2013. május 21., kedd

21. rész ~Együttlét~




Large

Körül-körül néztem. A ház folyosói, kisebbek, amiken végig mosdó, fürdő, a másik oldalon szobák a vendégeknek vannak. Tiszta és csendes. A falakon különböző festmények keretben, vagy épp képek. A nappaliba lépve ismét tisztaság fogadott, ugyanúgy renddel. Azon keresztül is tovább ballagtunk a konyhába. Nem kicsi a lakás. Ez még csak az alsó szint. Jártam már itt párszor, tudom mi a járás.
A konyhában már a levegő szennyezett volt. Nem az a friss, jó illat csapott meg. A nagy konyhapult végig a falmentén csillogott. Az ablakon át szűrődő fény tette világossá a helyiséget. A fura formájú, díszes középpulton egy Marlboro-t véltem felfedezni. Sidney épp felette ült, és szívta a tizenkilenc szálból az egyiket. Ahogy ismerem, nem sok szál lehet benne, ha leül, egyszerre képes tízet is elszívni egymás után.
- Kérsz, bébi? - fújta ki a füstöt.
Felém tartotta a jó kis anyagot. Persze káros, de ez van.
- Igen. - léptem oda mellé.
Felültem a pultra, majd keze előttem volt. Egymással szemben voltunk. Közelebb emeltem kezét a számhoz. S beleszívtam.
- Itt van. - engedte el - Veszek másikat. - nyúlt volna a dobozhoz.
Azon nyomban elkaptam. Rácsaptam a dobozra, s elhúztam. Zsebembe tettem el.
- Több nincs! - parancsoltam.
- Na, Justin! - könyörgött.
- Nem. - néztem szemeibe.
- Máshol is van. - rántotta meg vállát.
Elindult volna, ám szavaimra megtorpant.
- Ha ezt akarod... Nem szólok bele, de ne gyere, ha már a halál szélén vagy! - fújtam ki a füstöt.
- Mintha te nem szívnád. Károsabbakat szívsz. - fordult vissza.
- Csak nem egymás után két dobozzal. -
- Ideges vagyok. - túrt bele hajába.
- Miért is? - nyomtam el a csikket.
- Pillanat... - és kiment.
Hallottam, hogy valami után kutat. Végül visszajött.
- Itt van. Olvasd el! - dobta hozzám a papírt.
Míg én a kezembe fogtam amit nekem adott, ő addig a pultnak támaszkodott. Eleinte nyugodtan kezdtem bele, miután a közepénél jártam, és a végét is elolvastam, felrobbantam az idegtől.
- Mi van? - kiabáltam.
Izmaim megfeszültek, a kezemet ökölbe szorítottam, s a fejem majd szét robbant. Csak úgy forrtam a dühtől.
- Az, ami oda le van írva. - mutatott a papírra Sidney.
- Ennyire sürgős neki?! -
- Igen. - sóhajtott.
- Jó. - válaszoltam ingerülten.
Leugrottam a pultról. A konyhából átmentem a nappaliba. Kinyitottam az udvarra táró ajtót. Lépteim a természetbe tartottak. Kellett egy kis nyugalom. Most elpattant egy húr. Ez a dolog olyan, mintha a tanár feladna egy tízoldalas esszét, másnapra add le kidolgozva. Lehetetlen.
Leültem a lépcsőre, s szabadon engedtem a gondolataimat. Elmerengtem a tájban. Le kellett magam nyugtatnom, csakhogy nem sok sikerrel jártam.
Hirtelen egy kéz simult vállamra. Felkaptam fejem, és Sidney-t vettem észre. Ezt követően leült mellém.
- Persze.. - ráztam meg fejem.
- Megtudjuk csinálni. Ne aggódj már! - nyugtatgatott.
- És mégis hogy a fenébe? Ha nem teljesítjük a feladatot, nem nekünk, hanem a családunknak lesz vége. - kiabáltam vele.
- Justin. Képbe vagyok, továbbá is itt akarsz ülni idegbetegen, akkor tényleg nem lesz semmi belőle. - mondta semlegesen.
- Csak próbálok lenyugodni. - vettem le a hangerőt.
- Sikerült? - döntötte oldalra fejét, hogy jobban lásson.
- Úgy nézek ki? - feleltem, a földet nézve.
- Segítek. - közelebb csúszott.
Az arcomat kezdte el csókolgatni. Erre felkaptam fejem, s picit még élveztem. Ahogy egyre jobban rám mászott, és az ölembe került jobban élveztem.
Nyakamról ajkaimra tévedt. Rátapadt, és mohón csókolta. Visszacsókoltam. Miután elváltunk, fülemhez hajolt.
- Tudod, hogy megkaphatsz. Bébi. - harapott fülembe.
Halk suttogásától, s a kis játékától teljesen begerjedtem. Elkezdte a pólóját levenni. Ledobta magáról, aztán a nadrágjától is nagy nehezen lehúzta. Csodás testét két kis textildarab takarta, pont azokat a részeket. Egy pillanatra végig néztem testén. Vad csókba kezdtünk ismét. Abbahagytuk egy percre. Röhögött egyet, aztán ellökött magától.
Könyökömmel megtartottam magam. Ő gyors leszállt rólam. Elfutott, be a házba. Szélsebesen utána eredtem, megkeresni. Alsó szinten nem volt. Felszaladtam a lépcsőn. Végigpásztáztam a teret. Nem láttam senkit. Bementem a szobájába. Ott se volt senki. Megálltam egy percre, amikor valaki behúzott egy fürdőszobába. Becsukta az ajtót, s neki döntött.
- Fürödjünk együtt. - suttogta.
- Jó ötlet. - néztem végig rajta.
Elindultunk a zuhanyzókabin felé, amikor Sidney megállított. Míg előttem ment, végig fenekét stíröltem. Isteni jó segge van! Bocsi, de tényleg. Aztán persze megfordult. Mellkasomra tette kezét.
- Ruhába akarsz jönni? - nézett kikerekedett szemekkel.
- Hát csak eszedbe jutott? - ravaszan mosolyogtam.
A lány vette a célzást. Lefejtette rólam a pólót, s nadrágot egyaránt. Épp az alsónadrágomnál jártunk, amikor megállítottam kezét.
- A-a. Azt még nem. - állítottam meg cselekvő kezeit.
- Ne ellenkezz már annyit! - nyavalygott.
- Hű, valaki nagyon akarja.. - lepődtem meg, amit vigyorral fejeztem ki.
Nem is vitattuk tovább a témát. Egyszerűen csak bementünk a víz alá. Magunkra engedtük, közben egymást fürdettük. No, persze a csókok nem maradtak el.
A végén kiszálltunk, mert nem bírtuk tovább. Megtörölköztünk. Felkaptam Sidney-t, és az ágyra terítettem. Azután néhány percig játszottunk. Ezt követően megtörtént.
Elvette a feszültségemet. Kiszállt a minden a fejemből. Nagyon jól tudja mi kell ilyenkor nekem. Ezért szeretek vele lenni. Mármint 'úgy', és azonkívül is. Nem ellenszenves.

~ Jessica szemszöge ~

Épp hazafelé tartunk barátommal. Mert ugye nálam alszik. Annyira jó ötleteim vannak. Nagyon örülök neki, hogy megengedték. Habár amit én kérek a szüleitől, Austinnal kapcsolatos dolgot, egyből igent mondanak. Hisz jól ismernek.
Alig várom már, hogy otthon legyünk. Annyit ökörködünk együtt. Az valami hihetetlen, hogy megtud nevettetni ez a srác.
Amit mondott a Nancy, nem tudom kiverni a fejemből. Miből gondolja, hogy együtt lennénk? Mármint, amikor a mentünk le kézen fogva a lépcsőn. Mindig ezt csináljuk, még utcán is. Igen, tudják a szüleink.
Talán látta a csókot.. Nagyon csillogtak a szemei, és vigyorgott. Persze mikor nem.
Most jöjjön egy gyors kérdéssorozat. Tisztázni kell a fejembe. Együtt vagyunk Austinnal? Nem, hisz nem adjuk fel a barátságunkat szerelemre. És tudom, hogy ő is így gondolja. Okosak vagyunk. Mi van akkor köztünk, ha nem szerelem? Pontosan, egy nagyon szoros barátságág. Olyan kapcsolat, amit már nagyon sokan megirigyeltek, s meg is fognak. Elárulom, hogy Ashley is irigy rám. Mert tudja, hogy Austin nagyon jó fej. Ők ketten is jóban vannak, nagyon jó barátok. De mégsem annyira, mint mi.
Ashley örül neki, hogy Aus van. Amikor nem ér rá, tudok kivel lenni. Mondjuk nem mintha sok időt töltenék Ashsel. Inkább szeretek barátommal lenni. Ne essék félreértés, de egy fiúbarát mindig jobb.

Az utcában megpillantottam házunkat. Örvendezni kezdtem. Megszorítottam barátom kezét. Közben lenyugtatott.
- Nyugi már. Nem Hawaii-ra mész. - röhögött.
- Fáradt vagyok, na. - mosolyogtam.
- Majd pihenünk. - kacsintott rám.
- Együtt. - szorongattam kezét.
Válaszképp megrázta fejét. Kuncogtam egy sort, aztán már az ajtót kellett nyitni. Megtettem, kitárni nem kellett. Duffy helyettem is megtette. Berontott. Egyből a vizes tálját kereste.
Beléptünk mi is. A nappaliba tartottunk. Ugyanolyan őrültséggel, mint a kutyám, ráugrottam a kanapéra, s kidőltem.
Austin csak táskáját dobta le. Továbbment a konyhába. Töltött magának innivalót. Hallottam lépteket. Visszatartott. Kezében egy pohár sprite-tal. Felültem, s elvettem tőle megköszönve. Amire leült volna mellém, kiittam a poharat. Letettem a kis asztalra. Időközben sebesen elkaptam barátom kezét, s magamra rántottam. Így terültünk ki. Én alul, ő felül. Félreérthető helyzet, de élveztem. Lehunytam szemeimet, és átadtam magam a fáradtságnak.

9 megjegyzés: