42. rész ~ Tönkretettem /Előzetes/

(...) Nemsokára itt volt a nyár. Ezen gondolatomon elmosolyodtam. Hogy miért? Jessica jutott az eszembe. Amint rágondoltam, az eszem eszeveszett terveket szőtt vele kapcsolatban. Elmenni tengerparti bulikba, Los Angelesbe utazni anyáékhoz, túrázni, szimplán sétálni a tengerparton naplementekor, körbejárni New York-ot... Megannyi ötlet került előtérbe, amik felmerültek bennem. S minden egyes tervtől szélesebbre húzódtak ajkaim, már fülig értek, annyira boldog voltam. Ha valaki meglátott volna, teljesen zakkantnak könyvelt volna el.
Magától értetődően, mint sok minden másban, eszme futtatásom során is megzavartak. Az ajtó nyílt, s amint az kitárt, megláttam a keresett személyt, akihez nemrég csengettem be. Beinvitált tulajdonába, ahol már szokásos módon, otthonosan mozogtam. Ami azt illeti, egyenesen a nappaliba vettem az utamat, és engedélyt nem meg várva, helyet foglaltam.
- Látom most már jól vagy    ült le velem szembe haverom. Arcán egy mosoly terült el.
- Aha. Csakhogy amikor felkeltem, azt se tudtam hol vagyok. Egyáltalán voltam ma suliban?    Tettem fel unottan a kérdést.
- Voltál    bólintott Oliver.    De bár ne lettél volna, én azt kívánom    fejezte be elhaló hangon.
- Miért? Mi van?    Értetlenkedtem jogosan, mivel nem tudtam mire akart célozni Oliver az utolsó mondatával.
- Nagyon ideges leszel, ha ezt megtudod    rázta a fejét. Nem akarta elmondani, láttam rajta, viszont engem annál jobban felspannolt.
- Mondd már!    Mordultam rá feszülten.
- Mondom    biccentett egyet. Nagyot sóhajtva belekezdett.    Nem tudom a tegnapi bulira mennyire emlékszel, de ott se voltál már magadnál. Ugye hajnali kettőkor ment mindenki haza. A suliban pedig még mindig be voltál állva. Mi arra következtettünk, hogy Sidney tett parti drogot az italodba, mivel túlságosan is elvoltatok az éjjel. Mindig együtt voltatok, te pedig nagyon fel voltál pörögve.    Mesélte el a bulin történteket, amit követtek a sulis események.
Teljesen le voltam taglózva. Onnan minden kiesett, hogy a partin, amire elmentünk, mert ki akartam kapcsolódni, egymás után gurítottam le a piákat. Az egész nap teljesen összeállt. Mikor tudatosult bennem az aznap, a világ megszűnt létezni, mintha egy külső szemlélő lettem volna. Vagy tíz perc biztos kiesett. (...)

41. rész ~ Szeretem

- Tehát ez az, amiről nem kell tudnom - suttogtam magamnak. 

Nem is zavartatták magukat, mintha itt se lennék, csinálták azt, amit eddig. Ha egy ideje ott áll egy ember, aki idáig ott se volt, az nekem feltűnne, már csak azért is, mert az ember a szeme sarkából is látja a dolgokat, hiába nem arra összpontosít. Eljöttem onnan. Nem tudtam tovább nézni, hogy megcsalnak. Pont elég volt ez az öt perc arra, hogy a szívem ezer darabra törjön. Justin volt a második nagy szerelmem. Azt hittem, hogyha annyiszor mondta, hogy szeret, az úgyis van. Hatalmasat csalódtam. Elhittem, hogy kialakult közöttünk egy igaz szerelem, elhittem, hogy megváltozott, elhittem ezt az egész Justinnal való kapcsolatot, hogy minden jó és szép, de tévedtem. Nem így lett. Ehelyett sok darabra törte a szívemet.  Könnyeimmel küszködve rohantam be a terembe, ahol már csak pár osztálytársam tartózkodott. Köztük legjobb barátnőm és barátom is ott volt. 

- Jessi, Jessi - rohant utánam Ashley. - Mi baj van? - jött oda mellém. Idegesen pakoltam össze a cuccaimat. 

- Hazamegyek - töröltem meg az arcomat a kézfejemmel. 

- De miért? 

- Hogy mit csinálsz? - jött hozzánk oda Austin is. 

- Hazajössz velem? - néztem fel rá könnyes szemekkel. 

- De csak akkor, ha elmondod mi történt! 

- Otthon elmondom. De most menjünk, légyszíves - könyörgően néztem barátom szemeibe. 

- Oké, gyors összepakolok - indult el a cuccai felé. 

- Ashley! - fordultam felé. - Délután, ha gondolod, átjöhetsz, és akkor elmondok mindent. Viszont most azért nem rángatlak el innen, mert tudom, hogy anyud nem örülne neki, ha lógnál - fogtam meg a kezét.

- Tudom. És mindenképpen átmegyek hozzád, mert ezt meg kell beszélnünk.

- Jól van. 

- Kész vagyok - jelentette ki barátunk. 

- Szia! - öleltem meg a lányt. 

- Szeretlek - mondta. 

- Én is téged - elengedtem, majd Austin is megölelte Ashley-t. 

- Vigyázz rá! - parancsolta Ash. 

- Vigyázok, ne aggódj - mosolyodott el Aus. 

Elmentünk az igazgatóiba szólni, hogy rosszul vagyok, Austin pedig hazakísér, így egész nap nem leszünk már jelen. Az igazgató feljegyezte, mi meg távoztunk. 

Próbáltunk kiosonni, vagyis Justin-t elkerülni. Ez mindaddig sikerült, míg ki nem értünk. Mikor kint voltunk már, pont a banda közelében, akkor észrevettem Justin-t. Pont nem kellet volna odapillantanom, mert kiszúrt. Azonnal közeledni kezdett felénk.  

- Te meg hova mész? - vonta fel szemöldökeit. 

- Haza - mondtam közömbösen. 

- Megyek veled, és akkor lenyomunk egy menetet - vigyorgott, mint a tejbe tök.

- Menjél azzal a ribanccal - szűrtem ki a fogaim közt.

- Hagyd rá, mert nincs magánál - súgta oda Austin.

- Szeretem, ha vadmacska vagy, grr cica - nyalta meg ajkait. 

- Jézus - forgattam meg a szemeimet. - Ásd el magad! - kerültem ki.

- Ez nem normális - ért utol haverom. 

- Mikor volt az? - kezdtem el ismét. 

- Majd otthon elmondom miért volt ilyen, csak kérlek ne sírj miatta. Nem szeretlek sírni látni. 

- Kíváncsi vagyok rá - szipogtam.

20 perccel később

- Készülj fel! Kutya támadás - nyitottam ki az ajtót. Az állításom beigazolódott. Mire Austin becsukta az ajtót, Duffy már ott ugrándozott körülöttünk. Levettem a cipőmet, ledobtam a táskámat, és már dögönyöztem is a kiskutyámat. Austin is társult hozzám, így már ketten játszottunk a rosszcsonttal. Aztán a hirtelen jött nevetésem azonnal el is ment. Hatalmas nagy fájdalom hasított a fejembe. Megszédültem, forgott velem minden. Ezután jött az ismeretlen sötétség. A testemet nem éreztem, olyan, mintha szabadon lebegnék. Fájdalmat se éreztem, ami előbb a fejembe hasított. Mintha valaki vgy valami fájdalmasan megbénított volna, és most csak vagyok.

Austin szemszöge

Jessicának nagyon jó kedve lett hirtelen. Pedig szegény, egész úton zokogott. De most, mintha semmi nem történt volna, játszik Duffyval. Dobáltuk neki a játékát. Amikor elment érte a kutya, Jessi felállt, és ide-oda dülöngélt. Felszisszentett, aztán elájult. Rögtön mellé ugrottam. Megütögettem egy picit az arcát, de semmi eredményt nem értem el vele. Most vettem észre, hogy az arca fal fehér. Megnéztem kezén a pulzusát, ami lassan ütött. A kezei is hidegek. Duffy is ott termett, s nyalogatni kezdte a lányt. Végül, amikor nem reagált semmit, lefeküdt mellé, a fejét pedig Jessica hasára tette. Hamar megérezte a bajt. Rohantam a házi telefonhoz felhívni az orvosát. Mire kijött az orvos, felvittem az ágyába lefektetni, s be is takartam. Minden bizonnyal elég meleg volt, de a barátnőm beteg lett. A házi orvosa azt mondta, hogy kimerülés, hirtelen jövő hőmérséklet változás és émelygés. Erre a hétre ki is írta őt. Szegény lánynak épp elég az, hogy Justin ma kikészítette, mert a hülye gyerek nem volt magánál, még le is betegedett. És nem utolsó sorban, beiratkozott hozzánk az a szőke picsa. Nem értem. Év végén? Pár hét, és vége a sulinak. Közeledik a nyári szünet, ez a csaj ekkor tolja ide a képét.

Este 6 óra

Itt ülök Jessica ágyán, s várom... Várom, hogy felébredjen. Nagyon régóta alszik. Délelőtt, 10 óra óta. Addig csendben tévéztem, egyfolytában a telefont nyomkodtam, s mindeközben figyeltem szeretett barátnőmre. El voltam merengve a gondolataimba. A kis házi kedvenc itt fekszik a gazdája mellett, és vigyáz rá. Törtem a fejem, hogy mi lesz ezek után. Hogy segítsek Jessinek átvészelni ezt az időszakot, hisz olyan érzékeny tud lenni ilyenkor. De mocorgást éreztem, majd egy rekedtes, mégis bársonyos hangot hallottam, mi nevemet hangoztatta. 

- Austin - felkaptam a fejem. 

Megfordultam, és a beteges lány volt az. Odarohantam az ágy másik felére, s szorosan leültem mellé, míg ő magzat pózban feküdt. Rásimítottam arcára, ami már visszakapta eredeti színét. 

- Mi történt? - kérdezte kezemre rásimítva. 

- Kimerültél a sok sírástól, és hirtelen elájultál - adtam egyenes választ. 

- És mióta vagy itt? 

- Amióta hazakísértelek. 

- Köszönöm, hogy vigyáztál rám - ölelt meg.

- Ugyan. 

Pár percig öleltük egymást, majd elengedtük egymást. 

- Szeretlek, és mindig itt vagyok neked - tűrtem hátra hajtincsét.

- Én is szeretlek, és tudom - mosolygott.

 Jessica szemszöge

- Mindjárt jövök - vigyorodott el Austin. 

Olyan aranyos tőle, hogy itt maradt velem. Vigyázott rám, kihívta az orvost, ágyba dugott. Nála jobb barátot nem is találnék.

- Hoztam neked egy kis eleséget - jött be egy tálcával a kezében. 

- Jaj, köszönöm! De nem vagyok éhes - pillantottam rá hálásan. 

- Nem érdekel, megeszed - tette le az ölembe. - Rántotta, palacsinta, forró tea és a fejfájás csillapító. Az egyik gyógyszeredet lent hagytam, direkt. Tudom, hogy nem vagy oda érte - nevetett fel. 

- Ó, köszönöm! - lepődtem meg. - Azt hiszem csengettek. 

- Nyitom - ment ki Austin a szobámból. Pár perccel később Ashley jelent meg a színen. 

- Szia! - jött oda megölelni.

- Szia! - karoltam át, miután félretettem a tálcát.

- Na csajok, én mentem - közölte a fiú. 

- Hová? - kaptam rá ijedten a fejemet.

- Haza - mondta ártatlanul. 

- Nem alszol itt? 

- Ha szeretnéd - terült el a vigyor az arcán.

- Még szép! 

- Oké! Addig haza ugrok pár cuccért, hogy tudjatok trécselni - röhögött.

- Csajos pizsi parti! Le ne maradj! - kiáltottam. 

- Haha - komolyodott le. - Nagyon muris - ment el. 

- Ilyenkor már nem nevet - kuncogott barátnőm.

- Ennyi - nevettem.

- Na, mesélj! Mindent! - mutatott rám.

- Oké. Mikor te odarohantál Ryanhez, odajött Justin... - kezdtem bele fájdalmasan. - Aztán nem, nem bírtam nézni. Elfutottam. Megcs... megcsalt - sírtam. 

- Meg sem érdemel téged. Szerintem jobban jársz, ha szakítasz vele - tanácsolta Ashley.

- De... Szeretem - zokogtam. 

- Tudom, de ez így nem mehet. 

- Pedig annyira belé szerettem. Olyan aranyos volt mindig. Viszont ma... ma különösen furcsa és más volt. 

- Hogy-hogy különösen? - szöktek égbe a szemöldökei. 

- Nem volt magánál. Mintha kicserélték volna. Tudom, hogy tud bunkó és perverz lenni, de nem így - ráztam meg a fejem. 

- Beszélj vele, jó? - biztatott.

- Egyszer úgyis kell - sóhajtottam.

- Pontosan. De most megyek, mert holnap suli - állt fel. 

- Rendben, lekísérlek - követtem cselekedetét.

- Szia Ashley! - öleltem meg az ajtóban. 

- Szia Jessica! Jobbulj! - vált el. Nyitottam az ajtót, a szőke lány pedig majdnem nekiment Austinnak, aki meg is érkezett.

- Hölgyem! - állt félre a barna hajú srác.

- Uram! - ment ki mosolyogva Ash.

- Végre, hogy itt vagy - csuktam be az ajtót.

- Iszok, aztán felmehetünk - indult be a konyhába. Jártas. 

- Csak nyugodtan - mentem utána. Austin ivott, addig ott álltunk, és beszélgettünk, hogy mit mondott anyuja. Meg hogy Ashleyvel mit beszéltünk.

- Gyere! - kapott fel ölbe.

- Normális vagy, Austin? - ijedtem meg.

- Aha. 

Felvitt, és lerakott az ágyra. Beszélgetni kezdtünk. 

- Látom sírtál - simította meg az arcomat. - Tudod... 

- Nem. Mit? 

- Justin drog hatása alatt volt - halkult el a végére, s nyelt egy nagyot.

- Hogy micsoda? - pattantak ki szemeim. 

- Nem hiszem, hogy drogozik, de most annak hatása alatt volt - fogta le a kezem. 

- Nem hiszem el - döntöttem fejemet a fiú mellkasára, s a könnyek újra záporozni kezdtek. 

- Szerintem mire kijózanodik, nem fog emlékezni semmire - simogatta a hátam.

- Ez, ez nem lehet. Justin nem ilyen. 

- Majd elmondja, hogy mi történt. Viszont most gyere, feküdj le - állított fel. 

- Ugye itt leszel velem? - zokogtam ismét.

- Persze - bólintott. 

Bebújtam az ágyba, majd vártam, míg Austin is mellém fekszik. Bebújt, és szorosan magához ölelt. Így sírtam ki magam.

Itt az ígért rész, amit tudom, tegnapra kellett volna hoznom. De mire összeírtam a füzetemben a részt, nem tudtam géphez ülni. Viszont most itt van! :) Remélem tetszik. Sietek a kövivel! Nyugi, nem 2 hónap. Ha tudok időt szakítani erre, akkor ehéten igyekszem megírni. De nem ígérek semmit! :)
Különben meg köszönöm a 42 feliratkozót, a kommenteket. S mindent. Várom ide is a véleményeteket. :)

További szép hetet! <3

40. rész ~ Ezer darab...

- Hol van már Austin? - idegesen kérdeztem barátnőmet.
Itt vagyunk a nappalinkban, és várjuk ezt a bolondot. Ashley itt aludt, mivel tegnap mondtam neki, hogy jobb, ha mellettem van, amit ő meg is erősített. Kicsit lenyugodtam azóta, a hosszas beszélgetésünk után. Tudtam, hogy kihez kell fordulnom. Ez az ember Ashley volt. Felvidított, viszont ő se nagyon mondott jókat Justinnal kapcsolatosan. Konkrétan semmi jót nem mondott, be kell valljam. S valahol igaza van.
- Nem csodálom, tőle kitelik az ilyen - mondta szemtől szembe barátnőm.
- De azt hittem megváltozott, mivel nagyon úgy tűnt - szipogtam. 
- Csak tűnt! - emelte ki utolsó szavamat. - De nem tudhattad előre, hogy mi lesz. Ez egy nagyon kiszámíthatatlan dolog - simogatta meg a kezemet, miközben vele szemben ültem az ágyán.
- Akkor nem is szeret? - néztem fel rá megtelő könnyekkel teli szemekkel. A gondolat csak ekkor hasított belém. 
- Ezt nem tudhatom, és nem is akarok semmit mondani erre, ezt vele kell megbeszélned, Jessi - fogta meg a kezeimet, s rászorított azokra, szemeimbe mélyen belefúrta tekintetét, ezzel biztatott. 
- De... 
- Nincs de, Jessica! Beszélned kell vele, ezt te is tudod. Nehogy már ne merj eléállni. Te! Pont Te, aki mindig szívta a vérét, mert nem hagyott, mindig piszkált - mutatott rám. 
- Várj, várj, várj! - mondtam sietősen. - Nem vagyok vámpír, basszus. 
- Miért, ő az? - nevetett fel. 
- Igen. Justin egy kibaszott vámpír. Egyszer kiszívta a nyakam... Lehet, hogy csak a véremre hajtott, a kis köcsög! - fogtam közben a nyakamat. Majd elröhögtük magunkat, nem bírtuk ki nevetés nélkül.

- Ne aggódj már! Mindjárt - s ebben a pillanatban megszólalt a csengő. Felpattantam, és futottam az ajtóig. Kinyitottam azt, majd Austin nyakába vetettem magam. - Austin - húztam el a nevét. Épp, hogy meg tudott tartani. - Jó reggelt neked is! - dörzsölte meg szemét, miután elengedtem. - Szia Austin! - jött ki Ashley a táskáinkkal. Átnyújtatotta nekem a sajátomat, aztán megölelte a srácot. - Mehetünk? - kérdeztem. - Még fel se ébredtem - közölte Aus, felnevetve. Közben megindultunk az iskola irányába. - Jaj! Tudod milyen édes vagy ilyen fejjel?! - karolva simítottam kezére. - Hagyjad is! - rázta meg vigyorogva a fejét. - Igen, nagyon aranyos vagy - ment másik oldalára Ash. - Két nő reggelre... Fárasztó! - mondta barátunk.

Kis idő múltán ott voltunk a suli előtt. Sokan voltak, szokás szerint persze. Épp haladtunk tovább, már a banda közelében voltunk, mikor Ashley odarohant a barátjához, Ryanhez. Austin és én csak bambultunk, mint a moziban szokás, és figyeltük a történéseket. A másik pillanatban, egyről a kettőre, márcsak egy közeledő srácot láttam magam előtt. Feljebb emeltem a tekintetem az arcára, de azon nyomban vissza is tértem oda, hogy volt jó kedv, nincs jó kedv. - Jessica - szólított meg, amikor megállt előttem. Megforgatva a szemem, Austin felé fordultam. Kissé könyörgő tekintettel áldottam meg. - Kevin, skacok! - kiáltott a távolba. Megfordultam, és tényleg ott voltak a haverjai. - Majd beszélünk - került ki. - Kösz a segítséget, igazán rendes vagy! - mondtam barátomnak, aki teljesen faképnél hagyott. Lassan visszafordítottam a fejemet, s Justin tekintete enyémet kereste, amit hamar meg is talált. Egyet lépett, ami közelebb hozta hozzám. - Jessica - suttogta, eközben lassan arcomra simított. - Már vártalak - lehunytam a szemem, majd vettem egy mély levegőt.
- Justin! Ne - vettem le kezét arcomról. - Minden rendben? - kérdezte. - Persze. Minden tökéletes - mondtam gúnnyal lejtve. - Akkor miért vágsz ilyen savanyú fejet? - Fáradt vagyok, ennyi az egész - rántottam meg a vállam. - Elkényeztesselek? - vigyorodott el kajánul. - Magadat kényeztesd el ott lent - suttogtam fülébe, s a végén lenéztem férfiasságára. - Mi lenne, ha segítenél benne? - tette kezeit derekamra. - Azt most kiverheted a fejedből - mosolyogtam lemondóan. - De akarlak - mondta kérően. Próbált meghatni a szexire váltott hangjával, de nem jött neki össze.
- Én is sok mindent akarok, mégse kapom meg - kacsintottam. - Pedig megkaphatsz - vigyorgott. - Most épp nem erre gondoltam, de... - Na, légyszi! Kívánlak! - Hát ez nem kívánság kérdése, szóval ne is próbálkozz - adtam egy puszit az arcára. Bevágta a kiskutya fejet, de én megráztam a fejem. - Mellém ülsz? - kérdezte. - Nem is tudom... Nem akarok egyest kapni. - Ez nem kérdés volt, hanem parancs! - nevetett, majd lassan közeledett ajkaim felé, amit egyből elmart övéivel: Egyértelmű, hogy nem tétovázott, hanem megcsókolt.
- Megyek, lepakolom a cuccaimat - váltam el tőle. - Majd én is megyek - mosolygott. - Oké. Elindultam a bejárat felé, ahol Austinék voltak. Odamentem hozzájuk. - Sziasztok! - köszöntem. - Szia! - köszöntek vissza. - Bemegyünk? - néztem haveromra. - Felőlem - vont vállat.

- Köszi, hogy faképnél hagytál - mondtam Austinnak, miközben a folyosón sétáltunk. - Tényleg... Mi volt? - érdeklődött. - Semmi. - Nem gondolod, hogy meg kéne ezt beszélnetek? - nézett felém. - Már megbeszéltük, és azt mondta, hogy nem csalt meg, szeret... - Te tudod. Csak elég furcsa a gyerek - húzta a száját. - Ezt hogy érted? - Hagyjuk. Austin is tud róla, igen. Ő a legjobb barátom, megérdemli, hogy elmondjam ezt neki. Ha más nem, úgyis rájött volna. - Elmegyünk ma valahova? - csillantak fel a szemeim. - Hova? - vigyorodott el. - Nem tudom, majd kitaláljuk. - Mekibe is mehetünk... Austin nagy feltételezésbe kezdett, míg én megtorpantam. Ő ment tovább, magyarázott, de nem esett le neki, hogy már nem vagyok mellette. Épp az iskola 2. emeletének egyik nagy ablakán bámulok ki. Az ismerős srác és a szőke csaj egymással csevegtek. - Mi az? - jött oda mellém barátom. Csak ott álltam magatehetetlenül, és bámultam a két személyt. Mintha minden megszűnt volna körülöttem. Csak én és ők. - Jessica! Elmondod mit nézel annyira? - rázogatott Aus. - Justin-t... - biccentettem fejemmel az említett személy felé. - Az kicsoda? Ugye nem... - Az az a lány, aki tegnap ott volt Justinnál - néztem rá. - És te hagyod, hogy ezt csinálja veled? - mutogatott kifelé. - Mégis mit kéne csinálnom, Austin?

- Hát nem hagyni, hogy az a szöszke közétek álljon - dugta zsebre a kezeit. - Mindegy - indultam el a teremhez.

Helyet foglaltunk Austinnal, mire mindenki jött befelé, mivel márcsak két perc van a csengetésig, az óra kezdetéig. Justin mellé ültem, viszont ő még mindig nincs itt. Nem tudom mit keres itt ez a csaj. De az biztos, hogy Justinhoz jött. Ha Justin ennyire szeret, akkor majd elmondja, hogy mi ez az egész. Az emlegetett szamár megjelent. - Szia kicsim! - adott egy puszit. Nem szóltam semmit, amúgy se akartam, mert a csengő úgyis közbevágott volna. Bejött a tanár. Szokásosan köszöntöttük egymást, majd kezdetét vette az óra. Tíz percig csendben mondta a tanár az anyagot, írt a táblára, mi pedig a füzetünkbe jegyzeltünk. Végül ezt a folyamatot megzavarta az igazgató. - Jó napot kívánok! - Jó napot kívánok! - köszöntünk illedelmesen. - Elnézést a zavarásért tanárnő, de elkérném az egyik tanítványát, mert jött egy új diák! - mondta végig egy szusszal. Mellette pedig állt egy személy. Persze ez hiányzott. Justin "baráti" ismeretségéből, Sidney. Ashley egyből felém kapta tekintetét. Sajnáló, de ideges pillantásokkal illetett meg. Én megráztam a fejem, s arckifejezésemmel kimutattam, hogy mit keres ez itt. - Üdvözlöm a hölgyet! - mondta Mrs. Parker. - Jó napot kívánok tanárnő! - fogott vele kezet Sidney. - És melyik tanítványom lenne az? - mosolygott. - Justin Bieber. Azt mondta a Sidney, hogy ők ismerik egymást. - Miből gondoltam?! - forgattam meg szemeim, miközben agyamon végigfutott ez a szarkazmus.

- Rendben, mehet - bólintott a tanár.  Justin egyből felpattant, széles vigyorral a képén, s odasétált a lány mellé. Kinyitotta az ajtót, előre engedte Sidney-t. Amit egyből levágtam, hogy miért, mikor megbámulta. Eszméletlenül rosszul esett. Viszont a folytonos vigyorgását nem tudtam mire vélni. Austinnak igaza volt, ma különösen furcsa Justin. Távoztak a teremből, mi, vagyis a többiek pedig jegyzeteltek tovább. Egész végig az előbb történteken kattog az agyam. Másra nem is tudok koncentrálni, csak Justin másságára. Nem ilyen szokott lenni. S az hogy jött neki, hogy akar engem testileg. Hisz tegnapelőtti éjszaka feküdtünk le. Megnéztem az időt, s márcsak 10 perc volt hátra az órából. Ennyi idő alatt már körbejárhatták az épületet. - Tanárnő! - jelentkeztem. - Igen Jessica - kapta rám a tekintetét. - Ki tetszik engedni a mosdóba? - Leszek olyan rendes, hogy igen. Kimehetsz - mosolygott a tanár. - Köszönöm - biccentettem.

Kiléptem a teremből, és körülnéztem a közelebbi folyosókon. Elindultam a mosdó felé, közben pásztáztam a helyet, de senki sem volt ott. Ahogy közeledtem a női mosdóhoz, teltek a percek, én pedig egyre idegesebb lettem. Gondoltam, ha kicsit megmosom az arcom, jobb lesz. Kinyitottam az ajtót, de nem kellett volna. Akiket előbb kerestem, megtaláltam, egymást nyalva-falva. Sidney a mosdókagylón ült, Justin előtte állt, épp smároltak. Mindkettejük élvezte egymás nyálát. De azt hiszem nekem ezzel most törték össze a szívemet. Ezer darabra...

Sziasztok!
Megérkeztem. Nagyon hosszú ideje nem jelentkeztem egy árva résszel sem, amit borzasztóan sajnálok. Most el is ástam magam szégyenemben.
Szeretnék elnézést kérni tőletek, amiért hanyagoltam a blogot.
Egy kedves olvasóm írt is nekem az email címemre is, amit örömmel olvastam, de eközben elsüllyedtem szégyenemben.
Tényleg sajnálom, ezer meg ezer bocsánat!
Hogy tisztázzuk: Nem fogom abbahagyni a közepénél a történetet, ebben biztos vagyok, és Ti is azok lehettek. :)
Remélem nem felejtettétek el a sztori eddig leírt eseményeit, mert folytatom elég nagy fordulattal. Mivel most rövid lett a rész, ezért MA kaptok még egyet. Azt viszont már összeszedettebben fogom megírni.
Viszont remélem ez is tetszett, és nem lett rossz. Mert szerintem az lett, mivel olyan fáradt vagyok, hogy koncentrálni nem tudok.
A blog kinézete: Mint látjátok megújult. Remélem tetszik, mert ha nem, az belezavarhat az olvasásba. :)
Ha hagytok kommentet, vagyis egy kis megjegyzést a résszel kapcsolatban, vagy ha szeretnétek valamit közölni velem, bátran írjátok le. Fejmosástól kezdve a kritikáig, kultúrált módon mindent lehet. Várom.
MA pedig rész, ne feledjétek! :) <3

39. rész ~ Megcsalás, avagy nem?

Író:

Jessica mikor meglátta a barátját, Justint, aki egy másik lánnyal ölelkezett, a félelem urrá lett rajta. Miszerint megcsalta őt a szerelme. Eddig is egy kicsit tartott a dologtól, mert tudta, és tudja is, hogy milyen a fiú. De ezalatt a pár nap alatt meggyőzödött arról, hogy megváltozott. Talán az érzései csalódtak? Lehet, ha már így rohant volna el onnan.
Viszont Justin mikor meglátta Jessica-t, egyből utána szaladt, s elkapta a lányt kezénél fogva. Justin tudta, hogy nem tett semmi olyat, ami a megcsalás körébe tartozik. Szereti Jessica-t, épp ezért futott utána. Nem hagyta elmenni hamis csalódásokkal.
Aki mindezt végignézte, egy ismerős lány volt az. Az ajtóban állt mosolyogva. Gondolta: Ha már egy szimpla öleléstől féltékeny Jessica, akkor hamar szét fognak menni Justinnal. 
Sidneynek csak egy álca volt mindvégig a kedvesség? Valójában szerelmes Justinba. Meg akarta szerezni a srácot, de ő már beleszeretett egy másik lányba. Sidney azt hitte egy idő együttlét után Justin is beleszeret. Viszont ez nem így történt. Most, hogy kapott egy feladatot, aminek a lényege Justin és Jessica szétszedése, van alkalma megszerezni Jus szívét. Amikor beszélgettek, hogy van kilátásban egy fiú, akivel találkozott Sidney, azt is csak hazudta, mert nem merte bevallani, hogy Justint szereti. Félt a viszonzatlan szerelemtől, hiszen Justin is akkor áradozott Jessicaról, hogy mennyire tetszik neki.


Justin szemszöge: 

Mikor megláttam Jessica-t az ajtóban, miközben öleltem Sidney-t, már ott sem volt. Hirtelen könnybe lábadtak a szemei, és elfutott volna, ha... Ha nem rohanok utána, s keze után nem nyúlok. Most biztos azt gondolja lefeküdtem a szökeséggel. Pedig nem volt semmi közöttünk, még három puszi sem. Csak egy szimpla ölelés, azt is Sid kérvényezte. Ahogy visszarántottam, mélyen a szemeimbe nézett. Arca vizes volt a sós cseppektől, amik szabad útjukra törtek egy félreértés miatt. Kezeimmel arcához nyúltam, és letöröltem azon ékeskedő könnycseppjeit. Egy pillanatra elkapta tekintetét rólam a lány. Amikor hallottam egy hangot hátam mögül, tudtam miért. - Én azt hiszem nem zavarok. Sziasztok! - ment el Sidney. - Szia! - köszöntem el. Visszanéztem barátnőmre, aki már-már gyilkos pillantásokat vetett a távolodó lányra. Elröhögtem magam arckifejezésén, nem bírtam nem előtörni nevetésemmel. - Látom jól szórakoztál, hogy most is nevetséges a szituáció. - kapta felém fejét. Egyet hátrébb is lépett, kezeit ölbe tette. Úgy szuggerált. - Jessica - komolyodtam meg. - Mi van? Ilyenkor már nem vicces semmi, mi? - vágta fejemhez. - Figyelj! Én... - kezdtem bele, de közbe vágott. - Most jön magyarázkodásod, ami nem érdekel, és te sem - indult újra el. - Héj, héj, héj! - mentem utána, ismét. Derekánál fogva megállítottam. Átöleltem, majd füléhez férkőztem ajkaimmal. - Nem hagylak elmenni. Hangomtól megrezzent teste. Vagy inkább a leheletemtől. Váratlanul felkaptam a kezembe. E cselekedetemre, mint az esetek 95%-ban nem számítanak rá a lányok, úgy kb. mindenkinél. Emiatt felsikított, és gyorsan a nyakam után kapott, hogy ne essen le.
- Nyugi, nem ejtelek le - vigyorogtam. - Ezt vehetem egy elrablásnak is - nézett fel rám. - Akkor miután elraboltalak, jöhet egy kis szórakozás az ágyban - kacsintottam rá. - Most akkor megerőszakolsz? - kérdezte, miközben letettem a kanapéra a nappaliban. - Ha te is szeretnéd, az már nem megerőszakolás - ültem le mellé. - Honnan veszed, hogy szeretném? - Mert nem tudsz ellenállni - nevettem fel. - Na igen! Én nem te vagyok - forgatta meg szemeit. - Akkor bizonyíts! - rántottam vállat. - Mit és minek? - húzta fel szemöldökeit. - Ha elengeded magad, s hagyod, hogy kényeztesselek, és ha látom rajtad, hogy nem szeretnéd, akkor bizonyítottál. - Mi van Bieber? Kanos vagy? - nézett le férfiasságomra. - Talán - nevettem. - Jézus - röhögött ő is. Láttam, hogy miután abbahagyta a nevetést, megint intim részem felé tekint. - Ennyire megtetszett? - vigyorom még szélesebb lett. Elvörösödött, majd kínjában is elnevette magát. Hihetetlen mennyire aranyos volt. Láttam az arcán a sírás nyomait. Mikor észrevettem, mosolyom lehervadt arcomról. Nem szeretném, ha sírna miattam. Nem akarok fájdalmat okozni neki. Közelebb ültem hozzá, és álla alá nyúltam. Lassan közelítettem felé. Ajkait épp hogy elértem, mikor eltolt magától. Arcára megint kiült a szomorúság. Szemeivel a földet pásztázta. - Jessica! - szólítottam a nevén. - Justin. Ha ezt tudom, hogy más lányokkal is kavarsz, nem jövök össze veled - bámult rám csodálatos, barna szemeivel. - Nem volt közöttünk semmi. Csak barátok vagyunk, és tanácsra volt szüksége, azért jött ide. Jó ha 15 percet volt itt. -Biztos? - kérdezte kislányos, gyermeteg hangján. - Igen. Téged szeretlek - mosolyogtam. Nem adott választ, csak megölelt. Ott öleltük egymást percekig. Mikor elváltunk, akkor az ölembe húztam, és figyeltem a lány arcát. Kezeivel játszadozott, azt nézte. El volt merengve a gondolataiban. Ki szeretném engesztelni, de nem tudom mivel. Fogalmam sincs ilyenkor mit csináljak.
- Ne durcizz már! Hallod? - simítottam rá orcájára.
- Justin - kapta rám tekintetét. - Csókolj meg!
Kijelentésén hatalmas nagy vigyor ült ki arcomra. Ekkor végigfutott a gondolataimban az, amikor részegen mondta ezt. Nem tétováztam, lassan ajkaimat övéire illesztettem. Először játszottam velük, majd csókunk egy idő után szenvedéllyé forrt. Ha most azt mondanám, hogy megelégeltük egymást, hazudnék. Oxigénhez jutva váltunk el. Szemeimet nem vettem le Jessicaról. Arca a boldogságot tükrözte, legalábbis azt láttam rajta. Egy pillantás, s máris egy mosolyt lehetett látni rajta.
- Mindjárt jövök - állt fel.
- Oké - mondtam.

Jessica szemszöge:

Miután Justin szenvedélyes csókot lejtett velem, ki akartam jönni a friss levegőre. Most itt vagyok kint a ház előtt, és a gondolatok cikáznak fejemben. Lehet kicsit túlreagáltam ezt a megcsalás dolgot. Hiszen annyiszor elmondta, hogy szeret. Csak az a baj, hogy nagyon hamar urrá lett rajtam a félelem. Nem tudom mi tévő legyek. Megcsörgetem Ashley-t, hátha már ráér, és tudok vele beszélni.
- Szia Ashley! - köszöntem neki gyorsan.
- Szia Jessica! Valami baj van? - kérdezte meglepetten.
- Otthon vagy?
- Igen - felelte.
- Akkor nemsokára ott vagyok.
- De nem Justinnal csináljátok a közös projektet?
- Nem, de majd elmondom miért - hadartam el.
- Rendben, akkor várlak. Szia!
- Szia! - tettem le.
Visszafordultam, s bementem a házba. Justint sehol sem láttam. A nappaliban nem volt, ezért átmentem a konyhába. Amint beléptem a szintén nem kicsi helyiségbe, hallottam egy pityegést. Annak irányába kaptam a fejemet. A telefon képernyője világított, közben rezgett is a készülék. Közelebb mentem ahhoz. Láttam, hogy jött egy üzenet, ami egyből ki volt dobva. Egy szőke lány képe volt a kis négyzetbe.

Feladó: Sidney
Justin! Ugye nem mondtad el neki? Mert nem tudhatja meg.

Mit nem tudhatok meg? Ahogy az üzenet végére értem, tudtam, hogy az a csaj, akit ölelgetett Justin. Biztos, hogy viszonya van vele. Tudtam. Az érzéseim soha nem csalnak.
Megfordultam, és kirohantam. Bementem a nappaliba a táskámért, felkaptam a vállamra, ekkor jelent meg Justin.
- Valami baj van? - kérdezte.
- Nincs semmi - mentem el mellette.
- Jessica - kapott kezem után.
- Hagyjál békén! - kiabáltam, majd becsapva az ajtót hagytam ott.

Sziasztok! Amint ígértem, megérkezett a rész. Igyekeztem izgalmasra megírni, és csavarokkal. Hát csak bízni tudok benne, hogy elnyeri a tetszéseteket. 
Köszönöm a kommenteket, nagyon aranyosak voltatok, hogy ennyi kihagyás után is írtatok nekem. Hálás vagyok! Persze a szavazásoknak is nagyon de nagyon örültem. 
A következő rész megint hétvégére várható. Ennyi futja az időmből. :) <3

Sok puszi, és további szép napot minden kedves olvasómnak!

38. rész ~ Ettől féltem

Másnap félig Justinon keltem. Lábaink összefonódva, csak úgy mint kezünk. A takaró csak intim részünket takarta. Így ráláttam Justin izmos kocka hasára. Tekintetemet feljebb vezetve, úgyszint izmos karjára tévedtem, onnan már csak arcát figyeltem. Olyan édesen szuszogott. Ajkai kicsit elnyíltak, haja kócosan ágazott szerteszét. Homlokára is pár tincs lelógott.
Kicsit furcsa volt a helyzet, mivel Justin mellett szorosan feküdtem, meztelenül. Ezzel arra célzok, hogy nincs rajtam melltartó, és gyakorlatilag semmi sem takar. Megfordultam, lenyúltam egy ruhadarabért, ami Justin pólója volt. Iparkodva belebújtam, és mentem fürdeni. Útközben elvettem barátom szekrényéből egy fekete pólót, csak nem haragszik meg érte. Felkaptam a fehérneműmet, s az összeszedett ruhákkal fordultam be a fürdőbe.
Éreztem, ahogy a víz lemossa a testemről azt a kis izzadságot, és üde leszek. Gyorsan kiszálltam a zuhany alól, majd megtörölköztem. Felvettem a melltartómat a bugyival együtt. Végül belebújtam Justin pólójába, ami a combomig ér.

- Haló?
- Jó napot kívánok, a Don Pepe pizzériát tetszett hívni! Mivel szolgálhatunk? - beszélt a vonal másik végéről egy pasas.
- Jó napot kívánok! Egy közepes Hawaii pizzát szeretnék rendelni, a Big street 56.-ra, Jessica Moore néven.
- Egy közepes Hawaii pizza rendel. Más valamit szeretne még? - kérdezte.
- Nem, köszönöm. - mosolyogtam, inkább magamnak.
- 7 dollár lesz. Köszönjük, hogy minket hívott!
- Miért? Ki mást? - szóltam vissza.

Hallottam egy sípszót, miszerint letette a telefont.
- Amúgy is már untam a hülye szövegedet, barom! - grimaszoltam a telefonomnak.
- Kinek a szövegét untad? - röhögve karolt át hátulról Justin.
Körülbelül tíz perce jöttem le a konyhába. Ő hogyan került ide ilyen gyorsan? Derekán egy törölközővel. Letettem a telefonom a pultra, s fordultam egyet, hogy szembe legyek szerelmemmel.
- A hülye pizzás fiúnak. - tettem kezeimet derekára.
- Te megcsalsz? - meredt rám viccelődve.
- Hát... Ne is csodálkozz ilyen éjszaka után! - vontam meg vállamat.
- Szóval azt akarod mondani, hogy rossz voltam az ágyban?
- Pocsék! - vágtam rá.
- Jól van. Ezt megjegyeztem. - sóhajtva hajtotta le fejét.
- Mármint... - nyúltam álla alá, ezzel tekintetét magamra terelve. - Pocsékan tudok hazudni. - csókoltam meg hatalmas nagy szenvedéllyel.
- Akkor mi az igazság? - csillantak fel szemei.
- Hmm... Isteni voltál, drágám! - suttogtam füleibe.
- Te meg egy angyal, az én - nyomta meg a személyes névmásra utaló szót. - Angyalom. - puszilta meg homlokomat.

Elidőztünk, mikor a csengő megzavarta a csodálatos éjszaka utáni, reggeli románcunkat. A pizzafutár volt. Kifizettem, aztán mire visszaértem a konyhába, Justin már majszolta az ételt. Mivel ő vette ki köszönés nélkül a srác kezéből egy Kösz-szel. A röhögőgörcs határán voltam, de kívül próbáltam komolynak látszani.
Két óra elteltével felkaptam a bulizós ruhámat a kis táskámmal együtt.
- Szia! Majd hívlak. - köszöntem el Justintól.
- Rendben, Édesem. - vigyorodott el a fiú.
- Tudnám ilyenkor mi jár a fejedben. - röhögve ráztam a fejemet.
- Ha te azt tudnád! - lépte át ő is a bejárat küszöbét.
- Ó, szóval titkolózol is. - tettem csípőre a kezeimet.
- Ha ennyire tudni szeretnéd... - lépett közvetlen közel hozzám. - Te. - suttogta a fülembe lágyan. - A gyönyörű tested, a csodás mosolyod, azok a gyönyörű szép, kéjes nyögéseid, amiket örömmel élveztem, s az egész éjszaka, amit magunk mögött tudhatunk. - Justin szavaitól a pillangók újra felébredtek a hasamban. Testemet kirázta a hideg, majd kellemes melegség váltotta azt fel. Lassacskán már homályosan láttam a velem szemben álló srácot, mivel szemeimet elárasztották a sós könnycseppek. De nem hagytam őket, hogy kifolyjanak szabad útjukra. Csak néztem Őt, aztán végül megöleltem.
- És szeretném, ha még nyújtanál nekem ilyen fantasztikus, felejthetetlen élményeket. - nézett mélyen a szemeimbe.
Lassan, érzékien falta ajkaimat. Éreztem, hogy a pillangók nem bírják, s szabad utat törnek maguknak a fény felé, a boldogság és a szerelem irányába.
- Vigyázz magadra, szia! - hagytam el Justin magánszféráját.
- Szia! - mosolygott.
Elmentem onnan. Elhagytam Justin házának területét. Az utam csendben, nyugodtan telt. Olyan felszabadultnak érzem magam, mint még soha. Csodásan éreztem magam az este. Azt érzem, hogy újra boldog vagyok, de most mérhetetlenül.
Hamar hazaértem. Levettem a csinos ruhát, s fürödni mentem. Félóra elteltével már egy új ruhában voltam. Farmernadrágot, fehér tornacipőt, sötétszürke, a vállánál szegecses díszítésű, hosszú ujjú felsőt vettem fel. A hajamat felkötöttem, sminket pedig most nem raktam fel.
Készenlétem után, ittam egy pohár narancslevet, majd elindultam Duffyval a kutyaparkba. Szerintem amire visszaérünk, Chris már otthon lesz.

2 óra múlva...

Duffy fáradtan dőlt le a nappali padlójára. Én is ezt teszem, pihenek a kanapén, s nézek ki a fejemből. Bátyám pedig fent fürdik, mivel nemrég ért haza. Nem sok szót váltottunk egymással. Persze ez nem harag kérdése, egyszerűen sietett az emeletre, hogy lezuhanyozzon, mert nem érezte jól magát a bőrében.
Bambulásom közepette egy dal csendült fel. Pontosabban az egyik kedvenc dalom, Demi Lovato Mad In The USA c. száma. Odakaptam a fejem a mellettem levő csörgő készülékre, s felvettem.
- Szia! Hogy vagy? - szóltam bele.
- Szia Jessica! - hallottam meg barátnőm hangját a vonal végéről. - Köszi, jól. De most le vagy cseszve!
- Miért is? - vontam fel szemöldököm.
- Mert nem a plázában vásárolt ruhádban jöttél az este.
- Köszi a kérdést, jól vagyok! - nevettem. - Amúgy tudom, rájöttem. Majd legközelebb, oks? - mosolyogtam, amit Ashley nyilván nem lát.
- Haha, oks. - nevette el magát. - Mit csinálsz ma?
- Öhh, szerintem átugrom Justinhoz megcsinálni a közös projektet. Te?
- Megyünk anyuval vásárolni.
- Rendben, jó szórakozást!
- Nektek is. - röhögött.
- Ez aztán szórakozás, de azért köszi, meglesz. - nevettem fel.
- Az a lényeg. Na szia Jessica! - köszönt el.
- Szia Ashley!
Miután letettem a telefont, Justin számát tárcsáztam. Kétszer hívtam, de nem vette fel egyszer sem. Mi lehet vele? Mindegy. Összepakolom a cuccom egy válltáskába, aztán elindulok hozzá. Lehet nincs telefon közelben.
Amikor felálltam, és indultam volna fel, bátyámba mentem bele majdnem. Kicsit meghátráltam, majd csak néztem rá.
- Hova ilyen sebesen? - érdeklődött.
- Összeszedem a tancuccom, majd megyek a tanulótársamhoz megcsinálni a közös projektunkat. - mosolyogtam rá.
- Rendben. Mikor jössz?
- Passz. Szerintem olyan 4-5 fele. - vontam vállat.
- Jól van. - mosolyodott el.
Viszonoztam a gesztust, majd felrohantam a szobámba. Összepakoltam az egyik táskámba, végül elindultam. Lent felkaptam a lábamra a cipőmet.
- Szia bátyus! - kiabáltam.
- Várjál már! - jött oda hozzám.
- Mi az? - kérdeztem.
- Se puszi, se pá?
- De... most köszöntem. - röhögtem.
- Vigyázz magadra! - ölelt meg.
- Okés.
Kiléptem az ajtón, egészen arra az útra, amelyik Justin felé vezet. Kíváncsi vagyok miért nem vette fel a telefont. Igyekeztem, ahogy tudtam. Húsz perc múlva oda is értem. Az ajtaja előtt megálltam, épp csengetni akartam, amikor kinyílt az ajtó, s megláttam Justint egy lánnyal ölelkezni. A fiú keze az illetőnek a fél fenekén pihent. Ekkor futott rajtam át egyesfajta félelem, miszerint Justin milyen volt akkor, mielőtt összejöttünk volna. Mindig más csajjal volt. Ettől féltem a legjobban, tartottam tőle. Pedig olyan aranyos volt, akkor most ez mi is? Nem akarom a féltékeny ribancot játszani, de ez most szíven szúrt. Lehet ezért nem vette fel a telefont... Szemeim könnybe lábadtak. Megfordultam, és mentem volna el onnan, ha valaki nem kapja el a kezem, s nem ránt vissza.

Sziasztok! Megérkezett a várva-várt rész. :) Nem tudom milyen lett, de most muszáj volt kicsit összeszedettebbnek írnom. 
Sajnálom, hogy nem arra a hétvégére hoztam a részt, amelyikre ígértem, de még mindig fennáll az a probléma, hogy csak a német laptopon tudok lenni. Most is már ideges voltam, hogy nem tudom nektek megírni a részt, ezért ma leültem ide, s belevágtam a másik felébe úgy, hogy minden ékezetes szóhoz másoltam az ékezetes magánhangzókat. Nagyon rossz volt, de megérdemlitek, hogy szenvedjek miattatok. 
Szóval jó olvasást, és élvezzétek ki a rész unalmas (mert szerintem most az lett) tartalmát. :) <3 
Köszönöm a több mint 41.000-res oldalnézettséget, a megmaradt rendszeres olvasóimat. Nem utolsó sorban azokat a kommenteket, amiket a különbejegyzéseimnél hagytak hárman. Ezer köszönet. <3 
Remélem megint beindul a blog, és itt lesztek velem, mert már hiányolom. 
Jövőhét hétvégén új rész, ne feledjétek! :) 
                                                                   További szép hétvégét! 
                                    

#Hirek

Sziasztok! :)

Fhuu, jo reg nem voltam, es nem is jelentkeztem. A suli elkezdodott, s nekem eleg nehez. Ma peldaul 6 nemet oram volt egy huzamban. A fejem majd leesett az almossagtol.
Eloszor is... Justin. Megjelent a Lolly videoklipje. Szerintem allati jo lett. Nekem nagyon tetszik, mar vartam. :DD <3

A masik jo hir, hogy nemsokara ujra beindul a blog. Megprobalom összeszedni magam, es egy kis idot szanni az irasra. Nem mondom, hogy napi reszek lesznek, hanem lassacskan irom a reszt, ami majd felkerül. Az en velemenyem szerint meg ez is jobb, mint a semmi.
E hetre varhato az uj resz!
Cim: Ettol feltem
Most lehet talalgatni emberek. Amugy mar elkezdtem irni, nemsokara kesz lesz. :)

Ui.: Bocsi az ekezetert, nemet laptopom van, es a nemetben nincsen ekezetes betu. :$
Puszi. :) <3

#Helyzetjelentés

Sziasztok! :) Tudom ilyet még nem posztoltam, de most muszáj. Csak nem ülhettek tétlenül.
Szóval arról lenne szó, hogy kellene nekem egy kis idő. Nem tudom meddig, de most képtelen vagyok részt írni. Lelkileg össze vagyok törve, és másra nem tudok koncentrálni, csak a problémámra.
Nem akarok addig írni, míg kicsit le nem zajlik az ügy. Nem akarlak titeket egy rossz résszel meggazdagítani. Apropó! Ha már itt járunk, akkor megköszönöm azt a sok imádom-ot, a nagyon jó-t, és persze egy-egy a többire. Nem mindenkinek tetszhet, ezt megértem.
A Következő részről annyit, hogy lesz egy jó nagy csalódás Jessica részéről. Justin olyat fog tenni, vagyis nem önszántából, hanem kényszerítik. Lehet, hogy meglepetésként fog érni az, hogy váratlanul felrakom a részt. Mivel már egy pár napja folyik a problémám. És nem tudtam mit tegyek... Írjak egy fájdalmas részt? Amibe a problémáimnak az érzései vannak benne? Az elég rossz lett volna, úgy érzem.
Gondoltam rátok, azt nem mondom, hogy nem. Egész végig törtem a fejem. De nem tudtam tétlenül maradni. Muszáj most ezt megosztanom veletek.
Tudom, hogy ígértem a hétvégi részt. Úgyis lett volna, ha nem jött volna közbe ez a hatalmas nagy összeomlásom. Zokogtam, nem ettem és még sok minden más. Az agyam kattogott.
Szóval elnézéseteket kérem előre is, főleg, hogy csütörtökön értesítelek titeket, de hát gépnél is alig voltam. Nem volt kedvem ideülni se. Zenét se hallgattam, főleg Justin-t, amit tegnap már félig bepótoltam, viszont ez így nem helyzet.
A lényeg: Határozatlan ideig nem leszek. Úgymond szünetel a blog. Ezért ne haragudjatok rám. :(
Szeretlek titeket, és ha visszatérek, akkor bepótolok mindent. Mindent. Az eddigi elmaradottakat. Sajnálom. Emiatt ne engem hibáztassatok légyszíves, nem tehetek róla, hogy a környezetemben tönkretettek.♥
U.i.: A cseréket most kirakom, chaten lehet írni, nem tudom válaszolok-e, de ha fel-felnézek esetleg, akkor intézkedek a cseréknél. :)
+ A BLOGOSOK nézzék meg a *Díjak menüpontot! A Frisseknél találhattok díjakat, amiket nektek szántam. :)
#Megértéseteket köszönöm! #Sok puszi minden kedves olvasómnak, imádlak titeket! ♥

37. rész ~Erős vágyak (+18)~

Justin Bieber - Love me like you do


~ Jessica szemszöge ~

A napokban nagyon jól éreztem magam Justinnal. Suliban is ugyanúgy hülyültünk, mint otthon. Amikor Chris elment dolgozni, Justin mindig átjött és élveztük az életet. A bátyámmal leültem megbeszélni a dolgokat, mert ő úgy akarta. És arra jutottam, hogy elmondtam neki hol voltam, kivel és miért. Adott igazolást az iskolából lógott napért, de a szobafogságom még mindig áll. Megértette a dolgokat. Lehet azért, mert amit még mondtam neki, azon elgondolkodott.

"   - Írsz nekem igazolást? - néztem szemébe.
- Írjon az, akivel voltál. - rántott vállat. Már megint ezzel jön. Úgy se fogja belőlem kiszedni, hogy Justinnal voltam az angyalok városában.
- Ezt nem hiszem el! Meddig fogod ezt még játszani? - sóhajtottam.
- Míg el nem árulod, hogy kivel voltál és hol. Csak érdekel, mert a bátyád vagyok. - emelte fel a hangját. Megforgattam szemeimet, elnéztem, majd visszapillantottam, keresve tekintetét.
- Tényleg a bátyám vagy? Ismerlek, és ez ami vagy aki most vagy, az nem te vagy! Nem rég még normálisan beszélgettünk a problémáinkról, most meg... Gyerekes módon akarod belőlem kicsalni, hogy mi a fészkes fenét csináltam. - ráztam meg végül a fejem.
Szótlanul nézett félre, csakhogy kerülje a szemkontaktust. Nem tudott mit erre válaszolni, és láttam rajta, hogy elgondolkodik. Hallgatás - beleegyezés.
- Mentem, mert elkések. Ja, és hogy megnyugtassalak... - tettem kezemet vállára. - Nem fogok lógni a suliból, tegnap este pedig tanultam is. Na szia! Bátyus. - emeltem ki az utolsó szót, majd kiléptem a házból. "

Különben meg anyuék is nem sokára jönnek haza. Egy - másfél hét múlva körülbelül. Nemrég beszéltünk a testvéremmel velük laptopon. Videóhívás, ahol láthattuk őket.
Visszatérve a sulihoz, mindenki elvolt mindenkivel. Austin-t kicsit nyaggattam, hogy jöjjön oda a bandához, végül beadta a derekát. A srácok teljesen lefoglalták a haveromat. Olyannyira, hogy nem sok szót tudtam vele váltani. Ashleyvel mára jobban kijövünk, mint régen. És Ryannel rendkívül szeretik egymást. Ahogy mi is Justinnal. Tegnap négyen elmentünk plázázni. Mi lefárasztottuk a srácokat, ők meg már nem bírták. Barátnőmmel csak röhögtünk rajtuk. Aztán egyszer azt vettük észre, hogy nincsenek mellettünk. Addig gyors elmentünk ruhát venni Ashleyvel a mai nagy bulira. Nehogy meglássák a fiúk milyet vettünk. Amikor pedig végeztünk a vásárlással, elmentünk a mekihez, ahol megláttuk szeretett barátainkat. Már rég ették a második adagot.
Most épp internetezek, mivel 15:06 van. Bátyám még nem jött haza, de nem sokára betoppan. Miközben nézem a közösségi oldalakat, Duffyra is néha rápillantok. Bolond ez a kutya. A nappaliban ülök, a kanapén, ő meg előttem a szőnyegen hempereg. Ugrál összevissza, és magának ugat. Fel-le ugrik a kanapéra, valamikor képen nyal, amitől tiszta nyál leszek. Ez nem normális. Elmentek neki otthonról. Közben jókat nevetek rajta.
Miután meguntam az internetvilág böngészését, kikapcsoltam a laptopomat, s felvittem a szobámba. Mire visszaértem, Chris már csukta be az ajtót.
- Szia húgi! - puszilkodtunk.
- Helo bátyus! - mosolyogtam.
- Gyors összeszedem magam, aztán megyek is Johnhoz. - indult a lépcső felé.
- Rendben. - bólintottam. - És mikor jössz haza? - kíváncsiskodtam, csak hogy ne bukjak le a ma esti parti miatt.
- Szerintem vasárnap reggel, de lehet, hogy holnap késő délután már itthon vagyok. - nézett vissza rám.
- Jól van. - mosolyodtam el bájosan.
Elfordult és hágta is a lépcsőfokokat. Addig átmentem a konyhába. Töltöttem magamnak sprite-ot, mert kiszáradtam. Lassan két és fél órája nem ittam egy korty folyadékot. Pont ültem le a pulthoz, amikor pittyegett egyet az Iphone készülékem. Előttem volt, mert amíg összevissza mászkáltam az előbb, ide raktam le.
Üzenetem jött. Az sms feladója, Justin. Megnyitottam, majd nekivágtam mondatának.

Feladó: Justin 
Szia, Édesem! Fél nyolcra ott vagyok nálad. Puszi. :) 

Megszoktam, hogy Justin nem nagyon ír mosolygós fejet, vagy épp szívecskét.

Címzett: Justin 
Szia szívem! Rendben, ne késs! ;) 

Üzenet elküldve. Párszor megingok mikor bennem van az a tudat, és természetesen már ezzel élek, hogy Justin és én egy párt alkotunk. Ahogy visszagondolok az első napokra... Nevetnem kell. Viszont a szemeim olykor felcsillognak, mert volt olyan élményem vele. Például amikor összevesztem Ashleyvel, és elmentem sétálni, akkor vele futottam össze, akkor is kicsit vitáztunk, mert rám vágta az ajtót. És levitt a tengerpartra, ahol megnyugtatott, de volt mikor visszatért a perverz énje. Pontosan emlékszem amikor mondta, hogy velem lehet szórakozni, vagyis hogy jó. E szavak után mindig egy kisebb nyíl találja el a szívemet. Eddig Justin teljesen odaadó és törődő volt, csak az az öt százalék félelem bennem van. Mi van, ha kihasznál?
Bízom benne, teljes szívemből szeretem, s nem akarom, hogy ezt kihasználja.
Félretéve ezeket a gondolatokat, bátyámat szuggeráltam, ahogy igazgatja magán a ruhát előttem.
- Randira mész, tesó? - röhögtem.
- Lehet éjszaka összejön. - vigyorgott.
- De ravasz valaki. - nevettem fel.
- Így jó lesz? - lépett oda hozzám, én pedig felé fordultam a forgós székkel.
- Az illatod, amit öt méterről megérzek... Tökéletes! - vigyorom mellé felmutattam hüvelykujjamat.
- Humoros vagy, húgocskám. - veregette meg vállamat.
- Kösz, hogy így gondolod. - húztam szélesebb mosolyra a számat.
- Sokat segítettél. De most megyek, mert elkések. - lépett ki a konyhából.
- Várj már! - ugrottam le a székről, majd utána eredtem. - Ugye a parkba kimozdulhatok? - értem utol az előszobában. Kérdésemen felnevetett.
- Persze, de máshová már nem. - simított arcomra. Adott egy puszit fejem búbjára, s elköszönt. - Szia!
- Szia bátyuskám! - integettem.
Siettem megnézni az órát. 15:52-ön állt a mutató. Szóltam Duffynak, hogy hozza a pórázát, megyünk a parkba. Sikeresen öt perc után már úton voltunk. Jól esett ez a hűvös fuvallat, ami néha átjárta a házakat, kerteket, a környéket. A Nap még fent volt, hisz nem tél van, hogy már délután négykor sötétedik. Lassan nyári szünet. Várom már. A kikapcsolódást, a szórakozást, nem kell törődnöm a kötelességgel, és azt csinálok amit akarok. Betöltöm a tizennyolcat, ami azt jelenti, saját döntéseim lesznek. Magamért kell felelősséget vállalnom. Utána, ha letelik a nyár, jön egy újabb középiskolás év. Méghozzá az utolsó. Leteszem az érettségit, vizsgázok franciából, ezt követően pedig megyek tovább. Főiskola van tervben.
Apropó nyár. Kíváncsi vagyok, hogy Justinnal milyen lesz, mennyit leszünk együtt, milyen programokat szervezünk.
Hamar megjártuk a parkot a négylábú ebemmel. Siettünk haza, mivel nekem már készülődni kellett. Öt órára otthon is voltunk. Elláttam Duffyt, majd mentem a dolgomra. Lefürödtem. Hajat mostam. Miután kiszálltam a zuhanyzókabinból, magam köré csavartam egy törölközőt, és beszárítottam a hajamat. Átsétáltam a szobámba, ahol felkaptam a fehérneműmet. Vacilláltam, a rövidnadrág és a szoknya között. Ha félórán keresztül nem álltam a gardróbom előtt, s csak bámultam befelé, akkor hülye vagyok. Mondjuk így is, úgy is.
A döntésem egy fehér szoknya mellett állapodott meg. Eléggé lenge, az anyaga selymes. Hátulja konkrétan nincsen, két-két pánt fogja össze a ruhát két vállánál. Kivételesen kivasaltam a hajam, mert mindig hullámokat viszek bele. Sminkelésnél halványabb színeket használtam. Lágy barackszínű szemhéjfestéket raktam fel, majd szemhéjtussal feldobtam ezt. Alul a szemhéjamat kihúztam ezüstre. Szempilláimat áthúztam spirállal, ajkaimra csillogó szájfényt kentem, s kész is lettem. Felvettem egy kényelmes, fehér magassarkút, és némi kiegészítőt. Ahogy kész lettem, lesétáltam a konyhába, ahol a telefonom pihent. Elraktam a kék táskámba, azzal együtt költőpénzt, és még egy s mást. Amint kiléptem a konyhából, megcsörrent a vezetékes telefon. Startoltam is annak irányába, ami a nappaliban lévő kis asztalon helyezkedik el, eközben kopogtak is.
- Szabad! - kiabáltam.
Hirtelen felkaptam a telefonkagylót a fülemhez, nehogy letegye az illető.
- Szia Jessica! Mikor jöttök? - hallottam Ry hangját a vonalban. Épp válaszoltam volna, amikor ujjakat éreztem meg karomon, amik végigsiklottak kézfejemig. Egy leheletet a nyakamon, ezt követően egy lágy hangot.
- Szia, édesem! - hangja füleimet bársonyérintésként érte.
- Itt vagy? - kérdezett Ryan.
- Ja, persze! - ráztam meg fejem. A mögöttem álló fiú szorosan hozzám simult. Apró puszikat lehelt kulcscsontomra, nyakamra és állam vonalára, amitől kirázott a hideg, a számat pedig halk, jóleső sóhajok hagyták el. - Mit is kérdeztél? - suttogtam bele a telefonba. Közben fejemet hátradöntöttem.
- Azt, hogy mikor jöttök? Mondjuk a nyögéseid alapján nem hiszem, hogy ma este bulizni jönnétek. - nevetett fel a fiú.
- Dehogynem. Megy.. megyünk. - nyögtem ki.
- Aha, na jó szórakozást! - tette le nevetve. Letettem a telefont, majd hagytam, hogy Justin kényeztessen.
- Ahh.. Jus-tin. - megfogtam kezeit, s derekam köré húztam őket. Összekulcsoltam ujjainkat, így élveztem a pillanatot.
- Ki volt az? - csókolgatott.
- Ry-ryan.
- Mit mondott? - leállt, megvárta válaszomat, amit normálisan el tudtam mondani.
- Mivel hallotta a nyögéseimet, azt, hogy ma tuti nem megyünk bulizni. - vigyorogtam.
- Lehet, hogy úgy lesz. - röhögött.
Mélyen bámultunk egymás szemébe. Arcunkkal közelítettünk egymás felé. Rátapadtam Justin ajkaira. Nem bírtam tovább. Olyan hívogatóak. Húsos, édes ajkait vággyal csókoltam. Egy perc sem kellett, nyelvünk simogatták a másikét. Éreztem szerelmem csókján a szenvedélyt, erős vágyat, szeretetet. Szédítő, hogy így tudja éreztetni. Az őrületbe kerget ez a srác. Nem akartam elválni tőle, csak a magaménak akartam. Ebben a levegő sem számít, csakis Ő. Muszáj éreznem őt, mert megbolondulok. Csókunk a végére már vadabbra alakult. Még jobban elfajultunk volna, ha nem fulladtunk volna meg. Zihálva váltunk el egymástól. Homlokunknak támaszkodtunk, szemeink ragyogtak, mint a gyémántok. Észrevettem szerelmem két szemében a vágyat.
- Szeretlek. - pihegte Jus.
- Én is téged. - mosolyogtam.
- Gyönyörű vagy ma este.
- Csak ma este? - húztam fel szemöldököm.
- Nem, mindig gyönyörű vagy és voltál is. - kuncogott.
- Köszönöm. - pirultam el. - Te meg roppantul jól nézel ki, aranypofi. - vigyorogtam.
- Aranypofi? - nevetve vonta össze homlokát.
- Helyes. - kacagtam.
- Honnan tudtad, hogy fehérben leszek? - simogatta hátamat egyik kezével, másikkal derekamat ölelte.
- Megéreztem. - vontam vállat.
Justin tetőtől-talpig fehérben volt. Fehér nadrág, mély üleppel, fehér, V-kivágású felső és az elmaradhatatlan Supra cipő, amiben díszelgett egy kis arany. Haja szépen felzselézve, legszívesebben tönkretenném. De egyelőre még nem, mert megharagudna. Az illata, amitől helyben elájulok ugyanúgy érződik, mint eddig.
- Akkor indulhatunk, hölgyem? - lépett mellém Justin, karját feltartva.
- Természetesen, uram. - karoltam belé.
Elindultunk egy csodás éjszakára. Justin a fehér Ferrarival jött. Hamar beszálltunk, s már száguldottunk is. Nyolc óra előtt odaértünk a házibuliba, amit Oliverék csaptak. Kivételesen nem Jus-nál tartották meg a heti kikapcsolódást. Jelenleg Austin is hivatalos, kíváncsi vagyok hogy érzi magát.
Összefontuk barátommal az ujjainkat, majd célba vettük a nagy házat. Hatalmas. Szerintem még nagyobb, mint a mellettem sétáló Justiné. Mikor beértünk Oliver le is állított minket.
- Sziasztok! - ölelt meg minket. - Ryan azt mondta, hogy kettesben lesztek és nem fogtok jönni. - vigyorgott.
- Ki tudja még mi lesz az éjszaka folyamán. - nevetve rántott vállat Justin.
- Van elég szoba, szóval nyugodtan egymásévá tehetitek egymást. - csapta össze tenyerét a házigazda.
- Mit szólsz, Jessica? Kényelmes, puha ágyak vannak ám. - nézett rám a fiú, akit úgy szeretek.
- Na álljon meg a menet! Semmi olyan nem lesz, hogy mi itt Justinnal lefekszünk.
- De otthon igen. - csókolt arcon az említett.
- Az már senkire nem tartozik. - suttogva húzódtam el.
- Hát... akkor érezzétek jól magatokat! - pacsizott le a két fiú.
Odébb álltunk. Sok mindenkivel leálltunk beszélgetni. Páran mondták, hogy sokáig tartson a kapcsolatunk, aminek őszintén szólva, nagyon örülök. Kedvesek, hogy így támogatnak minket. Austinnal is összefutottunk, akiben már volt alkohol. De még tudott kommunikálni. Jelenleg Ashleyvel vagyunk és az idióta barátjával.
- A szerelmes gerlicék megjöttek! Volt egy kis kufircolás? - Ryan kijelentésére barátnőm felnevetett.
- De viccesek. Veletek ellentétben mi tudunk anélkül is élni. - jelentettem ki.
- Mi nem egy naposok, és aznap első éjszakások vagyunk, mint egyesek. - vágott vissza nekik JuJu.
- Nyugi már! Azért azt ne mondjátok, hogy nem kívánjátok egymást!
- Haver! Igyál már, mert nagyon pörögsz! - dőlt hátra a kanapén a mellettem lévő fiú.
- Tényleg. Hozok piát. - pattant fel Ry.
- Ez nagyon meghülyült. - nevetett Justin. Három perc múlva Ryan visszatért, kezében négy pohár pezsgővel.
- Igyunk a sze... - mondta volna tovább, de a haverja félbeszakította.
- Szerelemre! - tartottuk fel poharunkat.
- De én a szexre gondoltam. - vigyorodott el Ash pasija.
- Túl sokat gondolkodsz. Inkább cselekedj! - mondtam kacsintva.
Az est felpörgött. A zene jobban beindult, az emberek létszáma nőtt. Mindenki táncolt a zenére, ahogy mi is Justinnal. Pörgős szám volt, ezért átadtam magam a ritmusnak. Éreztem Justinon, hogy lelassul, s engem méreget. Kezeit végigsimította hátamon, egészen a ruha pántjáig. Lefelé kezdte húzni azokat.
- Justin! - szóltam rá.
- Csss... - tette mutatóujját számra. Azután ajkait tapasztotta rá. Vággyal csókolt. Kezei fenekemre vándoroltak, amibe belemarkolt. Felnyögtem, amitől ajkaim szétnyíltak, így nyelvét átdugta számba. Felkérte enyémet egy táncra, és azonnal felperdültek. Jó pár perc elteltével elváltunk egymástól. Justin a fülemhez hajolt.
- Kívánlak! - mondta, hogy halljam a hangos zenétől.
- Tiéd vagyok. - öleltem át nyakát.
Válaszként nevetett, s kezeit térdhajlatomra vezette. Felkapott, dereka köré csavartam lábaimat, ő pedig hátsómnál tartott meg. Eljutottunk az előszobáig, ahol kacagva tett le Justin.
- Menjünk hozzám! - döntött neki a falnak.
- Benne vagyok! - adtam csókot neki. - De ittasan akarsz vezetni?
- Csak egy kicsit ittam, nem nagy cucc.
- Rendben, de vigyázz az úton.
- Inkább rád vigyázok. - smárolt le.
Kimentünk a fehér luxusautóhoz, azzal a lendülettel ahogy beszálltunk, szélsebességgel hagytuk el a buli helyszínét. Amikor Justin házánál voltunk előrementem, és levettem a magassarkúm. Bevártam Justin-t.
- Gyere már! - mosolyogtam.
- Jövök szerelmem. - futott felém. Hirtelen felkapott, amikor odaért hozzám. Lábával belökte az ajtót, bentről is ugyanígy tett, csak éppenséggel becsukta. Ahogy lábaim földet értek, nekinyomott a falnak. Csókokkal lepte el nyakamat, államvonalát, végül ajkaimra tapadt. Egyik kezemet végigsimítottam tarkóján, fején, ahol belemarkoltam hajába. Ismét felkapott. Magabiztosan lépkedett fel a lépcsőn. Ügyelt arra, hogy ne essünk el, ne ejtsen el, és a csókunk ne szakadjon meg. Idővel felértünk a fiú szobájába. Ahol letett a szoba közepén. Elszakadtunk egymás ajkaitól. Justin zihálva ért hozzá ruhapántomhoz. Mielőtt elkezdte volna lehúzni, kérdőn rám nézett. Bólintottam, majd kezeihez nyúltam, s segítettem neki lehúzni ruhám pántját. Elengedtem kezeit. Hátranyúltam, ahol kikötöztem a masniba kötött anyagot. A ruha abban a pillanatban elengedett. Csakúgy lehullt rólam. Közelebb léptem a sráchoz, aki csillogó szemekkel bámulta testemet. Nyakába kapaszkodtam, azzal rátapadtam ajkaira. Hosszú csókcsata következett. Most nem Jus kezei vándoroltak, amik mellesleg a derekamon pihentek, hanem az enyémek. Pólója széléhez nyúltam. Felgyűrtem, közben kockás hasán simítottam végig. Az időt húzva, lassacskán vettem le róla, a végén ő bújt ki belőle, amit eldobott a szoba padlójára. Miután újabb smárba kezdtünk, hátrafelé nyomtam őt. Míg az ágyig nem értünk el, s rádőltünk. Vicces volt, ekkor fel is nevettünk.
Kezem nem nyugodott. Jus ágyéka felé vettem az irányt, belemarkoltam, amitől nyögött egy nagyot. Kuncogtam egy sort, majd felemelkedtem róla. A nadrágja gombjához nyúltam. Sikeresen kigomboltam. Megszabadítottam másik ruhadarabjától is. Mikor visszahajoltam egy csókért, Justin fordított a helyzetünkön, és én kerültem az irányítása alá. Óvatosan fölém mászott. Apró puszikkal halmozott el. Először a nyakamat, onnan lejjebb. Mellem között is járt ajka, ahonnan tovább haladt a hasamhoz. A bugyimnál megállt, majd visszacsúszott arcomhoz.
- Biztos szeretnéd?
- Minden vágyam. - csókoltam meg.
- Kérdezhetek valamit?
- Már kérdeztél. - röhögtem. Komolyan tekintett rám. - Jól van, kérdezz!
- Voltál már valakivel?
- Az igazat megvallva... - néztem félre. - Igen voltam, de nem akartalak ezzel megbántani.
- Hé! - nyúlt állam alá, ezzel maga felé fordította fejemet. - Egyáltalán nem bántasz meg ezzel. Ez a te dolgod. Csak gondoltam rákérdezek, mert annyira magabiztos vagy. - röhögött.
- Azért annyira nem. - pirultam el.
- Az se baj. - csókolt arcon.
Utána rendesen ráillesztette ajkait enyémekre. Kezeit hátamra vezette, ahol hirtelen kapcsolta ki a pántomat. Le is került rólam a fehérnemű felső darabja. Justin visszadöntött az ágyra. A nyakamhoz érintette fogait, bőrömet azok közé fogta és szívni kezdte. Számból egy kisebb nyögés hallatszott el. Ahogy végzett, én is megtettem e lépést. Justin ujjai bugyim szélébe helyezkedtek el. Lerántotta rólam az utolsó textilt, amit el is dobott a szobában valahová. Visszakúszott fölém, két kezével megtámaszkodott fejem mellett. Ismét csókot váltottunk. Agyam irányítására a fiú boxeréhez nyúltam, amit lassan kezdtem lehúzni. Ő megérezte, ezért el is vált tőlem. Hagyta, hogy megtegyem lépésemet. Így is lett. Lekaptam róla alsónadrágját.
Elővett az éjjeli szekrény fiókjából egy kis tasakot, majd felhelyezte a kellő helyre a benne lévő gumit. Végig ragyogó szemekkel figyeltem minden mozdulatát.
- Készen állsz? - vigyorodott el.
- Kezdhetjük. - adtam puszit ajkaira.
Justin nem váratott tovább. Abban a pillanatban belém hatolt, s megéreztem férfiasságát. Először lassan mozgott, amitől kicsit feszült volt a helyzet. Pár perc után gyorsított is a tempón szó nélkül. Nem kellett neki szólnom, hogy mit hogy, és milyen tempóban csináljon. Tette a maga idejében, és ez csodálatos volt.
- Eszméletlen gyönyörű vagy. - zihálta nehezen.
A lökések, mozgás miatt nem tudtam válaszolni, így megcsókoltam. A kisebb fájdalmat kezdte átvenni a gyönyörérzet. Nyögéseimet nem fojtottam vissza, hangosan nyilvánítottam ki. Justin férfias sóhajai se maradtak el. Kezeimmel rásimítottam hátára. Szép lassan vájtam bele puha bőrébe körmeimet. Amitől hirtelenjében felszisszent egy nagyot. Lábaimat dereka köré csavartam, így teljesen bennem volt. Justin nem habozott, vette a célzást. Gyorsabb tempóra váltott. Éreztem, hogy háta ívbe feszül. Isteni érzés volt vele lenni, tudni, hogy az övé vagyok.
- Jus.. -tiin. - nyögdécseltem nevét, amikor már lassan elmentem.
- Tarts ki! - mondta sóhajtva.
Két perc múlva ugyanarra a csodás érzésre jutottunk. Justin lefeküdt mellém. Zihálva adott még egy csókot, majd a mellkasára húzott. Éreztem, hogy egy kicsit izzadt, épp úgy mint én, de ez így volt rendjén. Csodás volt átérezni vele a gyönyört. Erre vártam két napja, de nem tehettük meg. Tudtam, hogy most el fog jönni ez a pillanat. És tessék! Átéltem. Ennél szebb öröm nem is kell.



Sziasztooook!!! ♥ Meghoztam a +18-as részt. :) Hogy tetszik? Remélem át lehet érezni, amit tudatni akartam veletek. Szerintem a következő részt tudom hozni a hétvégén, szóval készüljetek! :DDD 
Elnézést, hogy nem válaszoltam a komiban hagyott véleményekre, mentségemre szóljon, hogy elolvastam, és köszönöm a kedves szavakat, aranyosak vagytok. A zenéket beraktam, de még mindig lehet kérni! :D 
Ja, igen! Pont ezen a napon egy ilyen rész... Ma pontosan 4 hónapos a blog! El sem hiszem, hogy idáig jutottam, és még lesz több idő is, és rész is persze. Mindent köszönök nektek, ezer puszi minden kedves olvasómnak! ♥

36. rész ~Barátnője~

                                                                                                  (Sidney    szerk. megj.)

~ Jessica szemszöge ~

Épp készítettem egy kis gyümölcsös turmixot, amikor csöngettek. Félig olyan voltam, de siettem ajtót nyitni. Majdnem elestem útközben Duffy miatt, mivel a lábam alatt futott a bejárathoz. Kinyitottam, s megláttam Justin-t. Köszönni nem tudott, hisz a kutyám egyből letámadta.
- Szia, Duffy! - simogatta meg Justin.
A kutya válaszképpen megütötte mancsával barátom mellkasát. Azután vissza is szaladt a házba. Justin felállt, és közelebb lépett hozzám.
- Szia! Hát te? - kérdezte, közben beljebb tolt derekamnál fogva.
- Szia! - csókoltuk meg egymást. - Turmixot készítek. - vigyorogtam.
- Hmm.. elég finom. De... - lecsúsztatta kezét térdhajlatomra és felkapott. Két lábam körbefontam dereka körül. - te sokkal finomabb vagy! - adott puszit a számra, amiből egy vad csók keletkezett.
Bevitt a konyhába, ahol rárakott a pultra, ám még a lábam között volt és erősen fogta a derekamat.
- Ezt meg mire véljem? - fontam kezeimet nyaka köré.
Közel hajolt a fülemhez, arcát enyémnek simította. Éreztem finom, puha, selymes bőrét. Bódító illata ámulatba ejtett. Jellegzetes Justin Bieber illat. Mind közül felismerném.
- Kívánlak! - suttogta.
Lehelete csiklandozta bőrömet. Szavától és önmagától már-már beindultam. Lábaimmal körbefontam őt, majd úgy szorítottam magamhoz, hogy egy hangya sem férne el köztünk.
- Na mi az? Csak nem beindultál? - röhögött a fülembe.
- Eszeveszettül hiányoztál! - néztem szemeibe.
- Te is, de most már 'úgy' is. - hangoztatta ki az - úgy - szócskát.
- Szeretnélek érezni, de most itt nem lehet.
- Megértelek. És ezért most csókolj meg! - kuncogott.
- Bármikor. - nevettem.
Rátapadtam hívogató ajkaira, amitől a pillangók kitörni készültek hasamból. Szenvedély, hiányérzet, boldogság, vágy, láng, ami köztünk ég a szerelemtől és a legfontosabb... szeretet volt ebben a csókban. Isteni, telt ajkai harmonikusan mozogtak enyémeken.
- Hmmm... - nyúlt bele a nagy turmixos pohárba, majd lenyalta ujját.
- Milyen? - mosolyogtam rá.
- Isteni! Pont mint te! - csókolgatta nyakamat.
- Nyugi már, kanos! - nevetve löktem el magamtól.
- Mert az előbb nem te voltál az, aki beindult. Tényleg nem. - rázta a fejét vigyorogva.
- Az teljesen más.
- Komolyan? Figyelj csak! Megmutatom milyen volt. - húzott magához közel.
Apró csókokat lehelt állam vonalára, nyakamra és kulcscsontomra. Élvezetes nyögések szaladtak ki számon. Mikor ajkaim mellett volt, nem tétovázott tovább és én sem. Egyszerre tapadtunk egymás ajkaira. Sokáig tartó csókunk után, csillogó szemekkel néztünk a másikéba. Én még mindig a pulton ültem, Justin a lábam között állt, nekidőlve a konyhapultnak. Két keze fogták derekamat. Érintése, mint mindig, forró volt. Ujjait kicsit belevájta bőrömbe. Éreztem, hogy vágyik már a dologra. De egyelőre még nem szeretném. Se itthon, se most.
Jobb kezemet felkarjára simítottam. Bal kezemmel beletúrtam égbe ágaskodó hajába. Lassan fogtam kezeim közé selymes haját. Cselekedetemet figyeltem, míg ő engem nézett. Éreztem tekintetét arcomon, s láttam a mosolyát. Végigtúrtam haján, levittem kezem tarkóján, majd érzékien megöleltem.
- Aranyos vagy. - kuncogott.
- Szeretlek Justin. - bújtam mellkasába.
Percekig csak öleltem. Nem akartam elengedni. Meg akartam állítani az időt. Vele akartam mindenáron lenni. Teljesen elrabolta a szívemet. Minden utálat vagy épp nemtetszés kimúlt belőlem. Iránta csak szeretetet, erős vágyat, boldogságot, meg még ezer ennyi csodás érzést, köztük a legfontosabbat, a szerelmet táplálok.
Elengedtük egymást. Justin észrevette, hogy pár könnycsepp kigördült a szemeimből. Odakapta kezét arcomhoz, és letörölte a sós cseppeket. Hajtincsemet fülem mögé tűrte. Két keze közé vette arcomat, hüvelykujjával pedig simogatta bőrömet.
- Én is szeretlek Jessica Moore. - adott egy lassú, hosszas puszit az arcomra. Elmosolyodtam.
- Megisszuk? - nyúltam a méretes pohárért.
- Aha, de üljünk le ide. - vette el kezemből a turmixot, majd odament az étkezőasztalhoz, és leült.
- Oké. - leültem az ölébe.
Egymást itattuk. Elszórakoztunk. Tévét néztünk, beszélgettünk. Megcsináltuk a még tartó közös feladatot. Mielőtt Chris hazajött volna, Justint elzavartam.


~ Sidney szemszöge ~

Reggel a telefonom csengőhangjára ébredtem. Kipattantam az ágyból, majd a fülemhez kaptam a készüléket.
- Igen?
- Szia Sidney! Nem sokára megyek hozzád.
- Oké Lil! De valami baj van? - túrtam bele hajamba.
- Hát, ez mondható annak.
- Jó, akkor siess!
- Ok, mindjárt ott vagyok.
Eltotyogtam kómásan a szekrényemhez, kivettem egy csini szettet. Elmentem a fürdőbe, lefürödtem, összeszedtem magam. Kivasaltam a hajam, sminkeltem, de előtte arcot és fogat is mostam. Nem utolsó sorban felöltöztem.
Lementem a konyhába. Készítettem kávét. Már épp öntöttem ki a bögrémbe, amikor csöngettek. Felnéztem a faliórára. 09: 43. Elég hamar ideért Lil.
Odamentem a bejárathoz, és ajtót nyitottam.
- Szia! - mosolyogtam.
- Hello! - jött beljebb.
Puszilkodtunk, aztán becsukva az ajtót, elindultam a konyhába vissza. Folytattam a kávé kiöntését.
- Kávét? - kérdeztem.
- Elfogadom, köszi. - ült le az asztalhoz.
- Itt van. - raktam elé, majd én is helyet foglaltam. - Mi az a probléma? - tértem a lényegre.
- Tudsz valamit Justinról? - érdeklődött.
- Tudnom kéne?
- Valamit... Esetleg van valakije? Vaaagy... - húzta el a szavakat.
- Úgy tudom tetszik neki valaki.
- Az jó, mert van csaja.
- Honnan tudod?
- Valamelyik nap láttam őket egy kocsiból kiszállni. Előbb akartam jönni, csak nem tudtam, dolgom volt. - itta meg kávéját.
- Jaa, vagy úgy! Tudom melyik suliba jár, elmegyünk?
- Menjünk. De mikor végeznek?
- Szerintem olyan egy óra vagy fél kettő tájékában.
- Okés. Akkor addig elmegyünk a raktárházba. - állt fel.
- Menjünk. - mosolyogtam.
Bezártam a lakást, és mentünk is a kocsihoz. Útközben Lil beszélt hozzám.
- Csajszi! - álltunk meg a fekete Audi mellett. Azt hittem, hogy luxusautóval jön, ez nála nem az. Biztos, hogy a tervében benne volt Justin lenyomozása.
Ránéztem kérdőfejjel, és már válaszolt is.
- Te vezetsz! - nyomta a kezembe a kulcsokat.
- O-oké. - néztem furcsán, meglepődötten.
- De miért is? - ültünk be.
- Mivel most nincs kedvem vezetni. Na, irány a raktárház.
- Rendben. - vontam meg vállam.
Bedugtam az indítóba a kulcsot, ráfordítottam egyet, amitől már búgott is a motor. Rányomtam a gázpedálra, s már mentünk is. Az utat csendesen tettük meg. Nyugodtan vezettem.
- Sidney - szólított Twist.
- Igen? - kaptam felé a fejemet.
- Lefeküdtél Justinnal?
- Ez meg milyen kérdés? - kerekedtek ki szemeim.
- Olyan, amire válaszolnod kell.
- Nem publikus. - vágtam rá.
- Jó. - gondolkodott el. - Akkor ma estére megvan a munkád.
- De nekem este programom van. - akadtam ki.
- Pedig csak egyszerű választ kellett volna adnod. - rántotta meg vállát.
- Jól van. Igen, lefeküdtünk már Justinnal. - mosolyodtam el.
Na persze nem a jó benyomás érdekében, csak hihetetlen jó vele az ágyban. Annyira férfi. Törődő, odafigyel mit hogy csinált, érzéki. Igazából megvallva az igazat... tetszik. Megért, jó vele a kapcsolatom és szeret, barátként. Jobb lesz kivernem a fejemből, mert neki barátnője van, nekem meg alakul egy kapcsolat. Remélem. Ma este találkozóm van egy helyes sráccal, akivel múltkor összeakadtam a plázában. Mióta Justin éli az életét, és utoljára úgy ment el, hogy szexeltünk, azóta a srác folytonosan hívogat. Ma lesz az első randink. Mivel mindig közbejött valami, nem tudtunk találkozni, és most már tényleg nem akarom elhalasztani.
- És mikor?
- A múltkor, miért?
- De akkor, amikor csaja volt?
- Nem, akkor még csak azt mondta tetszik neki valaki.
- Mi van? Justin megpuhult. - nevetett.
Csevejünk közben odaértünk a célponthoz. Kiszálltunk, bementünk a raktárházba, ahol a srácok keményen nyomták a melót.
- Szevasz főnök! - fogott kezet Andre az említettel.
- Csá!
- Szia Sidney! - köszönt a helyettes.
- Szia! - viszonoztam.
Lil elindult az iroda felé szótlanul, közben a fiúk odaköszöntek nekünk. Mi is mentünk a főnök után Andreval. Kérdőn rám nézett, majd megrántottam a vállam válaszképp, hogy nem tudom mit akarhat.
- Andre! Justin hogy végzi a munkáját? - helyezte magát kényelembe Twist az irodaasztalnál lévő széken.
- Elég jól. Nincs vele baj, rendesen megcsinál mindent. - tette zsebre kezét Andre.
- Add ide a papírjait!
Andre már rohant is. Letette elé a papírokat, amiket kért Lil. Olvasni kezdte a dolgokat. Amúgy mindenkinek van egy saját mappája, amin levezetjük, vagyis inkább Andre, mi csak aláírjuk, hogy ki-mikor-mennyit-hová szállított.
- Rendben van. - jelentette ki Andre.
- Ja. - dobta félre a mappát a főnök.
- Van valami?
Lil rám nézett, aztán a helyettesünkre, majd elővett egy szál cigit és rágyújtott. Ezután a nézése után szólásra nyitottam a számot, ám előtte sóhajtottam egyet.
- Justinnak kapcsolata van, és szerintem Lil azért van kiakadva... - itt belevágott az emlegetett a szavamba.
- Mert biztos elmondta a kurvájának ezt a drogos ügyet. - kapta fel egy kicsit a vizet.
- Miért mondta volna el? - húzta fel szemöldökét a másik fiú.
- Nyugi már, utánajárunk. De nem hiszem, hogy elmondta volna. - mosolyogtam.
Egy ideig beszélgettünk, aztán elindultunk Justin iskolájához. Odafele is én vezettem. Megálltunk a bejárathoz közeli parkolóban, és onnan vártunk. Félóra volt mire kijöttek kézen fogva. Egy bandában voltak. Felismertem Olivert, Ryant, annak oldalán pedig egy csaj (?). A többinek a nevét nem nagyon tudtam, inkább csak látásból ismerem őket.
- Látod? - mutogatott feléjük a mellettem ülő személy. Justinék csókolóztak. - Ha már ennyire összemelegedtek, biztos, hogy elmondta neki mi a tényfelállás körülötte.
- Lil! - szóltam rá. - Állj már le! Szerinted, ha elmondta volna Justin a csajnak az ügyet, akkor még mindig vele lenne?
- A szerelem mindent legyőz. - vágta oda nekem.
- De amúgy tényleg Justin vigyázhatna vele, mert látom a csajszin, hogy bármit kiszedne belőle. - néztem meg őket jobban, és már kezdtem megérteni a fekának a baját.
- Tudod mit? - nézett felém vigyorogva.
- Nem, mit?
- Megfigyelésen leszel.
- Milyen megfigyelésen?
- Beiratkozol ide, mintha suliba járnál. És Justint le kell foglalnod.
- Ez mit jelent? - vontam fel szemöldökömet.
- A barátnője leszel. - vigyorodott el jobban.
- Mi? ez kizárt dolog! - ráztam meg hevesen a fejemet.
- Muszáj lesz megtenned az érdekünkben. - nézett rám kérlelően.
- Nem tudom. Boldognak tűnik, miért én legyek a ribanc, aki közéjük áll? - fordultam felé testemmel, amennyire lehet egy kocsiban.
- Mert te ismered Justint, és úgyis már kufircoltatok. Most is jól fog jönni neked is és tuti, hogy neki is. - nevetett fel.
- Nincs erre embered?
- De van. Itt van előttem, és épp könyörgök neki, pedig ilyet soha nem tettem még.
- Nem tudom. - húztam a számat.
- Adok plusz pénzt. Addig fizetlek, amíg be nem válik a tervem.
- Hát... - gondolkodtam el.
- Jól jönne, nem?
- De, csak...
- Oké, akkor ezt megbeszéltük. Hétfőn kezdesz itt. A többit meg úgyis még megbeszéljük. - fordult vissza, közben ravaszan mosolygott.
- Jól van. - sóhajtottam bűnbánóan.
- Na menjünk, mielőtt meglátnak! - abban a pillanatban indultam is.
Én nem akartam ebbe részt venni, de Lil nagyon könyörgött. Tudtam, ha a pénzt nem fogadom el, akkor durvább eszközökhöz nyúl. Elvisz egy bárba, ahol akár sztriptíztáncosnak is beállít. Vagy bármit csinálhat velem, hisz benne vagyok a drogos ügyekben, ahonnan kijutni nem egy egyszerű eset. Tudtam, hogy fel fogja kapni a vizet. Így is csak azért vigyorgott, mint a hülye gyerek, mert Justint készítheti ki ezzel. Előre sajnálom szegény srácot. De lehet, hogy így közelebb kerülhetek hozzá. Egyik felem sajnálja, a másik pedig örül neki, hogy közelebb juthatok hozzá.




Wáá, köszönöm a 44 követőt Bloglovinon, a 23 rendszeres olvasót itt, és a kommenteket is. *-* Isteniek vagytok.♥ Láttam, hogy nyomtatok az - imádom - gombra. Köszönöm, fenomenálisak vagytok. :D 
1. Írjatok zenecímeket és berakom a lejátszóba! 
2. Írhattok chaten is, nyugodtan! :D
Bocsi, ha unalmas lett. De most viszonylag hamar meghoztam az új részt. Próbálom minél hamarabb hozni a következőt, amibe fhuuuu, most lesz egy olyan +18-as rész. Össze kell magam szedni, hogy szépen megírjam. :$$ 
Amúgy ha valaki megijedt vagy megijedne, Ne tegye! Annyi ötletem van, hogy áhhh, eltart egy ideig a blog. :DD 
Kérdés: Várjátok a következő részt? :D ♥
Igyekszem majd hosszúra és izgalmasra, romantikusra írni. Addig is jó olvasást! Sok puszi! :*