2013. július 26., péntek

35. rész ~Kölyök~





~ Justin szemszöge ~

- Pattanj be, tesó! - veregettem meg vállát Olivernek.
Beszálltunk a fekete kocsimba, a Range Roverbe, és már búgott is a motor.
- Akkor induljon a meló! - nézett rám féloldalas mosollyal haverom.
- Ennyit teljesíteni... - vakartam meg tarkómat.
- Megtudjuk csinálni! - tette kezét vállamra.
- Együtt. - mosolyogtam.
Felé nyújtottam jobb kezem, s lepacsiztunk. Gyors elhajtottam az iskola területéről. Mentem már tíz perce, köztünk csend volt. Megálltam egy rendőrlámpánál, egyik kezem a kormányon, másikkal a napszemüveget húztam le fejem tetejéről. Azután a váltóra helyeztem vissza, és vártam, hogy zöldre váltson a lámpa.
- Hé, tesó! Nézd milyen jó csajok. - mutatott ki az utcára Oliver.
- Hallod, Tesó! - toltam le a napszemüveget az orrnyergemre. - Barátnőm van, és szeretem. - mondatom végére visszavettem a napellenzőt.
- Baszd meg! Tényleg. - kapta rám fejét. - Most kivel fogok csajozni? - csúszott lejjebb az ülésben, ezzel kényelembe helyezve magát.
- Chazzel! - röhögtem.
- Ha-ha, de vicces. - nézett rám unottan. Én még mindig röhögtem.
- Bocs, haver. De az a korszakom elmúlt. - rántottam vállat.
- Áh, inkább örülök nektek. - legyintett, majd mosoly húzódott arcára.
Vigyorogva rápillantottam, majd a lámpát látva zöldre váltott, ezzel elindultam az úttesten. Ahogy mellettem, és mögöttem is a többi autós.
Haverom bekapcsolta a zenét, hangosra tekerte a hangerőt.Elérte, hogy az utcákon ránk figyeljenek. Nem kellett sok, oda is értünk a nagy raktárhoz. Egy nagyon gondosan eldugott részen van ez a hely. Leparkoltam, kint voltak páran. Mi kiszálltunk a járműből, s a többiek felé indultunk.
- Bieber! Watson! - szóltak oda nekünk.
- Szevasztok! - pacsiztunk le mindenkivel, aki kint tartózkodott. Úgy látszik megy a meló, csak épp szünet van. Öten voltak kint.
- Pihenő van srácok? - tártam szét két kezemet.
- Hát ja. - röhögtek.
- Főnök? - érdeklődött tesóm.
- Ő nincs itt. Andre van itt. - válaszolta a nigga. Egy rendes, jó fej srác, eltérve a fekete bőrszínétől. Vannak itt páran, akiknek egyezik a bőrszínük az övével. Bírom, nagyon nagy arc.
- Oké, kösz. - intettünk.
Balra lépve elindultunk be a raktárházba. Elég nagy, de be van rendezve mindenre, mármint az autók javítására. Azok a srácok, akik kint álltak, ők javítják a járműveket, illetve szétkapják, az alkatrészeket meg eladják, abból a 40%-a az övéké, a többi a főnöké, Twisté.
Ez még nem semmi. Hátul van egy nagyobb iroda, ami a időnként az övé, ám gyakran Andre van itt. Kikerültük a kocsikat, meg a hozzájuk való alkatrészeket, szerszámokat. A nagy fekete ajtót, ami bőrrel volt védve a zajtól, vettük célba. Elől mentem, így én nyitottam be.
Meglepődve léptünk be. Andre a főnökhelyettes épp tárgyalt. Azzal nem is lenne gond, ha a nagy csapatból valakivel, nem. Egy fekete kis sráccal. Fiatalabb volt nálunk.
- Gondolkodj kölyök! - mondta Andre ölbe tett kézzel.
- Már döntöttem, és a véleményem, hogy király ez a hely. - rántott vállat.
- Tudod milyen veszélyekkel jár? - láttam haveromon, hogy ideges, aki persze kommunikált a kölyökkel.
- Szeretem a veszélyeket. - csillantak fel szemei.
Mi csak álltunk ott Oliverrel, és néztük, hogy ez a gyerek nem komplett. Andre-n pedig látszott, hogy ideges.
- Hány éves vagy, haver? - kérdeztem.
- 15. - válaszolta.
- És mit keresel itt? - támaszkodtam neki a főnök asztalának, ezzel háttal voltam a helyettesnek, de szembe kerülhettem a sráccal is.
- Munkát. - válaszolta.
- Keress egy tisztességes, legális helyen! - veregettem meg vállát.
- Justin! Beszélhetnék veled? - szólított Andre.
- Persze. - fordultam felé bólintva.
A többiekre nézett jelentőségteljesen, amire ők vették a célzást és kifáradtak az irodából.
- Mondjad! - dugtam zsebre kezeimet.
- Figyelj! Kéne egy terv, hogy lekoptassuk a kölyköt. Nem akarom belekeverni ebbe az egész ügybe, Lil még kikészítené. - sóhajtott.
- Elhiszem, amilyen kegyetlen ez a Lil tuti becserkészné. - néztem le a földre. - Van is gy ötletem. - kaptam fel a fejemet pár perc után hirtelen.
- Te vagy az emberem, Bieber! - tartotta jobbját. Lepacsiztunk.
- Add ide a teljesítményemet, elintézem, de a kölyökkel, mert jön velem! - kacsintottam.
- Adom is. - kerülte ki az asztalt.
Majd nekem jobbra az ajtóhoz indult. Kinyitotta, bementünk. Ez a kisebb helység televolt polcokkal, amiken dobozok tartózkodtak. Mindenkinek bele van készítve az adagja, amit ki kell, illetve el kell szállítania. Gyors Lekapta a két dobozt a nevemmel ellátva, amit minden egyes alkalommal letépünk, majd ráírjuk a vevő nevét.
Ma hosszú napom lesz, mivel kétszer öt kilót kell szállítanom, ami az átlaghoz képest durva. Ez az öt kiló, ami az egyik dobozban van, tartalmaz marihuánát, s egy különleges, de erős partidrogot. A másikban ugyanez. A két dobozt, két különböző helyre kell kiszállítani. Hartfordba és Monticelloba.
Kivágtam az ajtót, mielőtt a két srác megrezzent. Vigyor ült ki arcomra.
- Gyere, haver! Munka van. - néztem a fekára.
- Már most? - nézett rám elkerekedett szemekkel.
- Mi van? Csak nem beszartál? - röhögtem.
Elindultam, közben tesómra pillantottam. Oliver sejtelmesen, de értően vizslatott.
- Ki, én? Ugyan. - hallottam meg kicsit kétségbeeső hangját.
Mikor kiértem, a srácok még mindig kint álltak, és meglepően szuggeráltak. Mivel a gyerek már mögöttem lihegett. Amúgy jó arcnak tűnik, de most muszáj lesz átmosnom az agyát. Nem keveredhet bele ebbe a mocskos világba. Én már azóta hihetetlenül bánom. Jessica ezt nem tudhatja meg. Nem akarom neki elmondani. Elítélne, vagy hozzám se szólna. Amit tőle kapnék kínzást biztos, hogy nem bírnám ki. Mikor már lezajlott az egész ügy, vagyis kiléptem, elmondom neki. Nem szeretném, ha elfecsegné valakinek. Bízok benne, de ezt a mocskos titkot inkább kiűzöm a gondolataimból amikor vele vagyok. Próbálok vele úgy meglenni, hogy ne vegyenek észre. Mert könnyen célpontjukká válhat. Ha kilépek és meglesz rá az ürügyem, akkor simán elkapják, Őt teszik tétté. Roppantul mellőzni akarom a barátnőmet Liltől és az embereitől.
- Fogd meg! - adtam át a két dobozt a fekának. Akinek még mindig nem tudom a nevét.
- Oké! - bólintott, majd tartotta kezeit segítségemre.
Kinyitottam a csomagtartót, majd beraktuk a dobozokat. Gondosan lecsuktam azt. Addigra már Oliver is ott termett egy sötétkék, középen fehér csíkos Ford Mustang Gt500-al. Imádom az ilyen felturbózott kocsikat.
- Csá tesó! - hajoltam be az ablakon. - Hova-hova? - röhögtem.
- Szállításra. - nevetett ő is.
- Jól van, sok sikert!
- Nektek is! - nézett az 15 éves fiúra, aki majdnem hogy mellettem állt.
- Kösz. - pacsiztunk le.
Felbúgott az a nagy hangja, mivel rálépett a gázra, s már süvített vele. Öt másodperc sem kellett, kifordult az utcára.
- Pattanj be, haver! - biccentettem a fejemmel a kocsi felé.
- Jee, bébi! - vágta zsebre a kezeit.
Bepattantunk mi is az autóba, szépen kitolattam, intettem még egy utolsót a skacoknak és a már kint ölbe tett kézzel álló Andrenak. Aki kacsintott egyet, majd visszaintett.

Már negyedórája, néma csendben tartunk a Monticelloba vezető úton. Gondolkodtam egy kicsit, megköszörültem a torkomat, majd beszédbe kezdtem.
- Mondj már valamit magadról! - néztem rá vigyorogva.
- Jaa, Jaden vagyok, csá! - intett kezével.
- Jaden! Nem mondom, hogy üdv a bandában, mert nem fogsz te oda belépni! - figyeltem az útra.
- Dehogy nem.
- Miért akarsz ennyire drogot szállítani?
- Mert olyan veszélyes... - rántotta meg vállát. - Jó munkának tűnik. - mosolygott.
- Nekem is annak tűnt öt éve. - mondtam kifelé az ablakon, pont mikor fordultam balra, mivel kanyar volt.
- Na, és azóta mi változott? - vette lazábbra a dolgot.
- Sok minden. - néztem felé. - A főnök köcsögebb. Azt hittem, hogy egy utcai kaland, de nem. Élet-halál között mozog az egész dolog. Ha valamit elcseszel, akkor kinyírnak. Hidd el, engem fenyegettek már meg. Az anyámat és a kis tesóimat el kellett rejtenem egy másik városban, hogy ne essen bajuk. És ez mind az én hibámból származott. - tartottam beszámolót.
- És apád? - hallottam hangjában az ijedtséget, de leplezte, vagyis próbálta.
- Ő? - pillantottam felé, mire bólintott. - Ő meghalt.
- Ugye, ugye... - hadonászott összevissza.
- Miattam? Nem. Beteg volt, rákos volt. De mégis sokszor magamat hibáztatom.
- Részvétem. És utána mit csináltál? - tette fel az újabb kérdést.
Sóhajtottam egy nagyot. Éreztem, hogy a szemeimben már meggyűltek a könnyek. Pislogtam párat, hogy ne kezdjenek el hullani. Nyeltem egy nagyot, majd válaszoltam Jaden kérdésére.
- A haverokkal bulizni jártunk, megfogtunk egy csajt és... Szóval igen. Ebbe fojtottam bánatomat. De azóta van egy lány, aki mellett lenyugszom, megdobogtatja a szívem. És szeretem.
- Vágom. - bólintott.
- És te?
- Középsuliba megyek jövőre. Van egy-két haverom, de sokan nem foglalkoznak velem.
- Melyikbe?
- Abba a híresbe, tudod...
- Ja, a Wildcats-be. - röhögtem.
- Igen, de mit nevetsz?
- Először is, leszarod a tanulást, és hogy nem tudtad mi a jövendőbeli iskolád neve. - nevetettem tovább.
- Mintha rólad az rína le, hogy tanulsz. - nevetett fel.
- Nem, de próbálok a jó útra tévedni.
- Kisebb-nagyobb sikerrel.
- Jah. - mosolyogtam.

Mit ne mondjak, rossz volt felhozni ezeket a rejtett dolgokat egy olyan személynek, akit nem is ismerek. Jessicanak nem mondtam ebben a témában semmit, de annak a srácnak, aki három évvel fiatalabb nálam, és most épp két droghivatásra tart velem, Jadennek beszámolót tartottam. Mondjuk az sem mindegy milyen szempontból. A barátnőmnek nem merek beszélni az életem egyik legfontosabb részéről. Félek attól, hogy hogy fogadja. Lehet örökre megutálna emiatt az illegális dolog miatt. Fogalmam sincs hogy kezelné a helyzetet. De Jaden... Nos, neki mindenképpen muszáj volt elárulnom. Roppantul szeretném egy átlagos, de mégis szórakoztató srácnak látni, akinek az átlaga hármas, esetleg négyes. Őszintén mosolyogni, vagy egy sportos kölyök lenne a kosárpályán, aki a kosárlabdáért él-hal. Aki mindennap ledobja a napi gondjait a válláról egy kiadós edzés után. És mikor meccs van, harcol a csapatáért. Belead anyait, apait. Kis kori álmaim foszlottak szerte azért, mert az utcán Oliverrel megláttunk két néger srácot, akik egy másik embernek adnak át egy kisebb csomagot. Mi persze kíváncsiak voltunk, utánuk szaladtunk, majd egy nagy raktárháznál találtuk magunkat. Akkor még nem volt autóműhely a raktárházban, ezért beszöktünk oda, s körülnéztünk.


      - Biebs! - szólt nekem haverom. 
      - Mondjad! - tekintettem felé kíváncsian. 
      - Szerinted mi lehet ez a hely? És mi lehetett az a kis tasak? - kérdezte. 
      - Nem tudom, de jó sok pénzt nyújtott át nekik a hapsi. - vigyorogtam. 
      - Ha tudnánk sok pénzt szerezni, akkor letehetnénk később a jogsit is. - dobta át karját vállamon. 
      - És be tudnánk fizetni a kosáredzéseket! Persze mezt, cipőt is kaphatnánk. - ábrándoztam. 
De ebből nyomban kizökkentett egy férfi röhögése. Oliverrel szélsebesen odakaptuk egyszerre a fejünket. 
      - Mi van kölykök? - nevetett. 
Egy néger pasas, fullcapben - ami fordítva volt a fején -, lógó farmernadrágban, fekete - fehér feliratos - pólóban és ezt kiegészítve egy fehér, cipzáros pulóverben állt ott. Az egyik volt a kettő közül, akiket egy kevésbé feltűnő utcában láttunk meg. 
      - Csak nem pénzt akartok szerezni? - jött hozzánk közelebb. Mi csak bólogattunk. 
      - De! Nagyon jól jönne! - mondtam. 
      - Tuti lenne. - jelentett ki Oliver. 
      - És mit kerestek itt? - állt meg előttünk.      "

Innen kezdődött ez a drogos ügy. A két srác jó fej volt, majdnem el is zavartak minket, de mi még maradtunk velük beszélgetni. Izgalmasnak tűnt. Egyszer csak megjött egy nagy, kigyúrt ember. Tőle aztán berezeltünk. Aztán azzal fogott meg minket, hogy mi nagyon nagy sikert aratnánk, és a többi csábító szöveg. Persze mi voltunk olyan hülyék, hogy be is dőltünk. De hajtott minket az a vágy, hogy az álmunk valóra váljon. Hogy kosarasak legyünk. A szüleinktől nem akartunk pénzt kérni, saját magunk akartuk megoldani a problémát.
A nagy kigyúrt állatról pedig annyit, hogy Dél-Amerikában uralkodik. Állítólag. S megbízott egy bunkó takonyt. Egy évvel idősebb nálam, mégis mindent hisz magáról, mert ő vezeti a vállalkozást.
Pontosabban azért is gyűlölöm, mert amióta majdnem elkaptak engem a zsaruk, erre ő próbára tett. Fenyegetések hadával kellett szembenéznem. Megfenyegetett, hogyha nem csinálok meg egy olyan szállítást, ahol olyan emberek vannak, akik egy szavadért képesek kinyírni, akkor megöli az édesanyámat. Muszáj volt szembenéznem azzal a ténnyel... Vagy elmegyek a gettóba vagy soha többet nem látom az anyámat. Ez pontosan tavaly történt. Több mint egy éve, hogy Los Angelesben él a rosszcsontokkal. Ők tudják, hogy tanulni vagyok itt, ám ezzel ellentétben anyu tudja az egész zűrös ügyemet. 16 éves koromban jött rá, miután apa meghalt, és sorba hordtam haza a nagy pénzeket. Anya összetört, nem tudott dolgozni, mert a kicsikre is vigyázni kellett, így muszáj volt elfogadnia a lóvét. Utána folytatódtak a dolgok. Megkaptuk apa után az örökséget és elmondtam anyának, hogy itt nincsenek biztonságban. Ekkor költöztek el, azóta egyedül élek. Mentségemre szóljon, hogy az a nagy ház apa örökségéből van. Ott laktunk anyáékkal. Kiskoromban pedig máshol laktunk.

Egy órával később mentem az úton, amikor dugóba keveredtünk. Néztem összevissza. Elől láttam lámpákat villogni. Vagy négy rendőrautó állt ott.
- Mi ez tesó? - érdeklődött Jaden.
- Lehet valami igazoltatás. - vezettem lassan előre, ahogy ment a sor.
- Ugye nem nézik át az autót? - esett kétségbe.
- Csak nem megijedtél, tesó? - kuncogtam.
- Nem, dehogy. - rázta meg a fejét.
- Tényleg? - vigyorogtam.
- Ezek mit akarnak? Ránk jönnek négyen. - idegeskedett.
- Ne idegeskedj, mert észreveszik és biztos, hogy átkutatnak! - utasítottam, mikor jöttek felénk a rendőrök.
Lejjebb húztam az ablakot, teljesen. Odajöttek ketten, a többi kettő ment tovább.
- Jó napot kívánok! - köszöntem.
- Jó napot! Brooks biztosúr vagyok. - mutatta fel jelvényét. Mire bólintottam.
- Személyazonosító igazolványát, lakcím kártyáját és jogosítványát kérem szépen!
- Rögtön! - kutattam a kesztyűtartóban. Kivettem a kért dolgokat és odaadtam az embernek.
- Köszönöm! - vette el. Nézegetni kezdte a kártyákat. - Anyja neve?
- Patricia Mallette. - adtam egyenes választ.
- Ön mikor született és hol?
- 1994. március 1-jén, New Yorkban.
- Rendben van. - adta vissza a cuccaimat. - A viszontlátásra! - intett.
- Viszontlátásra! - köszöntünk el a kölyökkel.
Amikor kikerültem az előttünk lévő kocsit, rátértem az útra, és újra mentünk tovább.
- Ez meleg helyzet volt. - sóhajtott J.
- Ja. - mosolyogtam.
- Ezért most bekapcsolom a zenét. - nyúlt a magnóhoz.
- Még mindig akarsz drogkiszállító lenni? - néztem rá.
- Hááát... - vakarta meg tarkóját.
- Őszintén tesó!
- Jól van. Nem, ha most elkaptak volna, akkor a sittre tartanánk.
- Na látod.

Mentünk tovább, s belül ujjongtam, hogy Jaden nem akarja ezt a munkát. Másrészt, mert nem kaptak el a rendőrök. Hamar odaértünk, megálltunk a garázsnál, ahol kint állt egy fehér Audi R8. Nekitámaszkodott az egyik pasas, közben szívta a cigarettát.
- Maradj itt! - szálltam ki.
Kivettem a dobozt, s odamentem az autóhoz.
- Robin! Meghozták a szállítást! - dobta el a csikket. - Csá!
- Szevasz! - pacsiztam le vele.
- Cső, Justin haver! - jött ki Robin.
- Szevasz! - pacsiztunk.
- Kösz! Itt van a pénz. - nyújtotta át a dollárt.
- Kösz. - tettem zsebre.
- Van még szállításod?
- Jah, még egy, úgyhogy megyek is. - tartottam jobb kezemet.
- Aha, na csá!
Lepacsiztam velük, bepattantam az autómba, majd hajtottam is el onnan. Gyors elutaztunk a második szállítási helyre, aztán hazafelé vettük az irányt.

*New Yorkban*

Hazavittem a velem tartó srácot, még telefonszámot cseréltünk, aztán én is gyorsan hazamentem. Lezuhanyoztam, felöltöztem, majd mentem Jessicahoz. A házukat vettem célba. Ráléptem a gázra, s csak úgy repültem. Hamar oda is értem. Kiszálltam a kocsiból, majd mentem kopogni. Mikor kinyitották az ajtót, meglepődött arccal állt ott Ő.


Hát sziasztok! Iszonyatosan sajnálom, hogy nem tartottam be az ígéretem. Eléggé szétszórt vagyok mostanában. Próbálom magam összeszedni, és visszaállni a régi kerékvágásba. Elgondolkoztam, és amikor még elkezdtem akkor kétnaponta hoztam részeket, ami mostanra nagyon megváltozott. Szeretném visszafordítani ezt, mondjuk három napra. :) 
Igyekszem, és mindent megpróbálok a Ti érdeketekben. Tényleg nagyon sajnálom, bocsánat ezerszer is! ♥ 
A rész mindent elmondó volt szerintem. Sok mindent meg lehetett érteni, gondolom én. Ezentúl kissé elfajulnak a dolgok. Még egy ideig lesz boldogság, aztán utána már nagyon nem. 
És van egy Meglepetésem is számotokra, remélem tetszik: Elkészült a Blog Videója! ♥ ITT VAN!

15 megjegyzés:

  1. Áhhhhhh, kurva jó, imádom. Siess a kövivel. Puszi;)

    VálaszTörlés
  2. Jól tette Justin h. lebeszélte Jadont ügyessen csinálta! De nagyon sajnálom h. ilyen hülye amiért belekeveredett ebbe a drog szállításba!! Bad boy!!!! De remélem ha majd egyszer Jessica megtudja nem fog haragja sokáig tartani és Justin nem fog semmi rosszat tenni. És nem haragszunk rád amiért kicsit szétszort vagy mással is megesik!:)) pusziii:*<33 így tovább!!;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen-igen. Ez már megtörtént vele, nem tud mit tenni. Az, rossz. :) Hát, meglátjuk majd, hogy mi lesz ebből. De ebből lesz elég nagy bonyodalom. !
      Hát, köszönöm, aranyos vagy, de nem hiszem, hogy mindenki egyetért ezzel a véleménnyel. :) sok puszi, rendben. :D <3

      Törlés
  3. uh szeretem a rossz fiúkat:P:D nagyon jó lett;) siess a kövivel:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ezzel a ténnyel nem vagy egyedül.:D Köszönöm, sietek. :)

      Törlés
  4. Kurva jó lett. A videó is nagyon tettcet. Siess a kövivel!!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon szépen köszönöm. Ohh, nagyon örülök. *.* Sietek!:)

      Törlés
  5. wáááh *-* nagyon jó lett a videó is nagyon jó lett gyorsan köviit :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen, örülök, hogy ennyire tetszik.:D Hamarosan! :)

      Törlés
  6. Hát Csajos!Ezt a részt is tökéletesen megírtad,imádom!Ez úton is megszeretném köszönni-tudom,hogy nem most küldted,de csak most volt időm neked írni-,hogy ilyen biztató,cuki,kedves voltál a Believe!And your life... című blogomnál és mindig-amikor csak tudtál-írtál kommentárt!Iszonyatosan hálás vagyok,köszönöm!A blogod még mindig ugyanolyan tökéletes és...Úr Isten!Siess a következő résszel! : ) <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Csajosss! Úristen, tökéletesre, ezt is?:oo Na nem, én olyanra nem vagyok képes. :o
      Ó, hát kihozta belőlem a blogod. Szerettem volna továbbolvasni, de van ilyen. Különben meg holnap olvasni kezdem a másikat a kettő közül. :D Amúgy meg nagyon szívesen, mindenkinek kell a biztatás, és ezt nem csak én adtam meg neked! :)
      Ááá, nem hinném.:o Nagyon örülök, hogy itt vagy és hogy így tetszik. :') Sietek.<3

      Törlés
  7. Olyan jól írsz.:) Egy este alatt elolvastam az egész blogot, csak akkor álltam fel innen, ha nagyon muszáj volt :DD Nagyon siess a kövivel!:)

    Ui.: A videó is nagyon nagyon nagyon jó! :3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Úristen!:o Köszönöm.:$ Hát ez meglepett, nagyon aranyos vagy! :D Sietek, igyekszem vele! :)

      Köszönöm szépen, áhh, nagyon ari vagy! :')

      Törlés
  8. Szia! nagyon tetszik a sorozat, viszont az hogy gyorsan helyett MINDIG gyorsat írsz az iszonyúan idegesítő.. már bocs.. ez borzasztóan idegesítő és nem hiszem el, hogy mások nem szúrják ki.. ._. javítsd ezeket ki! :)

    VálaszTörlés