17. rész ~Másnaposság~

Ahogy a fülemhez tartottam a telefont, és hallottam a női hangot, megforgattam szemeimet.
- Helo Justin! Ma gyere hozzám!
- Sydney. Miért? - kérdeztem a lánytól.
- Mert fontos megbeszélni valónk van. Justin. Ne kérdezősködj!
- Jó értettem. Ott leszek. - mondtam unott hangon.
- Ajánlom. Siess! Várlak. Puszi.
- Oké, szia.
Azzal letettem az elektromos készüléket. Visszadobtam a helyére. Újra kényelembe helyeztem magam Jessica mellett. Lefeküdtem mellé, és átkaroltam derekánál. Mivel fordult azóta egyet, amíg én csevegtem, amihez most nem volt kedvem. Lehunytam szememet, szobába a csend telepedett be. Hallani lehetett a mellettem fekvő lány szuszogását. Nyugtató.
5 perc után ismét valami megszólalt. Az az átkozott csengő. Nem akartam kiszállni az ágyból. Ez kicseszés az élettől. Felültem, aztán feltápászkodtam. Lenéztem magamra és észrevettem, hogy csak alsónadrág van rajtam. Azt hiszem fel kéne vennem egy nadrágot. Odaléptem a szekrényemhez, kivettem egy melegítőnadrágot. Belebújtam majd a bejárati ajtóhoz startoltam. Útközben a nappaliban ránéztem az órára. 12:09-kor ki lehet az? Ah, mindegy is. Most kiderül.
Kitártam az ajtót. Fáradtan a szememet dörzsöltem.
- Szia Justi! - rémisztett meg egy női hang. Észbe kaptam, ránéztem a csajra.
- Hali! - köszöntem alig hallhatóan. - Mit akarsz? - tértem a lényegre.
- Csak a táskámat. Amit itt hagytam este. - mondta kissé kényes hangon, vigyorogva Carter.
- Aha. Menj, keresd meg! - nyitottam kijjebb az ajtót - Aztán hagyj egyedül, szeretnék aludni! - szóltam Carter után.
A házba egyre beljebb ment. Felé indultam el, majd megálltam a lenti kisszoba ajtaja előtt. Pont mikor felszólalt.
- Persze, egyedül.. - nevetett.
- Mi van? - néztem rá fura arckifejezéssel. Amolyan 'Wtf?'.
- Tuti meghúztál valakit. - rám szegezte tekintetét - Habár.. Nem hiszem, hogy utánam ilyen gyorsan találnál valakit. - röhögött hangosabban. Már épp közel volt hozzám. Ekkor megfogtam erősen csuklójánál, és közvetlen elé léptem.
- Na ide figyelj, te Ribanc! Igen, régen jártunk, akkor is azért, mert kielégítetted az igényeimet, de eközben több csaj ott volt. Nem te vagy az egyetlen! Túl sokat hiszel magadról, mert rá vagy izgulva a farkamra. - a dühöm csak sugárzott felé. Viszont nem hagyta abba. Csak táncolt a cérnán.
- Faszfej! Régen, régen.. Most itt vannak azok a ribancok? Akik rá izgultak a kis faszodra. - nevetett cinikusan - Nem érdekelsz. Eressz el, mert megjárod! És nem én vagyok az egyetlen, de az a lány vagyok, aki hagyja, hogy szórakozz vele, mert a kis fasza nem bír nyugodni odalent. - nézett a férfiasságomra kacagva.
- Csak, hogy tudd, vannak azoknál sokkal jobbak. Sőt.. nálad ezerszer jobbat találnék. - mondtam a lehető legérthetőbben - Kis faszom? Mégis élvezted, amikor benned járt. Az a kicsike. - röhögtem.
Megforgatta a szemeit. Várt egy picit, mondok-e még valamit. Nem telt két másodpercbe, újra felszólaltam.
- Amúgy meg.. Látom jól telt az estéd, a házamban. - emeltem ki az utolsó szót.
Felemeltem másik kezemet, ami épp nem volt üres. Egy bugyit fogtam undorodva. 100%  Carteré.
- Hányan jártak benned? Vagy hárman biztos. - nyomtam tenyerébe a textildarabot.
- Képzeld jól telt az estém. Remekebb nem is lehetett volna. - dobta hátra a haját büszkén.
Az igen. Az még hagyján, hogy mi fiúk a lányokat meghúzzuk, mert hát a férfiasság. Na, most ne részletezzük! És büszkék vagyunk rá. Dehogy egy lány arra büszke legyen, hogy egy éjszaka tízzel csinálta, az durva. Enyhe kifejezés.
- Mit érdekel az téged? - kérdezte flegmán - Tudod mi a biztos? Hogy hagyod magad. - közelített felém.
Gyengén arcomra simított. Éreztem, hogy lassan lépkedtünk hátrafelé. S megérintettem a falat. Nekinyomott annak. Gyorsan fenekemhez nyúlt, és a gatyámat birizgálta. Végig testemet stírölte. Amit persze nem csodáltam, hisz póló nem volt rajtam.
Oldalra pillantva, megláttam a táskáját. Tudtam, hogy az az övé. Szép lassan újra magam mellé pillantottam. A szekrényen pihenő tatyóért nyúltam. Eközben Carter a nyakamat nyálazta, kezei durván felsőtestemet markolászták. Hirtelen befejezte. Arcával kezdett közelíteni. Szemét néztem mindvégig. Mielőtt elkapta volna az ajkaimat egy csókra, mellkasához nyomtam a táskáját.
- Ez nem jött össze, Ribancka! - kezdtem röhögni - További szép napot plusz hat sráccal, akik csak arra hajtanak, mert könnyen kapható vagy. - mutattam az ajtó felé.
Szabad voltam, mert a nagy lökésem gyanánt hátrébb esett.
- Nem tudom mi ütött beléd, hogy ilyen bunkó faszfej vagy! - vágta hozzám idegesen.
Melegítőnadrágom zsebébe mélyesztettem kezeimet.
- Az ilyen ribancok, mint te, hozzák ki belőlem! - kacagtam.
- Esetleg kurva nem vagyok? - fordult a bejárati ajtó felé. Elindult arra, én pedig követtem. Kicsit húzom még az agyát, míg itt van.
- Ohh! Köszönöm, hogy segítettél megtalálni a megfelelő szót! Puszi. - Lépte át a küszöböt.
Mire én az ajtófélfának dőltem, ő már eltűnt onnan.
- Rohadj meg! - nézett vissza összeszűkített szemekkel, fejet rázva.
- Előbb te fogsz! - mondtam magamnak.
Visszamentem a nappaliba. Csak akkor esett le, mekkora rendetlenség van. Újabb kicseszés az élettől. A döntésem a rendrakás, csak előtte rápillantok az emeleten alvó lányra.
Halkan felballagtam, nehogy véletlenül hallja lépteimet. Résnyire nyitva volt az ajtó. Benéztem. Mosolyogva lestem Jessica-t. Teljesen normálisan aludt. A takaró két lába közé volt szorítva. Egyik keze a feje alatt. Azon pihent. A másik a takarót fogta. Édesen vette egyenletesen az élethez szükséges feltételt, a levegőt.
Miután tudatosultam róla, hogy még mindig mélyen alszik, és nem ébredt fel Carter miatt, esetleg nem hallott semmit, lementem.
Rávettem magam arra, hogy először összeszedem a szemetet. Beletelt húsz percbe. Majd a zsákokat a bejárathoz raktam. A konyhába mentem, ahová össze volt halmozva a sok mosatlan. Utálok mosogatni. De ezt is meg kell tenni. Így nekiálltam. Elmosogattam, ami pontosan félórába telt. Így már nem sok tennivaló maradt. Kicsit összepakoltam még.

Elfelejtettem, hogy a telefonom fent maradt. Gyors felrohantam érte, nehogy Jessica felkeljen a csörgésére. Bementem óvatosan a szobámba. Igazából az egész ház az enyém, csak itt szoktam aludni. Itt valahogy jobb.
Szóval belépkedtem. A lány még mindig aludt. Milyen aranyos. Gondoltam meglepem, ha már én fent vagyok, ő pedig alszik.
Elvettem a kis szekrényről a telefont. És visszaballagtam. Ismét a konyhába startoltam. Megálltam a hűtő előtt, és bámultam befelé. Mit csináljak? Oh, már megvan. Csinálok hotdogot, amerikai palacsintát juharsziruppal. Van narancslé, de úgy véltem csinálok eperturmixot még mellé. Na, az elhatározás megvan, már csak el kell készíteni mindezt. Nem sokára neki is álltam, miután összekészítettem a hozzávalókat.
20 perc alatt megcsináltam a hotdogot, eközben a palacsintát is sütöttem.
5 perc és kész lettem ezzel is. Csináltam egy jó párat. Már csak a turmix maradt. Kicsit bajlódtam vele, de meglett. Finoman minden elkészült.
Épp vettem volna le a polcról a szirupot, amikor megcsípte két kéz a derekamat.
- Héj! - fordultam meg.
- Mi van? - röhögött.
Amikor Jessica előtt álltam, végigpásztáztam teste minden egyes részletét. Olyan nagyon jó összhangban volt, hogy ott állt fehérneműben, mosolyogva.
- Semmi. Amúgy jó reggelt! Hogy aludtál? - zavarba jöttem. Kérdésére csak tíz másodperc után adtam választ. A testét szuggeráltam. Ilyenkor melyik fiú nem használná ki a helyzetet?
- Neked is. Köszönöm, jól. Mióta vagy fent? - csengett hangja.
- Egy ideje. - néztem a faliórára.
- Ohh. Segíthetek valamiben? - kedveskedett.
- Már nem kell. Gyere, inkább egyél valamit. - invitáltam kezemmel az étel felé.
- Hűha! - csodálkozott - Ezt nem fogadhatom el. Az bunkóság lenne. Főleg, hogy itt foglaltam a helyedet éjszaka. - rázta meg egy kicsit a fejét.
- Miért lenne bunkóság? Kell, hogy egyél. Az itt alvásra pedig én kértelek meg, mert rossz itthon egyedül.
- Igen. A másnaposságra. - nevetett fel - De miért? Egyedül laksz itt, vagy mi?
- Kerüljük a témát légyszíves!
- Bocsánat. Nem akartam rosszat mondani. - kapta szája elé kezét - Ne haragudj!
- Jól van, semmi. - mosolyogtam. Persze ő ezt nem értheti.
- Azt hiszem fel kéne vennem a ruhám. - mutatott magára.
- Szerintem meg így pont jó vagy! - kacsintottam, és kajánul elvigyorodtam.
- Te meg pont szar vagy! - öltötte rám nyelvét. Csípőre tett kézzel gúnyolódott.
- Látom meg akarsz szabadulni a két kis darabtól is! - léptem hozzá közelebb.
- Honnan veszed? - torpant meg.
- Mondjuk ebből. - magamhoz rántottam derekánál fogva, s nyakát kezdtem csókolni. Láttam, hogy élvezi. Közeledtem ajkai felé, alsó ajkam felső ajkát érintette.
- Éhes vagy? - kérdeztem.
- Azt hiszem. - mosolygott.
- Akkor üljünk le! - mondtam.
Leültünk reggelizni. Ettünk. Jessicanak nagyon ízlett az étel.
- Ugye nem raktál bele mérgezőt? - nevetett tömött szájjal.
- Nem vagyok köcsög. - vigyorogtam.
- Nem-e? - röhögött.
- Nagyon rossz kislány vagy. - szóltam.
- Nagyon nagyon rossz vagyok. - mondta Jessica.
- És bolond.
- Valami bajod van?
Csak röhögtem, amilyen fejeket vágott Jessa. Annyira jó fej. Ő olyan átlagos. A többi lány, aki a közelemben van, csak azért van velem, hogy ágyba vigyem. De ez a lány teljesen nem olyan. Más.

~ Jessica szemszöge ~

Reggel, amikor felébredtem, tudtam, hogy Justinnál vagyok. Csak szokatlan volt. Lementem nagy nehezen, fejfájással. Láttam, hogy Justin jól elvan. Épp a polcon valamiért nyúlt, amikor megcsikiztem. Visszakapta, amit ő csinált velem. Két percig rendes volt, aztán előjött az a perverz fantáziájú Justinka.
Mondta, hogy együnk, elején elleneztem, aztán végül tényleg éhes voltam.
Nagyon finoman főz. Isteni volt a hotdog is, a palacsinta juharsziruppal, és az eperturmix. Az mindent vitt. Olyannyira finom volt és tökéletes, hogy ittam két pohárral. A srác csak nevetett. Jól esett, mivel elűzte a fejfájásomat.
Miután befejeztük az evést, szó nélkül felállt, megfogott egy dobozt, és kiment vele a medencés részhez.
Utána mentem. Észrevettem, hogy a káros anyagot meggyújtja.
- Mire jó ez? - zökkentettem ki elmélkedéséből.
- Levezeti a feszültséged. - fújta ki a füstöt.
- Gratulálok, ha ettől érzed magad jól. - ráztam meg a fejem.
- Mit számít az?
- Az egészségednek sokat számít.
- Szóval aggódsz. - vigyorgott.
Nem tudom, hogy tényleg aggódok-e, vagy csak utálom, ha valaki cigarettázik.