2013. május 7., kedd

16. rész ~Egy éjszaka vele~

Kezei végigcsúsztak lábamon, egészen a szoknyám alá. Megfogta fehérneműmet, s ott megálltak kezei. Éreztem meleg tapintását.
- Szeretem, ha csipkés van rajtad. - mondta vállam felett.
- Ha ennyire tetszik, adhatok belőle. - kuncogtam.
- Magadat add! - súgta fülembe.
- Túl sok volt a pia. - válaszoltam.
- Hidd el. Ahhoz eléggé józan vagyok, hogy veled legyek. - lökte tovább. Forró érintését feljebb éreztem. Hasamnál ismét megállt.
- Segítek. - szólt.
Megfogta szoknyám alját, s felhúzta. Lassan, kibújtatott a ruhámból, majd félredobta azt. Levette nadrágját. Cipővel nem kellett semelyikőnknek se kínlódnunk, mert már rég megszabadultunk tőlük. Visszatért hozzám. Elkapta derekamat, és csókokat lehelt nyakamra. Kisebb-nagyobb nyögések kísérték cselekedetét.
- Justin.. - röhögtem - Justin.
- Olyan aranyos vagy, Édesem! - nevetett velem. - Szeretnéd? - kérdezett.
- Mit? - értetlenkedtem. Mire gondol? Fogalmam sincs.
- Ezt. - felkapott, és beugrott velem a medencébe.
Nagyon mélyre lementem, alig tudtam feljönni a víz tetejére, de sikerült. Justin csak vigyorogva figyelt engem.
- Tudod, szólhatnál ha ilyenre készülsz, miután megfulladnék! - néztem rá.
- Csak akkor, ha nem ellenkezel. Különben meg, nem fogsz megfulladni. Itt vagyok. - vigyorodott el.
- Miért ne ellenkeznék? - fintorogtam - Jaj! - csaptam arcomra - Micsoda megmentő! - színészkedtem.
A fiú megforgatta szemeit válaszképp, mire röhögni kezdtem. Szórakoztunk kicsit a medencében. Kergettük egymást, Justin mindig csikizett. Fröcsköltük a másikat. Nevetgéltünk. Tetszett, hogy rendes volt Justin. Pár napja van nálunk, a mi iskolánkban, de már most kedvelem. Talán azért, mert bolond és őrült. Viszont azt furcsállom, hogy ilyen közel állunk a másikhoz. Mármint rám mászik Justin és ezt engedem. Nem tudom mi ütött belém. És még én is játszadozok vele. De azon a szinten nem vagyunk, hogy beszélgetnénk. Vagyis mesélne magáról. Olyan titokzatos. Egyre jobban vagyok rá kíváncsi. Az életére.

~ Justin szemszöge ~

Megkértem Jessica-t, hogy maradjon itt velem. Nem szeretek egyedül lenni ekkora házban. Amúgy is, jól érzem magam vele. Barátként szórakozok vele, amit persze élvez. S ő is ezt teszi. Játszadozik. Azonkívül jó vele lenni. Beszélgetünk, de nem magunkról, hanem, mint akik veszekednek. Élvezem. Ha már a csevejről van szó nem szeretnék neki magamról beszélni, zűrös életem van, nem kell róla tudnia.
A buli után még mindig fent vagyunk, és tombolunk. Épp a medence vizét élvezzük.
Jessa kiült a medence szélére, mivel már nem bírja. Annyit csikiztem a csajt, hogy úgy gondolta kiül. Különösen tetszett a látvány. Fekete csipkés fehérnemű van rajta. Nincsenek mű mellei, semmi sem mű rajta, mégis jól néz ki.
Úszni kezdtem felé. Elértem lábait. Közéjük férkőztem, kezeimet rá simítottam. Nem csinált semmit, csak mosolygott és nézett. Miért néz így rám? Mintha valamit el akarnának árulni azok a szemek.
Egy pillanat után beletúrt hajamba. Csak kuncogott, ahogy szokott.
- Nem jössz ki? - tette fel a kérdést.
- Ha ennyire szeretnéd.. - feleltem.
A szélére támaszkodtam, és kimásztam. Elhelyezkedtem mellette. Nézte vizes testemet, ahogy folytak le a vízcseppek bőrömről. Mindvégig az arcát figyeltem, egy pár perc kiesés után feleszmélt. Lestem, ahogy zavarba jön, elpirul, és elfordítja a fejét.
Megfogtam arcát, és visszafordítottam magam felé.
- Aranyos vagy. - adtam neki puszit lágyan.
- Ne már! - húzódott el picit.
- Mit ne? - lepődtem meg, közben vigyorom nem tűnt el. Nála akaratlanul is mosolyra húzódik a szám. Különös érzés, de jó.
- Ezt. - arcon csókolt, nyakamra tapadt rá, s ellepte csókokkal, majd állam vonalát is.
- Beindultál? - röhögtem. Kezei mellkasomon pihentek.
- Nem te vagyok. Amúgy meg nem emlékszel? Szórakozás. - mondta.
- Tudod mi a szórakozás? - néztem szemeibe.
Nem szólt csak értetlen fejet vágott. Közelebb férkőztem hozzá, amennyire csak lehetett. Ledöntöttem, rásimultam testére, majd apró puszikat leheltem teste felső részére. Láttam, hogy élvezte a pillanatot. Lehunyta szemeit, hangja csak kisebb nyögéseket adott ki. Ebből tudtam, hogy hagyja magát. Lehet itt az alkalom arra.
Egyszer csak csilingelő hangja ütötte meg fülemet. Ekkor abbahagytam, amit csináltam, és szemét szuggeráltam.
- Justin. - suttogott.
- Mondjad Jessa! - feleltem halkan.
- Csókolj meg! - erre a szóra nem számítottam.
- Mi? Nem értem. - néztem meglepett arckifejezéssel.
- Ezt nem érteni kell, hanem csinálni. Csókolj meg! - hangja hangosabb lett.
Ha ezt akarja, teljesítem. De még mindig nem voltam benne biztos. Lassan ajkaimat az övéire tapasztottam, majd lassú, érzelmes csókba kezdtem. Egyre csak vadabbul csókoltuk egymást. Aztán végül nyelves lett belőle, hagyta hogy csináljam, nem ellenkezett. Sőt, élvezte. Óvatosan elváltam finom ajkaitól, mosolyt csalva arcomra néztem őt.
- Bemegyünk? - kíváncsiskodtam.
- Csak akkor, ha nem engedsz el. - reagált.
- És ha elengedlek? - húztam az agyát.
- Nem szólok hozzád. - durcáskodott.
- Uhh! Annak rossz vége lesz. - kacagtam - Gyere édesem! - álltunk fel.
Gyors karjaimba kaptam, elindultam befelé. Megálltam a nappaliban.
- Éhes vagy? - érdeklődtem.
- Nem. - rázta a fejét.
Bólintottam egyet, továbbá a lépcsőhöz vettem az irányt, fellépkedtem a fokokon, ügyeltem arra, hogy ne essünk el. Sikeresen elhagytam a feljáratot. Pár lábnyira volt a szobám, így megtettem azokat is. Beballagtam a célba vett helyiségre. Az ágyamra finoman letettem a szép lány testét. Végig nem engedett el, a karjai nyakamat fonták körül. Most se volt másképp. Nem hagyott elmenni, ezért ráfeküdtem.
Ahogy egymást szemléltük, késztetést éreztem aziránt, hogy megcsókoljam. Végül megtettem. Finoman faltam ajkait, édesek és puhák. Miután megtapasztaltam engedését, nyelvemmel bejutást kértem. Nem állt ellent. Boldogan folytattuk csókunkat, ami mára már a második. Egy ideig még bírtuk, utána elváltunk szép lassan mosolyogva. Fránya levegő, hogy kell az éléshez. Ilyenkor átkozom.
- Tudod mire van szükségem. - vette át a piros árnyalat arcát.
- Igen. Mire? - hülyültem. Megnyaltam gyors ajkamat.
- Erre. - újra csókba kezdtünk.
Öt percig tartott, végül befejeztük.
- Aludjunk édes! - jelentettem ki.
- Rendben. - helyeselt.
Mellém bújt. Együtt aludtunk el. Szép éjszaka.


Zzzzz, zzzzz. Hallom a rezgést. A telefonom rezeg. Ránéztem és kiakadtak a szemeim. Egyből eltűnt az álmosság. Viszont a fejem még mindig fáj a másnaposságtól. Gyors pillantást vettem Jessára. A percek, amiket együtt töltöttünk, előjöttek. Szám felfelé görbült. Hallottam, hogy szuszog. Tudtam, hogy mélyen alszik.
Készülékem felé tekintettem, ami még mindig csörgött. Sokáig bírja az illető. Végül arra az elhatározásra jutottam, hogy felveszem. Elvettem a kis szekrényről, fülemhez emeltem, s beleszóltam.


Tudom, tudom. Rövid lett, de ígérem, hogy a következő hosszú lesz, és izgalmas. Ami pontosan szerdán fog érkezni. Sajnálom, ha nem lett jó, tudom. Eddig se írtam valami jól, most meg végképp. Imádlak titeket. Sok puszi minden kedves olvasómnak! <3 

8 megjegyzés:

  1. első kommentelő:)) júúúj, nagyon jó lett, imádom. siess a kövivel:)) ne húúúúzd az agyam:))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jujj, nagyon köszönöm szépen.:) Vagy mégis?! :D

      Törlés
  2. nem tom mért mondodd h nem jol irsz szerintem nagyon is jól irsz nekem nagyon tetszik ahogy irsz IMÁDOM eszt a törit siess a kövivel:))))))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Most van egy kis negatívom. Ezt örömmel olvasom, nagyon örülök neki. :)

      Törlés
  3. Aztaaaaaa kurva..Imádom! <3 siess a kövivel! :)

    VálaszTörlés
  4. Még, hogy nem írsz jól. Nagyon is jó résszel ajándékoztál meg bennünket. Én legfőképp a Justin szemszögnek örültem.
    Imádom a blogod, várom a frisst.
    Sok puszi :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát nagyon köszönöm, hogy így gondolod. Örülök. :) Igen, azt mondtad is, hogy kéne. :)
      De örülök neki. Puszi. :D

      Törlés