottam felé kezem. Lepacsiztunk, puszilkodtunk, végül elköszöntem tőle. Belebújtam fehér topánkámba. Épp az ajtót nyitottam, amikor csengettek. Austin állt a ház előtt.
- Sziaaa! - ugrottam nyakába.
- Szia Jessi! - örvendezett.
- Menjünk! - megfogtam kezét, és a suliba vettük az irányt. Útközben fogtuk egymás kezét. A szokásos beszélgetés nem maradt el.
- Akkor most mesélek.
- Végre! Erre vártam, mikor nyitod ki a kicsike szád.
- Szóval. Ashleyvel összevesztem. Elég csúnyán. - elmondtam neki az egészet. Hogy én is bunkó voltam, de ennyire nem. Hogy megbántottam volna lelkileg a legjobb barátnőmet. Miközben barátomnak meséltem, a szívem szúrt, és fájt. Rossz volt újra erre gondolni. Felidézni, mi történt.
- Beszélj vele! Vagyis, ha ő akar veled, akkor hallgasd meg! Nem veszítesz vele semmit. Tudom, mennyire szereted, és hogy egy idővel megbocsátasz neki. - adott tanácsot Austin.
- Jól van. De nem fogok egyből a nyakába ugrani. Ezt még nem. Igen, nagyon szeretem. És egykönnyen nem fogok megbocsátani. - feleltem.
Még csevegtünk, aztán a suli elé értünk. A banda kint volt, köztük egy szőke lány is, kit a barátnőmnek hívok. Most nem álltam meg. Bementünk barátommal az iskolába. Mindenkinek végigköszöntünk a folyóson. Talán túl nagy a hírnevünk.
Beértünk a terembe. Letettük táskánkat. Austin még egy kicsit a haverjaihoz igyekezett. Én meg bent maradtam. Egyedül. Előszedtem a házi feladatot, és írni kezdtem.
Zajokat hallottam kintről. Inkább hangokat, lépteket. A fiúk léptek be az osztályba Ashleyvel.
- Nézzétek már! Stréber. - röhögött az egyik srác.
- Te meg hülye. Csoda, hogy hazatalálsz! - röhögtem.
- Túlságosan nagy az arcod kislány. - mondta vissza.
- Látom feleslegesen jár a pofád! De.. segíthetek rajta, hogy befogd! - álltam fel.
- Nyugodj meg cica!
- Hagyjátok már! Miért kell belé kötni? - szólalt meg Ashley.
- Ne! Hagyjad. Majd megtanulják, hogy velem nem érdemes kötekedni.
- Justin. Hallottad? A csajod eléggé bedurvult. - mondta Oliver.
- Álljatok már le! Majd Ashley és Jessica lerendezik maguk közt a vitát. Ezért nem kell piszkálni. - válaszolt Justin. Ránéztem Jusra, ő is rám, és egyből elpirultam. Mosolyom fülig ért, de nála se volt másképp.
Befejeztük a csevegést. Ekkor épp bejött a tanár és elkezdődött az óra. Unalmas történelem óra volt. Alig vártam a csengőt. Végig csak azon imádkoztam, hogy szólaljon meg. Pár perc után megtörtént.
Felálltam, kimentem, az ajtónál már elváltunk Austinnal. Én mentem a szekrényemhez. Ő a haverjaihoz, a szokásos módon. Kutattam a cuccaim közt. Hirtelen arra lettem figyelmes, hogy egy kéz rásimul a hátamra.

10. rész ~Tökéletes pillanat~

Elindultam valamerre a városba. Lassan szedtem lábaimat. Közben néztem az embereket, milyen gyorsasággal száguldoznak az utcán. Hogy milyen sietősek. Még ilyenkor is. Csak sétáltam, figyeltem az embereket, és a történéseket. Jól esett ez a kis kimozdulás egyedül. Senki sincs velem, csak én magam vagyok. Eltudok gondolkodni, hogy mit hogy csináljak tovább. Jelen pillanat nem tudtam senkivel se beszélni. Nem akartam senkivel sem társalogni. Úgyis csak a sajnálatukat hallanám. Köszönöm nem kérek belőle.
Viszont szegény Austin halálra aggódik miattam, mert egy szót sem szóltam neki az egész esetről. Legelőször az Ashley-s ügy, hogy vele összevesztem. És, hogy Justin csak úgy rám vetette magát. El akartam kerülni a még nagyobb vitát, mivel barátom nagyon kiakadt volna. Inkább hagyom egy kicsit szenvedni, de nem mondhatom el neki. Most még nem.
Ashley-ről eszembe jutva, hogy mondhatott ilyet? Igen, én is bunkó voltam, de nem bírtam tovább tartani, hiába is, ha két napja tart. Nekem hiányzik a barátnőm. Azelőtt minden egyes napot, percet együtt töltöttünk. Jelen pillanat látni se akarom. Fogalmam sincs ezek után hogy lesz, de azt tudom, hogy nem érdekel. Amit mondott, azt egyhamar nem lehet elfelejteni. Túllépni nem tudok rajta, mert minden percben ezen kattog az agyam.
A gondolatok cikázását egy hűvös szél fuvallat zavarta meg. Olyan szabad, ahogy megy és száll. Ahogy végigjárja az utcákat, az emberek érzését kicsit másabbá teszi. Kellemesen jó. Ilyen szép időben a legjobb a sétálás. Nincs az a túl meleg, nincs az a hideg. Gyönyörű idő van.
Amikor sétálsz, és csak gondolkodsz az élet értelmein. Mi van rendben, mi nem. Mik történtek az életedben, jók s rosszak egyaránt. Ha te magad vagy egyedül azt hiszed csak te vagy ilyen helyzetben, hogy egy olyan ember bántott meg, akiről nem gondoltad volna. És perpillanat a világ összeomlik körülötted. Lehet azt hiszed, a világ megáll. Pedig megy tovább. Az emberek ugyanúgy jönnek-mennek, élik életüket. Akinek nem vagy fontos, magányosnak néz. Valaki sajnálattal néz feléd, valaki kikerül, mert egyáltalán nem érdekled. Másnak is megvan a maga problémája. Sőt, mindenkinek.

Egy jó ideje gyalogolok. Csak a földet nézem. Előbb elég volt, hogy felfelé tartottam a fejem. De ezt rögtön meg is bántam. Éreztem, hogy nekem lökik az ajtót. Eléggé fájt.
- Áááá bunkó! - kiabáltam fejemet fogva.
- Jobban is odafigyelhettél volna! - mondta az ismeretlen. Nem láttam mivel nem rá figyeltem még mindig.
- Még hogy én? Te csaptad rám azt a rohadt ajtót. - lassan emeltem fel fejemet.
- Szegény. Biztos fájhatott neki. - röhögött.
- Justin? De egy seggfej vagy. - ismertem meg a velem szemben álló fiút.
- Bieber. Huhh.. még mindig itt tartasz? - nevetett fel cinikusan.
- Na nem mondod?! Képbe vagyok vele. - hangsúlyoztam - Hogyne. Miután beismerted. - kuncogtam kicsit.
- Édes. Te nem ismered a szarkazmust. - röhögött.
- Téged nem ismerlek. De mindig beléd botlok. - szólt a mondatom hangosan.
- Lehet, hogy ez valaminek a kezdete. - vigyorgott - Különben meg én se ismerlek.
- Vagy nem. - vágtam rá - Na látod. Akkor szia. - fordultam az egyik irányba, és útnak indultam volna.
- Héj kislány! - kapta el kezemet - Nem tudsz olyan könnyen lerázni. - jött mellettem kezemet fogva.
- Sajnos. - forgattam meg szemeimet.
- Mit mondtál? Nem értettem tisztán.
- Semmit. Hova megyünk?
- Na ez a beszéd. Éhes vagy?
- Kicsit. De nincs étvágyam. - szomorodtam el.
- Na, miért? Mi baj van? - kérdezte komolyan.
- Á semmi, csak.. - nem tudtam mit válaszolni. Ő csak megállt és finoman maga felé fordított.
- Csak? Mi baj van Jessica? - tekintete érdeklődő és aggódó volt.
- Most hagyjál Justin. - vettem ki kezeimet övéi közül. És mentem abba az irányba, amerre elindultunk az előbb.
- Jessica. Tudod , hogy nem hagylak! - futott utánam.
- Pedig most jobban tennéd. - siettem tovább.
- Jessica! - szólt aranyosan Jus.
- Mi van Justin? - álltam meg, és vele szemben voltam.
- Eljönnél velem valahova? - lépett közelebb.
- Justin én.. - beszéltem volna, de félbeszakított.
- Cssss. Gyere. - suttogott fülembe. - Nem bánod meg. - néztem az előttem álló srácot. Mi tévő legyek? Más választásom nincsen. Igaza van, könnyen nem rázom le.
Nem adtam választ, amit ő beleegyezésnek vélt. Hallgatás, beleegyezés. Megragadta kezeimet, és gyalogolni kezdtünk. Az út alatt nem szóltunk egymáshoz. Csak mentünk a másik mellett, mint két normális ember. A karomat se fogta, szóval nem volt semmi. Nem kérdezgettem tőle hova visz, hisz úgyse mondja el.

Ahogy egyre többet sétáltunk, lassan odaértünk. Olyan szép volt. Hirtelen lelassultunk, majd megálltunk.
- Na milyen? - érdeklődött óriási nagy vigyorral a képén.
- Ez csodálatos. Nem szoktam nagyon lejárni ide. Főleg ilyenkor nem.
- Igen az. Szerintem kéne. Leginkább amikor úgy érzed, minden összejött és csak sírsz. Itt megnyugszol.
- Honnan tudod?
- Mert amikor valami bajom van, csak lejövök ide.
- És itt szoktad kisírni magad? - kérdeztem mosolyogva.
- Nehogy azt hidd, hogy sírni járok ide. Különben is, egy fiú nem sírhat?! - lökte hozzám a szavakat.
- Sírjon. De ne úgy, mint egy lány! - kuncogtam.
- Némelyikük azt teszi. - nevetett fel.
- Aha. - fogtam vissza magam.
- Gyere! - fogta meg kezem. Húzni kezdett ismét.
- Ugye nem akarsz a vízbe csalni? - röhögtem. Közben szaladtunk.
- Ha szeretnéd. - nevetett velem.
- Nem. Inkább mellőzzük.
Megálltunk és csodálni kezdtük a kilátást. Vagy tíz perce már itt állunk. Egyikőnk se szólt semmit, kicsit kínos.
- Tetszik édes? - karolt át hátulról az előbb még mellettem álló fiú.
- Ühümm. - ismét elpirultam - Justin?
- Mondjad! - tekintetét rám szegezte. Kimásztam fogságából.
- Te vesztél már össze a legjobb barátoddal? - ültem le a homokba.
- Igen. Sajnos. Miért? - ült le mellém.
- Mert összevesztem.. - csuklott el a hangom.
- Ashleyvel? - kérdezte, mintha tudná.
- Pontosan. Úgy hiányzik már, hogy mindig vele legyek. De mindig Ryannel van együtt. Hiába is csak két napja, de én nem bírom. Ezt meg is mondtam neki, meg hogy mindig veletek van, mire csak azt mondta, hogy nem kell odamennem hozzátok.
- Elhiszem. Hisz Ryannel én se lógok már annyit , mint régen. Figyelj Jessica! Kifogtok békülni. Tudom, hogy neked most ez nem megy, mert látni se bírod ,de majd idővel minden a régi lesz. - simította meg a hátamat.
- Látni se bírom! Hogy mondhatott ilyet? - kapkodtam a szavakat - Nem biztos. Ez rajta is múlik.
- Higgy nekem! - mondta komolyan.
- De alig ismerlek.
- Nem azt kértem, hogy bízz bennem. - mosolyodott el.
- Jó, igazad van. Hiszek neked.
- Ennyi.
- Na ne bízd el magad! - ütöttem vállába.
- Ebben a tettedben biztos voltál? - vigyorgott.
- Halálosan. - röhögtem el magam.
- Te akartad. - felkapott vállára, és a víz felé kezdett el vinni.
- Áááá Justin! - röhögtem - Neee!
- Meggondoltad magad?
- Nem , dehogy! - tett úgy, mintha a vízbe akarna dobni. - Jó, igen. Igen, csak vigyél ki innen. - sikítottam.
A srác csak röhögött. Megfordult, majd kivitt. Letett, és egyből beszóltam.
- Te seggfej! - durcáskodtam.
- Édees! Látom akarsz még egy menetet! - közeledett.
- Nem! Hagyjál! - stoppoltam kezemmel.
- Nyugi, nem bántalak. - röhögött. Azzal megfordult és a víz felé ment. Lekapta a cipőjét, a nadrágját is lekapta magáról , hogy ne legyen vizes. Bár ezt nem értem. Hisz előbb nem zavarta. Alsónadrág és egy fehér póló volt rajta. Istenem, de szexi. Na jó, ezt nem én mondtam. De ki tud ilyennek ellenállni?!
Egyszer csak elindul befelé. Én megálltam drága suprája mellett, és onnan figyeltem.
- Te mit művelsz? - kiabáltam.
- Azt amit te nem. - nevetett.
- De legalább nem vagyok ennyire hülye.
- Gyáva viszont igen. - röhögött.
- Miért lennék az?
- Mert gyáva vagy, gyáva! - gúnyolódott.
- Na majd meglátjuk! - azzal ledobtam dzsekimet, cipőmből kibújtam, nadrágomat lecsúsztattam lábaimon, majd attól is megszabadultam. Megindultam Justin felé be a vízbe.
- Jól áll a csipkés. - nézett végig rajtam.
- Máshova is tekinthetnél! - forgattam meg szemeimet.
- Kizárt, hogy ilyenkor bármi más elterelje a figyelmem. - szemei továbbra is le-fel járkáltak rajtam. Megnyalta ajkait, végül beleharapott az alsóba.
- Ó tényleg?! - elkezdtem fröcskölni vízzel elég durván. Miután észbe kapott utánam szaladt, én meg elfutottam előle. Amennyire lehetett, majdnem derékig érő vízben.
Egy pillanatra megálltam. Nem bírtam tovább, kifáradtam.
- Most megvagy édes! - kapott el. Combomtól kezdve egészen mellkasomig simította kezét rajtam. Majd visszavándoroltak derekamra, megfogta erősebben, és jól magához szorított. Annyira, hogy már hátsó felem érezte férfiasságát. Zavarodott voltam nagyon. Fejét fejem mellett helyezte el, ajkai pedig fülemet súrolták. Kezei tovább vándoroltak, végig a fenekemig, ahol megállt és belemarkolt. Egy hangosat felnyögtem.
- Élvezed? - röhögve suttogott.
- Veled ellentétben, nem. - suttogtam vissza. Mire elkezdte a nyakamat csókolgatni. Csak haladt végig az államon, teljesen az arcomon, majd vissza a nyakamra. Érzékien lehelte a kis csókokat a nyakam körülötti helyekre.
- Még most sem? - fordított maga felé. Továbbra is csókolgatott. Nem mertem megszólalni, így csak kis nyögések hangzottak el tőlem. Justin erre felkapott, és kifelé ment. A parton megállt letett, de nem engedett el. Tovább folytatta előbbi cselekedeteit. Élveztem, mert nem jutott eszembe semmi gond. Mind elszállt a fejemből. Úgy éreztem most ez egy tökéletes pillanat a felejtéshez.

9. rész ~Nagyon rossz nap~

  ~ Jessica szemszöge ~

Kimentünk Austinnal az iskola elé szünetre. Találtunk egy padot, és leültünk. Körülnéztünk, jó páran már kint voltak, de a banda még nem. Lehet valami dolguk akadt. Mindegy is, most ez nem izgatott, hisz itt van barátom. 

- Mesélj! Mi volt tegnap este? - kérdezte. Gondolkodtam elmondjam-e neki, de nem tettem. Ha megtenném, kiakadna. 

- Épp tanultam, amikor csengettek. Lementem, és Justin volt az ajtóban. Meglepett. Aztán beljebb kerültünk, felmentünk a szobámba. Megcsináltuk a közös feladatot, majd mennie kellett. Tudod, kötelesség. - nevettem fel, oldva a feszültséget.

- Akkor rendes volt. Igazából csak ezt akartam tudni. - mosolygott - Kötelesség? Neki az a kötelesség, ha ribancokkal bulizni megy? 

- Kis aggódó. - röhögtem - Ezt meg honnan veszed? 

- Hát eléggé rossz dolgokat művel a srác. Bulizik, iszik, össze-vissza szórakozik. 

- Ugyanolyan, mint a banda többi tagja. - vontam vállat - Nyugi, nem kell aggódnod. - fogtam meg kezét. 

- Hát ja, valahogy úgy. - simította meg a kezem - De meg kell ígérned, hogy vigyázol magadra! 

- Austin. Nagy vagyok, tudok magamra vigyázni. - pusziltam meg. 

- Jó, mert nem akarom, hogy bántódás érjen. - ajkai szélesre húzódtak.

- Nem fog. Amíg itt vagy, nem fog. - követtem cselekedetét.

- Rám mindig számíthatsz Jessica! - ölelt magához.

- Te is rám Austin! Mindig, akármi legyen. - karoltam át.

- Ma ráérsz? - engedtük el egymást. 

- Nem is tudom.. - kuncogtam. 

- Egy kis időt szánhatnál rám. - nézett kiskutya szemekkel.

- Ne nézz így rám! - temettem arcom kezeimbe. 

- Nem tilthatod meg. - emelte el kezem.

- Mert akkor mi lesz? - kérdeztem.

- Megcsikizlek. - mosolygott nagyokat.

- Jaj de félek. - gúnyolódtam. Erre elkezdett csikizni, de már nem bírtam. - Austin hagyd abba, ez nem vicces! - röhögtem. 

- Még is nevetsz hülye lány. - röhögött velem. 

- Mert te vagy az okos. - nevettem tovább. Becsengettek. Elindultunk befelé, de útközben ráugrottam a hátára. Ő pont elkapta lábaimat, átkaroltam nyakát, és szaladtunk a terembe. 

Már majdnem ott voltunk, mikor Austin megállt a haverjaival beszélgetni. Közben én még mindig a hátán ültem, és onnan figyeltem.

- Jó csajom van? - nevetve biccentette felém a fejét Austin.

- Ennél jobb csajod nem is lehetne. - válaszolt Kevin. 

- Héj haver, azért csak óvatosan! - röhögött Luke. 

- Na! Durvák vagytok. - szálltam le barátomról.

- Még nem is próbálkoztunk. - mondta Kevin. 

- Te mekkora fasz vagy! - mondtam besértődve, s elindultam szekrényemhez. 

- Héj csajszi! Csak viccelünk. Nem kell magadra venni. Szépség. - rántott vissza Austin. Két centi volt köztünk. Nagyon közel kerültünk egymáshoz. 

- Austin. Ezt nem kéne. - suttogtam neki. Nem voltam zavarban, mivel volt már ilyen pillanatunk. Sokszor élveztük is. Mivel megszoktuk, nem volt kínos, de mégis hirtelen történt az egész. 

- Igazad van. Majd talán egyszer. - mosolygott.

- Talán. - mondtam bizonytalanul. Elléptem tőle, és a szekrényemhez mentem. Tankönyveimet megfogtam, becsuktam az ajtaját.
Az osztályba érve furcsán éreztem magam. Itt valami nem stimmel.
Helyet foglaltam fiúbarátom mellett, aki hamarabb beért mint én. A tanár bejött. Köszöntünk. Megkezdődött a franciaóra. Órán körülnéztem, feltűnt, hogy Justin nincs a terembe. Hol lehet? Egész végig ezen járt az eszem.
Pár perc múlva feleszméltem, hogy a tanár felszólít. Beszélgetnem kell vele. Persze franciául. Kérdezgetett, én meg simán lebonyolítottam a beszélgetést. Jól ment, szeretem a francia nyelvet. Olyan izgalmas amikor nem a saját anyanyelveden csevegsz, hanem más világnyelven.
A tanárnő megdicsért, amiért helyesen válaszoltam és hibátlanul. Hozzátette, hogy legközelebb ne máson járjon a gondolatmenetem, hanem csak az órán, mert ez egy iskola. Oké, képbe vagyok. Nem mondja nem is tudom, hogy hova jövök mindennap.
Feladta a házi feladatot, és elment a dolgára. Az órának vége, kicsengettek. A többiek is kimentek, csak Ashley és a banda maradt bent. Austin is lelépett a haverjaival. De mielőtt megtette volna, megkérdezte nem haragszom-e az előbb történtekre. Az igazat mondtam, nem haragudtam. Kellene? Ahogy említettem, volt már ilyen, akkor se kaptam fel a vizet. Inkább élveztük. De most kicsit rossz volt a helyzet. Túlságosan gyorsan történt, nem tudtam mit tenni.
Odamentem barátnőmhöz és a fiúkhoz. Pöppet furán érzem magam.
- Srácok! Hol van Justin? - érdeklődtem.
- Nem tudjuk. - felelte Oliver.
- Azt mondta, hogy mondjam el neked mekkora seggfej, mert valami nem rád tartozik. - szólalt meg Ashley.
- Várjunk azt tudtam, hogy seggfej, és jó hogy beismerte. - röhögtem.
- Jessica! Komolyan. Mi volt köztetek? - hangja kicsit idegesebb lett.
- Annyi, hogy tegnap este amikor elment, azt mondta, hogy várja a kötelesség. Mire megkérdeztem milyen kötelesség, azt válaszolta ne akarjam tudni. Ma is érdeklődtem, de csak feszültté vált. Erre nem tud válaszolni?! Most komoly, tiszta gáz.
- Figyelj Jessi! Ha valami nem tartozik rád, vagy nem akar válaszolni a kérdéseidre, hagyd, mert nem lesz jó vége. - szólt Ryan.
- Most ezzel fenyegetőztök? - kérdeztem hitetlenkedve.
- Nem, nem erről van szó. - válaszolt Ryan.
- Nyugi Jessi, nincs semmi baj. Csak szólt neked. - közölte Ash.
- Akkor miről? Persze nyugi mi?! Amióta ebbe a bandába tartozol te is szarsz rám. Alig töltünk együtt egy kis időt. - emeltem fel hangszintemet.
- Mi van? Előző szünetben is veled voltam. - kerekedtek ki szemei.
- Igen, a fiúkkal együtt. Délután nem járunk el sehova, már nincs ilyen.
- Miért ne lenne? És olyan nagy baj, hogy szerelmes vagyok?!
- Mert mindig velük vagy elfoglalva. Nem, de szakíthatnál rám legalább egy órát délután.
- Szóval téged az zavar, hogy velük vagyok. Jó, ha valami nem tetszik, akkor nem kell idejönnöd! - idegeskedett barátnőm. El se hittem, hogy ilyet mond. A szemem könnybe lábadt.
- Tudod mit?! Hagyjál békén. - a sírás jött rám. Megfordultam és kifelé startoltam.
- Jessica! Én nem.. - folytatta volna, de nem hagytam.
- Felejts el! Nem érdekelsz. - vágtam fejéhez. Hogy mondhatott ilyet. Nem kell odamennem. Én ilyet sose mondanék. Szíven ütött a dolog. A pulzusom csak növekedett. Szekrényemből kivettem a kisdobozom, és befutottam a mosdóba. Megmostam az arcom. Egy párszor rám tört újra a sírás, ahogy belegondoltam abba a pillanatba, ami előbb történt. Utoljára megtöröltem a képemet. Felkentem egy kis sminket. Remélem nem sírom el. Összeszedtem holmimat, majd visszacammogtam. Előző helyére tettem a dobozkát. Mivel nem tudtam belépni a terembe, a falnak dőltem. Már csak 3 órát kell kibírnom. És húzhatok haza.
Megvártam míg megszólal a csengő, hogy Austinnal tudjak beballagni az osztályunkba. Két perc múlva ott jöttek a haverjaival. Egyből meglátott, így hozzám szaladt.
- Szia drágaságom! - ölelt meg - Mi nyomja a lelked?
- Szia szívem! Igazán semmi. - morogtam az orrom alatt.
- Nem úgy látom. Na, ki vele! - nézett szemeimbe.
- Én.. én. Austin. Nagyon nagy baj lenne, ha ma nem találkoznánk? - majdnem elbőgtem magam.
- Ha nem szeretnél, akkor nem erőltetem. - mosolygott. Már amennyire tudott.
- Sajnálom, de most nem megy.
- Megértelek. De mi baj van? - tekintete aggódó volt.
- Majd elmondom. Most jelen pillanat nem tudom.
- Remélem. Kezdek aggódni. - látszott rajta, hogy sajnál.
- Nem kell. Minden rendben lesz. - ebben nem voltam biztos.
- Ha te mondod. - tekintetét a földre szegezte.
- Austin. Ígérd meg, hogy nem fogsz aggódni! - jó, ha aggódik értem. Jól esett, de nem kell. Megoldom a problémáim. Nagy vagyok már.
- Ezt nem tudom megígérni.
- Légyszíves! Értem. - simítottam kezeimmel aranyos arcát.
- Csak mert szeretlek, és nem akarlak elveszíteni.
- Én is szeretlek. Nem fogsz soha! - öleltem szorosan. Pár percig ölelkeztünk. Abbahagytuk, s a terembe mentünk tanításra.
Ashley sajnálkozó tekintetével találtam magam szembe. Most nagyon megbántott. Oly annyira, mint még soha.
A nap további része úgy telt, hogy barátommal voltam. Beszélgettünk, próbált felvidítani, sajnáltam, mert nem járt sikerrel. A veszekedést és még egyéb mást nem mondtam el. Most még nem. Idővel elmondom.
Később már az órán ültünk. Majd a többit is letudtuk. Ashley-t nagy ívbe kerültem. Ha ezt akarta, tessék megkapta.
Elköszöntem Austintól, puszilkodtunk, ölelkeztünk.
- Vigyázz magadra barátnőm! Nyugodj le! - simogatta hátamat.
- Vigyázok! Oké. Viszont te ígérd meg utoljára, hogy nem fogsz aggódni! - mondtam neki.
- Nehéz lesz, de megígérem. Szeretlek, és bízok benned. - tette szívére kezét.
- Köszönöm. Szeretlek. - adtam nagy puszit arcára - Szia! Majd hívlak.
- Ajánlom is! Szia! - integetett.
Hazasiettem. Útközben beugrottam egy étterembe. Vettem Chrisnek gyros-t. Magamnak nem vettem semmit, egyáltalán étvágyam sem volt. Gyorsra vettem lépteim. Nem sokára otthon voltam. Kinyitottam az ajtót, beléptem. Levettem a cipőm. Beindultam a konyha felé. Bátyám ott volt, és a nyakamba ugrott.
- Szia húgi! Hogy vagy? - érdeklődött.
- Szia bátyus! Jól, köszi. - erőltettem egy mosolyt.
- Hát nem úgy tűnik. - nem csodálom ,hogy nem hitt nekem, mert elég pocsékul néztem ki.
- Mindegy. Nézd, hoztam neked enni. - mutattam fel az ételt.
- Jajj! Köszönöm. Már éhen halok. - gyors puszit adott arcomra.
- Nincs mit. Elhiszem. Mikor keltél? - közben leült enni.
- 11-kor. Duffy-t elvittem sétálni, úgyhogy most neked nem kell. Meg lerendeztem. - pont megjelent szeretett kutyám.
- Uhh. Én akkor a suli padját koptattam. - guggoltam le kutyusomhoz - Köszönöm. Most nem lett volna kedvem elvinni.
- Mert kötelességed. - nyelte le a falatot - Azt meghiszem. Nem akarsz mesélni?
- Bocsi , de most nem. - utasítottam el. Tudtam, hogy nem fog kiakadni, mert nem akarok beszélni.
- De később muszáj lesz.
- Később. Most megyek. - felszaladtam a szobámba. Ledobtam táskám. Elmentem lezuhanyozni. Míg a meleg víz járta át testemet, a gondolatok cikáztak fejemben. Visszatartani nem fogom, így megeredtek könnyeim. 20 percig tartott a fürdés. Úgy döntöttem, hogy elmegyek egy kicsit levegőzni. Itthon nem bírok lenni. Kivasaltam a hajam, felöltöztem, egy sima farmer, rózsaszín lenge póló, majd kisminkeltem magam a szokásos módon. Telefonom kezemben, pénz a zsebemben. Bármi történjék legyen nálam.
Lelépkedtem a lépcsőn, egészen az előszobáig. Felvettem a fehér nike cipőm, amibe van egy kis rózsaszín is,   a jele pedig fekete. Szeretem, és kényelmes is. Felkaptam a fekete bőrdzsekim, a zsebébe csúsztattam iphone-om. Bátyámtól épp köszönni szerettem volna, de pont megjelent.
- Hova mész Jessica? - kérdezte.
- Kicsit sétálni. Remélem nem baj. - válaszolta.
- Nem, dehogy. Vigyázz magadra! - adott egy ölelést. Elköszöntünk egymástól. Én átléptem a ház küszöbét, hátam mögött ajtót zárva. Útnak eredtem. Csak mentem. Kiszellőztetem a fejem. Minden átgondolok. Mi hogy, és miért történt. Most lesz bőven időm.

8. rész ~ Nem érdekel ~

Kint meg is találtuk a fiúkat. Azt figyeltem, hogy most nem a lányokat nézegetik. Kivételesen hülyéskedtek, beszélgettek, röhögtek. Amikor már majdnem ott voltunk, kiszúrtak minket. Pár lépés után megérkeztünk hozzájuk. Ashley odalépett Ryanhez, aki megfogta derekánál, és magához húzta. Lassan közeledtek egymás felé, majd végül érzékien csókolózni kezdtek. Hirtelen Justinra kaptam fejem, ő pedig féloldalasan mosolygott. Egy pillanatra rám szegezte tekintetét. Picit néztük egymást, miután zavarba jöttem, lehajtottam fejem. Kissé kiüthetett a piros szín.
Eközben nagyban folyt a csókcsata, a srácok most sem kerülték el a beszólogatásokat.
- Az még friss husi. - mondta Chaz.
- Van mosdó, ha szükség van rá. Vagy ott a bokor is. - folytatta Oliver.
- Hagyjátok már abba! Fogadjunk ti még nem voltatok szerelmesek! - szóltam nekik.
- Vigyázzatok, mert megver! Kemény egy kis csaj! - röhögött velük Justin.
- Na, megszólalt egy seggfej. - néztem Jusra.
- Még is tetszett az este azzal a seggfejjel! - arcán kaján vigyor.
- Meséljetek csak! - szólt Oliver. Mindenki felkapta ránk a fejét. Még a két szerelmes is. Barátnőm összeszűkítette szemeit, és kicsit ideges lett.
- Nem volt semmi. Csak Justin nem bírt a hormonjaival. - röhögtem fel kicsit. A többiek is ezt tették, hangosabban.
- Justin, Justin, Justin.. - rázta nevetve fejét Oliver. A srác, akiről szó van, elpirult.
- Csak szeretted volna. - vette lazábbra magát. A fiúk és Ashley szemrebbenés nélkül figyeltek minket.
- Veled ellentétben, nem. - nyomtam meg az utolsó szót.
- Az érzéseid nem ezt súgják. - lépett közelebb. Közelebb, míg nem tíz centi volt köztünk. Talán annyi se.
Arcával közeledett felém. Én csak megszeppenve álltam. Mire ajkaimat elérte volna, arcomra nyomott egy puszit. Gyengéd volt. Mégis tetszett. Újra elöntött a pirosság.
- Édes vagy! - mondta Justin nagy vigyorral.
- Mi van Justin? Már te is? - kérdezte valamelyik srác.
- Hagyjad bro! Jól érzi magát. - szólt neki Oliver.
- Én legalább az vagyok. - toltam el - Remélem most már jól érzed magad!
- Eddig is jó kedvem volt. Nyugi.
- Jó. Ne erőltesd! - mondtam neki bólogatva fejem. Mire csak röhögött, és megforgatta szemeit.  
- Megyek mert becsöngettek. Kellenek a cuccok az órára. - Pont akkor csengettek be.
- Megyünk veled. - mondta a szerelmes szőke lány.
- Ha akartok. - vontam vállat. Ashley megfogta barátja kezét, és húzni kezdte. A többi fiú szó nélkül jött. Én meg elindultam előre. Mivel kicsit zavarba jöttem a puszi miatt, inkább jobb, ha elkerülöm Justin-t.
Már a folyosón mentünk, amikor Justin megszólalt.
- Mindjárt megyek, csak kell valami a szekrényemből. - ezzel megfogva kezem, maga után húzott. Egészen egy kis folyosó részre. Megálltunk, de a kezemet még mindig nem engedte el.
- Csak nem volt rossz az a csók. - mosolygott.
- Ne nevezd csóknak. Az csak egy arcra puszi volt. - válaszoltam már amennyire nyugodtan.
- De a lényeg, hogy tetszett. - mosolya továbbra is virított.
- Justin. Most mennem kell a könyvekért. - akartam elkerülni a témát, mert nagyon zavarba jöttem a suli előtt. De megint nem engedett.
- Miért vagy ilyen feszült? Lazíts már. - simított rá arcomra.
- Nem vagyok feszült. Nyugi laza vagyok. - néztem fel szemeibe.
- Nem úgy tűnik. Tegnap még teljesen más voltál.
- Ezt én is mondhatnám rólad.
- Miért?
- Mi volt a kötelességed olyan későn?
- Semmi. - engedett el - Nem mennénk be a terembe?
- De jó lenne. De az is jó lenne, ha válaszolnál a kérdésemre. - mentem a terem felé.
- Semmi közöd hozzá. - jött mellettem.
- Jó. Ha ezt akarod. - álltam meg szekrényemnél, gyors kikapkodtam a könyveket és a közös házi dolgozatot. Becsaptam szekrényem ajtaját.
- Jessica! - mondta nevemet Justin. De nem állíthatott meg semmi, csak mentem tovább. Viszont a fiú utolért. Én pont nyitottam az ajtót, pechemre már bent volt a tanár. Justin mellém jött.
- Jó napot kívánok! - sétált felénk a tanár, majd megmaradt egy helyen - Jessica Moore és Justin Bieber! Mi a mentségetek?
- Elnézést tanárnő.. - folytattam volna, de a mellettem álló fiú félbeszakított.
- Mrs. Parker, kérem! Nem Jessica tehet a késésről, csak is én. - gondolkodott el a tanár.
- Nos, elnézem. Mivel próbaidőn vagy. Máskor meg ne rángass másokat bele a tetteidbe.
- Nem lesz máskor tanárnő! Nem fogok késni, ígérem!
- Helyes. Remélem a házi dolgozatok kész van.
- Igen Mrs. Parker. - kapkodtam. Átadtam a kész projektet. Eléggé meghúztam magam. Soha nem késtem óráról. A tanár bólintott, majd leülhettünk. Hátrébb ültünk. Justin egy szót sem szólt. Egész tanórán csendben figyeltünk. Végig minket nézett a tanárnő, így megmozdulni alig mertünk. Az együtt tanulást ismét felhozta, vagyis egy pár napig csak ezt fogjuk csinálni. Suliban leadja az anyagot, otthon pedig párban kell megoldani. Együtt kell ülnünk tanításon is. Így minden másnap kb. Justin mellett kell koptatnom a padot.
Egyszer csak a csengő szakítja meg a tanóra menetét. Összepakoltam cuccaimat, és a helyemre mentem. Austin-t megöleltem.
- Aah, végre! - könnyebbültem meg. Ismét Austinnal. Beszélhetek vele, meg feldobja a kedvem.
- Csak nem lefárasztott a tanár? - röhögött. Elengedtük egymást.
- Ha-ha. Nagyon vicceske vagy. Neked legalább jó volt a társaságod. - ezt hallotta Justin is, de nem érdekelt.
- Nálad jobb társaságom nincs is. - mosolygott barátom.
- Te is hülye vagy, mint én. Jó, hogy nincs egymásnál jobb társaságunk. - vágtam rá.
- Na gyere szépségem! - fogta meg kezem.
- Megyek helyesem. - kuncogtam.
Miközben mentünk ki, hallottam, hogy barátnőm leállt Justinnal vitázni.
- Mit műveltél?
- Semmi rosszat.
- Akkor mér mondta Austinnak, hogy neki legalább jobb társasága volt az órán?
- Mert az egy ribanc volt, és látta, hogy elszórakoztatja Austin-t. Én meg nem szóltam hozzá órán.
- Ennyi? Ennél biztos több az ok.
- Jól van. Hibáztass te is engem.
A többit nem hallottam, mert már eljöttünk Austin haverjaitól, akik a terem előtt voltak.

~ Justin szemszöge ~

Tegnap este jó volt Jessicánál, de a kötelesség nem maradhatott el. Elmondtam neki, hogy vár rám, mire megkérdezte. Nem mondhattam el neki. Alig ismerem, ilyet biztos nem mondok el egy idegennek.
Másnap suliba megint elkezdtünk veszekedni. De ez mégsem az volt. Majd a kis vitába egy arcra puszit is bevetettem. A lány teljesen lefagyott. Elpirult. Tetszett, ahogy zavarba hoztam, ott mindenki előtt. Váltottunk egy-két sort a szokásos módon.
Ezután a terembe indultunk, de útközben félre kellett hívnom Jessa-t. Hazudtam valamit a skacoknak, és megfogtam kezénél fogva, magam után rántottam. Felemlítettem neki csókként az arcra puszit. Ő helyesbített mi is volt az. Képbe voltam, csak szeretem húzni az agyát. Majd előjött a tegnapi téma. Rákérdezett újra a kötelességemre. Közöltem vele, hogy semmi köze hozzá. Ideges lett. Otthagyott. Szekrényénél megállva kivette tankönyveit, és tovább ment, egészen az osztályig, ahol bent volt már a tanár.
Nem hagyhattam, hogy bajba kerüljön, így magamra vállaltam. Nekem elnézte a tanár, mivel új vagyok, és próbaidőm van.
Helyet foglaltunk egymás mellett, de egész órán nem szóltunk egy szót sem. Még telefonozni sem telefonoztam. Mivel a tanár mindvégig minket figyelt. Hát ezért sem. De most hagytam, hogy hadd gondolkodjon a mellettem ülő csaj. Meg tényleg nem ismerem, még barátoknak se mondanám magunkat. Ismeretlen volt a lány, de érdekes is. Összetűzésünk után úgy döntöttem elszórakozgatok vele. Elmentem hozzá, és az este jól telt. Mivel nem érdekelt, gondolataimat elhessegettem, s leszartam mindent.
Arra eszméltem fel, hogy óra végén egyből Austinhoz futott. Persze. Ki máshoz? Mondott neki egy-két dolgot, valamikor rám célzott, de leszartam, ahogy előbb is.
Bár a barátnője nem bírta ki, hogy ne kezdjen el kioktatni.
- Mit műveltél? - kérdezte felemelve a hangját.
- Semmi rosszat. - feleltem lazán.
- Akkor mér mondta Austinnak, hogy neki legalább jobb társasága volt az órán? - kapkodta a szavakat.
- Mert az egy ribanc volt, és látta, hogy elszórakoztatja Austin-t. Én meg nem szóltam hozzá órán. - vontam vállat.
- Ennyi? Ennél biztos több az ok. - folytatta tovább.
- Jól van. Hibáztass te is engem. - azzal félrelépve kifelé vettem az irányt.
- Justin. - szólt még Ashley.
- Menj és mondd meg a barátnődnek, hogy mekkora seggfej vagyok, mert valami nem tartozik rá!
- De.. - mondta volna tovább.
- Ne! Hagyd most! - hallottam Ryan hangját.
Elindultam az igazgatóiba. Szóltam, hogy nem érzem magam jól. Hazaengedtek. Csak hogy nem oda vezetett az utam. Beültem a fekete autómba és mentem. Nem érdekelt semmi.
Úgy gondoltam, ha sulit váltok, minden jobb lesz. De mégse. Ugyanúgy szarul érzem magam. Nem találom a helyem a világban. Épp ezért szoktam mást is csinálni szabadidőmben. Inkább bulizok, csajokkal szórakozok, haverokkal lógunk és még sok egyéb más.

7. rész ~ Vele futok össze ~

Az est további részében elmentem fürödni, hajat mostam, beszárítottam. Miután ezekkel végeztem adtam Duffynak vacsorát, majd a helyén kötött ki és elaludt. Mivel még csak pár hónapos kölyökkutya szüksége van az alvásra.
A szobámban összepakoltam, elraktam holnapra a tankönyveimet és még pár dolgot, amit suliba szokás vinni. A közös projektet beleraktam egy mappafélébe, hogy ne gyűrődjön össze. Azt is elraktam, nehogy itthon felejtsem, majd egyest kapjak, kapjunk. Mondjuk Justin-t hol érdekli a tanulás. Elvégeztem ezeket a teendőket, de ennyi időhúzás után ideje aludni térni.
Leszaladtam gyors a konyhába, ittam egy pohár vizet, közben az ablakból nézelődtem, hogy nem jön-e már Chris. Még sehol sincs. Késő este jön azt mondta, de már elmúlt 23:00 óra. Nem értem hol lehet, remélem nincs semmi baja, s nem keveredett valami drogos bandába, akik kihasználják. Na jó, azért csak aggódom, mivel a bátyám. Meg ki ne aggódna? Gondolatmenetembe felbattyogtam a lépcsőn egészen be a szobámig. Egyből rávetettem magam a pihe-puha komfortos ágyamra. Betakaróztam, kényelmesen elhelyezkedtem, majd lehunytam szemeimet. Viszont éreztem egy nem női illatot, ami csak is kizárólag Justiné. 5 percig bírtam, azután az álomvilágba nyomott a fáradság, de ennél jobban elnyomott a fiú kábító, finom illata.

Reggel ismét az ébresztő keltett. Ideje kimásznom, és készülődnöm. Nehezemre kimásztam az alvóhelyemről, indultam szedelőzködni. Elvégeztem a szokásos dolgokat. Hajamat is kicsit becsavartam, hogy jobban göndörebb legyen. Kicsit kisminkeltem magam. A gardróbomhoz mentem egy normális öltözékért. Megpróbáltam nem melegen öltözni, mivel az idő nagyon jó. Laza cuccot kerestem, mert szeretek lezser cuccokat hordani. Végül megakadt a szemem egyik két kedvenc ruhadarabomon, amik ott pihentek a vállfán.

Felkaptam magamra, hozzá egy fehér nadrágot kaptam fel. Plusz kiegészítőként pár karkötőt húztam kezeimre. Alkaromra raktam barna táskámat, ami igencsak majdnem eltört a nehéz súlytól. Még jó hogy elbírja. Lefelé menet belestem testvérem szobájába. Igazán későn jöhetett haza, mert még mindig húzta a lóbőrt, és elég mélyen. Aranyos volt. Biztos elfáradt. Ezért nem ébresztettem fel. Halkan becsuktam az ajtót és lementem. Négylábú kedvencem hozta a játékát, hogy játsszak vele. Egyszer-kétszer eldobtam neki, de csak óvatosan, nehogy összetörjön valamit, vagy valaminek baja essen. Rápillantottam a faliórára, 07:19 van. Azt hiszem mennem kéne, nincs kedvem se rohanni, se elkésni. Gyors elkezdtem a konyhában írni egy levelet bátyámnak, amiben ez állt:
'' Szia bátyuskám! Elmentem suliba, ha keresnél. De gondolom tudod. Nem tudom mikor értél haza, de vártam rád, csak hogy tudd!:) Pihend ki magad, ha kell valami nyugodtan küldj üzenetet, válaszolok. Sietek haza, és tudom vigyázzak magamra, vigyázok! És amúgy is Austin ott 
lesz velem, nincs ok az aggodalomra. :D Majd jövök.
                                                                         Szeretlek!Puszil húgod.<3 " 
Rátapasztottam a hűtőre, majd felvettem fekete Converse cipőmet. Kiviharzottam a házból magam után ajtót csapva. Nem volt annyira hangos, szóval Chris nem kelhetett fel.
Sétáltam a suli felé. Pár perc múlva oda is értem. A gimnázium előtt alig voltak páran. Megnéztem telefonomon az időt. Nem késtem el, akkor? Fogalmam sem volt hol lehettek a többiek. Gondoltam bent megtalálom őket, így befelé startoltam. Közben pár ember köszönt nekem, amit viszonoztam. Sok embert ismerek, és sokan jó fejek.
Pár lépés után bent voltam az épületben. Senki sehol. Mármint Austin-t se látom, Ashley-t se, és még a híres bandát sem. A szekrényem felé vettem az irányt. Menet közben ide-oda járt a fejem, hátha találok valakit. Nem jártam sikerrel. Szekrényem előtt megálltam, kinyitottam azt és megnéztem mi az első órám. Vettem volna ki a tankönyveket, de a táskámból hallottam rezegni az okos készülékem. Kiemeltem, feloldottam és rámentem a bejövő üzenetekre. Anyától kaptam egy aranyos, pár szavas küldeményt.
Feladó: Anya
Szia kincsem! Gondoltam nem zavarlak hívással, inkább írtam egy üzenetet. Remélem jól vagytok, és minden rendben van otthon. Mi jól vagyunk, jól érezzük magunkat! Estekörül hívlak, de előbb foglak. Szeretünk titeket. Ezer csók. Anya és apa.<3! 
Már az elején elmosolyodtam, láttán, hogy édesanyám írt. Úgy szeretem őket. Kicsit bekönnyeztem, de nem volt nagy eset. Szeretem a szüleimet, és nem szégyen. Miért szégyellném őket? Ők nevelnek születésem óta, mind a ketten ott voltak mindegyik betegségünknél, megtanítottak evőeszközzel enni, minden este lefekvéskor mesét olvastak el nekünk, amit összekevertek. Pókember összejött Csipkerózsikával, majd a hét törpe Hamupipőkével élt együtt. Szóval sorolhatnám. Nem kell szégyenkezned a szüleid miatt, hiába ha cikis helyzetbe is kerülsz. Engem is hoztak már abba, de kiderült, hogy nem úgy akarták a dolgot.
Visszaírtam anyának, ezzel jelezve, hogy jól vagyunk és élünk még.
Címzett: Anya 
Szia anyuci! Nem zavartál volna, de ha már üzenetet küldtél, visszaírok. Jól vagyunk, élünk, virulunk. Chris tegnap későn jött haza, ezért amikor eljöttem otthonról még aludt. Szegény elfáradt a munkában. Én folyamatosan tanulok, ahogy eddig tettem. Szóval nem áll szándékomban abbahagyni. 
Ennek nagyon örülök. :) Várom a hívásod! Mi szeretünk titeket. Hiányoztok. Puszil Jessica és Chris. <3
Elküldtem egy pár soros üzenetet. Boldog vagyok. Anyu most feldobta a reggelemet. Szám felfelé görbült. Elmosolyodtam. Két napja se, hogy elmentek, de már nagyon hiányoznak.
Miközben agyam e gondolatokon járt, valaki hátulról körbefonta derekamat karjaival, teste épp , hogy hozzám ért, súrlódott. Majd egy hangot hallottam suttogni fülembe.
- Szia édes! - Justin ajkai súrolták fülemet. Vele futok össze elsőnek. Remek.
- Szia Justin! - lepődtem meg. - Hát te?
- Én itt. - nevetett. - Miért? Már suliba se szabad jönnöm, mert ilyen édes lány megtiltja? - ismét suttogta fejét közel emelve hallószervemhez.
- Öhmm. - tetettem gondolkodást - Nem. Rontod a levegőt, főleg a közérzetem. - toltam el magamtól.
- Azt nem hinném. Ne csapd be saját magad, mert rossz vége lesz! - kacsintott.
- Nem teszem. Viszont te meg nem vagy olyan tökéletes, ahogy magadról állítod! - csaptam be a szekrényajtót.
- Számodra egyszer az leszek! - mosolygott.
- Soha nem leszel az! - léptem közel hozzá.
- Soha ne mondd, hogy soha! - nézett végig rajtam - Ennyire tetszik a közelségem? - képén kaján vigyor.
- Nem gondoltam volna, hogy az életben lesz dolgom ilyen egoistákkal. - forgattam meg szemeimet.
- Héj édes! Az nem egoistaság, ha a szemed elárulja az igazságot.
- Justin. Nekünk muszáj mindig összefutnunk? - kérdeztem kérdő fejet vágva.
- Erről nem én tehetek. De tetszik, hogy gyakran látlak. - tökéletes arcán rossz fiús mosoly. Elmosolyogtam akaratlanul is, és végignéztem Justinon.
- Mit nézel rajtam? - lepődöttségét vigyorával nem tudta elrejteni.
- Semmi, semmi. - mosolyogtam. Helyes srác, jól van felöltözve. A Supra cipő virít rajta, ami jól áll neki. Haja tökéletesen van beállítva. Na ez nem azt jelenti, hogy szerelmes vagyok, de azt nem tagadom, hogy helyes. Szinte nem is ismerem. Nem tudok róla semmit. Erről eszembe jutva, mi lehetett tegnap a kötelessége? Nem merek rákérdezni, mert tegnap is azt mondta, hogy ne akarjam tudni. Pedig nagyon kíváncsivá tett.
- Ha semmi lenne a dolog, nem vigyorognál, mint a tejbe tök. - röhögött.
- Még te beszélsz?! - ütöttem hasba.
- Á ez nagyon fájt. Kérlek ne csináld, mert nem tesz jót a kockáimnak. - simogatta hasát. Közben úgy tetetett, mintha fájna neki az ütésem.
- Ha olyan izmosnak tartod magad, ez nem fájna! - röhögtem el magam, és elindultam a terem felé.
- Igazán? - jött utánam, és belemarkolt fenekembe.
- Ahh.. - nyögtem fel - Justin! - szóltam rá mérgesen, már ahogy tudtam az lenni.
- Csak nem fájt? - röhögött fülembe. Kezét levette hátsómról, majd röhögve ment el mellettem.
- Mekkora egy seggfej! - mondtam magamnak.
Sétáltam utána, végig a teremig, majd bementem, ahol mindenki ott volt. Egyből Ashley nyakába ugrottam. Mivel ő volt közelebb, és ő is jött felém.
- Szia drágasááág! - öleltem meg.
- Szia szíveem! - karolt át szorosan.
- Szünetbe beszélnünk kell! - mondtam neki.
- Rendben! Már jó lenne. - válaszolt.
Miután Ashleyvel ölelkeztünk, Austin-t vettem célpontba. Lerohantam egyből.
- Hello életem! - köszöntem neki, közben leraktam cuccaimat a padra.
- Szia szépségem! - köszönt vissza. Hosszú csókot nyomtam arcára, amibe belepirult. Kis édes.
- Ma lehet tudunk ismételni. - mosolyogtam rá.
- Az nagyon jó lenne. - vigyorodott el.
- De még mennyire. - kuncogtam.
- Mi olyan vicces?
- Majd elmondom. - lépett be a tanár. Mivel becsöngettek, elkezdődött az óra. Austin szokásához híven megint röhögtetett. Csikizett, piszkált, mert nem mondtam el neki, min nevettem óra előtt. Szórakoztatásomra még másokat is piszkálni kezdett, a tanárral viccelődött, amin nevetett az egész osztály. Igen, még a "menők" is.
Az óra lejárt, ezt a híres kis csengő jelezte. Kimentünk szünetre. Jó kis óra volt. Barátom elfelejtette kérdezni mi is volt a röhögésem témája. Barátnőmmel kifelé mentünk és a bandát kerestük.    
 

6. rész ~ Tökéletes vagy ~

- Biztos vagy te abban? - lassan közeledett ajkaim felé.
- Igen. Viszont te a hormonjaidban nem. - löktem el magamtól. Azon nyomban megfogta a kezem és magával rántott. Ráestem Justinra aki élvezte a helyzetet. Én nem tudtam mit csinálni, a szemei megbabonáztak. Lefagytam. Ő elkezdett röhögni.
- Még is csak élvezed. Legalább tetszik? - nézett a férfiassága felé, ahol kezem volt. Észre se vettem. Zavarba voltam, fejem nagyon vörös lehetett.
- Arra várhatsz, hogy én élvezzem a perverz pillanataid. - néztem gyilkosan szemeibe. Felállni nem tudtam, barna gyönyörűsége elterelte figyelmemet. Kezeit derekam felé csúsztatta, fordított a helyzeten, ő volt felül. Nem csinált semmit, feltápászkodott rólam, s ott hagyott az ágyon. Felültem törökülésbe, próbáltam lenyugodni. Justin leült egy székre, ami az íróasztalom előtt volt. Telefonját kezdte nyomkodni. Egy perc múlva videóhívásom volt. Laptopom csipogott. Felpattantam, odamentem asztalomhoz. Megnéztem és Austin hív. Justin felé fordultam, aki mögöttem helyezte magát kényelembe, közben fenekemen járt tekintete. Most komolyan? Mit hisz?
- Abbahagynád? Vagy különben most szúrom ki a szemed? - forgattam meg szemeimet.
- Később visszatérek rá. - röhögött.
- Tűnj már innen, hadd üljek le!
- És akkor hogy foglak körbemérni? -felállt és arrébb ment. Leültem a székre, megnyitottam a videó ablakot. Justin pedig figyelte minden mozdulatom.
- Sziaa mindeneeem ! - köszöntem nagy vigyorral.
- Sziaa szépség! - válaszolt.
- Hogy vagy? - érdeklődtem.
- Köszönöm jól! Jó nap volt a mai. Holnap megismételhetjük?
- Persze, ha Ashleyvel nem holnap megyünk vásárolni.
- Megyek veletek.
- De jó, gyere! - röhögtem.
- Előbb halok meg!
- Miért? - ajkaim lefelé vették az irányt.
- Mert nem fogom végignézni, hogy ti az összes boltba bementek és ötven ruhadarabot felpróbáltok.
- Ja az nagy volt múltkor. - nevetőgörcs jött rám.
- Na lépjünk túl ezen! - vigyorgott.
- Jól van! De te hoztad fel! - kacsintottam egyet. Ránéztem a srácra, aki az ágyamat koptatva unatkozott. - Na mennem kell úgyhogy sziaaa! - adtam kezemre puszit és úgy integettem neki.
- Okés, sziaa Jessi! - dobott puszit. Miután elköszöntünk, letettem laptopom az asztalra. Bekapcsolva hagytam, mivel kelleni fog a projekthez. Justin felé fordultam, odaballagtam és leültem mellé.
- Akkor nekiállunk? - mosolyogtam rá.
- Ha nincs ellenedre. - nézett fel rám.
- Miért lenne? Ha már itt vagy csináljuk meg. És nem hagyom, hogy unatkozz! - arcán nagy vigyor jelent meg. Fogalmam sincs miért lettem rögvest kedves vele. Mindegy, végül is csak az osztálytársam. Elindultam a gépemért, majd visszatelepedtem az ágyra, kezemben egy füzettel, meg egy tollal. Értetlenkedve pillantott rám.
- Ahogy látom itt kényelmesebb, szóval lássunk neki!
- Miért neked nem az?
- De az, csak néha rosszul alszok, amikor rosszat álmodok.
- Mikor van olyan?
- Ritkán. De nem tudok ellene mit tenni.
- Én tudok. - kaján vigyor arcán.
- Justin. - kuncogtam.
- Kipróbálhatjuk ma este. - cselekedete ugyanaz.
- Na ne álmodozz! - ütöttem vállba.
- Nem fájt! Bibibiii - kinyújtotta nyelvét. Aztán elröhögte az egészet.
- Jobban teszed, ha visszahúzod!
- Különben mi lesz?
- Hagyjuk. Csináljuk már ezt a szart, mert nem leszünk készen.
- Ha te mondod. - kuncogott.
- Mit nevetsz? Nem vagyok ennyire nevetséges.
- Pedig ha látnád magad.
- Na nehogy azt hidd, hogy te olyan tökéletes vagy. - lassan magánszférámba férkőzött.
- Számodra egyszer az leszek. - suttogta fülembe. Erre nem szóltam semmit. Most mit mondjak. Nincs kedvem veszekedni. Elhajolt, és elmosolyodott.
- Na. Fogd ezt meg és írj!
- Miért én?
- Mert órán se csináltál semmit, csak a készülékedet nyomogattad. - mosolyát szélesebbre húzta.
Nekiláttunk a házi dolgozatnak. Közel 21:00-re készen lettünk.
- Végre! Azt hittem sosem végzünk. - dobtam le magam az ágyra. Vagyis csak szélsebességgel kidőltem.
- Esti mesét? - kacagott Justin.
- Minek nézel te engem?
- Naiv kislánynak.
- Cáfolom. 17 vagyok, az nem kislány! A naivot megint nem értem.
- Akkor bizonyíts!
- Ahhoz nem kell bizonyítanom, főleg nem neked!
- Ahogy gondolod. - nevetett. - Nekem most mennem kell. - mondta. Felálltunk , kimentünk a szobámból egészen le a bejáratig. Mire Justin megszólalt halkan.
-Vár a kötelesség.
- Mégis milyen kötelesség? - kicsit felnevettem.
- Édes. Azt ne akard tudni! - nézett komolyan szemeimbe.
- Hát jó. Szia! - lépte át a küszöböt. Én meg az ajtóban álltam.
- Sziaa Jessa! - köszönt el. Kocsival jött? Jó tudni. De honnan telik neki ilyen méregdrága autóra. És Jessa? Senki sem hív így, de valahogy tetszett. Ezek csak mellékes gondolatok. Közben megfordultam, és a konyha felé vettem az irányt. Kutyám a nappaliba pihent. Miközben az egyik helyiségről jutottam a másikba, fejem azon cikázott, hogy milyen kötelességről beszélhetett Justin.


     Nem szokásom itt fecsegni, de köszönöm a kommenteket, és hogy olvassátok a blogom.Nagyon örülök, amikor jön egy-két komi, boldoggá tesztek. De ez nem azt jelenti, hogy követelni fogom. Nem szokásom követelőzni, úgyhogy, ahogy gondoljátok, ha írtok írtok, ha nem, akkor nem kényszerítem. Pár barátnőmtől kapok visszajelzéseket, ők is nagyon aranyosak, hogy olvassák, mert mostanra már sokat jelent nekem. Igyekszem a következő résszel! Aranyosak vagytok, és még egyszer köszönöm, hogy vannak olvasóim. <3 

5. rész ~ Mit keresel itt? ~

Csöng, csöng, de nem veszi fel. Kicsit várok. Amíg nem jön meg az ebédem, adok Duffynak enni. Hogy mennyire aranyos. Ránézek, és ez a szó egyből eszembe jut. Biztos vagyok benne, hogy Chris elvitte sétálni, mert nem ült a bejáratnál. Adtam neki friss vizet, míg ő lakmározik.
Gyors megyek készülődni. Lezuhanyzok. Ez 5 perc alatt megvolt. Most öltözködök. Világos, kissé szaggatott farmert, szürke, ejtett vállú pulóvert választottam. Úgyis gyönyörű idő van, meg szeretek laza cuccokat hordani. Lefele indultam. Mire leléptem az utolsó lépcsőfokról, kopogtak. Az ajtó felé vettem az irányt, s kinyitottam. A kínait hozták meg. Épp ideje, mert éhen halok. Kifizettem, a futár pedig már itt sem volt. Belöktem lábammal a bejárati ajtót. A ház abba a részébe siettem, ahol finom ételek készülnek, s ahol az emberek étkezni szoktak. A pulthoz ültem. Enni kezdtem. Szép lassan tömtem magamba a finom ételt, hogy egy ideig ne legyek éhes.
Azt furcsállom, hogy barátom még nem hívott vissza. Remélem nem felejtette el a mai találkozót. Ezzel a gondolattal fejeztem be étkezésem. Eltakarítottam magam után, és visszamentem a fürdőbe. A hajamat hullámosan hagytam, arra különösebben nem szakítottam időt. Fogat, arcot mostam. Alap sminket raktam fel. Azzal kész is voltam. Mivel csak 1-2 órát leszek el, így este tanulok.
Miközben készültem, kutyám figyelve ült. Akár a hajam vasalom, vagy sminkelek, forgatja a fejét, irtóan cuki. Mindig a nyomomban van.
Hallottam a csengőt, amire Duffy ugatni kezdett. Gyors felhúztam fekete tornacsukám. Leszaladtunk, kitártam ismét a bejárati ajtót. Austin lépett be.
- Sziaa Jessi! - ölelt szorosan.
- Azt hittem megfeledkeztél rólam. - biggyesztettem le ajkaimat.
- Rólad soha! - ezzel csikizni kezdett. A kis házi kedvenc körbeugrált minket.
- Neee... Neee - nyögtem ki nagy nehezen.
- Mit ne? - röhögött, majd abbahagyta.
- Hülyeee! - nevettem és a vállába ütöttem.
- De te ezt a hülyét szereted! - arcán kaján vigyor.
- Honnan veszed? - vágtam rá komoly arccal. Megfordultam, konyhába szaladtam a telefonomért. Zsebembe csúsztattam a pénzzel együtt. Mindig szokott nálam lenni, ez most se volt másképp. Ezután a cselekedetem után, a bejárat felé kezdtem el futni. Jobb kezembe a kulcs, a bal kezemmel pedig megfogtam azt a fiút, aki feldobja kedvemet a legrosszabbkor. Ahogy kirántottam gyors becsuktam az ajtót, nehogy Duff kiszaladjon. Bezártam kulccsal, aztán Austin felé fordultam. Szegény elkeseredett.
- Austin Mahone. Én nem szeretlek, mert imádlak, te vagy a mindenem! - öleltem át szorosan. Ő erre felkapott, s futni kezdett.
- Austin tegyél le, tegyél le! - röhögtem, közben meg is ijedtem, gyorsan történt az egész. Ahogy rászóltam, ő letett.
- Imádlak Jessica Moore! - adott arcomra puszit, amibe belepirultam. Fogalmam sincs miért, de amikor vele vagyok, a kedvem a boldogságtól repdes.
Megfogtuk egymás kezét, mint akik járnak, s útnak eredtünk. Fagyiztunk, plázába voltunk, ahol mint mindennap sokan voltak, ma is így volt. Sokat sétáltunk, a végén már a parkban kötöttünk ki. Gyönyörű idő van. Ahogy a nap átjárja testemet, feltölti energiával, egyszerűen csodálatos. Leültünk egy padra, csináltunk egy közös képet. Épp ideje, mert ez a lökött mindenhol magát fotózgatta. Olyan jó lett a kép, ahogy látom Austinnak is tetszik. Elmosolyodtam és ránéztem. Gyors felemelte az iphone-ját, azzal lekapott. Megmutatta a rólam készült képet, de már háttérképként. Szemei csak úgy csillogtak a boldogságtól. Mindig ilyen, amikor velem van. Másnál viszont nem ilyen, ezt már észrevettem. Az igazat megvallva, sokszor mi se tudjuk mit akarunk egymástól. A viselkedésünk, amikor ketten vagyunk a boldogság tölti be életünket, a szeretet, amit egymás iránt táplálunk, leírhatatlan. Még is így vagyunk jók, ez mióta nem változott, de nem tudom, hogy a jövő mit hoz, szóval előre meg nem mondom, hogy összejövünk-e vagy nem. Ez a jövő titka, lehet vele élem le az életem, mint feleség, vagy mindig ott lesz az életembe, mint legjobb fiú barát. Hogy ezen miért töröm magam, nem tudom. Csak nem szeretném elfelejteni. Magam mellett szeretném tudni.
Csendben néztük a tájat. Egyikőnk se szólalt meg, ami nem volt kínos.
- Austin! - szóltam félősen.
- Igen! - felém kapta fejét.
- Mi van ha neked barátnőd lesz? Ugyan ilyenek leszünk? - nem tétováztam, a lényegre tértem. Elgondolkodott, arcáról eltűnt a csillogás.
- Ettől félek én is. Ha neked barátod lesz.. - hajtotta le fejét.
- Tehát nem vagyok egyedül.
- Én tudom, hogy nem fogjuk egymást elfelejteni. Ami köztünk van, azt nem lehet. - megfogta a lábam, felrakta az ölébe, majd közelebb húzott magához.
- Szerintem se. Én mindig itt leszek neked. Soha ne felejtsd el! - simítottam meg arcát.
- Soha, téged soha! - ölelt meg szorosan, de mégis lágyan. - Szeretlek Jessica. Te vagy a mindenem. - suttogta fülembe.
- Istenem. - kezdtem könnyezni - Olyan édes vagy. Én is szeretlek, a mindenem. - nézem mélyen, szép barna szemeibe.
- Héj csajszi! Nem kértem esőt! - nevetett.
- Bolond! - megnevettetett.
- Csodálkozol?! - röhögött. Letöröltem az arcom.
Miután fél öt múlt, elindultunk haza. Egymás kezét fogva sétáltunk. Hirtelen a zsebemhez kaptam kezem, ahol az elektromos készülék rezgett. Kikaptam, fülemhez emelve, beleszóltam. Ashley hívott. Kicsit beszélgettünk, mert érdeklődött hogy vagyok, mit csinálok, stb.
Pár perc múlva otthon voltam. A kis édes kutyus izgatottan várt az előszobában. Sétálni szeretne, ezért felkaptam egy kiskabátot, ő hozta a pórázt, ráadtam. Kiléptünk. Egyből megcsapott a hűvös szellő. 10 perc volt az egész. Visszamentünk. Ittunk, majd felsétáltam szobámba, átöltöztem otthoniba. Elővettem a tankönyveim, rögtön nekiláttam a tanulásnak. A négy lábon járó eb az ágyról figyelt.
Egyszerre felkaptuk a fejünket a csengőszóra. Ránéztem az órára, ami 18:04-et mutatott. Ilyenkor ki lehet az? Lehet Ashley jött át. Tanakodásomban lemásztam az emeletről.
Ahogy kitártam az ajtót, megdöbbentem.
- Te mit keresel itt? - kérdeztem a küszöbön álló fiút.
- Neked is szia! - jött be a házba.
- Neked meg nem! Justin, honnan tudtad a címem? - kapkodtam a szavakat. Becsaptam az ajtót. És utána mentem. A háta mögött álltam közvetlen.
- Nyugi édes! Vannak embereim. - rögvest megfordult. Pár centi aligha volt köztünk. Lefagytam, elmélyedtem gyönyörű gesztenyebarna szemeiben, amiket csak most véltem felfedezni ilyen közelről. Ő megnyalta tökéletes ajkát. Egyre csak közeledett. Derekamra csúsztatta kezeit. Ezt nem hagyhatom. Elkaptam a fejem, kezeit leszedtem derekamról. Tuti elvörösödtem. Berohantam a konyhába és ittam egy pohár hideg vizet. Visszamentem, mire ő a kedvencemmel játszott. Úgy látom Duffy elvan.
- Khmm.. - köszörültem meg torkomat. Felkapta fejét, felállt a kanapéról. Kezeit zsebébe rakta.
- Miért is jöttél? - érdeklődtem.
- Látogatóba. - vonta meg vállát.
- Kérdeztem valamit! - emeltem fel hangom.
- Mert holnapra kell a házi doga.
- Mint hogyha érdekelne. - forgattam meg szemeim.
- Az nem, de te igen. - arcán rossz fiús mosoly jelent meg.
- Ha azt hiszed érdekelsz, nagyot tévedsz!
- Tényleg? Az előbbi helyzet mégis tetszett. - nevetett fel.
- Te mekkora egy seggfej vagy! - vágtam oda flegmán.
Hogy fogom kibírni az estét, ha itt lesz. Már a jelenléte idegesít. Az égető tekintetéről ne is beszéljünk.
Megforgattam szemeimet. Otthagyva, elballagtam szobámba. Lépteit hallottam magam után egészen a szobámig. Ledobta magát az ágyamra. Kényelembe helyezte magát.
- Kényelmes az ágyad. Biztos élvezi, hogy ilyen jó seggű csaj helyezi el magát rajta. Főleg, ha fehérneműben van az illető!
- Másra nem is tudsz gondolni?
- Nem, csak rád édes! - nézett végig rajtam. Kár volt átöltöznöm rövid nacira meg topra.
- Felejts el! - ismét megforgattam szemeimet.
- Téged? Lehetetlen.
- Tudod, igazad van. Lehetetlen, hogy bármi is lesz köztünk. - hajoltam közel hozzá.      

4. rész ~ Nem gondoltam volna ~

Amikor a suli elé értünk ledermedtem. Ott abban a pillanatban, mintha gyomor-szájon vertek volna. Barátnőmet láttam csókolózni egy sráccal. Nem hittem a szememnek. Austin is kiszúrta őket. Nagyon dühös voltam Ashley-re, de egyben csalódott is voltam, hogy miért nem mondta el. Mivel nem akartam botrányt csinálni, így nem mentem oda. Míg ott tétováztunk barátommal, ők abbahagyták a nyálaskodást, és kézen fogva indultak be.
- Jessica? Minden rendben? - kérdezte Austin.
- Úgy nézek ki, mint aki rendben van? - idegesen vágtam oda a szavakat.
- Figyelj, most szépen lenyugszol. - nyugtatott.
- És mégis ezek után hogyan? Tudod milyen, ha valaki titkol valamit előled, és nem mondja el?! - kapkodtam a fejem.
- Lehet, hogy megvan rá az oka. El fogja mondani, hidd el. Csak adj egy kis időt neki. - fogta meg lágyan kezeimet. Majd megpuszilta puha ajkaival arcomat.
-  De örülök, hogy vagy nekem. - mosolyodtam el.
- Gyere menjünk! - szája ismét fülig ért. Azzal húzni kezdett a kezemnél fogva egészen az osztályig. Austin kint maradt a haverjaival. A terembe indultam, ahol a banda már ott volt, köztük Ashley is. A helyemre indultam, de barátnőm elém állt, nagy mosollyal, mintha mi sem történt volna.
- Sziaaa barátnőőm! - ölelt volna meg, de hátráltam.
- Azt hiszem forr a levegő! - szólalt meg az egyik srác.
- Kussolj! Nem osztottam lapot! - azzal felemelte két kezét, hogy oké.
- Nyugi cica, nem kell karmolni! - mondta a másik.
- Mi vagy te? Macskaszelídítő? - nevettem keserűen.
- Most mi bajod? - lepődött meg Ash.
- Chh, és még kérdezed? - ledobtam a táskám a helyére, megfordultam, majd kiszaladtam a teremből. A lány aki kérdőre vont az előbb, utánam jött.
- Jessica várj meg! Légyszíves! - megálltam. Odajött elém.
- Tudod te mit éltem át az előbb?
- Szóval láttad. - szégyellte el magát.
- Igen. Oly annyira élveztem, hogy még popcorn-t is ettem.
- Figyelj Jessi! Sajnálom, ne haragudj!
- Hallgatlak. - doboltam lábammal, ölbe tett kézzel.
- Amint láttad, csókolóztunk, ebből lehet következtetni. Igen, Ryannel járok. Régóta tetszik, csak nem mertem megosztani veled, mert tudtam úgyis haragudni fogsz. Mivel a banda egyik tagjával jöttem össze. De nem akartalak megbántani. Bocsánat. - szólt őszintén.
- Tudod nem haragudtam volna. Ez az élet rendje, ha tetszik, szereted én nem állok közétek. Azonkívül mintha gyomor-szájon vertek volna, mikor megláttalak titeket. Ezt nem mondtad el, én ezért haragszom. Mindent megbeszélünk, s te titkolózol. Gondolom tegnap amiért olyan fura voltál, köze volt ehhez.
- Úristen! Mekkora gondot okoztam az egésszel. - könnyezett be - Megértem, ha haragszol, ilyen hülye is csak én lehetek. Igen, sajnos. Emésztett a dolog. - csordult ki egy kósza csepp a szeméből.
- Kissé megnyugodtam. Kicsit. Gondoltam. Vagy annyira hülye, hogy ilyet eltitkolj előlem, s emiatt emészd magad.
- Ne haragudj! - ölelt meg.
- Miután elmesélsz mindent. - karoltam át.
- Ohh, köszönöm. Mit szeretnél tudni? - csillantak fel szemei.
- Mikor jöttetek össze? Meg ilyenek. - válaszoltam.
- 3 napja. Bocsii. - mesélte tovább. Mire becsöngettek. Bementünk órára. Leültem a helyemre, ahol Austin már várt. Érdeklődött, mi volt, gyors elhadartam neki. A tanár megérkezett, mindenki a helyén ült. A fiúk szokásosan hátul, pár lány akik odavannak a "menőkért" a közelükben, Ashley barátja mellett, én a bolondom mellett, és a normálisak előrébb. Az óra elkezdődött. Unalmas. De Austin halálra röhögtet. Bírom, mindig ezt csinálja.
Már nem bírtam, hasba ütöttem, ezzel jelezve, hogy hagyja abba. Megfogta a hasát, röhögött. Folytatta tovább. Mire kicsöngettek. Felálltam helyemről.
- Hogy te mekkora hülye vagy. - nevettem. Mindenki rám szegezte tekintetét. Még én mondom. Bevallom, bolond vagyok, de ne csodálkozzak, ha ilyenekkel vagyok körbevéve. Jó értelembe.
Kivonultunk a teremből. Barátnőm letámadott.
- Jessiii! - mosolygott.
- Igen Ashley! - röhögtem el magam.
- Képzeld lesz egy buli pénteken. Van kedved eljönni? - tért a lényegre.
- Attól függ.
- Naaa! Legalább nem otthon nyomasztod magad.
- Van benne valami. Oké! - Végül is jó ötlet.
- Imádlak. - nyomott hosszú puszit az arcomra - Majd még tájékoztatlak.
- Rendben. - kuncogtunk.
Fecsegtünk míg el nem kezdődött a következő tanóra. Beültünk. Tömték a fejünket a tananyaggal. Az osztály fele figyelt, a többi telefonozott. Köztük Justin is. Róla eszembe jutva. Még mindig figyel. Komolyan idegesít.
A nap utolsó órájának utolsó perceit töltöm a sulipadban. A szerencse, hogy ma csak hat órám volt. Megszólalt a híres csengő. Észre se vettem, mire a bandának Ashleyvel együtt, nyoma veszett. De láttam, hogy barátnőm a telefonját padjába hagyta. Benyúltam érte, s a kezembe tartottam. Vállamra kaptam táskám, indultam megkeresni a csapatot. Útközben Austin-t is kerestem, de sehol sem találtam.
Kiértem az épület elé, ahol megláttam a fiúkat egy szőke, számomra sokat jelentő csajjal. Odaballagtam.
- Héj, Ashley! Valamit elhagytál. - nyújtottam felé a kezem, amibe tulajdona volt.
- De drága vagy! Köszönöm. - vette el a készüléket. - Majd hívlak!
- Rendben. - elmerengtem. Olyan aranyosak Ryannel. Őszintén megvallva, jó hogy összejöttek, mert Ashley nagyon boldog. Nem fér a bőrébe. De ha a srác megcsalja, neki annyi. Néztem körbe.
- Kit keresel? - érdeklődött Ash.
- Austin-t.
- A pasidat? Előbb más csajjal láttam. - röhögött Justin.
- Na tisztázzunk valamit. Austin nem a pasim, hanem a legjobb fiú barátom. Egyébként meg irigykedsz? Neki legalább vannak lány barátai is. Nem holmi ribancok, akik veled szóba állnak.
- Rá? Jó vicc. - nevetett fel - Édes, te is hozzám szóltál.
- Attól nem vagyok ribanc. Ne tévessz velük össze!
- Csak irigykedsz.
- Inkább sajnálom azokat, akik ilyen balfasszal jönnek össze.
- Egy újabb ribanc, aki úgy tesz mintha nem jönnék be neki. Ne áltasd magad édes! - nézett végig rajtam, majd megnyalta ajkát.
- Helyesbítek! Nagyképű balfasz. Ribanc pedig az, akiket te összeszedsz innen-onnan. - ezzel elfordultam, s elmentem. A többiek csak néztek. Nem is érdekelt a mondanivalója.
Hazafelé vettem az irányt. Lépteim közepes tempóba haladtak. Ilyenkor szeretek gyalogolni. Kiszellőztetem a fejem, közben gondolkodok is. Most az eszem azon jár, hogy igazam volt. Justin teljesen a banda közé tartozik. Ő is ilyen nőcsábász tökfej. Nagyképű, túl sokat képzel magáról. Hogyha azt hiszi, csakúgy hagyom magam, téved. Lehet azért nézett, mert ribancnak vélt. Ezt közölte is. De nem hagyom annyiba. Leribancozott. Hogy lehet valaki ennyire bunkó seggfej. Én meg még vele vagyok párban a házi dogában, amit nem fogok egyedül megcsinálni ő meg csak megkapja az érdemet. Azt már nem. Egy napja van itt, de már összetűzésbe keveredtem vele. Gondolkodásomban hazaértem. Bátyám sehol. Biztos dolgozni ment. Levettem a cipőm, felszaladtam szobámba, ledobtam a táskám és a dzsekim. Visszasétáltam a konyhába, ahol egy cetlit találtam a hűtőn:
" Szia húgim! Nem volt időm ebédet főzni, ezért nyugodtan rendelj magadnak kaját. Késő este érek haza, tanulj meg, és ha elmész ne legyél estig! Barátokat is hívhatsz , de nem bulit csinálj! Bízom benned, szeretlek! Vigyázz magadra! Bátyád, Chris.<3 "
Milyen gondoskodó. Azt tudni kell, hogy Chris nagyon félt engem. Sok mindent megenged, mindent el is mondunk egymásnak, de ennek ellenére odafigyel, hogy ne legyek elkényeztetve, továbbá ne legyen semmi bajom.
Megfogadtam tanácsát mint mindig, rendeltem kínait. 30 percen belül szállítják. Addig felhívom Austin-t mikor jön, vagy hol találkozzunk. Kicsöng, de nem veszi fel. Megpróbálom másodszorra, hátha nem hallotta. Csöng, csöng, csöng...

3. rész ~Furcsa~

Hangzott el anyától a mondat. Ha ezt mondja, akkor jó nem lehet.
- Na ez már rosszul kezdődik... - mondtam, kicsit megijedve.
- Hát. Apátokkal úgy döntöttünk, hogy elutazunk. Mivel annyit dolgozunk, szabadságot vettünk ki, hogy kipihenhessük magunkat.
- És mennyi ideig? - érdeklődtem.
- 1 hónapig. - mosolygott anya.
- Azalatt az idő alatt hova mentek? - tette fel a kérdést Chris.
- Elmegyünk a nagyiékhoz, meg Brazilba leszünk egy ideig. - mosolygott mindkettő szülő.
- Jól van. Menjetek. - válaszolta bátyám.
- Titeket is vittünk volna, nehogy azt higgyétek, hogy nem. - magyarázkodott anyu.
- Jaj anya! Ez a ti utazásotok, pihenjétek ki magatokat, szórakozzatok, kapcsolódjatok ki! Nekem úgyis még suli. - vágtam rá.
- Igen. Igaza van húginak. Nagyok vagyunk, tudunk vigyázni magunkra. - felelte bátyám.
- Ó, drágám, nézd! A gyerekek felnőttek. - könnyezett be édesanyánk.
- Nem rég még pelenkába kellett őket rakni. - kuncogott apu.
- Ahj apa, ne kezd már megint! - vágtam hozzá  fejeket. Odaléptem anyához és megöleltem, miközben apa már cselekedett. Bátyám is odajött és ránk borult. Családi ölelés.
Miután befejeztük az ölelést, mindenki ment a dolgára. Anyáék elmentek összepakolni, mivel holnap már indulnak is. Chris elfoglalta szobáját, és tv-t néz. Én is azt tettem mint Chris, bejöttem a szobámba. Duffyval játszok. Kis édes. Amikor elfárad, lihegve terül ki az ágyamon. Félórán keresztül játszottunk. Elmentem zuhanyozni, majd vacsiért mentem. Kutyám követett a konyhába, ahol neki is adtam enni. Megkajáltunk. Duffy elment a helyére, rögtön bevágta a szunyát. Én meg most a szobámban vagyok. Fogat mostam , bebújtam az ágyikómba. Két perc se kellett, elnyomott az álmosság.
Reggel 05:58-kor kisebb-nagyobb zajokra keltem. Kikászálódtam az alvóhelyemről, és az ajtót céloztam meg. Kinyitottam azt. Hirtelen anyába botlottam.
- Jó reggelt kincsem! Felébresztettünk? - hangja kedvesen csengett.
- Jó reggelt! Nem dehogy, úgyis kelnem kellett. - mosolyogtam rá.
- Jól van drágám!
- Szeretlek anya, már most hiányoztok. - borultam nyakába. Tényleg hiányoznak, mert így is keveset vannak itthon. Alig látjuk egymást.
- Én is szeretlek Jessica! Ti is hiányzotok nekünk. - karolt át.
Hosszas ölelés után elengedtük egymást, s anya megszólalt.
- Gyere, mutatok valamit! - mondta alig hallhatóan, de meghallottam. Megfogta kezemet, továbbá behúzott a szobájukba. A szobába édesanyám az ágy alól kivett egy dobozt. Ezzel együtt leült az ágyra. Invitált, hogy üljek le mellé, mire odamentem és leültem. Izgatott mi van a dobozban.
- Kicsikém. Gondoltam, hogy ha majd felnősz, akkor ezt odaadom majd neked. Gondoltam, hogy eljön ez az idő, de hogy ilyen hamar azt nem. Számodra tartogattam, ami régen az enyém volt, mára már a tied. Remélem tetszeni fog. - odanyújtotta, amit elfogadtam. Kinyitottam és elállt a lélegzetem. Nem bírtam megállni, bekönnyeztem.
- Ez , ez .. gyönyörű! - csillogtak szemeim, a könnyektől, s a boldogságtól egyaránt. Ezt tartogatta nekem anya?! Káprázatos.
- Pont mint te! - tűrte hátra az egyik hajtincsemet.
- Köszönöm. Szeretlek.
- Szívesen. Én is kincsem. - ölelt meg.
Később eltettem a csodálatos ajándékot. Gyönyörű ruhát kaptam, amibe szerelmes lettem. Nem tudom milyen alkalomra fogom felvenni, de biztos különlegesre.
Lesétáltam a konyhába, ahol mindenki ott volt.
- Jó reggelt! - mosolyogtam. Jó kedvem van, annak ellenére , hogy anyáék elutaznak. Mindegy, legalább kipihenik magukat.
- Jó reggelt kislányom! - adott puszit apa a fejemre.
- Neked is húgi! - köszönt vissza tesóm.
- Mikor indultok?
- Nem sokára. Már bepakoltunk, megvan minden. - válaszolt apu.
- Jól van. Szóljatok, ha indultok! - ezzel befejeztem a reggelit. Indultam készülődni, Austin nemsokára itt lesz. Felszaladtam, fogat mostam, arcot mostam. Felraktam egy kis sminket, kicsit begöndörítettem a hajam. Ezzel kész is vagyok. Megyek felvenni valami kényelmes ruhát. Farmer, rózsaszín felső, kiegészítők mellett döntöttem.

Felvettem, táskámat vállamra dobtam, és mentem is le. Mire leértem anyáék pont indultak. 

- Sziasztok drágák, vigyázzatok magatokra! Semmi rosszat nem akarok hallani. - mondta anyu.

- Jól van anya úgy lesz! Vigyázzatok magatokra! - forgatta meg bátyám a szemeit, közben röhögött. Biztos valamit kieszelt már.

- Jók leszünk! Érezzétek jól magatokat! A nagyiékat üdvözöljük! 

- Szevasztok! Ajánlatos nem szétszedni a házat, értve? - kérdezte apu.

- Mintha úgy ismernétek minket! - nevetett tovább Chris.

- Semmi ok az aggodalomra apu! - kuncogtam én is. Elégedett fejet vágtak mind a ketten. Megfordultak, átlépték a ház küszöbét, s az autó felé tartottak.

- Sziasztok! - integettünk. Ők követték tettünket. Beszálltak, a kocsi felbőgött, apa rányomott a gázra, észre se vettük, olyan gyorsan eltűntek. 

Visszasiettem a házba, adtam Duffynak kaját. Majd egy fekete tornacsukát húztam lábamra. 

- Na mentem bátyuskám. Szia! - adtam két puszit Chrisnek.

-Oké húgi, vigyázz magadra! És órán ne telefonozz! 

- Én olyat nem szoktam. - kuncogtam, mivel, ha unatkozom telefonozok. És a tesóm tudja. Ebben a pillanatban csöngettek. Kinyitottam az ajtót, barátom ott állt. 

- Azt hiszem nem kell aggódnom! - felnevetett Chris - Szevasz Austin! - pacsizott le vele. Chris és Austin jóba vannak, mint említettem régóta ismerjük egymást. 

- Csáá Chris! - röhögött vele. 

Majd útnak indultunk. 

- És hogy vagy? - kérdezte.

- Ááá nagyon jól. Te? - mosolyogtam ezerrel.

- Jól, kösz. Hallottam új társaságunk van. - húzogatta szemöldökét, de a vigyort sem hagyta ki.

- Jaj ne is mond. Állítólag valami gengszterrel van dolgunk. - röhögtem.

- Azt mondod? Akkor biztos kemény gyerek. 

- Jaa, az. Már első nap mellém ültették. Végig engem nézett, komolyan, kiszúrom a szemét. 

- Mi van? Elfoglalta a helyem? Oké segítek, de akkor nem csak a szemének lesz annyi! - komolyra vette a szót.

- Nyugi Austin, csak párban kellett dolgozni és ő vele kell dolgozzak. De semmit se tud csinálni a bámuláson, s a telefon nyomkodáson kívül. Na végre! Ez hiányzott nekem.

- Te szegény! Nem kaptál el valamit? - kuncogott - Akkor tényleg igazi gengszterrel állunk szembe. Mi hiányzott? 

- Nem. - forgottam meg szemeimet nevetve - Ha látnád. Nem is tudom.. - "gondolkodtam" -Inkább ki. Helyes a srác, jó fej, barna hajú, a mosolyt az arcáról nem lehet letörölni. 

- Ismerős. - cselekedetemet követte.

- És annyira imádoooom. - mosolyogtam. 

- Már megvan. - röhögött. 

- Képzeld, tegnap Ashley-vel szórakozni voltunk. Csajos napot tartottunk. És beszélgettünk is. Amikor beszámolt erről a Justin gyerekről, megkérdeztem honnan tudja, mire azt válaszolta, hogy Ryan-től. Elég furcsa volt akkor, mert felcsillantak a szemei, elpirult, meg egész nap egy kicsit feszült volt. 

- Nem tudom. Ashley mindig ilyen. 

- De ez most más volt. Na mindegy. Ma nem akarsz eljönni velem, annyira hiányzik a társaságod? - mosolyogtam rá, néztem kiskutya szemekkel.

- Hmmm.. nem is tudom. - gondolkodott nagy vigyorral a képén. 

- Naaa! Austin! - könyörögtem.

- Jól van. Ilyen szép lánynak nem lehet nemet mondani. 

- Ne mondj ilyeneket, mert elpirulok! - nem kellett sok, piros szín váltotta fel normális bőrszínemet. Ha ilyeneket mond, mindig elpirulok. 

- Késő! - nevetett - Amúgy is, a tényeket mondom. 

- Jó ha te úgy, akkor én így. Szeretlek bolondom! 

- Én is szeretlek Jess! - nézett mélyen a szemembe. Sétáltunk tovább, beszélgettünk. Elmondtam miket kaptam tegnap este, s ma reggel. Ő is elmesélte hogy érezte magát a kiruccanásukon. Tetszett, de azzal kezdte, hogy kár, hogy nem mentem, mert hiányolt. Eközben a suli elé értünk és...