2013. december 2., hétfő

41. rész ~ Szeretem


- Tehát ez az, amiről nem kell tudnom - suttogtam magamnak. 
Nem is zavartatták magukat, mintha itt se lennék, csinálták azt, amit eddig. Ha egy ideje ott áll egy ember, aki idáig ott se volt, az nekem feltűnne, már csak azért is, mert az ember a szeme sarkából is látja a dolgokat, hiába nem arra összpontosít. Eljöttem onnan. Nem tudtam tovább nézni, hogy megcsalnak. Pont elég volt ez az öt perc arra, hogy a szívem ezer darabra törjön. Justin volt a második nagy szerelmem. Azt hittem, hogyha annyiszor mondta, hogy szeret, az úgyis van. Hatalmasat csalódtam. Elhittem, hogy kialakult közöttünk egy igaz szerelem, elhittem, hogy megváltozott, elhittem ezt az egész Justinnal való kapcsolatot, hogy minden jó és szép, de tévedtem. Nem így lett. Ehelyett sok darabra törte a szívemet.  Könnyeimmel küszködve rohantam be a terembe, ahol már csak pár osztálytársam tartózkodott. Köztük legjobb barátnőm és barátom is ott volt. 
- Jessi, Jessi - rohant utánam Ashley. - Mi baj van? - jött oda mellém. Idegesen pakoltam össze a cuccaimat. 
- Hazamegyek - töröltem meg az arcomat a kézfejemmel. 
- De miért? 
- Hogy mit csinálsz? - jött hozzánk oda Austin is. 
- Hazajössz velem? - néztem fel rá könnyes szemekkel. 
- De csak akkor, ha elmondod mi történt! 
- Otthon elmondom. De most menjünk, légyszíves - könyörgően néztem barátom szemeibe. 
- Oké, gyors összepakolok - indult el a cuccai felé. 
- Ashley! - fordultam felé. - Délután, ha gondolod, átjöhetsz, és akkor elmondok mindent. Viszont most azért nem rángatlak el innen, mert tudom, hogy anyud nem örülne neki, ha lógnál - fogtam meg a kezét.


- Tudom. És mindenképpen átmegyek hozzád, mert ezt meg kell beszélnünk.
- Jól van. 
- Kész vagyok - jelentette ki barátunk. 
- Szia! - öleltem meg a lányt. 
- Szeretlek - mondta. 
- Én is téged - elengedtem, majd Austin is megölelte Ashley-t. 
- Vigyázz rá! - parancsolta Ash. 
- Vigyázok, ne aggódj - mosolyodott el Aus. 
Elmentünk az igazgatóiba szólni, hogy rosszul vagyok, Austin pedig hazakísér, így egész nap nem leszünk már jelen. Az igazgató feljegyezte, mi meg távoztunk. 
Próbáltunk kiosonni, vagyis Justin-t elkerülni. Ez mindaddig sikerült, míg ki nem értünk. Mikor kint voltunk már, pont a banda közelében, akkor észrevettem Justin-t. Pont nem kellet volna odapillantanom, mert kiszúrt. Azonnal közeledni kezdett felénk.  


- Te meg hova mész? - vonta fel szemöldökeit. 
- Haza - mondtam közömbösen. 
- Megyek veled, és akkor lenyomunk egy menetet - vigyorgott, mint a tejbe tök.
- Menjél azzal a ribanccal - szűrtem ki a fogaim közt.
- Hagyd rá, mert nincs magánál - súgta oda Austin.
- Szeretem, ha vadmacska vagy, grr cica - nyalta meg ajkait. 
- Jézus - forgattam meg a szemeimet. - Ásd el magad! - kerültem ki.
- Ez nem normális - ért utol haverom. 
- Mikor volt az? - kezdtem el ismét. 
- Majd otthon elmondom miért volt ilyen, csak kérlek ne sírj miatta. Nem szeretlek sírni látni. 
- Kíváncsi vagyok rá - szipogtam.


20 perccel később

- Készülj fel! Kutya támadás - nyitottam ki az ajtót. Az állításom beigazolódott. Mire Austin becsukta az ajtót, Duffy már ott ugrándozott körülöttünk. Levettem a cipőmet, ledobtam a táskámat, és már dögönyöztem is a kiskutyámat. Austin is társult hozzám, így már ketten játszottunk a rosszcsonttal. Aztán a hirtelen jött nevetésem azonnal el is ment. Hatalmas nagy fájdalom hasított a fejembe. Megszédültem, forgott velem minden. Ezután jött az ismeretlen sötétség. A testemet nem éreztem, olyan, mintha szabadon lebegnék. Fájdalmat se éreztem, ami előbb a fejembe hasított. Mintha valaki vgy valami fájdalmasan megbénított volna, és most csak vagyok.

Austin szemszöge

Jessicának nagyon jó kedve lett hirtelen. Pedig szegény, egész úton zokogott. De most, mintha semmi nem történt volna, játszik Duffyval. Dobáltuk neki a játékát. Amikor elment érte a kutya, Jessi felállt, és ide-oda dülöngélt. Felszisszentett, aztán elájult. Rögtön mellé ugrottam. Megütögettem egy picit az arcát, de semmi eredményt nem értem el vele. Most vettem észre, hogy az arca fal fehér. Megnéztem kezén a pulzusát, ami lassan ütött. A kezei is hidegek. Duffy is ott termett, s nyalogatni kezdte a lányt. Végül, amikor nem reagált semmit, lefeküdt mellé, a fejét pedig Jessica hasára tette. Hamar megérezte a bajt. Rohantam a házi telefonhoz felhívni az orvosát. Mire kijött az orvos, felvittem az ágyába lefektetni, s be is takartam. Minden bizonnyal elég meleg volt, de a barátnőm beteg lett. A házi orvosa azt mondta, hogy kimerülés, hirtelen jövő hőmérséklet változás és émelygés. Erre a hétre ki is írta őt. Szegény lánynak épp elég az, hogy Justin ma kikészítette, mert a hülye gyerek nem volt magánál, még le is betegedett. És nem utolsó sorban, beiratkozott hozzánk az a szőke picsa. Nem értem. Év végén? Pár hét, és vége a sulinak. Közeledik a nyári szünet, ez a csaj ekkor tolja ide a képét.

Este 6 óra


Itt ülök Jessica ágyán, s várom... Várom, hogy felébredjen. Nagyon régóta alszik. Délelőtt, 10 óra óta. Addig csendben tévéztem, egyfolytában a telefont nyomkodtam, s mindeközben figyeltem szeretett barátnőmre. El voltam merengve a gondolataimba. A kis házi kedvenc itt fekszik a gazdája mellett, és vigyáz rá. Törtem a fejem, hogy mi lesz ezek után. Hogy segítsek Jessinek átvészelni ezt az időszakot, hisz olyan érzékeny tud lenni ilyenkor. De mocorgást éreztem, majd egy rekedtes, mégis bársonyos hangot hallottam, mi nevemet hangoztatta. 
- Austin - felkaptam a fejem. 
Megfordultam, és a beteges lány volt az. Odarohantam az ágy másik felére, s szorosan leültem mellé, míg ő magzat pózban feküdt. Rásimítottam arcára, ami már visszakapta eredeti színét. 
- Mi történt? - kérdezte kezemre rásimítva. 
- Kimerültél a sok sírástól, és hirtelen elájultál - adtam egyenes választ. 
- És mióta vagy itt? 
- Amióta hazakísértelek. 
- Köszönöm, hogy vigyáztál rám - ölelt meg.
- Ugyan. 
Pár percig öleltük egymást, majd elengedtük egymást. 
- Szeretlek, és mindig itt vagyok neked - tűrtem hátra hajtincsét.
- Én is szeretlek, és tudom - mosolygott.

 Jessica szemszöge


- Mindjárt jövök - vigyorodott el Austin. 
Olyan aranyos tőle, hogy itt maradt velem. Vigyázott rám, kihívta az orvost, ágyba dugott. Nála jobb barátot nem is találnék.
- Hoztam neked egy kis eleséget - jött be egy tálcával a kezében. 
- Jaj, köszönöm! De nem vagyok éhes - pillantottam rá hálásan. 
- Nem érdekel, megeszed - tette le az ölembe. - Rántotta, palacsinta, forró tea és a fejfájás csillapító. Az egyik gyógyszeredet lent hagytam, direkt. Tudom, hogy nem vagy oda érte - nevetett fel. 


- Ó, köszönöm! - lepődtem meg. - Azt hiszem csengettek. 
- Nyitom - ment ki Austin a szobámból. Pár perccel később Ashley jelent meg a színen. 
- Szia! - jött oda megölelni.
- Szia! - karoltam át, miután félretettem a tálcát.
- Na csajok, én mentem - közölte a fiú. 
- Hová? - kaptam rá ijedten a fejemet.
- Haza - mondta ártatlanul. 
- Nem alszol itt? 


- Ha szeretnéd - terült el a vigyor az arcán.
- Még szép! 
- Oké! Addig haza ugrok pár cuccért, hogy tudjatok trécselni - röhögött.
- Csajos pizsi parti! Le ne maradj! - kiáltottam. 
- Haha - komolyodott le. - Nagyon muris - ment el. 


- Ilyenkor már nem nevet - kuncogott barátnőm.
- Ennyi - nevettem.
- Na, mesélj! Mindent! - mutatott rám.
- Oké. Mikor te odarohantál Ryanhez, odajött Justin... - kezdtem bele fájdalmasan. - Aztán nem, nem bírtam nézni. Elfutottam. Megcs... megcsalt - sírtam. 
- Meg sem érdemel téged. Szerintem jobban jársz, ha szakítasz vele - tanácsolta Ashley.
- De... Szeretem - zokogtam. 
Yo lo amo
- Tudom, de ez így nem mehet. 
- Pedig annyira belé szerettem. Olyan aranyos volt mindig. Viszont ma... ma különösen furcsa és más volt. 
- Hogy-hogy különösen? - szöktek égbe a szemöldökei. 
- Nem volt magánál. Mintha kicserélték volna. Tudom, hogy tud bunkó és perverz lenni, de nem így - ráztam meg a fejem. 
- Beszélj vele, jó? - biztatott.
- Egyszer úgyis kell - sóhajtottam.
- Pontosan. De most megyek, mert holnap suli - állt fel. 
- Rendben, lekísérlek - követtem cselekedetét.

- Szia Ashley! - öleltem meg az ajtóban. 
- Szia Jessica! Jobbulj! - vált el. Nyitottam az ajtót, a szőke lány pedig majdnem nekiment Austinnak, aki meg is érkezett.
- Hölgyem! - állt félre a barna hajú srác.
- Uram! - ment ki mosolyogva Ash.
- Végre, hogy itt vagy - csuktam be az ajtót.
- Iszok, aztán felmehetünk - indult be a konyhába. Jártas. 
- Csak nyugodtan - mentem utána. Austin ivott, addig ott álltunk, és beszélgettünk, hogy mit mondott anyuja. Meg hogy Ashleyvel mit beszéltünk.
- Gyere! - kapott fel ölbe.
- Normális vagy, Austin? - ijedtem meg.
- Aha. 
Felvitt, és lerakott az ágyra. Beszélgetni kezdtünk. 
- Látom sírtál - simította meg az arcomat. - Tudod... 
- Nem. Mit? 
- Justin drog hatása alatt volt - halkult el a végére, s nyelt egy nagyot.
- Hogy micsoda? - pattantak ki szemeim. 
- Nem hiszem, hogy drogozik, de most annak hatása alatt volt - fogta le a kezem. 
- Nem hiszem el - döntöttem fejemet a fiú mellkasára, s a könnyek újra záporozni kezdtek. 
- Szerintem mire kijózanodik, nem fog emlékezni semmire - simogatta a hátam.
Tumblr

- Ez, ez nem lehet. Justin nem ilyen. 
- Majd elmondja, hogy mi történt. Viszont most gyere, feküdj le - állított fel. 
- Ugye itt leszel velem? - zokogtam ismét.
- Persze - bólintott. 
Bebújtam az ágyba, majd vártam, míg Austin is mellém fekszik. Bebújt, és szorosan magához ölelt. Így sírtam ki magam.





Itt az ígért rész, amit tudom, tegnapra kellett volna hoznom. De mire összeírtam a füzetemben a részt, nem tudtam géphez ülni. Viszont most itt van! :) Remélem tetszik. Sietek a kövivel! Nyugi, nem 2 hónap. Ha tudok időt szakítani erre, akkor ehéten igyekszem megírni. De nem ígérek semmit! :)
Különben meg köszönöm a 42 feliratkozót, a kommenteket. S mindent. Várom ide is a véleményeteket. :)

További szép hetet! <3

2 megjegyzés:

  1. úristen nagyon-nagyon jó rész lett!*-*
    siess a kövivel!

    VálaszTörlés
  2. úristennn szuper imádom imádom!!!!Léciikee minnél hamarabb hozd a részt!!

    VálaszTörlés