40. rész ~ Ezer darab...

- Hol van már Austin? - idegesen kérdeztem barátnőmet.
Itt vagyunk a nappalinkban, és várjuk ezt a bolondot. Ashley itt aludt, mivel tegnap mondtam neki, hogy jobb, ha mellettem van, amit ő meg is erősített. Kicsit lenyugodtam azóta, a hosszas beszélgetésünk után. Tudtam, hogy kihez kell fordulnom. Ez az ember Ashley volt. Felvidított, viszont ő se nagyon mondott jókat Justinnal kapcsolatosan. Konkrétan semmi jót nem mondott, be kell valljam. S valahol igaza van.
- Nem csodálom, tőle kitelik az ilyen - mondta szemtől szembe barátnőm.
- De azt hittem megváltozott, mivel nagyon úgy tűnt - szipogtam. 
- Csak tűnt! - emelte ki utolsó szavamat. - De nem tudhattad előre, hogy mi lesz. Ez egy nagyon kiszámíthatatlan dolog - simogatta meg a kezemet, miközben vele szemben ültem az ágyán.
- Akkor nem is szeret? - néztem fel rá megtelő könnyekkel teli szemekkel. A gondolat csak ekkor hasított belém. 
- Ezt nem tudhatom, és nem is akarok semmit mondani erre, ezt vele kell megbeszélned, Jessi - fogta meg a kezeimet, s rászorított azokra, szemeimbe mélyen belefúrta tekintetét, ezzel biztatott. 
- De... 
- Nincs de, Jessica! Beszélned kell vele, ezt te is tudod. Nehogy már ne merj eléállni. Te! Pont Te, aki mindig szívta a vérét, mert nem hagyott, mindig piszkált - mutatott rám. 
- Várj, várj, várj! - mondtam sietősen. - Nem vagyok vámpír, basszus. 
- Miért, ő az? - nevetett fel. 
- Igen. Justin egy kibaszott vámpír. Egyszer kiszívta a nyakam... Lehet, hogy csak a véremre hajtott, a kis köcsög! - fogtam közben a nyakamat. Majd elröhögtük magunkat, nem bírtuk ki nevetés nélkül.

- Ne aggódj már! Mindjárt - s ebben a pillanatban megszólalt a csengő. Felpattantam, és futottam az ajtóig. Kinyitottam azt, majd Austin nyakába vetettem magam. - Austin - húztam el a nevét. Épp, hogy meg tudott tartani. - Jó reggelt neked is! - dörzsölte meg szemét, miután elengedtem. - Szia Austin! - jött ki Ashley a táskáinkkal. Átnyújtatotta nekem a sajátomat, aztán megölelte a srácot. - Mehetünk? - kérdeztem. - Még fel se ébredtem - közölte Aus, felnevetve. Közben megindultunk az iskola irányába. - Jaj! Tudod milyen édes vagy ilyen fejjel?! - karolva simítottam kezére. - Hagyjad is! - rázta meg vigyorogva a fejét. - Igen, nagyon aranyos vagy - ment másik oldalára Ash. - Két nő reggelre... Fárasztó! - mondta barátunk.

Kis idő múltán ott voltunk a suli előtt. Sokan voltak, szokás szerint persze. Épp haladtunk tovább, már a banda közelében voltunk, mikor Ashley odarohant a barátjához, Ryanhez. Austin és én csak bambultunk, mint a moziban szokás, és figyeltük a történéseket. A másik pillanatban, egyről a kettőre, márcsak egy közeledő srácot láttam magam előtt. Feljebb emeltem a tekintetem az arcára, de azon nyomban vissza is tértem oda, hogy volt jó kedv, nincs jó kedv. - Jessica - szólított meg, amikor megállt előttem. Megforgatva a szemem, Austin felé fordultam. Kissé könyörgő tekintettel áldottam meg. - Kevin, skacok! - kiáltott a távolba. Megfordultam, és tényleg ott voltak a haverjai. - Majd beszélünk - került ki. - Kösz a segítséget, igazán rendes vagy! - mondtam barátomnak, aki teljesen faképnél hagyott. Lassan visszafordítottam a fejemet, s Justin tekintete enyémet kereste, amit hamar meg is talált. Egyet lépett, ami közelebb hozta hozzám. - Jessica - suttogta, eközben lassan arcomra simított. - Már vártalak - lehunytam a szemem, majd vettem egy mély levegőt.
- Justin! Ne - vettem le kezét arcomról. - Minden rendben? - kérdezte. - Persze. Minden tökéletes - mondtam gúnnyal lejtve. - Akkor miért vágsz ilyen savanyú fejet? - Fáradt vagyok, ennyi az egész - rántottam meg a vállam. - Elkényeztesselek? - vigyorodott el kajánul. - Magadat kényeztesd el ott lent - suttogtam fülébe, s a végén lenéztem férfiasságára. - Mi lenne, ha segítenél benne? - tette kezeit derekamra. - Azt most kiverheted a fejedből - mosolyogtam lemondóan. - De akarlak - mondta kérően. Próbált meghatni a szexire váltott hangjával, de nem jött neki össze.
- Én is sok mindent akarok, mégse kapom meg - kacsintottam. - Pedig megkaphatsz - vigyorgott. - Most épp nem erre gondoltam, de... - Na, légyszi! Kívánlak! - Hát ez nem kívánság kérdése, szóval ne is próbálkozz - adtam egy puszit az arcára. Bevágta a kiskutya fejet, de én megráztam a fejem. - Mellém ülsz? - kérdezte. - Nem is tudom... Nem akarok egyest kapni. - Ez nem kérdés volt, hanem parancs! - nevetett, majd lassan közeledett ajkaim felé, amit egyből elmart övéivel: Egyértelmű, hogy nem tétovázott, hanem megcsókolt.
- Megyek, lepakolom a cuccaimat - váltam el tőle. - Majd én is megyek - mosolygott. - Oké. Elindultam a bejárat felé, ahol Austinék voltak. Odamentem hozzájuk. - Sziasztok! - köszöntem. - Szia! - köszöntek vissza. - Bemegyünk? - néztem haveromra. - Felőlem - vont vállat.

- Köszi, hogy faképnél hagytál - mondtam Austinnak, miközben a folyosón sétáltunk. - Tényleg... Mi volt? - érdeklődött. - Semmi. - Nem gondolod, hogy meg kéne ezt beszélnetek? - nézett felém. - Már megbeszéltük, és azt mondta, hogy nem csalt meg, szeret... - Te tudod. Csak elég furcsa a gyerek - húzta a száját. - Ezt hogy érted? - Hagyjuk. Austin is tud róla, igen. Ő a legjobb barátom, megérdemli, hogy elmondjam ezt neki. Ha más nem, úgyis rájött volna. - Elmegyünk ma valahova? - csillantak fel a szemeim. - Hova? - vigyorodott el. - Nem tudom, majd kitaláljuk. - Mekibe is mehetünk... Austin nagy feltételezésbe kezdett, míg én megtorpantam. Ő ment tovább, magyarázott, de nem esett le neki, hogy már nem vagyok mellette. Épp az iskola 2. emeletének egyik nagy ablakán bámulok ki. Az ismerős srác és a szőke csaj egymással csevegtek. - Mi az? - jött oda mellém barátom. Csak ott álltam magatehetetlenül, és bámultam a két személyt. Mintha minden megszűnt volna körülöttem. Csak én és ők. - Jessica! Elmondod mit nézel annyira? - rázogatott Aus. - Justin-t... - biccentettem fejemmel az említett személy felé. - Az kicsoda? Ugye nem... - Az az a lány, aki tegnap ott volt Justinnál - néztem rá. - És te hagyod, hogy ezt csinálja veled? - mutogatott kifelé. - Mégis mit kéne csinálnom, Austin?

- Hát nem hagyni, hogy az a szöszke közétek álljon - dugta zsebre a kezeit. - Mindegy - indultam el a teremhez.

Helyet foglaltunk Austinnal, mire mindenki jött befelé, mivel márcsak két perc van a csengetésig, az óra kezdetéig. Justin mellé ültem, viszont ő még mindig nincs itt. Nem tudom mit keres itt ez a csaj. De az biztos, hogy Justinhoz jött. Ha Justin ennyire szeret, akkor majd elmondja, hogy mi ez az egész. Az emlegetett szamár megjelent. - Szia kicsim! - adott egy puszit. Nem szóltam semmit, amúgy se akartam, mert a csengő úgyis közbevágott volna. Bejött a tanár. Szokásosan köszöntöttük egymást, majd kezdetét vette az óra. Tíz percig csendben mondta a tanár az anyagot, írt a táblára, mi pedig a füzetünkbe jegyzeltünk. Végül ezt a folyamatot megzavarta az igazgató. - Jó napot kívánok! - Jó napot kívánok! - köszöntünk illedelmesen. - Elnézést a zavarásért tanárnő, de elkérném az egyik tanítványát, mert jött egy új diák! - mondta végig egy szusszal. Mellette pedig állt egy személy. Persze ez hiányzott. Justin "baráti" ismeretségéből, Sidney. Ashley egyből felém kapta tekintetét. Sajnáló, de ideges pillantásokkal illetett meg. Én megráztam a fejem, s arckifejezésemmel kimutattam, hogy mit keres ez itt. - Üdvözlöm a hölgyet! - mondta Mrs. Parker. - Jó napot kívánok tanárnő! - fogott vele kezet Sidney. - És melyik tanítványom lenne az? - mosolygott. - Justin Bieber. Azt mondta a Sidney, hogy ők ismerik egymást. - Miből gondoltam?! - forgattam meg szemeim, miközben agyamon végigfutott ez a szarkazmus.

- Rendben, mehet - bólintott a tanár.  Justin egyből felpattant, széles vigyorral a képén, s odasétált a lány mellé. Kinyitotta az ajtót, előre engedte Sidney-t. Amit egyből levágtam, hogy miért, mikor megbámulta. Eszméletlenül rosszul esett. Viszont a folytonos vigyorgását nem tudtam mire vélni. Austinnak igaza volt, ma különösen furcsa Justin. Távoztak a teremből, mi, vagyis a többiek pedig jegyzeteltek tovább. Egész végig az előbb történteken kattog az agyam. Másra nem is tudok koncentrálni, csak Justin másságára. Nem ilyen szokott lenni. S az hogy jött neki, hogy akar engem testileg. Hisz tegnapelőtti éjszaka feküdtünk le. Megnéztem az időt, s márcsak 10 perc volt hátra az órából. Ennyi idő alatt már körbejárhatták az épületet. - Tanárnő! - jelentkeztem. - Igen Jessica - kapta rám a tekintetét. - Ki tetszik engedni a mosdóba? - Leszek olyan rendes, hogy igen. Kimehetsz - mosolygott a tanár. - Köszönöm - biccentettem.

Kiléptem a teremből, és körülnéztem a közelebbi folyosókon. Elindultam a mosdó felé, közben pásztáztam a helyet, de senki sem volt ott. Ahogy közeledtem a női mosdóhoz, teltek a percek, én pedig egyre idegesebb lettem. Gondoltam, ha kicsit megmosom az arcom, jobb lesz. Kinyitottam az ajtót, de nem kellett volna. Akiket előbb kerestem, megtaláltam, egymást nyalva-falva. Sidney a mosdókagylón ült, Justin előtte állt, épp smároltak. Mindkettejük élvezte egymás nyálát. De azt hiszem nekem ezzel most törték össze a szívemet. Ezer darabra...

Sziasztok!
Megérkeztem. Nagyon hosszú ideje nem jelentkeztem egy árva résszel sem, amit borzasztóan sajnálok. Most el is ástam magam szégyenemben.
Szeretnék elnézést kérni tőletek, amiért hanyagoltam a blogot.
Egy kedves olvasóm írt is nekem az email címemre is, amit örömmel olvastam, de eközben elsüllyedtem szégyenemben.
Tényleg sajnálom, ezer meg ezer bocsánat!
Hogy tisztázzuk: Nem fogom abbahagyni a közepénél a történetet, ebben biztos vagyok, és Ti is azok lehettek. :)
Remélem nem felejtettétek el a sztori eddig leírt eseményeit, mert folytatom elég nagy fordulattal. Mivel most rövid lett a rész, ezért MA kaptok még egyet. Azt viszont már összeszedettebben fogom megírni.
Viszont remélem ez is tetszett, és nem lett rossz. Mert szerintem az lett, mivel olyan fáradt vagyok, hogy koncentrálni nem tudok.
A blog kinézete: Mint látjátok megújult. Remélem tetszik, mert ha nem, az belezavarhat az olvasásba. :)
Ha hagytok kommentet, vagyis egy kis megjegyzést a résszel kapcsolatban, vagy ha szeretnétek valamit közölni velem, bátran írjátok le. Fejmosástól kezdve a kritikáig, kultúrált módon mindent lehet. Várom.
MA pedig rész, ne feledjétek! :) <3