2013. július 19., péntek

34. rész ~Szobafogság~




~ Jessica szemszöge ~

Hosszú idő után a házunk előtt álltunk meg. Az út valami fantasztikus volt. Végigtomboltuk. Énekeltünk, beszélgettünk, nevettünk. Megálltunk az út alatt, mivel Justinnak kicsi a húgyhólyaga, és szomjasak is voltunk. Sokat röhögtem Justinon és a butaságain. Annyira hülye fejeket tud vágni, s amit nem furcsálltam csak meglepődtem rajta, hogy irtó jó hangja van. Eszméletlenül nyomta, míg én minden egyes mai slágerű dalt csak simán énekeltem. Ha titkol még valamit, az tuti fix, hogy van tehetsége. Előttem megmutatkozott, s odáig vagyok érte.
A nap Los Angelesben, pedig valami csodás volt. Fürödni, hülyülni, a szerelmemmel tölteni úgy egy napot, hogy mások nem érdekelnek, leírhatatlan. Ezentúl nem fognak parancsolgatni nekem. Se Chris, se a szüleim. Lassan tizennyolc éves leszek, nem szólhatnak bele az életembe.
A nap folyamán rájöttem arra a dologra, hogy akármennyire is ellenkeztem az elején, az "ismerkedésünknél" Justinnak, most annyira szerelmes vagyok belé. Nem tudnék már nélküle meglenni. Aranyos, kedves, vicces. A külső adottságairól ne is beszéljünk. A szám mindig elejt, amolyan - o - alakot teste láttán.

Barátom felé fordultam, aki csak határozott vigyorral tekintett felém. Arca láttán én számra is mosoly szökött, ami az egyik fülemtől a másikig tündökölt. Mélyen néztem azokba a barna gyémántokba, amik úgy fénylettek, mintha csiszolatlanok lennének. Olyan drágák, mindent pénzt megérnének, de amit a legjobban imádok bennük, hogy az én szemeimmel kerül folytonos, milliméteres közelségbe, ami észt veszejtő pillanat. Mintha magamévá tudhatom.
A telt, édes ajkai csak úgy szint. De a szemeitől különbözik valamiben. Azokat a húsos ajkakat a sajátoméval érezhetem, amik elrepítenek egy olyan világba, ahol nem kattog az óra. Minden megáll körülöttünk.
A haja tökéletesen beállítva, amit szeretek szétrondítani, mert így is, úgy is jól áll neki. Amikor a Nap sugarai fénylenek szép barna színén, amitől aranyszínű lesz, csodálatos és tökéletes.
Teljesen belezúgtam, míg arcát fürkészhettem. Olyan szív alakú babaarca van. Ilyen arci, testi adottságoknál több nem is kell. Kizárt, hogy valaki ne zúgna bele a látványba. A szívéről nem is beszélve. Ha megismered, és vele vagy, nagyon jó szíve van. Bármilyen helyzetben együtt érez veled. Ha szomorú vagy, próbál felvidítani, és olyan nincs, hogy ne járna sikerrel. Csak rá kell nézned, ahogy mosolyog, és ahogy a szemeivel megbabonáz, meleg érzés járja át tested porcikájának minden egyes szegletét.

Késztetést éreztem, hogy tenyeremmel érezhessem puha bőrét. Felemeltem a kezem, és rásimítottam arcára. Ő megfogta másik kezemet, így húzott magához közel. Amennyire csak lehetett a kéziféktől és a váltótól. Tapintását, ami olykor nagyon forró tud lenni, derekamon éreztem. Karjával körülölelte előbb említett testrészemet. Kezeimmel nyakát fontam körül, így öleltem meg. Szemeimet lehunytam, hogy még jobban élvezhessem a pillanatot. Orrommal beszippantottam bódító illatát. Egyik kezemmel pólóját markolásztam. Most épp úgy csináltam, mintha most látnám utoljára. Ha kiszállnék a kocsiból, valami szakadékba zuhannék, és itt kell hagyjam magára. Annyira beleszerettem, hogy nem tudom elengedni. Hihetetlen, hogy Ő benne megtaláltam azt a szerelmet, amire eddig vártam. Mármint csak számomra hihetetlen, hisz régen nagyon magamba zuhantam. De erős maradtam. S megérte várni e csodás szerelemért.
- Szeretlek, Jessica. És köszönöm ezt a csodás napot, hogy mellettem voltál. - suttogta Justin.
- Én is szeretlek, Justin. Én köszönök mindent. - mondtam.
- Ugye tudod, hogy nem akarlak elengedni? - röhögött.
- Éreztesd! - néztem szépen ragyogó szemeibe.
- Bármikor. - vigyorgott.
Közeledni kezdett arcával. Szépen lehunytam szemeimet, miközben vártam a csodára. Éreztem Justin forró ajkait enyémeken. Ritmusosan mozogtak egymáson. Nem sok kellett, míg befurakodott nyelvével számba. Majd enyémet kezdte mozgatni, ezután táncra perdült mindkettőnkké, s élvezettel csináltuk egymás kényeztetését. Jó pár perc telhetett el mire elváltunk egymástól. Akkor is csak azért, mert a levegő a létfontosság egyik alapja.
- Mennem kell! - adtam puszit arcára.
- Vigyázz magadra, holnap találkozunk! - mosolyodott el.
- Te is, szia! - fogtam meg táskámat, és azzal együtt másztam ki a nagy járműből.
Elindultam a bejárati ajtó felé. Mikor elértem, megálltam, vettem egy mély levegőt és azután léptem be. Nyugodtan néztem körül az előszobán. Kikötöttem a cipőmet, majd levettem. Helyére raktam, hogy Duffy ne rágja szét és, hogy ne legyen útban.
- Megjöttem! - szóltam hangosabban.
- Épp ideje. - hallottam bátyám nem épp higgadt hangját.
Letettem a táskámat a nappaliba. Láttam, hogy Duffy fut felém, ezért fel is készültem. Szinte körbeugrált, annyira örvendezett. Agyon simogattam, ölelgettem és puszilgattam. Tevékenységemből egy hang zökkentett ki.
- Te hol jártál, elárulnád? - förmedt rám Chris.
Elengedtem kutyámat, felálltam, megfordultam és a szemébe néztem.
- Halálra aggódom magam, senki se tudta merre vagy és még nem is szólsz. - hadarta tovább. Mérhetetlenül ideges volt. Ilyennek még sose láttam, de egyszer minden előfordul. Nem de?
- Ne anyáskodj már itt! Elég jó helyen voltam és nagyon is biztonságban. - mosolyogtam el mondatom végére.
- Én nem, de majd anya intézi a dolgát. De ahogy látom neked ez nagyon vicces. Gondolom apáék nyaralását is tönkre akarod tenni, azzal, hogy szólok nekik. - hadonászott előttem.
- Nyugi, nem rajtad nevettem, egészen eddig... - kuncogtam csípőre tett kézzel. - Ha te szólsz nekik, azzal nem én rontom el. Különben meg... Nem csináltam semmi rosszat, egyszerűen kikapcsolódtam. - rántottam vállat.
- Kikapcsolódni iskola után kell. De ezúttal egy húzásod van. Nem szólok anyáéknak, viszont én vagyok itthon a főnök, így egy hét szobafogság! - lazított magán.
- Mi van? Biztos, hogy nem... Azt csinálok amit akarok, nem adhatsz szobafogságot. - kaptam fel a vizet.
- Dehogy is nem. - mosolyodott el. - Tudod, hogy adtam már, és anyáék beleegyeztek.
- Kösz! Rendes testvér vagy. - bólogattam idegességemben.
- Ó, tudom én azt. - ült le a kanapéra. - Amúgy hol is voltál és kivel?
- Szerinted majd el is mondom. - nyúltam táskámért.
- Ha nem, akkor kiderítem. - nevetett.
- Soha nem fogsz rájönni. - hajoltam arcához közel.
Utoljára vetettem rá egy gyilkos pillantást, majd szem forgatva startoltam fel a szobámba. Épp a lépcsőnél jártam, mikor szórakozó hangja csapta meg fülemet.
- Húgocskám! - hátrapillantottam. - Szeretlek. - kacsintott.
- Hagyjál! - idegesen szeltem a lépcsőfokokat.

Annyira ismerem, hogy tudjam ilyenkor milyen. Direkt nem játssza az idegeskedőt, inkább engem bosszant a nevetéseivel. Ki akar játszani, de ez nem fog menni. Ahogy az sem, hogy kideríti hol voltam és kivel. Ha harcot akar, hát legyen harc. Szobafogságból úgyis ki fogok szökni, nehogy azt higgye, hogy nem. Vajon mit gondol ilyenkor? Itt fogok kuksolni, olvasok valami könyvet míg le nem telik az egy hét.
Már ki is terveltem az ötleteimet, amiben Justin is benne van. Biztos, hogy segíteni fog. Na, most itt egy kicsit felnevettem. Az lenne a legröhejesebb, ha ő mondaná. - Rossz kislány voltál, ezért egy hétig a szobádban fogsz ülni, mert azt mondtam! -. Irtó vicces gondolatban, de még ha meg is történne. Ám tudom, Justin nem ilyen. Szereti, ha valamilyen rossz dologban benne vagyok.
Még ilyenkor is rágondolok. Nem tudom egy percre sem kiverni a fejemből. Úgy aludnék védelmező karjai között. Érezném szíve ütemes dobogását. Érezném azt a jellegzetes férfias illatát. És mindig puszikkal halmozna el, amitől egész testem lázban ég. Puha, selymes bőrét enyémhez simítaná. Milyen jó is lenne.
- Ébredj fel, Jessica! Csak ábrándozol. Justin most nincs veled, nem érezheted teste minden kis titkát. - szólt meg a hang a fejemben.
Pontosan 21:00-át mutat az óra. Felhívom Ashley-t, majd Austin-t.
- Szia barátnőm! - köszöntem neki.
- Jessica! Már megnyugodtam. - sóhajtott egy nagyot.
- Nyugi, semmi baj. Majd holnap mesélek a suliban, csak nem telefonon keresztül. - mosolyogtam.
- Tudod, hogy a frászt hoztad rám? - ütötte meg fülemet hangosabb, ijedt hangja.
- Tudom, és bocsi. Nem akartalak megijeszteni. - adtam be a szomorú hangomat.
- Jól van, de holnap mesélsz! - biztos voltam benne, hogy elmosolyodott.
- Ígérem! De most megyek, szia. Holnap suliban tali. - kuncogtam.
- Nem felejtem el. Oké, igen-igen, szia. - tettük le.
Már az ágy végén foglalom a helyet. Épp fiúhaverom nevét keresem ki a névjegyzékből. Megtaláltam. Rányomtam a zöldre gombra és már tárcsázta is.
- Jessica, drága! Hova tűntél? - hallottam Austin idegeskedő, ám mégis megkönnyebbülő hangját.
- Szia, szívem! Holnap elmondom, mert most még meghallaná a bátyám. - suttogtam.
- Ajánlom is. Már azt hittem megöltek, vagy megerőszakoltak. Ilyenekkel a halálba kergetsz, te csaj! - nevette el a végét.
- Dehogy. - vontam össze szemöldököm, majd én is nevetésben törtem ki. - Semmi baj nem történt, sőt... - vigyorogtam szélesebben, ahogy a mai napra gondoltam. Egyből azok a drága szemek, telt ajkak, kockás has, és a mindent elnyerő mosoly töltötte be fejem, s szívem minden kis zugát. Testemet meleg járta át, ahogy rá gondoltam. Szívem hevesebben kezdett verni, a hasamban a pillangók csakúgy nyüzsögtek. Ha pedig megérinthetem puha bőrét, selymes haját, azok ezrével szállnának ki, de az érzés felemelő lenne.
- Muszáj lesz beszélnünk. - zökkentett ki elmélkedésemből -csak- barátom röhögése.
- Mindenképp beszélni fogunk, ebben biztos lehetsz. Most pedig megyek, aludj nyugodtan, puszi. - húztam el a végét.
- Százszor is nyugodtabban fogok most már. Köszönöm, hogy hívtál, szép álmokat, sok puszi. - köszönt el.
Már válaszoltam volna, hogy - ugyan -, de letette.


Reggel automatikusan keltem fel. Ébresztő nélkül. Siettem elkészülődni. Elvégeztem a reggeli teendőimet. Felkaptam a táskát a vállamra, s indultam is le. A bepakolással nem kellett bajlódnom, mert tegnap este a telefonbeszélgetések után nekiálltam tanulni. Elkértem legjobb barátnőmtől a házi feladatot sms-ben, amit egyből meg is adott. Tanultam másfél órán keresztül, hogy azért ne üres fejjel menjek iskolába. Azért az okosságom megszeretném tartani. Attól, hogy Justin mellett voltam, mert szüksége volt rám, láttam rajta, nem fogok sulimentes életet élni. Így is nem sokára kezdetét veszi a nyári szünet. Akkor azt csinálhatok, amit akarok. Nem szabhatják meg.
A konyhába startolva láttam bátyámat, hogy a nappaliban ül, és nézi a tévét. Nem izgatott különösen, hogy mi van vele. Ilyen bunkó még nem volt velem. De ha ő hajnalokig bulizik, abból neki semmi rossz nem származik. Igen, mindig is jól kijöttünk. Hű testvérek vagyunk, meg voltunk is. Ám most nagyon nem úgy viselkedik. Talán ennyire félt? Azért akarja megtudni, kivel lógtam el, hogy megverje? Ismerem, és tudom... Képes rá. Habár Justin se szálka gyerek.
Inkább nem szólok neki róla semmit, míg látom meg nem nyugszik. Majd ha minden rendbe jön, akkor úgyis megbeszéljük a dolgokat, értelmes testvérek módjára. S nem lesz harag.
A szobafogság meg egyszerűen nem érdekel. Tizenhét éves vagyok, nem sokára tizennyolc. Fogadják már el! Különben sem bírnám ki a még újdonsült barátom nélkül.

Letettem a táskámat a székre. A hűtőhöz léptem és válogattam valamit, ami jó reggelire. Tíz perc múlva csináltam kifliből egy közepes szendvicset. Vettem elő narancslét mellé, s leültem enni a pulthoz. Rápillantottam karórámra, ami azt jelezte, hogy van negyedórám az indulásig. Hamar készen lettem, mit ne mondjak.
Gondosan rágtam meg minden falatot, hogy utána egy órán belül ne kelljen még egyszer ennem. Így jobban megtelik a gyomrom. Utolsó falatoknál Chris lépett be a helyiségbe, ahol én tartózkodtam.
- Jó reggelt, húgi! - üdvözölt széles vigyorral az arcán.
- Neked is, bátyus. - néztem fel rá közömbösen.
Eltakarítottam magam után, majd a táskámért nyúltam. Vállamra kaptam, majd megálltam a pultnál, ahol bátyám foglalt helyet.
- Írsz nekem igazolást? - néztem szemébe.
- Írjon az, akivel voltál. - rántott vállat. Már megint ezzel jön. Úgy se fogja belőlem kiszedni, hogy Justinnal voltam az angyalok városában.
- Ezt nem hiszem el! Meddig fogod ezt még játszani? - sóhajtottam.
- Míg el nem árulod, hogy kivel voltál és hol. Csak érdekel, mert a bátyád vagyok. - emelte fel a hangját. Megforgattam szemeimet, elnéztem, majd visszapillantottam, keresve tekintetét.
- Tényleg a bátyám vagy? Ismerlek, és ez ami vagy aki most vagy, az nem te vagy! Nem rég még normálisan beszélgettünk a problémáinkról, most meg... Gyerekes módon akarod belőlem kicsalni, hogy mi a fészkes fenét csináltam. - ráztam meg végül a fejem.
Szótlanul nézett félre, csakhogy kerülje a szemkontaktust. Nem tudott mit erre válaszolni, és láttam rajta, hogy elgondolkodik. Hallgatás - beleegyezés.
- Mentem, mert elkések. Ja, és hogy megnyugtassalak... - tettem kezemet vállára. - Nem fogok lógni a suliból, tegnap este pedig tanultam is. Na szia! Bátyus. - emeltem ki az utolsó szót, majd kiléptem a házból.

Nem sok kellett, hogy odaérjek az iskolához. Ahogy egyre közelebb értem a bejárathoz, ahol már Ashley várt, nem láttam sehol a bandát. Odafutottam barátnőmhöz, és a nyakába ugrottam. Majdnem elestünk, de megtartottuk a súlyunkat. Szorosan öleltem. Hiányzott már, hogy hallhassam hangját és hogy együtt legyünk.
- Minden rendben, Jessica? - lepődött meg.
- Hiányoztál. - szorítottam ölelésünkön.
- Te is nekem. - simogatta a hátamat.
- Gyere! - engedett el. - Menjünk. - fogta meg a kezem.
Bementünk az iskolába. Már voltak bent, a szekrényeknél, a folyosón. Kicsit olyan furának éreztem magam a tegnapi miatt, de ez miatt nem fogom törni magam. Justinnal csodásan éreztem maga, és megismerhettem az édesanyját meg a testvéreit.
A terem felé tartottunk, majd átléptük a küszöböt. A terembe se volt senki a bandából. Ashleyvel leültünk a hátsó padba, s hosszas beszélgetésbe kezdtünk.
- Na mesélj, mi volt? Jártok Justinnal? - ugrándozott. Igen, Ashley nem tudja. Sőt, még senki, de gondolom ők már levágták.
- Igen, de pszt! - tettem mutatóujjamat szám elé.
- Juj, ez de jó hír! - tapsikolt örömében.
Igazából azt hittem kiakad, amiért nem mondtam el neki a dolgot, de nem. Lehet, hogy valamit tervezett Ryannel köztem és Jus között. Biztosan erre a pillanatra várt. Szerintem előre tudta, hogy én össze fogok vele jönni, csak nem akart szólni. Hát, jó a megérzése.
Röhögtem rajta, majd folytattam a történteket.
- Tegnap elmentünk Los Angelesbe, és jól éreztük magunkat. - szám ismét egyik fülemtől a másikig ért. Már csak a gondolattól is.
- Nem mondod? - esett le barátnőm álla.
- De igen. Nagy klassz volt, főleg Vele. - ahogy kiejtettem az utolsó szót, éreztem, hogy az arcomat elönti a pír.
- Ott volt valami, mert nagyon piros vagy, mint a rák. - röhögött.
- Ott még nem tartunk, ahol ti. Nem feküdtünk le. És akkor? Ez természetes.
- Még! - emelte ki a szót. - Ha már megtörtént, hidd el, te is jobban fogod magad érezni.
- Ashley. - szóltam rá. - Te most azt akarod nekem mondani, hogyha szexelünk, akkor felszabadult leszek?
- Hát... - kapta el tekintetét.
Épp szólalt volna meg, de belépett a mi kis barátunk. Ahogy megláttam, felálltam és letámadtam.
- Austin! - futottam felé.
- Jessica. - pörgetett meg.
Miután elengedtük egymást, visszaültem a helyemre. Austin pedig odahúzott egy széket ahhoz az asztalhoz, ahol elhelyezkedtünk barátnőmmel. Mielőtt leülhetett volna, megölelte Ashley-t is.
- Na mizu? - vigyorgott.
- Jessica összejött Justinnal. - kiabálta el magát hirtelen a mellettem ülő lány.
- Ashley! - néztem rá szúrós tekintettel.
- Mi van? - hervadt le haverom arcáról a mosoly.
- Hát... - túrtam bele a hajamba.
Végül is tudnia kell róla, de most ki lesz akadva. Tudja milyen Justin, vagyis külsőleg. Nem akarom előle eltitkolni, viszont megbántani se akarom azzal, hogy összejöttem Bieberrel. Mert akkor azt hiszi rá már nem szakítok időt.
- Igen, járok Justinnal. - mondtam nyugodtan.
- Aha, és tegnap hol voltál?
- Elmentünk Los Angelesbe, s mint látod, nem esett bajom. - mosolyogtam rá.
- Látom. - bólintott.
- Austin, ugye nem haragszol? - fogtam két kezem közé övét.
- Nem, csak féltelek. - mosolyodott el.
- Nem kell, tudok magamra vigyázni. De nagyon aranyos vagy. - adtam neki egy arcra puszit.
- Okés. - nevetett. - Most megyek a haverokhoz. - állt fel.
- Jó. - mondtuk egyszerre Ashleyvel.
- Hol van a banda? - kérdeztem.
- Már itt kéne lenniük. Keressük meg őket! - válaszolt.
Megindultunk kifelé. A folyosókat csak úgy szeltük át. Hamar kiértünk az épület elé, ahol láttunk egy csapat fiút.
- Ott vannak. - jelentettem ki, közben rájuk mutattam.

Ahogy feléjük közeledtünk, ők csak ültek vagy álltak a szokásos helyükön. Láttam közöttük Justin-t is, ezért szaporábbra vettem lépteimet.
- Sziasztok csajok! - köszöntek.
- Sziasztok! - viszonoztuk.
- Heló édesem! - ölelte át derekamat barátom.
- Szia! - mosolyogtam rá.
Megint láthatom azt a gyönyörű szempárt, amitől két másodperc alatt elolvadok. A mosolyát, ami megnyugvást ad. És telt ajkait már enyémeken éreztem, miközben arcát pásztáztam, s nem vettem észre közeledését.
- Az új szerelmes párosunk. - hallottam meg Oliver hangját.
Justin csókjában már éreztem a vágyat, pontosan azt a vágyat. Amit eddig még nem. Nyelvét azonnal számba dugta, majd vadabbra vette a formát.
- Uh, durva smaci. - röhögtek.
Hallottuk, hogy becsöngettek. Justinnal elváltunk egymástól, majd indulni kezdtem. Közben fogtam szerelmem kezét, de éreztem, hogy visszaránt.
- Nem jössz? - kerekedtek el szemeim.
- Figyelj, kicsim. - vakarta meg tarkóját. - Nekem most el kell intéznem valamit.
- De mit? Ugye nem verekedsz? - kerestem tekintetét.
- Nem, dehogy. Csak van egy fontos elintézni valóm, de délután együtt lehetünk. - mosolygott.
- Oké, de vigyázz magadra! Amúgy meg szobafogságot kaptam. - röhögtem.
- Micsoda rossz csajom van. - nevetett velem.
- Hmmm...
Közel hajolt és nyomott egy hosszas csókot az arcomra. A lepkék megint mozogtak a hasamban. Szememet lehunytam, így élveztem ki a pár másodperces pillanatunkat. Utoljára megöleltem, és elköszöntem tőlük. Mivel Oliverrel megy, csak tudnám hová. A többi srác elindult befelé a suliba, köztük Ashley is.
Bízom Justinba, így integettem egy utolsót, aztán utolértem a többieket. Kicsit rossz most nélküle, de itt van Austin is, aki megint nevetett az órán, mert látja, hogy kicsit szomorú vagyok. Nagyon szeretem őt is. Ő a második srác, aki a szívemben él, mint legeslegjobb barát persze.
Ashley is, és a banda többi tagja is itt van. Az órán nevetgélünk a tanárral. Próbálom egy kicsit kiverni a fejemből azt a fiút, aki elrabolta a szívemet, viszont nehezen megy. A tegnapi nap az valami csodálatos volt. Régen éreztem ilyet.
Az óra végégnél a gondolataimba belemászott az, amit barátnőm mondott. Vagyis inkább célzott a dologra. Justin és én lefekszünk... Hát, kíváncsi leszek, hogy mikor fog megtörténni az a bizonyos éjszaka. Nem félek tőle, csak... Na jó! Attól félek, hogy nem lesz olyan jó, vagyis Én nem leszek neki elég jó. Hisz akármilyen gusztustalan is, Ő már jártas a dologban, egy pár csaj után. Én pedig csak elveszítettem a szüzességem, és volt vagy két éve.
Mielőtt még újabb mocskos gondolatba kezdtem volna, a csengő rázott ki belőle. Kimentünk a szokásos helyre. A nap hátralévő része jól telt. Austinnal többet voltam, de Ashley-t se hagytam ott. Elmondtam nekik, hogy szobafogságot kaptam, ami tök nem érdekel. Jókat nevetgéltünk. Az osztályfőnök pedig mondta, hogyha holnap nem hozok igazolást, küldik a feljelentést, plusz még kaphatok egy igazgatóit is. Kemény egy iskola, viszont azt nem vették észre, hogy leléptünk. Vagy csak nem akartak vele foglalkozni. Lényegtelen.
Várom már a délutánt, hogy Justin-t láthassam, ám még van három tanítási órám.


Sziasztok csajok! :D Nagyon örülök, hogy kész van a rész, hogy itt lehetek. Remélem jól vagytok! Köszönöm a kommenteket, nem rég válaszoltam. :D 
Következő rész vasárnap vagy jövőhét hétfőn várható. Nagy izgalmasra akarom megírni. Remélem azért nem lett unalmas a mostani. 
Sajnálom, hogy ennyit késtem, de tábor, és a kórházba is rohangálnom kellett, meg a leendő középsulimba is. Köszönöm a megértéseteket! És hogy itt vagytok nekem! ♥ 
A másik blogomban új fejezet: http://fatalseduction-justinbieber.blogspot.hu/, és a közösbe is hamarosan kint lesz, mivel most én írom meg, hisz Enchil már fáradozott. http://freedomsexnoother-bieber.blogspot.com/ :DD 
Jó olvasást! ♥ 

15 megjegyzés:

  1. Jujjj nagyon jo lett kiváncsi vagyok a kövire jajj már ugy vártam h legyen rész imádom siess a kövivel :))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm :) Jaj, hát ennek örülök :$$ Sietek. ! :)

      Törlés
  2. Imádom, Siess a kövivel. Puszi csajszim. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, de nagyon. :$ Sietek. :) Puszi neked is. :)

      Törlés
  3. Édi rész volt, de justinnak már megint mi dolga, hogy lóg? : o

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm. :) Az a következő részben kiderül. :DD

      Törlés
  4. jelentkezz: http://lifesaver-life.blogspot.hu/2013/07/blogverseny.html

    VálaszTörlés
  5. sziaa:) nemrég találtam a blogodat, és naggyon szuper:) remekül írsz:)
    egyébként nézz majd be hozzám, küldtem egy díjat :) http://www.justinneversaynever.blogspot.hu/

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! :) Oh, nagyon aranyos vagy, köszönöm. :)
      Köszönöm szépen, mindenképp. :)

      Törlés
  6. díj nálam: lovesummerr.blogspot.hu ♥

    VálaszTörlés
  7. meglepiii.. kukkancs be :)) AWARD ♥ http://ashleyandnicolebestfriend.blogspot.hu/p/award_2555.html

    VálaszTörlés
  8. Imádoooooooooom*-* puszi:* ehez csak ennyi:D

    VálaszTörlés