2014. január 16., csütörtök

42. rész ~ Tönkretettem

                                     
Justin Bieber 
Délután háromnegyed négy volt. A pontos időt a konyha egyik falán lógó óráról olvastam le. Szememet dörzsölve nyúltam az őrölt kávét tartalmazó dobozért. Kikanalaztam annak egy kisebb mennyiségét a kávéfőző szűrőjébe, ezt követően felülről beleöntöttem a vizet. Végül lezártam a kávéfőző tetejét, és bekapcsoltam azt. Eléggé nyomott voltam, fájt a fejem, és borzalmasan néztem ki. Gondoltam elmegyek zuhanyozni, hogy felrázzon. Miközben e gondolat végigfutott az agyamon, elcsoszogtam a nappalin át a lépcsőig. Onnantól fejfájással tovább kínlódva trappoltam fel a feljárón. Az emeleten már szaporább léptekkel vonszoltam magam el a fürdőig, ahol azonnal levettem magamról a Calvin Klein-es bokszeremet, ami a szennyesben landolt. Hamar beléptem a zuhany alá, és megengedtem a vizet. Másodpercek elteltével egyre jobban melegedett a víz, de inkább a langyosnál állapodtam meg, mivel észhez térített valamennyire. Szokásosan elvégeztem a törölközéstől a felöltözésig, mindent a szobámban. Már teljesen készen mentem vissza a konyhába. Megittam a megszokott kávé adagomat, aztán a telefonomat zsebre téve elindultam a legjobb haveromhoz. Felettébb jókedvem volt. Út közben megnéztem a mobilomat, amit furcsállóan vizslattam. Egyetlen egy nem fogadott hívás sem volt és egy rövidke üzenet se. Egy ideig meglepődve bámultam a készülék képernyőjét, majd egy váll rántással nyugtáztam a nálam nem szokványos dolgot, s folytattam tovább az utamat.
Kis idő múltán már Oliver házánál voltam. Beléptem a kapun, és felszökkentem a lépcsőn az ajtóig. A csengőhöz irányítottam a kezemet, s megnyomtam. Hallgattam a hangját, ami bentről hallatszott ki. Zsebre dugtam kezeimet, és vártam, míg kinyitják az ajtót. Egyáltalán nem voltam stresszes, olyan nyugodt és felszabadult voltam, mint amikor gyerek voltam. Így körülnézve, szép volt a környék, az idő csodálatos volt. A Nap gyönyörűen mosolygott le az égről. A melegsége erőt adott. Nemsokára itt volt a nyár. Ezen gondolatomon elmosolyodtam. Hogy miért? Jessica jutott az eszembe. Amint rágondoltam, az eszem eszeveszett terveket szőtt vele kapcsolatban. Elmenni tengerparti bulikba, Los Angelesbe utazni anyáékhoz, túrázni, szimplán sétálni a tengerparton naplementekor, körbejárni New York-ot... Megannyi ötlet került előtérbe, amik felmerültek bennem. S minden egyes tervtől szélesebbre húzódtak ajkaim, már fülig értek, annyira boldog voltam. Ha valaki meglátott volna, teljesen zakkantnak könyvelt volna el.
Magától értetődően, mint sok minden másban, eszme futtatásom során is megzavartak. Az ajtó nyílt, s amint az kitárt, megláttam a keresett személyt, akihez nemrég csengettem be. Beinvitált tulajdonába, ahol már szokásos módon, otthonosan mozogtam. Ami azt illeti, egyenesen a nappaliba vettem az utamat, és engedélyt nem meg várva, helyet foglaltam.
- Látom most már jól vagy     ült le velem szembe haverom. Arcán egy mosoly terült el.
- Aha. Csakhogy amikor felkeltem, azt se tudtam hol vagyok. Egyáltalán voltam ma suliban?     Tettem fel unottan a kérdést.
- Voltál    bólintott Oliver.     De bár ne lettél volna, én azt kívánom    fejezte be elhaló hangon.
- Miért? Mi van?    Értetlenkedtem jogosan, mivel nem tudtam mire akart célozni Oliver az utolsó mondatával.
- Nagyon ideges leszel, ha ezt megtudod     rázta a fejét. Nem akarta elmondani, láttam rajta, viszont engem annál jobban felspannolt.
- Mondd már!     Mordultam rá feszülten.
- Mondom    biccentett egyet. Nagyot sóhajtva belekezdett.    Nem tudom a tegnapi bulira mennyire emlékszel, de ott se voltál már magadnál. Ugye hajnali kettőkor ment mindenki haza. A suliban pedig még mindig be voltál állva. Mi arra következtettünk, hogy Sidney tett parti drogot az italodba, mivel túlságosan is elvoltatok az éjjel. Mindig együtt voltatok, te pedig nagyon fel voltál pörögve.    Mesélte el a bulin történteket, amit követtek a sulis események.
Teljesen le voltam taglózva. Onnan minden kiesett, hogy a partin, amire elmentünk, mert ki akartam kapcsolódni, egymás után gurítottam le a piákat. Az egész nap teljesen összeállt. Mikor tudatosult bennem az aznap, a világ megszűnt létezni, mintha egy külső szemlélő lettem volna. Vagy tíz perc biztos kiesett. A víz kivert, és levegő után kapkodtam. Olyan volt, mintha fojtogattak volna, a torkom elszorult és kapart is. Nem akartam elhinni, hogy megcsaltam a barátnőmet, közben hátba is döftek.
- Justin, Justin    rázogatott haverom a vállamnál fogva. Felnéztem rá, aki aggódva szuggerált.    Mi bajod?
-  Tönkretettem    suttogtam magam elé bambulva.
- De mit?    értetlenkedett Oliver. Lassan felemeltem a fejemet, s tekintetemet rászegeztem. Összeszűkített szemekkel megráztam a kobakomat.
- Na mit?    húztam cinikus mosolyra a számat.    A kapcsolatomat Jessicával, basszus!    emeltem fel a hangomat.
- Nyugodj meg egy kicsit!    tette kezét a vállamra.
- De nem tudok    förmedtem rá. Amint barátomra kiabáltam, tüstént meg is bántam, és gondolatban felpofoztam magam.    Bocs, nem akartam kiabálni veled    tekintetemből sugárzott a sajnálat.
- Semmi    vágta rá haladéktalanul.
- Jessicával mi van?
- Nem tudom. Miután hazamentek Austinnal, nem tudtunk meg róla semmit.
- Bassza meg!    álltam fel idegesen.    Nem hiszem el    ütöttem bele a falba, majd tenyerembe temettem arcomat.    Most mit csináljak?    fordultam barátom felé reménykedve, hátha tud valami jót mondani.
- Beszélj Ashleyvel!    állt fel velem szemben.
- És ő hol van?    faggattam Olivert.
- Gondolom otthon... Vagy Ryannél.
- Oké, akkor elmegyek Ryanhez    bólintottam. Lepacsiztam vele, s kifelé vettem az irányt.    Csá!
- Szevasz! Majd hívj!    kiáltotta utánam.
- Meglesz, papa!
Ingerülten távoztam haveromtól. Az agyam csak kattogott. Ami az utamba került, azt félre rúgtam. Rosszabbik esetben majdnem belerúgtam egy kutyába, de szerencsére még észnél voltam. Folyton csak Jessica járt a fejemben. Nem azt vártam, amikor elmentem Oliverhez, hogy megtudom, mit műveltem a nap felében. Rohadtul elcsesztem mindent, és nem önszántamból, ez bosszant a legjobban.
Fél hatra odaértem Ryanhez. Bekopogtam, de semmi értelme nem volt, mert utána besétáltam a házba.
- Sziasztok!    köszöntem Ryannek és a szüleinek.
- Oh, szia Justin!    vett észre haverom anyja, mikor a nappaliba beértem.
- Szia Melanie!    öleltem meg.    Ryan hol van?    érdeklődtem.
- Mindjárt jön, csak elküldtem a boltba. Pont jókor jöttél, ugyanis sütit sütök.    Indult el a konyha felé, én pedig követtem.
- Az jó    mondtam erőltetett mosollyal az arcomon. Eléggé szétvetett az ideg, s nem volt szükségem arra, hogy jópofizzak, de mégis vissza kellett vennem az önindulatomból, mert nem akartam bunkó lenni.
A konyhában helyet foglaltam az asztalnál, Melanie viszont töltött narancslevet két pohárba. Velem ellentétben ő teljesen nyugodt volt, még dúdolgatott is. Erről anya jutott eszembe. Mikor kicsi voltam, úgy altatott el, hogy énekelt. Irgalmatlanul hiányzott ő és a testvéreim is. Ritkán beszélgettünk, hiszen képesek voltak lenyomozni a maffiánál, hogy hol voltak, csakhogy nekem keresztbe tudjanak tenni.
- Itt a narancsleved    tette elém az italt.    Rég láttalak, mi újság veled?    ült le velem szemben Ryan édesanyja.
- Köszönöm    céloztam az ivólére.    Melanie    szólítottam meg a velem szemben ülőt, ezzel elkerülve a kérdését.
- Mondjad, szívem    nézett rám kíváncsiskodó tekintettel.
- Mit tegyen az az illető, aki megcsalta a barátnőjét önkívületi állapotban, de nagyon szereti, és nem akarja elveszíteni? Viszont tudja, hogy több esélyt nem kap.    Tettem fel nyomasztó kérdésemet, hátha kapok megoldást.
- Hátha nincs esélye, akkor a kapcsolat veszett ügy, de attól még próbálkozhat. Beszélje meg a lánnyal a dolgot, lehet, hogy megbékél. Csak ha engem megcsalnának, akkor nem fogadnám vissza.
- Értem    sóhajtottam.
A csevej abbamaradt, s csak ültünk magunk elé meredve. Aztán pár perc után feleszméltünk egy ajtócsapódásra.
- Anya! Megjöttem    hallottam haverom közeledő hangját. Amint belépett, lepacsizott velem, majd átadta Melanienek a vásárolt dolgokat.
- Mi van, tesó?    kérdezte Ryan, közben megállt előttem. Lassan néztem fel rá.
- Beszélnünk kell!    jelentettem ki nyomatékosan.
- Akkor gyere    szólt. Kiment a konyhából, ahogy én is, aztán felvonszoltuk magunkat az emeleten lévő szobájába. Míg barátom leült az ágyára, addig én fel-alá mászkáltam.
- Látom tisztában vagy a mai nappal    mondta sajnálóan.
- Hogy tehettem ilyet?    csattantam fel.    Miért nem állítottatok le?
- Mert nem lehetett, mindig ellenkeztél. Ja, és amikor kimentünk első óráról, megkérdeztük hol voltál, mire azt mondtad: Sidneynek megmutattam a lány mosdót. Kicsit felavattuk.
- Mi van? Ezt én mondtam?
- Igen, aztán a többit meg mi is láttuk.
- A kurva életbe! Nem hiszem el, hogy ilyen figyelmetlen balfasz voltam    ütöttem bele ököllel a falba. Utána megtámaszkodtam, és többet is ütöttem. Az arcomon könnyek folytak végig, miközben ripityára vertem a kezemet. Ryan odarohant, s nagy nehezen eltolt a faltól. Leültetett az ágyra, ahol megpróbált lenyugtatni.
- Nyugodj le!    parancsolt rám.
- Hogyan? Egy barom vagyok    potyogtak a könnyeim.
- Hát... ezt nem tagadom, de majd beszélj vele    vakarta meg a tarkóját.
- Jól van    álltam fel. Elsétáltam az erkély ajtajához, végül kiléptem oda. Elővettem a zsebemből a doboz cigarettát, és kihúztam belőle egy szálat, amit remegő kézzel gyújtottam meg. A kezemet nem tudtam behajlítani, lehet megzúzódtak a csontjaim. Sokáig voltam kint. Elgondolkodtam... Arra a döntésre jutottam, hogy holnap elmegyek Jessicához, és beszélek vele, vagy már a suliban elmesélem neki az igaz történéseket. Vissza akarom kapni, nem akarom elveszíteni. Végre rátaláltam arra, aki viszont szeretett, erre én tönkretettem mindent. Ez idő alatt eszméletlenül boldog voltam mellette, mindig lenyugtatott. Mellette elszálltak a rossz gondolataim.
Miközben szívtam a nyolcadik szál cigit, egy kezet éreztem a vállamon. Megijedtem, hirtelen azt hittem Jessa az, de amint megfordultam, csalódnom kellett. Hallucináltam már.
- Ja, te vagy az    közöltem letörten.
- Neked is szia, Justin    köszönt Ashley.
- Jessica?    fordultam vissza. Ismételten elkezdtem nézni a tájat.
- Szörnyen össze van törve.
- Van még esélyem?    hunyorítottam, mert törtek volna elő a könnyeim.
- Ezt neked kell megtudakolnod    suttogta.
- Annyira szeretem    hajtottam le a fejemet, s nem volt mit tenni, a könnycseppeknek nem tudtam gátat tartani, záporként hullottak le szemeimből a meggyötört arcomon végig.
- Tudod Justin... én mindenben támogatom Jessicát, és most is mellette állok. Tény és való, hogy a szívén hagytad a nyomodat, de azért beszélj vele. Nem szólok bele a kettőtök dolgába. És ezt most neked kell helyre hoznod.    Hangoztatta Ashley a véleményét.
- Kösz    fordultam vele szembe, mire bólintott egyet.
Kikerültem, visszamentem Ryan szobájába, ahol a tulajdonos a telefonját nyüstölte. Odaléptem hozzá, és a kezemet nyújtottam felé.
- Megyek.
- Biztos?    tekintett fel rám okos készülékéből.
- Aha.    Lepacsiztunk volna, ha nem rántottam volna el a sajgó kezem, ami nem mellesleg rettenetesen fájt.
- Minden oké, tesó?    ugrott fel Ry.
- Persze    szenvedtem.    Csak megzúzódtak a csontjaim.
- Nem kellett volna a falat verned.
- Mindegy is, legkevesebb amit megérdemlek    indultam le. Haverom a bejárati ajtóig kísért. Ott elköszöntem tőle, majd útnak eredtem, csak nem tudtam merre. Mentem amerre láttam. Nem szívesen mentem haza a négy fal közé bezárva, mert csak még jobban frusztrált lettem volna, s mindenben kárt tettem volna. Ezért is csatangoltam New York utcáin egyedül.

                                                       *~*~*~*~*

Sziasztok! :D 
Itt a teljes rész. Remélem tetszett, és átéreztétek Justin fájdalmait is. Nyugodtan leírhatjátok, hogy mi a véleményetek, ugyanis érdekel, hogy mit gondoltok most Justinról. Sajnáljátok, esetleg nem pártoljátok? Szerintetek tényleg szereti Jessicát? Pötyögjétek le nekem, kíváncsian várom azokat a kommenteket. :D 
Jövőhéten jön a következő, azaz a 43. fejezet. Megannyi izgalommal, Jessica és Justin is benne lesznek most egy helyszínen. Vajon milyen lesz a találkozás a kettejük részéről? Ujujj, beindultak itt a dolgok. :DD 

Szeretném, ha benéznétek, és hagynátok kommentet. Akinek pedig van blogja, oda írja le cserének.   >Fatal seduction Köszönöm, ha benéztek. Figyeljétek, mivel szombaton jön az 5. fejezet. :) 

xoxo, Niki:) <3 



8 megjegyzés:

  1. Nagyon jó rész lett! Megtudnád nekem adni valamilyen elérhetőségedet? ( facebook , email ) előre is köszönöm :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Oh, köszönöm! :)
      Írj nekem e-mailt ide: nikibelieber19@gmail.com

      Törlés
  2. Mikor lesz új rész mÁr nagyon várom ??:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát csajok, ez kérdéses! Tőletek függ, hogy szavaztok!

      Törlés
  3. szia most találtam rá a blogodra és nagyon jó elismerésem nagyon ügyes vagy siess a következővel :D nagyon jó remélem hogy ismét összejönnek és nem lesz annyi gond :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! :)
      Uhh, ennek örülök, nagyon aranyos vagy. :) Az majd kiderül, ha úgy döntötök. :)

      Törlés
  4. Drága blogger/bloggerina!

    Imádom a blogodat, s minden részt elolvasok.
    A blogom meghirdette élete első versenyét. Jelentkezz te is! Veszteni valód nincs, s még + feliratkozókat is szerezhetsz. Ha érdekel, nézz be. :)
    http://lovewillremember-justinbieber.blogspot.hu/p/verseny.html

    VálaszTörlés