2013. április 23., kedd

9. rész ~Nagyon rossz nap~

  ~ Jessica szemszöge ~

Kimentünk Austinnal az iskola elé szünetre. Találtunk egy padot, és leültünk. Körülnéztünk, jó páran már kint voltak, de a banda még nem. Lehet valami dolguk akadt. Mindegy is, most ez nem izgatott, hisz itt van barátom. 
- Mesélj! Mi volt tegnap este? - kérdezte. Gondolkodtam elmondjam-e neki, de nem tettem. Ha megtenném, kiakadna. 
- Épp tanultam, amikor csengettek. Lementem, és Justin volt az ajtóban. Meglepett. Aztán beljebb kerültünk, felmentünk a szobámba. Megcsináltuk a közös feladatot, majd mennie kellett. Tudod, kötelesség. - nevettem fel, oldva a feszültséget.
- Akkor rendes volt. Igazából csak ezt akartam tudni. - mosolygott - Kötelesség? Neki az a kötelesség, ha ribancokkal bulizni megy? 
- Kis aggódó. - röhögtem - Ezt meg honnan veszed? 
- Hát eléggé rossz dolgokat művel a srác. Bulizik, iszik, össze-vissza szórakozik. 
- Ugyanolyan, mint a banda többi tagja. - vontam vállat - Nyugi, nem kell aggódnod. - fogtam meg kezét. 
- Hát ja, valahogy úgy. - simította meg a kezem - De meg kell ígérned, hogy vigyázol magadra! 
- Austin. Nagy vagyok, tudok magamra vigyázni. - pusziltam meg. 
- Jó, mert nem akarom, hogy bántódás érjen. - ajkai szélesre húzódtak.
- Nem fog. Amíg itt vagy, nem fog. - követtem cselekedetét.
- Rám mindig számíthatsz Jessica! - ölelt magához.
- Te is rám Austin! Mindig, akármi legyen. - karoltam át.
- Ma ráérsz? - engedtük el egymást. 
- Nem is tudom.. - kuncogtam. 
- Egy kis időt szánhatnál rám. - nézett kiskutya szemekkel.
- Ne nézz így rám! - temettem arcom kezeimbe. 
- Nem tilthatod meg. - emelte el kezem.
- Mert akkor mi lesz? - kérdeztem.
- Megcsikizlek. - mosolygott nagyokat.
- Jaj de félek. - gúnyolódtam. Erre elkezdett csikizni, de már nem bírtam. - Austin hagyd abba, ez nem vicces! - röhögtem. 
- Még is nevetsz hülye lány. - röhögött velem. 
- Mert te vagy az okos. - nevettem tovább. Becsengettek. Elindultunk befelé, de útközben ráugrottam a hátára. Ő pont elkapta lábaimat, átkaroltam nyakát, és szaladtunk a terembe. 
Már majdnem ott voltunk, mikor Austin megállt a haverjaival beszélgetni. Közben én még mindig a hátán ültem, és onnan figyeltem.
- Jó csajom van? - nevetve biccentette felém a fejét Austin.
- Ennél jobb csajod nem is lehetne. - válaszolt Kevin. 
- Héj haver, azért csak óvatosan! - röhögött Luke. 
- Na! Durvák vagytok. - szálltam le barátomról.
- Még nem is próbálkoztunk. - mondta Kevin. 
- Te mekkora fasz vagy! - mondtam besértődve, s elindultam szekrényemhez. 
- Héj csajszi! Csak viccelünk. Nem kell magadra venni. Szépség. - rántott vissza Austin. Két centi volt köztünk. Nagyon közel kerültünk egymáshoz. 
- Austin. Ezt nem kéne. - suttogtam neki. Nem voltam zavarban, mivel volt már ilyen pillanatunk. Sokszor élveztük is. Mivel megszoktuk, nem volt kínos, de mégis hirtelen történt az egész. 
- Igazad van. Majd talán egyszer. - mosolygott.
- Talán. - mondtam bizonytalanul. Elléptem tőle, és a szekrényemhez mentem. Tankönyveimet megfogtam, becsuktam az ajtaját.
Az osztályba érve furcsán éreztem magam. Itt valami nem stimmel.
Helyet foglaltam fiúbarátom mellett, aki hamarabb beért mint én. A tanár bejött. Köszöntünk. Megkezdődött a franciaóra. Órán körülnéztem, feltűnt, hogy Justin nincs a terembe. Hol lehet? Egész végig ezen járt az eszem.
Pár perc múlva feleszméltem, hogy a tanár felszólít. Beszélgetnem kell vele. Persze franciául. Kérdezgetett, én meg simán lebonyolítottam a beszélgetést. Jól ment, szeretem a francia nyelvet. Olyan izgalmas amikor nem a saját anyanyelveden csevegsz, hanem más világnyelven.
A tanárnő megdicsért, amiért helyesen válaszoltam és hibátlanul. Hozzátette, hogy legközelebb ne máson járjon a gondolatmenetem, hanem csak az órán, mert ez egy iskola. Oké, képbe vagyok. Nem mondja nem is tudom, hogy hova jövök mindennap.
Feladta a házi feladatot, és elment a dolgára. Az órának vége, kicsengettek. A többiek is kimentek, csak Ashley és a banda maradt bent. Austin is lelépett a haverjaival. De mielőtt megtette volna, megkérdezte nem haragszom-e az előbb történtekre. Az igazat mondtam, nem haragudtam. Kellene? Ahogy említettem, volt már ilyen, akkor se kaptam fel a vizet. Inkább élveztük. De most kicsit rossz volt a helyzet. Túlságosan gyorsan történt, nem tudtam mit tenni.
Odamentem barátnőmhöz és a fiúkhoz. Pöppet furán érzem magam.
- Srácok! Hol van Justin? - érdeklődtem.
- Nem tudjuk. - felelte Oliver.
- Azt mondta, hogy mondjam el neked mekkora seggfej, mert valami nem rád tartozik. - szólalt meg Ashley.
- Várjunk azt tudtam, hogy seggfej, és jó hogy beismerte. - röhögtem.
- Jessica! Komolyan. Mi volt köztetek? - hangja kicsit idegesebb lett.
- Annyi, hogy tegnap este amikor elment, azt mondta, hogy várja a kötelesség. Mire megkérdeztem milyen kötelesség, azt válaszolta ne akarjam tudni. Ma is érdeklődtem, de csak feszültté vált. Erre nem tud válaszolni?! Most komoly, tiszta gáz.
- Figyelj Jessi! Ha valami nem tartozik rád, vagy nem akar válaszolni a kérdéseidre, hagyd, mert nem lesz jó vége. - szólt Ryan.
- Most ezzel fenyegetőztök? - kérdeztem hitetlenkedve.
- Nem, nem erről van szó. - válaszolt Ryan.
- Nyugi Jessi, nincs semmi baj. Csak szólt neked. - közölte Ash.
- Akkor miről? Persze nyugi mi?! Amióta ebbe a bandába tartozol te is szarsz rám. Alig töltünk együtt egy kis időt. - emeltem fel hangszintemet.
- Mi van? Előző szünetben is veled voltam. - kerekedtek ki szemei.
- Igen, a fiúkkal együtt. Délután nem járunk el sehova, már nincs ilyen.
- Miért ne lenne? És olyan nagy baj, hogy szerelmes vagyok?!
- Mert mindig velük vagy elfoglalva. Nem, de szakíthatnál rám legalább egy órát délután.
- Szóval téged az zavar, hogy velük vagyok. Jó, ha valami nem tetszik, akkor nem kell idejönnöd! - idegeskedett barátnőm. El se hittem, hogy ilyet mond. A szemem könnybe lábadt.
- Tudod mit?! Hagyjál békén. - a sírás jött rám. Megfordultam és kifelé startoltam.
- Jessica! Én nem.. - folytatta volna, de nem hagytam.
- Felejts el! Nem érdekelsz. - vágtam fejéhez. Hogy mondhatott ilyet. Nem kell odamennem. Én ilyet sose mondanék. Szíven ütött a dolog. A pulzusom csak növekedett. Szekrényemből kivettem a kisdobozom, és befutottam a mosdóba. Megmostam az arcom. Egy párszor rám tört újra a sírás, ahogy belegondoltam abba a pillanatba, ami előbb történt. Utoljára megtöröltem a képemet. Felkentem egy kis sminket. Remélem nem sírom el. Összeszedtem holmimat, majd visszacammogtam. Előző helyére tettem a dobozkát. Mivel nem tudtam belépni a terembe, a falnak dőltem. Már csak 3 órát kell kibírnom. És húzhatok haza.
Megvártam míg megszólal a csengő, hogy Austinnal tudjak beballagni az osztályunkba. Két perc múlva ott jöttek a haverjaival. Egyből meglátott, így hozzám szaladt.
- Szia drágaságom! - ölelt meg - Mi nyomja a lelked?
- Szia szívem! Igazán semmi. - morogtam az orrom alatt.
- Nem úgy látom. Na, ki vele! - nézett szemeimbe.
- Én.. én. Austin. Nagyon nagy baj lenne, ha ma nem találkoznánk? - majdnem elbőgtem magam.
- Ha nem szeretnél, akkor nem erőltetem. - mosolygott. Már amennyire tudott.
- Sajnálom, de most nem megy.
- Megértelek. De mi baj van? - tekintete aggódó volt.
- Majd elmondom. Most jelen pillanat nem tudom.
- Remélem. Kezdek aggódni. - látszott rajta, hogy sajnál.
- Nem kell. Minden rendben lesz. - ebben nem voltam biztos.
- Ha te mondod. - tekintetét a földre szegezte.
- Austin. Ígérd meg, hogy nem fogsz aggódni! - jó, ha aggódik értem. Jól esett, de nem kell. Megoldom a problémáim. Nagy vagyok már.
- Ezt nem tudom megígérni.
- Légyszíves! Értem. - simítottam kezeimmel aranyos arcát.
- Csak mert szeretlek, és nem akarlak elveszíteni.
- Én is szeretlek. Nem fogsz soha! - öleltem szorosan. Pár percig ölelkeztünk. Abbahagytuk, s a terembe mentünk tanításra.
Ashley sajnálkozó tekintetével találtam magam szembe. Most nagyon megbántott. Oly annyira, mint még soha.
A nap további része úgy telt, hogy barátommal voltam. Beszélgettünk, próbált felvidítani, sajnáltam, mert nem járt sikerrel. A veszekedést és még egyéb mást nem mondtam el. Most még nem. Idővel elmondom.
Később már az órán ültünk. Majd a többit is letudtuk. Ashley-t nagy ívbe kerültem. Ha ezt akarta, tessék megkapta.
Elköszöntem Austintól, puszilkodtunk, ölelkeztünk.
- Vigyázz magadra barátnőm! Nyugodj le! - simogatta hátamat.
- Vigyázok! Oké. Viszont te ígérd meg utoljára, hogy nem fogsz aggódni! - mondtam neki.
- Nehéz lesz, de megígérem. Szeretlek, és bízok benned. - tette szívére kezét.
- Köszönöm. Szeretlek. - adtam nagy puszit arcára - Szia! Majd hívlak.
- Ajánlom is! Szia! - integetett.
Hazasiettem. Útközben beugrottam egy étterembe. Vettem Chrisnek gyros-t. Magamnak nem vettem semmit, egyáltalán étvágyam sem volt. Gyorsra vettem lépteim. Nem sokára otthon voltam. Kinyitottam az ajtót, beléptem. Levettem a cipőm. Beindultam a konyha felé. Bátyám ott volt, és a nyakamba ugrott.
- Szia húgi! Hogy vagy? - érdeklődött.
- Szia bátyus! Jól, köszi. - erőltettem egy mosolyt.
- Hát nem úgy tűnik. - nem csodálom ,hogy nem hitt nekem, mert elég pocsékul néztem ki.
- Mindegy. Nézd, hoztam neked enni. - mutattam fel az ételt.
- Jajj! Köszönöm. Már éhen halok. - gyors puszit adott arcomra.
- Nincs mit. Elhiszem. Mikor keltél? - közben leült enni.
- 11-kor. Duffy-t elvittem sétálni, úgyhogy most neked nem kell. Meg lerendeztem. - pont megjelent szeretett kutyám.
- Uhh. Én akkor a suli padját koptattam. - guggoltam le kutyusomhoz - Köszönöm. Most nem lett volna kedvem elvinni.
- Mert kötelességed. - nyelte le a falatot - Azt meghiszem. Nem akarsz mesélni?
- Bocsi , de most nem. - utasítottam el. Tudtam, hogy nem fog kiakadni, mert nem akarok beszélni.
- De később muszáj lesz.
- Később. Most megyek. - felszaladtam a szobámba. Ledobtam táskám. Elmentem lezuhanyozni. Míg a meleg víz járta át testemet, a gondolatok cikáztak fejemben. Visszatartani nem fogom, így megeredtek könnyeim. 20 percig tartott a fürdés. Úgy döntöttem, hogy elmegyek egy kicsit levegőzni. Itthon nem bírok lenni. Kivasaltam a hajam, felöltöztem, egy sima farmer, rózsaszín lenge póló, majd kisminkeltem magam a szokásos módon. Telefonom kezemben, pénz a zsebemben. Bármi történjék legyen nálam.
Lelépkedtem a lépcsőn, egészen az előszobáig. Felvettem a fehér nike cipőm, amibe van egy kis rózsaszín is,   a jele pedig fekete. Szeretem, és kényelmes is. Felkaptam a fekete bőrdzsekim, a zsebébe csúsztattam iphone-om. Bátyámtól épp köszönni szerettem volna, de pont megjelent.
- Hova mész Jessica? - kérdezte.
- Kicsit sétálni. Remélem nem baj. - válaszolta.
- Nem, dehogy. Vigyázz magadra! - adott egy ölelést. Elköszöntünk egymástól. Én átléptem a ház küszöbét, hátam mögött ajtót zárva. Útnak eredtem. Csak mentem. Kiszellőztetem a fejem. Minden átgondolok. Mi hogy, és miért történt. Most lesz bőven időm.





6 megjegyzés:

  1. rohadt jó lett, csak így tovább, siess a kövivel:))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ohh köszönöm :DDD Sietek a többivel!:)

      Törlés
  2. Nagyoon jo lett IMÁDOM siess a KŐVIVEL :D

    VálaszTörlés
  3. Jó rész lett. Bárcsak nekem is lenne egy ilyen fiú vagy egyáltalán bármilyen ennyire jó barátom! Még egy rövid tanács. Szerintem nem kell minden résznek ennyire hosszúnak lenni. Persze néha-néha kell hosszú rész, de tömörítsd és fejezd be csattanóval a végét. Úgy talán jobban várják a folytatást. Remélem nem bántalak meg azzal, ha elmondom mit gondolok♥ Várom a következőt, sok puszi!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm.:) Igen, bárcsak nekem is.:) Hát csak egy- kettő lett olyan, hogy befejeztem. A többi csattanó volt. :) De rövidet se akarok írni, mert engem az zavar.:/ De azért köszönöm, nem haragszom nyugi<3 Ami fent van!:D Pusz:)

      Törlés