2013. július 5., péntek

33. rész ~Mesélj!~




- Justin, ugye nem tévedtünk el? - kérdeztem kétségbeesetten.
- Jessica, szívem... - állt meg - Tudom merre kell menni, ne aggódj már! - puszilt arcon.
Mentünk tovább. Elindultunk egy nem olyan puccos étterem felé. Justin tudja az utat, de én mégis félek. Mi van ha tényleg eltévedünk? Elvégre elég nagy város. Különben meg Justin honnan tudja ilyen jól az utat?
Most nem kérdezem meg tőle, de majd később igen.
Nyugodtan mentünk, kézen fogva. Persze visszaöltöztünk, nem fogunk ilyen nagy népesség között fehérneműben lézengeni.
Úgy negyven perce sétálhattunk, amikor arra kaptam fel a fejem, hogy megérkeztünk. Justin rám nézett, mire bólintottam. Bementünk. Az étterem nem volt nagy, de kicsi sem. Volt elég hely. Úgy értem nem a gazdagoknak való helyre jöttünk. Eléggé látható helyen van, szóval itt sok mindenki megfordul.
Helyet foglaltunk, és vártunk.
- Jó lesz? - kérdezte Justin.
- Aha. - mosolyogtam, közben a helyiséget pásztáztam.
- Jessica! - fogta meg a kezem, mire ráirányítottam figyelmemet.
- Igen?
- Biztos, hogy elakartál jönni? Mármint úgy értem, hogy nem lesz belőle baj vagy... - tekintete aggodalmat sugallt.
- Justin - sóhajtottam. - Most te emiatt emészted magad?
- A szüleid ha ezt megtudják, kinyírnak.
- Nem fogják megtudni, amúgy is... Nyaralni vannak, ha májusban mondhatjuk ezt. - vigyorogtam.
- Mi is nyaralunk. - röhögött.
- Ó, ez a legszebb nyaralásom akkor. - kulcsoltam össze kezeinket.
- Nekem meg ezek a pillanatok a legszebbek, amikor veled lehetek. - asztalon keresztül arcon puszilt.
- Szóval, ne aggódj! Ezer százalék, hogy biztos vagyok a döntésemben. Itt akarok veled lenni, csak veled senki mással, és élvezni a pillanatot. - pirultam el.
- Még mindig nem nyugtattál meg teljesen. - biggyesztette le ajkait.
Tudtam, hogy direkt csinálja. Felálltam, s leültem mellé. Rásimítottam mellkasára, és megcsókoltam. Miután befejeztük, visszamentem a vele szemben lévő helyemre.
Addigra kijött egy pincér felvenni a rendelésünket. Kértünk két tál Nachos-t és kólát. Elnézelődtünk a helyiségen és ki az ablakon. Egyszer csak megzavarnak, vagyis odajön egy fiatalos kinézetű hölgy.
- Justin? - mosolyog a nő az említett személyre.
Justinnak elkerekednek a szemei, majd feláll s megöleli a számomra ismeretlen nőt. Láttam Justinon, hogy kissé megkönnyebbül, meghatódik és könnyeket a szemében is láttam, miközben feje a hölgy vállán pihent. Szorosan ölelték egymást. Nem tudtam hova tenni a helyzetet. Nem ismertem, de azt levettem, hogy barátom közeli hozzátartozója lehet.
Miután elengedték egymást, Justin leült a hölgy pedig mellé. Velem szemben voltak.
- Öhmm... ő itt a barátnőm, Jessica. - szólt a fiú, mintha titkolt volna. S jelentőségteljesen, szúrós tekintettel meredt a nőre.
- Szia szívem! - nyújtotta a kezét. - Pattie Mallette vagyok. - mosolygott.
- Hello, Jessica Moore! - fogtam vele kezet.
- Milyen aranyos barátnőd van Justin. - nézett felé.
- De még mennyire. - vigyorgott felém. - Amúgy hogy-hogy itt vagy? - fordult Pattie felé.
- Csak beugrottam valami ebédért a kicsiknek. És ti? Nem a suliban lenne a helyetek? - tekintete közöttünk pásztázott.
- Leribancozták Jessicat! - mondja Justin rám mutatva.
- Ez nem mentség, hogy eljöjjetek.
- Tudja Pattie, Justin nagyon ideges lett és el akart onnan jönni, és nem akartam egyedül hagyni menni.
- Jól van, ezt elnézem, de legközelebb ne csináljatok ilyet! - tette fel mutatóujját. - Egyébként, nyugodtan tegezhetsz, aranyom. - mosolygott.
Valahogy volt egy olyan érzésem, hogy Pattie Justin édesanyja. Hasonlóságot is fel lehet fedezni, túlságosan anyáskodóan beszél. Justin pedig nagyon úgy viselkedik, hogy igen is az édesanyja van itt.
- Rendben. - mosolyogtam.
Mire letelepedett egy kis csend közénk, meghozták a rendelést.
- Kérsz valamit? - kérdezte Jus Pattie-t.
- Nem, egyetek csak. Mindjárt indulok, csak megvárom míg kihozzák az ételt. - legyintett.
Nekiláttunk enni. Barátom hamar megette az ételt, én pedig még mindig ettem. Gondosan megrágtam minden falatot. Miután megettem én is, megittuk a kólánkat és mentünk fizetni.

~ Justin szemszöge ~

Istenien érzem magam a még újdonsült barátnőmmel. Annyira jó tudni, hogy itt van mellettem.
Elsétáltunk egy étterembe, ami nagyon jó hely. Anyával jártunk ide, míg sűrűn jöttem. Beültünk, leadtuk a rendelésünket. Miközben szuggeráltuk a helyiséget, s a kinti életet az ablakon keresztül, megzavart egy hölgy azzal a legismertebb hanggal.
Egyből felé kaptam a fejem miután kimondta a nevem. Szorosan öleltem édesanyámat. Már régóta nem láttam. Jessica még nem tudja, de nem is akarom, hogy anyutól tudja meg ki ő. Ez egy eléggé macerás helyzet, hogy ő vagyis ők miért vannak itt, én pedig New Yorkban.
Megebédeltünk, elmentünk fizetni. Anya is elvette a rendelt ételeket, és kiindultunk. Anyu előttünk ment, én pedig Jessicaval mögötte, kézen fogva.
- Kocsival vagy, a... Pattie? - vágtam rá gyors.
- Persze, drágám. A kicsik is itt vannak. - mondta mosolyogva.
- Megnézhetjük őket? - kérdeztem kicsit meghatódva.
Elmentünk a parkolóba, ahol az ugyanolyan Range Rover parkolt, amit még apa pénzéből választottam anyának. Most olyan rossz nélküle, hogy nincs köztünk. Mérhetetlenül hiányzik, és mostanáig anya és a kis rosszcsontok is. Nem titkolom Jessa előtt. Miután elváltunk a családomtól nyilván meg fogja kérdezni ezt a dolgot, persze elmesélem neki a történet egyik felét, hogy mi folyik itt. Csak a zűrös ügyeimet nem mondom bele. Azt majd idővel.
Mikor odaértünk anya kinyitotta az autót, egy pillanatra barátnőmre néztem, aki megszeppenve állt.
- Nyugi, majd elmesélem! - súgtam fülébe, majd adtam arcára egy puszit.
- Oké, remélem. - bólintott mosolyogva.
Ekkor kinyílt az ajtó és kiugrott belőle Jazzy. Ahogy meglátott, úgy sprintelt felém.
- Justiiiiiiin! - kiabálta a kislány.
- Jazzy. - tártam szét karomat.
Úgy ölelt át, hogy majdnem elestem. Felvettem, ő szorosan ölelt, épp hogy megfojtott. De nem bánom, nagyon hiányzott már. Miután elengedett a szemeimbe nézett, arcán pedig volt pár kósza könnycsepp.
- Miért sírsz? - simítottam arcára.
- Hiányoztál bátyus. - és a mellkasomba bújt.
- De aranyos. - szólt Jessa.
Közelebb lépett, és megsimította Jazzy hátát.
- Te is húgi. - pusziltam bele hajába.
Ekkor hallottam egy kisebb kiabálást, és a lábamnál éreztem egy kis testet. Ölelő karokat, amik körbefonták a lábamat. Odakaptam fejem, majd letettem a húgomat.
- Szija Justin! - ölelt át Jaxon.
- Szia öcsi! - kaptam fel őt is.
Miután megnyugtattam, lettem és leguggoltam hozzájuk. Idővel anya is ott termett, s boldogan figyelt minket.
- Anyu! - szólt Jazzy.
- Mondjad kicsim. - nézett rá az előbb megszólítóra.
- Justin megint elmegy?
Olyan rossz volt ezt hallani. Most hogy itt vannak, legszívesebben itt maradnék, de nem tehetem. Otthon van egy kis elintéznivalóm. Kötelesség, azalatt munkát értek. Illegális dologba keveredtem, és emiatt anyáékat csak itt tudtam elrejteni, hogy ne érje őket bántódás. Ki akarok szállni, ám ez nem megy ilyen könnyen, ahogy sokan gondolják. Ha egyszer beleesel egy olyan dologba, és olyan emberhez kerülsz, aki fenyeget, mindent képes megtenni azok érdekében, hogy ne veszítsen embereket. Akik elvégzik neki a mocskos melót, amiből ő pénzt kaszál. Persze én is kapok belőle, viszont nekem az idegességre és a fenyegetésre nincs szükségem, egyáltalán.
- Figyelj, Jazzy! Ha minden okés lesz, visszajövök értetek. - fogtam meg kis kezeit.
- Szeretlek Justin. - ölelt meg.
- Justin. Imádjak. - mondta Jaxon azon az aranyos hangján, aztán ő is hozzám bújt.
- Szeretlek titeket. - fogtam szorosan őket.

~ Jessica szemszöge ~

Igen, tudtam. Amikor megláttam Justin kistestvéreit, miután kimondta a kislány, Jazzy (?), igen, hogy bátyus, akkor voltam száz százalék a dologban.
Végül is nem haragszom rá, mert nem tudom mi áll ez mögött az egész ügy mögött. Hogy a családja miért van itt, ő pedig New Yorkban egyedül. Furcsálltam is, hogy nem láttam senkijét sem a házában.
Olyan édesek a kis tesói. Leguggoltam Justin mellé és onnan figyeltem őket, hisz közel voltak hozzá.
- Bátyó? - kérdezte Jaxon.
- Igen? - mosolygott Justin.
- Ő kicsoda? - kérdezte tündérien.
- Jaxon, Jazzy ő itt a barátnőm, Jessica. - mutatott be nekik.
- Sziasztok! - integetve köszöntem nekik.
- Nagyon szép. - mondta Jazzy.
- Ó, köszönöm. Te meg egy igazi hercegnő vagy. - mosolyogtam felé.
- Megölelhetlek? - jött közelebb hozzám.
- Nyugodtan. - tártam szét karomat.
Hihetetlen milyen szorosan ölelt. Úgy éreztem, mintha az én húgom is lenne. Azt a kis testet ölelni egy szép pillanat volt. Főleg, hogy megismerkedhettem Justin családjával, csodás érzés. Rég láttam már ilyen kicsi gyerekeket. Épp ezért is örültem nekik olyannyira. Éreztem a szeretetüket, ami belőlük árad. Már most megszerettem őket.
Jaxon is félénken odajött átölelni, de nem sokáig tartott, mert menniük kellett.
- Gyertek gyerekek! Megyünk. - mondta Pattie.
- Neee! - kiabálták egyszerre, és Justin lábához szaladtak.
- Justiiiin, maradj itt! - mondták.
Szívszaggató érzés volt ott állni, és hallani, hogy a kicsik a bátyjuknak könyörögtek, hogy maradjon. De vajon miért muszáj Justinnak visszajönnie? Miért nem maradhat itt? - Ezek a kérdések kavarogtak a fejemben. S még ezekhez hasonlóak. Muszáj lesz ezt megbeszélnem Justinnal.
Láttam rajta, hogy bekönnyezik, nem akarja őket itt hagyni. Úgy sajnáltam őket, bár tudnék segíteni.
- Héj! Öleljetek meg. - guggolt le Jus.
- Szeretlek titeket, és nem sokára jövök.
- Mi is téged bátyus. - válaszolták szinkronba.
Átölelték, nagyon testvéries volt. Elővettem a telefonom, gondoltam csinálok egy képet. Miután elkészült, mindkettő kicsi az én lábamba csimpaszkodott.
- Jessicaaa!
- Kicsikéim. - lehajoltam, és úgy öleltem meg őket.
Mindkettejüknek adtam egy-egy puszit az arcára, s még utoljára megöleltem őket.
- Vigyázzatok magatokra! - szólt barátom édesanyja.
- Ti is anya. - borult Justin az említett nyakába.
- Kicsim, majd hívj!
- Meglesz!
- Ti is Pattie. - öleltem meg.
- Jaj szívem, örülök, hogy megismerhettelek! - szorított ölelésünkön.
- Én is, köszönöm.
- Ugyan.
Beültették a kicsiket az autóba, elindult, s már mentek is. Mi integettünk Justinnal. Miközben fogtuk egymás kezét, éreztem, hogy szorít rajta. Láttam, hogy szeme könnybe lábadt.
- Ne sírj, édesem! - öleltem át.
- Olyan rossz nélkülük. - húzott magához közel, ha lehetett, mivel már így is eléggé szorosan öleltem.
- Elhiszem. Menjünk, és visszafele mesélsz, jó? - fontam össze kezeinket.
- Rendben. - erőltetett egy mosolyt arcára.
Visszaindultunk a kocsihoz, közben Justin elkezdett mesélni. Ahogy kérdeztem válaszolt is. A Nap melegebben sütött, úgy délután 2 óra lehetett. Az emberek egyre többen lettek. Mindenki jött le a partra. Amikor megérkeztünk, alig voltak. Most meg... mintha valami koncert, vagy buli lenne. Persze a partnál. Mi a járdán sétáltunk, kézen fogva. Türelmesen, teljes odafigyeléssel hallgattam barátomat.
- Mióta megy ez így? - tettem fel első kérdésem.
- Két éve.
- És miért?
- Ez... - vakarta meg tarkóját. - Bonyolult.
- Na, mondjad! - simítottam meg kezét.
- Muszáj? Ezt most nem szeretném.
- Ha nem akarod, akkor hagylak. - mire száját egy megkönnyebbült sóhaj hagyta el. - De, egyszer el kell mondanod!
- Ígérem. - mosolygott. - Amúgy az a nő az édesanyám, tizenkilenc évesen szült meg engem. A kicsik pedig a testvéreim. A lány Jazzy, ötéves, a fiú Jaxon és négyéves.
- Apukád?
- Khmm... - kaparta meg torkát. - Elhunyt. - hajtotta le a fejét.
- Jaj, sajnálom, nem akartam! - torpantam meg menésünk közben. Ő is megállt és felém fordult. Egyik hajtincsemet hátratűrte.
- Nem tudhattad. - adott puszit arcomra.
- Bocsánat. - bújtam mellkasába.
Percekig csak álltunk és ölelkeztünk. Az útból már nem sok volt hátra. Elengedtük egymást, s továbbmentünk.
- De akkor miért voltál velem elsőnek olyan? - vontam fel szemöldököm.
- Milyen? - nézett rám vigyorral az arcán.
- Rám másztál, mindig a nyomomban voltál, kötekedtünk... - soroltam fel.
- Amikor odakerültem, első nap már kiszúrtalak magamnak. Tudod, mikor futottál Ashleyhez. - vigyorgott.
- Magadnak? - ráncoltam össze homlokom.
- Igen, s most is csak az enyém vagy... - hajolt közelebb fülemhez. - Senki másé. - súgta.
Elfordítottam fejemet, és adtam ajkaira egy csókot. Hosszas csókcsata után folytattuk utunkat. Tíz perc után a fekete, hatalmas kocsinál voltunk. Justinnak szóltam, hogy még ne menjünk. Elindultunk, de neki meg kellett állnia.
- Mi van? - érdeklődtem.
- Várj meg itt, mindjárt jövök! - futott vissza.
Fogalmam se volt hova futott, de valahova ki az árusokhoz. Volt nem messze egy kisebb üzlet is. Árusok is voltak, kis faházzal. Mindenfélét árultak.
Még egy ideig néztem Justint, aztán elindultam a víz felé, és leültem a homokba. Figyeltem az embereket., a napsütést, a vizet, az egész partot végigpásztáztam. Közben járt az agyam is.
Szeretem Justin-t. Nem hazudik, most már tudom, hogy könnyen elérzékenyül, s nem csodálom, hogy ilyen természete van. Kedves, jó fej, vicces és ami a legfontosabb, próbál erős maradni. Nem akarja kimutatni. Szüksége van valakire, aki mellette van s szereti. Én itt leszek neki, igaz még nem mondtam neki, de most ha visszajön, tuti megemlítem. Sajnálom, hogy így kell élnie. Segíteni fogok neki, hogy ne így legyen.

~ Justin szemszöge ~

Eszembe jutott, hogy itt olyan szép ajándékokat lehet venni. Gyors elszaladtam ezekhez az árusokhoz. Néztem egy karkötőt Jessicanak. Amin a - Love - felirat mutatkozik meg. Biztos vagyok, hogy örülni fog neki. Kifizettem, 11$ volt. Viszont ez engem nem érdekel, ő minden pénzt megér. Érzem, hogy valaki tiszta szívből szeret, és nem csak a szexre kellek neki. Igen, ez most úgy hangzott mint ahogy a lányok szokták mondani, de igaz. Ám én is kihasználtam ezeket a helyzeteket, amikor jöttek a lányok. Csak is azért, hogy megnyugodjak, de csak arra az estre volt feszültséglevezető bármelyik lány.
Jessica pedig sokkal különb. Érzem a szeretetét, van humora, kiáll az igaza mellett, kedves. És meg tud nyugtatni, bármi legyen. Nem akarom Őt elveszíteni, teljes szívemből szeretem. Már úgy érzem, hogy az életemet is odaadnám érte. Első pillanattól tetszett nekem. Amit valljunk be, hogy furcsán mutattam ki. Akkor még ott volt Sidney és más lányok is, ezért nagyon nem tudtam hogy kezelni ezt, össze voltam zavarodva. Mára már tiszták az érzéseim.
Mikor már a homokban lépkedtem, láttam, hogy ott ül a homokban és szívecskét rajzol. Édes egy lány. A karkötőt a markomba szorítottam. Odamentem a háta mögé, átöleltem, s adtam egy nagy csókot arcára.
- Á, rám hoztad a frászt! - ijedt meg.
- Mi az? Azt hitted valaki más? - röhögtem. Fejemet vállára helyeztem, onnan szuggeráltam arca bal felét.
- Nem, gondoltam, hogy te leszel az, csak elmerengtem a homokrajzomban. - mosolygott felém.
- Oh, értem. - vigyorogtam.
- Hol voltál? - álltunk fel, leporolta magát, majd megint hátulról átkaroltam.
- Ennyire érdekel?
- Hát, csak érdekel, hogy hova tűnik a pasim.
- A pasid? - arcomon kaján vigyor.
- Csak az enyém. - büszkélkedett.
- Senki másé. - suttogtam fülébe. - Csukd be a szemed. - utasítottam.
- Jó. De miért? - kíváncsiskodott.
- Majd meglátod. - kuncogtam.
Megfogtam jobb kezét, ráraktam a karkötőt sikeresen, s megpusziltam arcát. Láttam oldalról, hogy lassan kinyitja a szemét.
- Kinyithatod.
- Justin! Úristen. - nézegette a kapott ajándékot.
Megfordult, nyakamba kapaszkodott és megcsókolt. Még jobban közelebb húztam magamhoz derekánál. Nyelveink táncra perdültek. Úgy tíz perc múlva zihálva váltunk el egymástól.
- Justin... - nézett mélyen a szemembe. - Tudd, hogy szeretlek és mindig melletted leszek, bármi történjék. - erre nem tudtam válaszolni, csak cselekedtem. Megcsókoltam. Ajkaink egybeforrtak és égtek a másikétól.
- Én is szeretlek, Jessica. Mindig melletted leszek. - öleltem meg.
Még úgy húsz percen keresztül csókolóztunk, ölelkeztünk, majd elindultunk a kocsihoz. Beültünk, és New Yorkot vettük célba.
- Na nézzük! - mondta Jessica, miközben telefonját nézegette. Hallgattam mit mond, de figyelni nem tudtam, csak az útra.
- 3 nem fogadott hívás Austin, 2 nem fogadott hívás Ashley, 8 nem fogadott hívás bátyus. 2 sms, az egyik Ashley... - sorolta fel, majd tovább olvasta. - Szia barátnőm! Hova tűntél? Jelezz, ha tudsz, mert halálra aggódjuk itt magunkat a többiekkel, puszi Ash.
- Oké, akkor bátyus... - sóhajtott - Szia húgi! Hol vagy, hívjál már vagy írjál, mert én nem tudom mit csinálok. Hol vagy? Hova lettél? Normális vagy, hogy ellógsz a suliból? - fejezte be. Aztán megint beszélni kezdett. - Ajajj, nagyon nagy bajban vagyok. - hallottam hangján az ijedtséget.
Pont egy lámpánál voltunk, ami pirosat mutatott, így meg kellett állni. Pont jókor. Barátnőm felé fordultam, és rásimítottam lábára.
- Semmi baj nem lesz, majd segítek. Jó?
- De Justin, ez... - nem hagytam, hogy folytassa.
- Jessica, semmi baj nem lesz! Most pedig nyugodj le, tedd el a telefont és hallgassunk zenét! - erre bólintott. Ezután megcsókolt. Láttam, hogy egy utolsót pötyög a telefonon, majd eltette azt. Bekapcsoltam egy zenét, mire énekelni kezdtünk. A lámpa pedig zöldre váltott és mentünk tovább haza.




Sziasztok csajszik! Először is bocsánat, hogy több mint egy hetet csúsztam, de lusta voltam megírni, meg pakoltam a bőröndömbe. Már most kivagyok. A rész hosszú lett, és remélem, hogy tetszeni fog. :) Ehhez jó olvasást! :)
Van egy számotokra rossz és egy jó hírem vagyis egy meglepetésem.
- A rossz: Táborba megyek, Balatonra. Egy hétre, szombattól szombatig. Így nem tudok írni részt, de majd közvetítek, és képeket is töltök majd fel. :) :$
- A meglepetés: Csináltam egy másik blogot. http://fatalseduction-justinbieber.blogspot.com/ Nem tudom, hogy mennyire fog tetszeni, de olvassátok el, és írjatok oda véleményeket. Mindent beleadok, hogy elnyerje a tetszéseteket. :) ♥ 
Miután visszatértem Balatonakaliból, tuti, hogy nagyobb erőbefutással fogom nektek írni a történeteimet. Aki pedig most megy nyaralni vagy csak egyszerűen van, annak jó nyaralást, nyarat kívánok! ♥ 
Még egy van! Egy fantasztikus történetet ne hagyjatok már veszni. Megosztom neki, olvassátok, mert rohadt jó történet. Szuper. http://i-will-love-you-forever.blog.neon.hu/ Komizzatok is neki, mert szegény megírja a részeket, és nem kap véleményeket. Pedig csodásan ír. :)
Ide is kérek véleményeket, előre is köszönök mindent. Millió puszi, mindenkinek! ♥ Csodásak vagytok! ♥ :DDDDD

17 megjegyzés:

  1. wáhhh *-* nagyon jó lett a rész és neked is kellemes nyarat kívánok :)) és köszi h benéztél és komiztál nekünk a http://youremyonlyreason.blog.neon.hu/ blogba :)))

    VálaszTörlés
  2. *-* *-* *-* *-* *-* *-*
    Kikúrt jó lett :DD
    nagyon nagyon nagyon tetszik :D:.xd
    SIESS a kövivel :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Uhh, hát köszönöm :DD
      Örülök :$$
      Mindjárt lesz. :D

      Törlés
  3. uhh ez nagyon aranyos rész lett :333 aztán derüljön ki minél hamarabb hogy miért nem lehet velük *.*

    VálaszTörlés
  4. aztakurvaéletbe nagyon imádtam szivem. aranyos az egész:))
    bocsi hogy nem komiztam eddig de nyaralni voltam:))
    a másik blogod is olvasni fogom, csók neked szivem♥ paige:))xDD

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon örülök, drágám. :$ Köszi :)
      Nem haragszom, megértem :)
      Köszönöm, sok puszi :D ♥

      Törlés
  5. Szia kérhetnék egy cserét?:) te már kint vagy:D http://egy-meno-gyerek-naploja.blogspot.hu/

    VálaszTörlés
  6. Szia, nagyon tetszik az egész történet :D várom a folytatást minél elöbb :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia :) Annak nagyon örülök *-* Mindjárt kirakom :DD

      Törlés
  7. Oké majd bele kukkantok mind1ikbe:)) ügyi vagy! Hajrá! Puszikâllak:*:)

    VálaszTörlés
  8. Nagyon jóóó *-* köviit :))

    VálaszTörlés
  9. Balatonakali????????????????? én is ott voltam (ugyan akkor) *-* akkor Sárberkis voltál??? Vagy Jókais??? (mert gondolom Tatabányai vagy)

    VálaszTörlés