2013. május 29., szerda

23.rész ~Rád találtam!~




Amikor egyre közelebb jött a bizonyos fény, ami egy autó fényszórója volt. Méghozzá rendőrségé. Azt hiszem lebuktunk. Túl hangosak voltunk. Egyértelműen kihívták ránk a rendőröket. Ajajj, az estének befellegzett!

Miután mindannyiunknak leesett, hogy miattunk jöttek ki, és minket akarnak elkapni, egymásra néztünk. Egyből mindenki amerre látott elment.
Persze a srácoknak könnyű bmx-szel. Kevin, Luke 2 másodperc alatt elmentek balra, ahonnan jött a rendőrautó. Nicknek feltűnt, hogy el kéne húznia a csíkot, így még beérte az előbb elhajtott srácokat.
Én pedig csak álltam, és néztem ki merre megy, észbe kaptam. Leugrottam a harmadik lépcsőfokról, és jobbra futottam. Ahogy bírtam, szedtem a lábaimat. Hátranéztem egyszer-kétszer, nehogy utolérjenek.
Barátomat nem tudtam hol van, azt se figyeltem melyik utat vette célba. A jobboldalit amerre most én futok, vagy ő is beérte a skacokat. Fogalmam sincs.
Levegőért kapkodva álltam meg. Egy sarkon. Valamiféle épületnek a sarkának dőltem neki háttal, térdemre támaszkodtam két kezemet, s így pihentettem magam.
Ezzel be is értem egy másik utcába. Mármint pont az út szélén álltam. Miután megelégedtem a levegőmennyiséggel, elindultam abba az utcában egyenesen. Egyáltalán nem éreztem, hogy féltem volna, mivel este van és ilyen helyen. Nem!
Én a zsaruktól féltem. Nem úsznám meg szárazon, ha elkapnának. Eszmefuttatásom során lépteim kicsit megremegtek. Közepes tempóban sétáltam. Míg nem messziről hangokat hallottam meg. Kiabáltak. Remélem nem valami gyilkosok. Esetleg piás alakok, akik egyből rám vetik magukat.
Gondolatom miatt a hideg is kirázott. Egyre közelebb mentem a hangokhoz. Azt utcának már a végéhez értem, amikor kilestem a falnál. Kíváncsi voltam.
Szuggeráltam kik veszekednek így. Ekkor két személyt véltem felfedezni. Körülöttük egy-két ember figyelte őket. Az egyik nagyon ismerős srác volt. Hát, persze!
- Ez Justin! - hitetlenkedtem, kikerekedett szemekkel.
Továbbnéztem, hogy mit csinálnak. De ekkor Justin az ismeretlen srácnak, akkorát beütött a szeme alá visszakézből, hogy beesett az ajtón. Akkor ez egy bulizóhelyiség. Pedig a zenét kevésbé hallani, mint a vitázást.
- Ez van, ha belém kötsz! - feszítette meg izmait Justin.
Láttam rajta, hogy feszült. Nagyon ideges volt. Az ismeretlen srác pedig épp, hogy felállt, az ingerült fiúnak még rátett egy lapáttal. Jobb kezével akkora pofont adott neki, hogy a feje majdnem leesett a helyéről. Ettől Justin kicsit meg is ingott. Miután fordította volna vissza a fejét, még egyet behúztak neki. Úgy hogy kicsi vér is kijött szájából. Ez még nem volt elég az ismeretlen fiúnak, még a hasába is belebokszolt. Ettől justin kicsit összerogyott. Nem esett el, csak a hasát fogva görbült el testtartása.
- Majd legközelebb, Bieber! - röhögött a számomra már idegesítő srác.
Justin kicsit várt, a másik pedig kicsit közelebb ment hozzá. Úgy tett,  mint aki a földet nézné, de eközben fel-felpillantott. Ahogy észrevettem, kivárta a pillanatot.
Amikor épp ismét bokszolt volna, Jus elkapta a kezét, átfordította feje felett azt, majd a földre hajította, és akkorát esett, hogy csak na.
Ez afféle karatés mozgás volt. Teljesen átpörgette a fiú testét.
- Te velem nem fogsz szórakozni, baszd meg! Ezt most jól jegyezd meg! - rúgott egyet hasába idegesen, majd még egyet ráköpött. Na ezért ez... Fúj!
Végül otthagyva a megvert félt, s még pár embert, elindult egyenesen. Kicsit vártam, hogy mikor mennek be, nem akartam bonyodalmat, meg hogy elkapjanak engem is.
10 percig ott dekkolhattam, mert valaki vagy kiszéledt, vagy ott nyavalygott, hogy 'Juj mi történt veled?'.
Kinéztem még egyszer, nem volt ott senki. Végre! Szabadulhatok. Eltettem telefonom a dzsekim zsebébe, mivel azon figyeltem az időt. Mielőtt elraktam volna, újra az órát pillantottam meg. Hajnali 02:37 van.
Nem tétlenkedtem, futásnak eredtem. Abba az irányba tartottam, ahol még Justin láttam elmenni. De nem találtam semerre. Csak szedtem a lábaimat, mint egy őrült. Közben a fejemet ide-oda kapva lestem a teret. Kapkodásomban lelassítottam, és sétálásra váltottam tempómat, ám ez is sietős volt.
- Hol vagy Justin? - suttogtam magamnak.
Csak mentem amerre 'jó' utat láttam. Egy parkféleséghez értem. Mivel padok voltak egymás után. Fák voltak azok körül.
Ráléptem a pázsitra, és lépteimmel, látószerveimmel kerestem a srácot. Sötét volt ugyan, de lámpák is voltak oszlopon, amik bevilágították a környéket.
Hallottam egy kisebb szisszenést. Azután tartottam. Lassan kerestem a kis nyöszörgéseket. Majd megálltam egy vastag törzsű fa mellett, s a keresett fiút láttam meg. Neki volt dőlve a fának. Úgy fogta hasát, és sziszegett. Kis pillantásra felkapta fejét, tekintetét rám szegezte.
- Jessica! Mit keresel itt? - kerekedtek ki szemei.
- Justin. Ezt kérdem én is! - léptem hozzá közelebb. Már előtte voltam.
- Most hanyagoljuk. - nézett le a földre.
- Mit? Hogy verekedtél, és gyomor-szájon vertek?! - tártam szét kezeimet.
- Mi van? Te láttad? - kapta rám szemeit.
- Igen, láttam. - bólintottam.
- Mégis hogyan? Követtél? - nevetett fel, amolyan 'ch' módra.
- Eszem ágában se volt. Utcán voltunk haverokkal és kihívták ránk a rendőröket, aztán futni kezdtem. Eltévedtem, és hangokat hallottam, annak irányába mentem. Ekkor láttalak meg verekedni. - magyaráztam neki.
- Igazi rossz csaj vagy! - röhögött.
- Aha. - válaszoltam rázva fejem.
Beállt közénk a kínos csend.
- Örülök, hogy megtaláltalak. - suttogtam.
- Édes vagy! - vigyorgott.
Hupsz! Ezt nem hallhatóan akartam kiejteni a számon. Megforgattam szemeim, majd észrevettem, hogy véres a hasánál, a medencéje környékén. Pont ott tartotta kezeit. Próbálta takargatni, de nem sikerült neki, a vérzést nem állította el, így tovább folyt.
- Uhh Justin! Jól vagy? - léptem aurájába. Kicsit oldalra fordult, ezzel is takarva sebét.
- Légyszíves, Justin! Aggódom miattad, és el fogsz vérezni! - simítottam arcára, ezzel is visszafordítva fejét. Másik kezem az ő sebén pihenő kezeit fogta. Elengedte magát.
- Jól van. - suttogta.
Fölhajtottam fehér pólóját. A szemeim elkerekedtek. Öt centis vágás volt hasa aljánál. Kicsit félreérthető helyzet jött ki ebből. A dzsekimből zsebkendőt vettem elő. Legalább hármat. Egyel el kezdtem felitatni a vért.
- Sszzz.. - sziszegett fel.
- Tudom, hogy fáj! Most mi lett volna, ha nem kereslek meg, nem talállak meg? - érdeklődtem, még mindig sebhelyével foglalkozva.
Nem láttam olyan sokat belőle, mivel azért sötét volt, s csak kicsi fény volt erre. Mivel nem tudtam volna az én telefonom kiszedni zsebemből, így az övét kerestem.
Első két zsebhelyére csaptam, ezzel kutatva készüléke után. Hátul is megtapogattam a fenekénél, de nem találtam.
- Tetszik? - kérdezte vigyorogva.
- Örülök, hogy fel tudlak izgatni, de hol a telód? - mosolyogtam.
- Azt hiszem a kocsiban.
- És hol a kocsid? - újra visszakaptam szemem sebére - Tudod mit, nem érdekel a telód, inkább irány a kocsid!
- Nem messze. De miért? - értetlenkedett.
- Mert kezd súlyossá válni a helyzeted! - cseréltem át egy másik pzs-re. Odaszorítottam neki, és tartottam a kezem.
- Halálos eset! - nevetett fel, nézve le a sebére.
- Justin, ez nem vicc! Fogd meg és tartsd oda, míg a kocsidhoz nem érünk! - követte utasításom. Startoltunk a járműhöz, amivel hamar hazaérhetünk.
- Amúgy.. - várt egy kicsit, odakaptam tekintetem, s megtalálták egymásét a sajátunk - Miért aggódsz ennyire? - nézett mélyen szemeimbe.
- Mert félek, hogy nagyon bajod eshet. - válaszoltam, ám gyorsan észbe kaptam - De! - tettem fel mutatóujjam - Ne kérdezősködj!
- Miért? Félsz a kérdéseimtől, édesem? - mosolygott továbbra is.
- Mondom nincs több kérdés! - ezzel fejeztem be csevejünket.
Nem tudom meddig sétáltunk, de összevissza bolyongtunk mire megtaláltuk az autót. Justin kinyitotta, előtte még megkérdeztem, hogy tud-e így vezetni, mire csak bólintott, és azt felelte megpróbálja. Erre biccentettem egyet. Beszálltunk, s hozzám tartottunk.
5 perc alatt mentünk végig az úton. Gyors kiszálltunk, segítettem Justinnak bemenni a házba. Ahol nem volt senki. Leültettem a srácot a nappaliban lévő kanapéra, s elfutottam a kötszerekért, meg még egyéb más dologért. Fertőtlenítő, hintőpor, stb. Ekkor merült fel bennem, hogy - Austin hol van? - . Összeszedtem a cuccokat, majd visszamentem Jushoz.
- Itt vagyok már! - jelentettem ki.
- Örülök. - mosolygott egy nagyot.
Helyet foglaltam mellette. Először fertőtlenítettem, miután lemostam a vért. Majd következett a többi is.
- Most kimossuk belőle a vért. - szóltam előre.
Minden lépésnél előre szóltam mit csinálok, amíg ő csendesen ült, sziszegett és hallgatott.
- Fertőtlenítem a sebet. - meg is tettem. Óvatosan tapogattam rá a szert.
- Ráteszek hintőport, hogy nyugtassa a fájdalom hatását egy kicsit. - beszórtam vele.
- Végül bekötöm. - szépen rátettem egy vastag, négyzet alakú kötszert. Rátettem ragasztószalagot, ezzel lefogva a kötést.
- Kész is! - hajoltam el tőle. Láttam, hogy vigyorog. Az ellátás közben is hallottam, hogy kuncog, de nem akartam megkérdezni.
- Köszönöm. - fogta vissza röhögését.
- Mit nevetsz? - vontam fel szemöldököm.
- Semmit. - rázta fejét.
- Te tudod! - fordultam el tőle. Összepakoltam a dobozba a dolgokat, majd felálltam azzal együtt.  - Kérsz vizet? - kérdeztem ránézve. Hát mit ne mondjak. Tekintete ismét elkalandozott másfelé. Méghozzá a fenekemre.
- Igen. - nézett rám azzal a ravasz mosolyával.
Elraktam a fürdőbe a dobozt. Visszamentem, a konyhába vízért. Kivettem egy kis palack félliteres vizet.
- Tessék! - nyújtottam Jus felé az innit.
- Köszi. - vette el.
- Felmegyünk a szobádba? - vigyorodott el.
- Mit akarsz ott? - tekintetem sejtelmes volt.
- Pihenni. Olyan kényelmes az ágyad. - könyörgött.
- Jól van. - nevettem fel.
Feltrappoltunk a lépcsőn, egészen a szobámig. A 18 éves fiú egyből rávetette magát ágyamra. Odamentem az elé, erre direkt kiterült a puha, komfortos ágyamon.
- Nem férsz ide! - nyújtogatta nyelvét.
- Hát jó. Akkor megyek másik szobába. - álltam még mindig. Erre felült. Végig tartottuk a szemkontaktust. Kifordultam, majd léptem egy-kettőt. mire visszarántott kezemnél fogva. Erre nagyot estünk a nagyon puha fekvőhelyemen. Ami tele van párnákkal. Röhögtünk egy jót.

Large


S nem utolsó sorban gondoltam Jus sebére. Kicsit lecsúsztam jobb feléről. Így lábam becsúszott övéi közé. Arcaink három centire lehettek egymástól.
- Édes vagy, nagyon! - szólalt meg. Hosszú szemfigyelés után.
Justin a fejét feljebb emelte, hogy orrunk összeérjen. Simogatni kezdte édes orrával enyémet. Erre válaszul csak mosolyogtam. Aztán lejjebb hajtotta állát, szemei testünkre szegeződött. Erre szép fogait mutatta. Az a jellegzetes mosolya.
- Át kéne cserélned a pólót. - toltam el magam tőle.
- Ne legyél már ennyire gondoskodó! - fordított helyzetünkön.
Hirtelen átfordult velem együtt, és rajtam helyezkedett el. Testem kicsit megremegett. Valami furcsa érzés futott rajtam át. Justin lefogta kezeimet fejem mellett. Feje lentről a magasba volt. Mintha megérezte volna, hogy erre gondolok. Közelebb jött egész arcával. Eközben ajkaimat leste. Mire a csók következett volna, arcomra adott egy érzéki puszit. Hosszasan, forrón, lágyan puszilta arcom helyén lévő pontot. Amire tekintetét enyémbe fúrhatta volna, elvörösödtem. Kicsit ciki volt. De már megszoktam az ilyeneket. Vagyis az elpirulós részeket. Hogy kell kezelni. Ne kapkodd a levegőt, mindenképp nyugodtan lélegezz! Ezen is meglátszik, hogy ideges vagy. Ne kapd el a tekinteted, az is idegességre utal! Én is ezt tettem most. Engedtem, hogy a szememet szuggerálja.
- Szeretem, amikor zavarba jössz! - mosolyodott el jobban.
- Nem jövök zavarba. - vágtam vissza.
- Ohh, annak örülök! - lazította el magát.
Kaptam az alkalmon, és fölé kerekedtem. Egyik kezemet mellkasára tettem, másikkal a kezét fogtam le. Amikor rajta voltam a másik karját is kissé leszorítottam. Ismét elhúzódtam sebhelyétől, így lábam megint övéi között volt. Erre felnevetett, majd kicsit felhúzta lábát, ezzel feltolva testem 'arra' a pontra. Kezei fenekemet vették célba, s belemarkolt abba. Mivel elhagytam fogásukat. Felnyögtem erőszakoskodásától. Ami tetszett neki.
- Seggfej, neked mi nem tetszik? - ütöttem mellkasba.
- Nem tudom. Rajtad minden tetszik. - suttogta.




Sziasztok! Csak most tudtam hozni a részt, remélem nem haragudtok. :)
Ma túléltem a kompetenciamérést, amin Justin hangja ott volt velem. Kis ravasz vagyok. Gondolom rajtam kívül csinálták még páran a zenehallgatást országos felmérés közben. Egy ember velem tartott, a barátnőm. Mindig kérdezgettük: - Te mit hallgatsz most? Vicces volt. Szünetekben is ott volt velünk. 
Azért remélem jól sikerültek azok a nehéz felmérések. Mert nagyon az volt, szerintem. 
Túl vagyok egy javítón, egy dolgozaton, és még jön a többi. Tudjátok a blogok miatt sokat rontottam, és az alkalmon kapni kell. Így hát javítanom kell most. 
Holnap is szerettem volna részt hozni, meglepni magamat is ajándékkal, s főleg TITEKET! :) De mivel osztálykirándulás, így nem tudok írni, mert este 8-ra érek haza.
Ja, és kíváncsi vagyok mindig a véleményetekre, de nagyon, így szeretnék egy pár komit, ha lehet, mert megöl a kíváncsiság, nagyon! :)

Nem szokásom mondogatni, de sok blog meglephetne új résszel holnap, a szülinapom alkalmából! :D Kis huncutka vagyok, tudom. Amúgy vicceltem. :D 
Puszika minden kedves, aranyos olvasómnak! <333 

12 megjegyzés:

  1. annyira jó a blog imádom!!! Nem akarok áradozni meg ilyenek, de ez a kedvencem és viszonylag rendszeresen hozod is a részeket és ezt nagyon becsülöm. Tényleg olyan jóóóóó, viszont a kedvenc részeim a 10. 11. 15. 16. 17. és most ez :) *.* remélem nem fogysz ki egyhamar az ihletből, hogy minél tovább tudjam az újabb részeket olvasni
    ui.: boldog szülinapot holnapra :3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hűű.. köszönöm! Annak nagyon örülök, hogy a kedvenced, nem tudom, hogy hogy hozok ki ilyeneket az olvasóimból, mindegy.. Majd egyszer megértem! :) Jujj, köszönöm, többet is hoznék, csak nem lehet mindig a gép előtt ülni és pötyögni.
      Tényleg köszönöööm. Na vajon miért is?! :DD Most kijelentem, hogy... áá majd rájössz. De aranyos vagy, nagyon :D
      Köszönöm szépen:)) !

      Törlés
  2. Nikiii :))
    először: Boldog Szülinapot♥
    és remek rész volt. Imádtam. Szerintem Austin rajta fogja őket kapni, de nem akarom lelőni a poént.
    másodszor: azt hittem ki fogod tenni a fejlécet, de nem baj♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Wiwiii! :)
      Jujjj, köszönöm szépen így estére is még! ♥
      Köszönöm. Nem tudom hogy, de oké.:) Hmmm.. majd kiderül. :DD
      Nem volt időm, amúgy megnéztem gyors kiraktam, de túl nagy, és idő kéne, hogy ezt mind átrendezzem. Jelen pillanat türelmem sincs, majd szét szakad a fejem.:ss Még egyszer köszönöm, aranyos vagy, hogy csináltál fejlécet, nagyon tetszik♥

      Törlés
  3. jó rész lett, még egyszer boldog szülinapot (a húgomnak is ma van.:D)és megtalálod az új részt nálam.;D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm.:) És még egyszer köszönöm:D Neki meg üzenem, hogy Boldog szülinapot!:)
      Olvastam, ééés tudod, hogy imádom. Köszönöm, hogy felraktad. Aranyoss vaagy!! :D

      Törlés
  4. nagyon jó lett és imádom a blogodat:)) most találtam nem rég, de már nagyon tetszik. kíváncsi vagyok a folytatásra.
    jaaaaaaa és Boldog Szülinapot Csajszi:)) puszi<33

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon köszönöm.:) Oké, ezeket a kijelentéseket nem tudom felfogni.. Na mindegy.:)
      Uhh, örülök, de tényleg, hogy ennyire tetszik. És hogy komiztál. És egyhamar nem fogom abbahagyni az is biztos; ))
      Jujcii köszönöm szépen, Csajszi! Aranyos vagy, puszi<33

      Törlés
  5. tök jó rész lett :) Boldog Szülinapot!:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Tökre köszönöm:) Köszönöm szépen, aranyos vagy!:)

      Törlés
  6. Nagyon Boldog Születésnapot!...Eszméletlen jól írsz és a történetet is nagyon jól kitaláltad!..Csak biztatni tudlak, hogy folytasd, mert van hozzá tehetséged!:D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon köszönöm szépen! :) Wáóóó ennyire azért nem.:o De köszönöm szépen, és a biztatást is köszönöm. Aranyos vagy, hogy így gondolod :D

      Törlés