42. rész ~ Tönkretettem

                                     

Justin Bieber 

Délután háromnegyed négy volt. A pontos időt a konyha egyik falán lógó óráról olvastam le. Szememet dörzsölve nyúltam az őrölt kávét tartalmazó dobozért. Kikanalaztam annak egy kisebb mennyiségét a kávéfőző szűrőjébe, ezt követően felülről beleöntöttem a vizet. Végül lezártam a kávéfőző tetejét, és bekapcsoltam azt. Eléggé nyomott voltam, fájt a fejem, és borzalmasan néztem ki. Gondoltam elmegyek zuhanyozni, hogy felrázzon. Miközben e gondolat végigfutott az agyamon, elcsoszogtam a nappalin át a lépcsőig. Onnantól fejfájással tovább kínlódva trappoltam fel a feljárón. Az emeleten már szaporább léptekkel vonszoltam magam el a fürdőig, ahol azonnal levettem magamról a Calvin Klein-es bokszeremet, ami a szennyesben landolt. Hamar beléptem a zuhany alá, és megengedtem a vizet. Másodpercek elteltével egyre jobban melegedett a víz, de inkább a langyosnál állapodtam meg, mivel észhez térített valamennyire. Szokásosan elvégeztem a törölközéstől a felöltözésig, mindent a szobámban. Már teljesen készen mentem vissza a konyhába. Megittam a megszokott kávé adagomat, aztán a telefonomat zsebre téve elindultam a legjobb haveromhoz. Felettébb jókedvem volt. Út közben megnéztem a mobilomat, amit furcsállóan vizslattam. Egyetlen egy nem fogadott hívás sem volt és egy rövidke üzenet se. Egy ideig meglepődve bámultam a készülék képernyőjét, majd egy váll rántással nyugtáztam a nálam nem szokványos dolgot, s folytattam tovább az utamat.
Kis idő múltán már Oliver házánál voltam. Beléptem a kapun, és felszökkentem a lépcsőn az ajtóig. A csengőhöz irányítottam a kezemet, s megnyomtam. Hallgattam a hangját, ami bentről hallatszott ki. Zsebre dugtam kezeimet, és vártam, míg kinyitják az ajtót. Egyáltalán nem voltam stresszes, olyan nyugodt és felszabadult voltam, mint amikor gyerek voltam. Így körülnézve, szép volt a környék, az idő csodálatos volt. A Nap gyönyörűen mosolygott le az égről. A melegsége erőt adott. Nemsokára itt volt a nyár. Ezen gondolatomon elmosolyodtam. Hogy miért? Jessica jutott az eszembe. Amint rágondoltam, az eszem eszeveszett terveket szőtt vele kapcsolatban. Elmenni tengerparti bulikba, Los Angelesbe utazni anyáékhoz, túrázni, szimplán sétálni a tengerparton naplementekor, körbejárni New York-ot... Megannyi ötlet került előtérbe, amik felmerültek bennem. S minden egyes tervtől szélesebbre húzódtak ajkaim, már fülig értek, annyira boldog voltam. Ha valaki meglátott volna, teljesen zakkantnak könyvelt volna el.

Magától értetődően, mint sok minden másban, eszme futtatásom során is megzavartak. Az ajtó nyílt, s amint az kitárt, megláttam a keresett személyt, akihez nemrég csengettem be. Beinvitált tulajdonába, ahol már szokásos módon, otthonosan mozogtam. Ami azt illeti, egyenesen a nappaliba vettem az utamat, és engedélyt nem meg várva, helyet foglaltam.

- Látom most már jól vagy     ült le velem szembe haverom. Arcán egy mosoly terült el.

- Aha. Csakhogy amikor felkeltem, azt se tudtam hol vagyok. Egyáltalán voltam ma suliban?     Tettem fel unottan a kérdést.

- Voltál    bólintott Oliver.     De bár ne lettél volna, én azt kívánom    fejezte be elhaló hangon.

- Miért? Mi van?    Értetlenkedtem jogosan, mivel nem tudtam mire akart célozni Oliver az utolsó mondatával.

- Nagyon ideges leszel, ha ezt megtudod     rázta a fejét. Nem akarta elmondani, láttam rajta, viszont engem annál jobban felspannolt.

- Mondd már!     Mordultam rá feszülten.

- Mondom    biccentett egyet. Nagyot sóhajtva belekezdett.    Nem tudom a tegnapi bulira mennyire emlékszel, de ott se voltál már magadnál. Ugye hajnali kettőkor ment mindenki haza. A suliban pedig még mindig be voltál állva. Mi arra következtettünk, hogy Sidney tett parti drogot az italodba, mivel túlságosan is elvoltatok az éjjel. Mindig együtt voltatok, te pedig nagyon fel voltál pörögve.    Mesélte el a bulin történteket, amit követtek a sulis események.

Teljesen le voltam taglózva. Onnan minden kiesett, hogy a partin, amire elmentünk, mert ki akartam kapcsolódni, egymás után gurítottam le a piákat. Az egész nap teljesen összeállt. Mikor tudatosult bennem az aznap, a világ megszűnt létezni, mintha egy külső szemlélő lettem volna. Vagy tíz perc biztos kiesett. A víz kivert, és levegő után kapkodtam. Olyan volt, mintha fojtogattak volna, a torkom elszorult és kapart is. Nem akartam elhinni, hogy megcsaltam a barátnőmet, közben hátba is döftek.
- Justin, Justin    rázogatott haverom a vállamnál fogva. Felnéztem rá, aki aggódva szuggerált.    Mi bajod?
-  Tönkretettem    suttogtam magam elé bambulva.
- De mit?    értetlenkedett Oliver. Lassan felemeltem a fejemet, s tekintetemet rászegeztem. Összeszűkített szemekkel megráztam a kobakomat.
- Na mit?    húztam cinikus mosolyra a számat.    A kapcsolatomat Jessicával, basszus!    emeltem fel a hangomat.
- Nyugodj meg egy kicsit!    tette kezét a vállamra.
- De nem tudok    förmedtem rá. Amint barátomra kiabáltam, tüstént meg is bántam, és gondolatban felpofoztam magam.    Bocs, nem akartam kiabálni veled    tekintetemből sugárzott a sajnálat.
- Semmi    vágta rá haladéktalanul.
- Jessicával mi van?
- Nem tudom. Miután hazamentek Austinnal, nem tudtunk meg róla semmit.
- Bassza meg!    álltam fel idegesen.    Nem hiszem el    ütöttem bele a falba, majd tenyerembe temettem arcomat.    Most mit csináljak?    fordultam barátom felé reménykedve, hátha tud valami jót mondani.
- Beszélj Ashleyvel!    állt fel velem szemben.
- És ő hol van?    faggattam Olivert.
- Gondolom otthon... Vagy Ryannél.
- Oké, akkor elmegyek Ryanhez    bólintottam. Lepacsiztam vele, s kifelé vettem az irányt.    Csá!
- Szevasz! Majd hívj!    kiáltotta utánam.
- Meglesz, papa!
Ingerülten távoztam haveromtól. Az agyam csak kattogott. Ami az utamba került, azt félre rúgtam. Rosszabbik esetben majdnem belerúgtam egy kutyába, de szerencsére még észnél voltam. Folyton csak Jessica járt a fejemben. Nem azt vártam, amikor elmentem Oliverhez, hogy megtudom, mit műveltem a nap felében. Rohadtul elcsesztem mindent, és nem önszántamból, ez bosszant a legjobban.
Fél hatra odaértem Ryanhez. Bekopogtam, de semmi értelme nem volt, mert utána besétáltam a házba.
- Sziasztok!    köszöntem Ryannek és a szüleinek.
- Oh, szia Justin!    vett észre haverom anyja, mikor a nappaliba beértem.
- Szia Melanie!    öleltem meg.    Ryan hol van?    érdeklődtem.
- Mindjárt jön, csak elküldtem a boltba. Pont jókor jöttél, ugyanis sütit sütök.    Indult el a konyha felé, én pedig követtem.
- Az jó    mondtam erőltetett mosollyal az arcomon. Eléggé szétvetett az ideg, s nem volt szükségem arra, hogy jópofizzak, de mégis vissza kellett vennem az önindulatomból, mert nem akartam bunkó lenni.
A konyhában helyet foglaltam az asztalnál, Melanie viszont töltött narancslevet két pohárba. Velem ellentétben ő teljesen nyugodt volt, még dúdolgatott is. Erről anya jutott eszembe. Mikor kicsi voltam, úgy altatott el, hogy énekelt. Irgalmatlanul hiányzott ő és a testvéreim is. Ritkán beszélgettünk, hiszen képesek voltak lenyomozni a maffiánál, hogy hol voltak, csakhogy nekem keresztbe tudjanak tenni.
- Itt a narancsleved    tette elém az italt.    Rég láttalak, mi újság veled?    ült le velem szemben Ryan édesanyja.
- Köszönöm    céloztam az ivólére.    Melanie    szólítottam meg a velem szemben ülőt, ezzel elkerülve a kérdését.
- Mondjad, szívem    nézett rám kíváncsiskodó tekintettel.
- Mit tegyen az az illető, aki megcsalta a barátnőjét önkívületi állapotban, de nagyon szereti, és nem akarja elveszíteni? Viszont tudja, hogy több esélyt nem kap.    Tettem fel nyomasztó kérdésemet, hátha kapok megoldást.
- Hátha nincs esélye, akkor a kapcsolat veszett ügy, de attól még próbálkozhat. Beszélje meg a lánnyal a dolgot, lehet, hogy megbékél. Csak ha engem megcsalnának, akkor nem fogadnám vissza.
- Értem    sóhajtottam.
A csevej abbamaradt, s csak ültünk magunk elé meredve. Aztán pár perc után feleszméltünk egy ajtócsapódásra.
- Anya! Megjöttem    hallottam haverom közeledő hangját. Amint belépett, lepacsizott velem, majd átadta Melanienek a vásárolt dolgokat.
- Mi van, tesó?    kérdezte Ryan, közben megállt előttem. Lassan néztem fel rá.
- Beszélnünk kell!    jelentettem ki nyomatékosan.
- Akkor gyere    szólt. Kiment a konyhából, ahogy én is, aztán felvonszoltuk magunkat az emeleten lévő szobájába. Míg barátom leült az ágyára, addig én fel-alá mászkáltam.
- Látom tisztában vagy a mai nappal    mondta sajnálóan.
- Hogy tehettem ilyet?    csattantam fel.    Miért nem állítottatok le?
- Mert nem lehetett, mindig ellenkeztél. Ja, és amikor kimentünk első óráról, megkérdeztük hol voltál, mire azt mondtad: Sidneynek megmutattam a lány mosdót. Kicsit felavattuk.
- Mi van? Ezt én mondtam?
- Igen, aztán a többit meg mi is láttuk.
- A kurva életbe! Nem hiszem el, hogy ilyen figyelmetlen balfasz voltam    ütöttem bele ököllel a falba. Utána megtámaszkodtam, és többet is ütöttem. Az arcomon könnyek folytak végig, miközben ripityára vertem a kezemet. Ryan odarohant, s nagy nehezen eltolt a faltól. Leültetett az ágyra, ahol megpróbált lenyugtatni.
- Nyugodj le!    parancsolt rám.
- Hogyan? Egy barom vagyok    potyogtak a könnyeim.
- Hát... ezt nem tagadom, de majd beszélj vele    vakarta meg a tarkóját.
- Jól van    álltam fel. Elsétáltam az erkély ajtajához, végül kiléptem oda. Elővettem a zsebemből a doboz cigarettát, és kihúztam belőle egy szálat, amit remegő kézzel gyújtottam meg. A kezemet nem tudtam behajlítani, lehet megzúzódtak a csontjaim. Sokáig voltam kint. Elgondolkodtam... Arra a döntésre jutottam, hogy holnap elmegyek Jessicához, és beszélek vele, vagy már a suliban elmesélem neki az igaz történéseket. Vissza akarom kapni, nem akarom elveszíteni. Végre rátaláltam arra, aki viszont szeretett, erre én tönkretettem mindent. Ez idő alatt eszméletlenül boldog voltam mellette, mindig lenyugtatott. Mellette elszálltak a rossz gondolataim.
Miközben szívtam a nyolcadik szál cigit, egy kezet éreztem a vállamon. Megijedtem, hirtelen azt hittem Jessa az, de amint megfordultam, csalódnom kellett. Hallucináltam már.
- Ja, te vagy az    közöltem letörten.
- Neked is szia, Justin    köszönt Ashley.
- Jessica?    fordultam vissza. Ismételten elkezdtem nézni a tájat.
- Szörnyen össze van törve.
- Van még esélyem?    hunyorítottam, mert törtek volna elő a könnyeim.
- Ezt neked kell megtudakolnod    suttogta.
- Annyira szeretem    hajtottam le a fejemet, s nem volt mit tenni, a könnycseppeknek nem tudtam gátat tartani, záporként hullottak le szemeimből a meggyötört arcomon végig.
- Tudod Justin... én mindenben támogatom Jessicát, és most is mellette állok. Tény és való, hogy a szívén hagytad a nyomodat, de azért beszélj vele. Nem szólok bele a kettőtök dolgába. És ezt most neked kell helyre hoznod.    Hangoztatta Ashley a véleményét.
- Kösz    fordultam vele szembe, mire bólintott egyet.
Kikerültem, visszamentem Ryan szobájába, ahol a tulajdonos a telefonját nyüstölte. Odaléptem hozzá, és a kezemet nyújtottam felé.
- Megyek.
- Biztos?    tekintett fel rám okos készülékéből.
- Aha.    Lepacsiztunk volna, ha nem rántottam volna el a sajgó kezem, ami nem mellesleg rettenetesen fájt.
- Minden oké, tesó?    ugrott fel Ry.
- Persze    szenvedtem.    Csak megzúzódtak a csontjaim.
- Nem kellett volna a falat verned.
- Mindegy is, legkevesebb amit megérdemlek    indultam le. Haverom a bejárati ajtóig kísért. Ott elköszöntem tőle, majd útnak eredtem, csak nem tudtam merre. Mentem amerre láttam. Nem szívesen mentem haza a négy fal közé bezárva, mert csak még jobban frusztrált lettem volna, s mindenben kárt tettem volna. Ezért is csatangoltam New York utcáin egyedül.

                                                       *~*~*~*~*

Sziasztok! :D 
Itt a teljes rész. Remélem tetszett, és átéreztétek Justin fájdalmait is. Nyugodtan leírhatjátok, hogy mi a véleményetek, ugyanis érdekel, hogy mit gondoltok most Justinról. Sajnáljátok, esetleg nem pártoljátok? Szerintetek tényleg szereti Jessicát? Pötyögjétek le nekem, kíváncsian várom azokat a kommenteket. :D 
Jövőhéten jön a következő, azaz a 43. fejezet. Megannyi izgalommal, Jessica és Justin is benne lesznek most egy helyszínen. Vajon milyen lesz a találkozás a kettejük részéről? Ujujj, beindultak itt a dolgok. :DD 

Szeretném, ha benéznétek, és hagynátok kommentet. Akinek pedig van blogja, oda írja le cserének.   >Fatal seduction Köszönöm, ha benéztek. Figyeljétek, mivel szombaton jön az 5. fejezet. :) 

xoxo, Niki:) <3 

42. rész ~ Tönkretettem /Előzetes/

(...) Nemsokára itt volt a nyár. Ezen gondolatomon elmosolyodtam. Hogy miért? Jessica jutott az eszembe. Amint rágondoltam, az eszem eszeveszett terveket szőtt vele kapcsolatban. Elmenni tengerparti bulikba, Los Angelesbe utazni anyáékhoz, túrázni, szimplán sétálni a tengerparton naplementekor, körbejárni New York-ot... Megannyi ötlet került előtérbe, amik felmerültek bennem. S minden egyes tervtől szélesebbre húzódtak ajkaim, már fülig értek, annyira boldog voltam. Ha valaki meglátott volna, teljesen zakkantnak könyvelt volna el.
Magától értetődően, mint sok minden másban, eszme futtatásom során is megzavartak. Az ajtó nyílt, s amint az kitárt, megláttam a keresett személyt, akihez nemrég csengettem be. Beinvitált tulajdonába, ahol már szokásos módon, otthonosan mozogtam. Ami azt illeti, egyenesen a nappaliba vettem az utamat, és engedélyt nem meg várva, helyet foglaltam.
- Látom most már jól vagy    ült le velem szembe haverom. Arcán egy mosoly terült el.
- Aha. Csakhogy amikor felkeltem, azt se tudtam hol vagyok. Egyáltalán voltam ma suliban?    Tettem fel unottan a kérdést.
- Voltál    bólintott Oliver.    De bár ne lettél volna, én azt kívánom    fejezte be elhaló hangon.
- Miért? Mi van?    Értetlenkedtem jogosan, mivel nem tudtam mire akart célozni Oliver az utolsó mondatával.
- Nagyon ideges leszel, ha ezt megtudod    rázta a fejét. Nem akarta elmondani, láttam rajta, viszont engem annál jobban felspannolt.
- Mondd már!    Mordultam rá feszülten.
- Mondom    biccentett egyet. Nagyot sóhajtva belekezdett.    Nem tudom a tegnapi bulira mennyire emlékszel, de ott se voltál már magadnál. Ugye hajnali kettőkor ment mindenki haza. A suliban pedig még mindig be voltál állva. Mi arra következtettünk, hogy Sidney tett parti drogot az italodba, mivel túlságosan is elvoltatok az éjjel. Mindig együtt voltatok, te pedig nagyon fel voltál pörögve.    Mesélte el a bulin történteket, amit követtek a sulis események.
Teljesen le voltam taglózva. Onnan minden kiesett, hogy a partin, amire elmentünk, mert ki akartam kapcsolódni, egymás után gurítottam le a piákat. Az egész nap teljesen összeállt. Mikor tudatosult bennem az aznap, a világ megszűnt létezni, mintha egy külső szemlélő lettem volna. Vagy tíz perc biztos kiesett. (...)

41. rész ~ Szeretem

- Tehát ez az, amiről nem kell tudnom - suttogtam magamnak. 

Nem is zavartatták magukat, mintha itt se lennék, csinálták azt, amit eddig. Ha egy ideje ott áll egy ember, aki idáig ott se volt, az nekem feltűnne, már csak azért is, mert az ember a szeme sarkából is látja a dolgokat, hiába nem arra összpontosít. Eljöttem onnan. Nem tudtam tovább nézni, hogy megcsalnak. Pont elég volt ez az öt perc arra, hogy a szívem ezer darabra törjön. Justin volt a második nagy szerelmem. Azt hittem, hogyha annyiszor mondta, hogy szeret, az úgyis van. Hatalmasat csalódtam. Elhittem, hogy kialakult közöttünk egy igaz szerelem, elhittem, hogy megváltozott, elhittem ezt az egész Justinnal való kapcsolatot, hogy minden jó és szép, de tévedtem. Nem így lett. Ehelyett sok darabra törte a szívemet.  Könnyeimmel küszködve rohantam be a terembe, ahol már csak pár osztálytársam tartózkodott. Köztük legjobb barátnőm és barátom is ott volt. 

- Jessi, Jessi - rohant utánam Ashley. - Mi baj van? - jött oda mellém. Idegesen pakoltam össze a cuccaimat. 

- Hazamegyek - töröltem meg az arcomat a kézfejemmel. 

- De miért? 

- Hogy mit csinálsz? - jött hozzánk oda Austin is. 

- Hazajössz velem? - néztem fel rá könnyes szemekkel. 

- De csak akkor, ha elmondod mi történt! 

- Otthon elmondom. De most menjünk, légyszíves - könyörgően néztem barátom szemeibe. 

- Oké, gyors összepakolok - indult el a cuccai felé. 

- Ashley! - fordultam felé. - Délután, ha gondolod, átjöhetsz, és akkor elmondok mindent. Viszont most azért nem rángatlak el innen, mert tudom, hogy anyud nem örülne neki, ha lógnál - fogtam meg a kezét.

- Tudom. És mindenképpen átmegyek hozzád, mert ezt meg kell beszélnünk.

- Jól van. 

- Kész vagyok - jelentette ki barátunk. 

- Szia! - öleltem meg a lányt. 

- Szeretlek - mondta. 

- Én is téged - elengedtem, majd Austin is megölelte Ashley-t. 

- Vigyázz rá! - parancsolta Ash. 

- Vigyázok, ne aggódj - mosolyodott el Aus. 

Elmentünk az igazgatóiba szólni, hogy rosszul vagyok, Austin pedig hazakísér, így egész nap nem leszünk már jelen. Az igazgató feljegyezte, mi meg távoztunk. 

Próbáltunk kiosonni, vagyis Justin-t elkerülni. Ez mindaddig sikerült, míg ki nem értünk. Mikor kint voltunk már, pont a banda közelében, akkor észrevettem Justin-t. Pont nem kellet volna odapillantanom, mert kiszúrt. Azonnal közeledni kezdett felénk.  

- Te meg hova mész? - vonta fel szemöldökeit. 

- Haza - mondtam közömbösen. 

- Megyek veled, és akkor lenyomunk egy menetet - vigyorgott, mint a tejbe tök.

- Menjél azzal a ribanccal - szűrtem ki a fogaim közt.

- Hagyd rá, mert nincs magánál - súgta oda Austin.

- Szeretem, ha vadmacska vagy, grr cica - nyalta meg ajkait. 

- Jézus - forgattam meg a szemeimet. - Ásd el magad! - kerültem ki.

- Ez nem normális - ért utol haverom. 

- Mikor volt az? - kezdtem el ismét. 

- Majd otthon elmondom miért volt ilyen, csak kérlek ne sírj miatta. Nem szeretlek sírni látni. 

- Kíváncsi vagyok rá - szipogtam.

20 perccel később

- Készülj fel! Kutya támadás - nyitottam ki az ajtót. Az állításom beigazolódott. Mire Austin becsukta az ajtót, Duffy már ott ugrándozott körülöttünk. Levettem a cipőmet, ledobtam a táskámat, és már dögönyöztem is a kiskutyámat. Austin is társult hozzám, így már ketten játszottunk a rosszcsonttal. Aztán a hirtelen jött nevetésem azonnal el is ment. Hatalmas nagy fájdalom hasított a fejembe. Megszédültem, forgott velem minden. Ezután jött az ismeretlen sötétség. A testemet nem éreztem, olyan, mintha szabadon lebegnék. Fájdalmat se éreztem, ami előbb a fejembe hasított. Mintha valaki vgy valami fájdalmasan megbénított volna, és most csak vagyok.

Austin szemszöge

Jessicának nagyon jó kedve lett hirtelen. Pedig szegény, egész úton zokogott. De most, mintha semmi nem történt volna, játszik Duffyval. Dobáltuk neki a játékát. Amikor elment érte a kutya, Jessi felállt, és ide-oda dülöngélt. Felszisszentett, aztán elájult. Rögtön mellé ugrottam. Megütögettem egy picit az arcát, de semmi eredményt nem értem el vele. Most vettem észre, hogy az arca fal fehér. Megnéztem kezén a pulzusát, ami lassan ütött. A kezei is hidegek. Duffy is ott termett, s nyalogatni kezdte a lányt. Végül, amikor nem reagált semmit, lefeküdt mellé, a fejét pedig Jessica hasára tette. Hamar megérezte a bajt. Rohantam a házi telefonhoz felhívni az orvosát. Mire kijött az orvos, felvittem az ágyába lefektetni, s be is takartam. Minden bizonnyal elég meleg volt, de a barátnőm beteg lett. A házi orvosa azt mondta, hogy kimerülés, hirtelen jövő hőmérséklet változás és émelygés. Erre a hétre ki is írta őt. Szegény lánynak épp elég az, hogy Justin ma kikészítette, mert a hülye gyerek nem volt magánál, még le is betegedett. És nem utolsó sorban, beiratkozott hozzánk az a szőke picsa. Nem értem. Év végén? Pár hét, és vége a sulinak. Közeledik a nyári szünet, ez a csaj ekkor tolja ide a képét.

Este 6 óra

Itt ülök Jessica ágyán, s várom... Várom, hogy felébredjen. Nagyon régóta alszik. Délelőtt, 10 óra óta. Addig csendben tévéztem, egyfolytában a telefont nyomkodtam, s mindeközben figyeltem szeretett barátnőmre. El voltam merengve a gondolataimba. A kis házi kedvenc itt fekszik a gazdája mellett, és vigyáz rá. Törtem a fejem, hogy mi lesz ezek után. Hogy segítsek Jessinek átvészelni ezt az időszakot, hisz olyan érzékeny tud lenni ilyenkor. De mocorgást éreztem, majd egy rekedtes, mégis bársonyos hangot hallottam, mi nevemet hangoztatta. 

- Austin - felkaptam a fejem. 

Megfordultam, és a beteges lány volt az. Odarohantam az ágy másik felére, s szorosan leültem mellé, míg ő magzat pózban feküdt. Rásimítottam arcára, ami már visszakapta eredeti színét. 

- Mi történt? - kérdezte kezemre rásimítva. 

- Kimerültél a sok sírástól, és hirtelen elájultál - adtam egyenes választ. 

- És mióta vagy itt? 

- Amióta hazakísértelek. 

- Köszönöm, hogy vigyáztál rám - ölelt meg.

- Ugyan. 

Pár percig öleltük egymást, majd elengedtük egymást. 

- Szeretlek, és mindig itt vagyok neked - tűrtem hátra hajtincsét.

- Én is szeretlek, és tudom - mosolygott.

 Jessica szemszöge

- Mindjárt jövök - vigyorodott el Austin. 

Olyan aranyos tőle, hogy itt maradt velem. Vigyázott rám, kihívta az orvost, ágyba dugott. Nála jobb barátot nem is találnék.

- Hoztam neked egy kis eleséget - jött be egy tálcával a kezében. 

- Jaj, köszönöm! De nem vagyok éhes - pillantottam rá hálásan. 

- Nem érdekel, megeszed - tette le az ölembe. - Rántotta, palacsinta, forró tea és a fejfájás csillapító. Az egyik gyógyszeredet lent hagytam, direkt. Tudom, hogy nem vagy oda érte - nevetett fel. 

- Ó, köszönöm! - lepődtem meg. - Azt hiszem csengettek. 

- Nyitom - ment ki Austin a szobámból. Pár perccel később Ashley jelent meg a színen. 

- Szia! - jött oda megölelni.

- Szia! - karoltam át, miután félretettem a tálcát.

- Na csajok, én mentem - közölte a fiú. 

- Hová? - kaptam rá ijedten a fejemet.

- Haza - mondta ártatlanul. 

- Nem alszol itt? 

- Ha szeretnéd - terült el a vigyor az arcán.

- Még szép! 

- Oké! Addig haza ugrok pár cuccért, hogy tudjatok trécselni - röhögött.

- Csajos pizsi parti! Le ne maradj! - kiáltottam. 

- Haha - komolyodott le. - Nagyon muris - ment el. 

- Ilyenkor már nem nevet - kuncogott barátnőm.

- Ennyi - nevettem.

- Na, mesélj! Mindent! - mutatott rám.

- Oké. Mikor te odarohantál Ryanhez, odajött Justin... - kezdtem bele fájdalmasan. - Aztán nem, nem bírtam nézni. Elfutottam. Megcs... megcsalt - sírtam. 

- Meg sem érdemel téged. Szerintem jobban jársz, ha szakítasz vele - tanácsolta Ashley.

- De... Szeretem - zokogtam. 

- Tudom, de ez így nem mehet. 

- Pedig annyira belé szerettem. Olyan aranyos volt mindig. Viszont ma... ma különösen furcsa és más volt. 

- Hogy-hogy különösen? - szöktek égbe a szemöldökei. 

- Nem volt magánál. Mintha kicserélték volna. Tudom, hogy tud bunkó és perverz lenni, de nem így - ráztam meg a fejem. 

- Beszélj vele, jó? - biztatott.

- Egyszer úgyis kell - sóhajtottam.

- Pontosan. De most megyek, mert holnap suli - állt fel. 

- Rendben, lekísérlek - követtem cselekedetét.

- Szia Ashley! - öleltem meg az ajtóban. 

- Szia Jessica! Jobbulj! - vált el. Nyitottam az ajtót, a szőke lány pedig majdnem nekiment Austinnak, aki meg is érkezett.

- Hölgyem! - állt félre a barna hajú srác.

- Uram! - ment ki mosolyogva Ash.

- Végre, hogy itt vagy - csuktam be az ajtót.

- Iszok, aztán felmehetünk - indult be a konyhába. Jártas. 

- Csak nyugodtan - mentem utána. Austin ivott, addig ott álltunk, és beszélgettünk, hogy mit mondott anyuja. Meg hogy Ashleyvel mit beszéltünk.

- Gyere! - kapott fel ölbe.

- Normális vagy, Austin? - ijedtem meg.

- Aha. 

Felvitt, és lerakott az ágyra. Beszélgetni kezdtünk. 

- Látom sírtál - simította meg az arcomat. - Tudod... 

- Nem. Mit? 

- Justin drog hatása alatt volt - halkult el a végére, s nyelt egy nagyot.

- Hogy micsoda? - pattantak ki szemeim. 

- Nem hiszem, hogy drogozik, de most annak hatása alatt volt - fogta le a kezem. 

- Nem hiszem el - döntöttem fejemet a fiú mellkasára, s a könnyek újra záporozni kezdtek. 

- Szerintem mire kijózanodik, nem fog emlékezni semmire - simogatta a hátam.

- Ez, ez nem lehet. Justin nem ilyen. 

- Majd elmondja, hogy mi történt. Viszont most gyere, feküdj le - állított fel. 

- Ugye itt leszel velem? - zokogtam ismét.

- Persze - bólintott. 

Bebújtam az ágyba, majd vártam, míg Austin is mellém fekszik. Bebújt, és szorosan magához ölelt. Így sírtam ki magam.

Itt az ígért rész, amit tudom, tegnapra kellett volna hoznom. De mire összeírtam a füzetemben a részt, nem tudtam géphez ülni. Viszont most itt van! :) Remélem tetszik. Sietek a kövivel! Nyugi, nem 2 hónap. Ha tudok időt szakítani erre, akkor ehéten igyekszem megírni. De nem ígérek semmit! :)
Különben meg köszönöm a 42 feliratkozót, a kommenteket. S mindent. Várom ide is a véleményeteket. :)

További szép hetet! <3

40. rész ~ Ezer darab...

- Hol van már Austin? - idegesen kérdeztem barátnőmet.
Itt vagyunk a nappalinkban, és várjuk ezt a bolondot. Ashley itt aludt, mivel tegnap mondtam neki, hogy jobb, ha mellettem van, amit ő meg is erősített. Kicsit lenyugodtam azóta, a hosszas beszélgetésünk után. Tudtam, hogy kihez kell fordulnom. Ez az ember Ashley volt. Felvidított, viszont ő se nagyon mondott jókat Justinnal kapcsolatosan. Konkrétan semmi jót nem mondott, be kell valljam. S valahol igaza van.
- Nem csodálom, tőle kitelik az ilyen - mondta szemtől szembe barátnőm.
- De azt hittem megváltozott, mivel nagyon úgy tűnt - szipogtam. 
- Csak tűnt! - emelte ki utolsó szavamat. - De nem tudhattad előre, hogy mi lesz. Ez egy nagyon kiszámíthatatlan dolog - simogatta meg a kezemet, miközben vele szemben ültem az ágyán.
- Akkor nem is szeret? - néztem fel rá megtelő könnyekkel teli szemekkel. A gondolat csak ekkor hasított belém. 
- Ezt nem tudhatom, és nem is akarok semmit mondani erre, ezt vele kell megbeszélned, Jessi - fogta meg a kezeimet, s rászorított azokra, szemeimbe mélyen belefúrta tekintetét, ezzel biztatott. 
- De... 
- Nincs de, Jessica! Beszélned kell vele, ezt te is tudod. Nehogy már ne merj eléállni. Te! Pont Te, aki mindig szívta a vérét, mert nem hagyott, mindig piszkált - mutatott rám. 
- Várj, várj, várj! - mondtam sietősen. - Nem vagyok vámpír, basszus. 
- Miért, ő az? - nevetett fel. 
- Igen. Justin egy kibaszott vámpír. Egyszer kiszívta a nyakam... Lehet, hogy csak a véremre hajtott, a kis köcsög! - fogtam közben a nyakamat. Majd elröhögtük magunkat, nem bírtuk ki nevetés nélkül.

- Ne aggódj már! Mindjárt - s ebben a pillanatban megszólalt a csengő. Felpattantam, és futottam az ajtóig. Kinyitottam azt, majd Austin nyakába vetettem magam. - Austin - húztam el a nevét. Épp, hogy meg tudott tartani. - Jó reggelt neked is! - dörzsölte meg szemét, miután elengedtem. - Szia Austin! - jött ki Ashley a táskáinkkal. Átnyújtatotta nekem a sajátomat, aztán megölelte a srácot. - Mehetünk? - kérdeztem. - Még fel se ébredtem - közölte Aus, felnevetve. Közben megindultunk az iskola irányába. - Jaj! Tudod milyen édes vagy ilyen fejjel?! - karolva simítottam kezére. - Hagyjad is! - rázta meg vigyorogva a fejét. - Igen, nagyon aranyos vagy - ment másik oldalára Ash. - Két nő reggelre... Fárasztó! - mondta barátunk.

Kis idő múltán ott voltunk a suli előtt. Sokan voltak, szokás szerint persze. Épp haladtunk tovább, már a banda közelében voltunk, mikor Ashley odarohant a barátjához, Ryanhez. Austin és én csak bambultunk, mint a moziban szokás, és figyeltük a történéseket. A másik pillanatban, egyről a kettőre, márcsak egy közeledő srácot láttam magam előtt. Feljebb emeltem a tekintetem az arcára, de azon nyomban vissza is tértem oda, hogy volt jó kedv, nincs jó kedv. - Jessica - szólított meg, amikor megállt előttem. Megforgatva a szemem, Austin felé fordultam. Kissé könyörgő tekintettel áldottam meg. - Kevin, skacok! - kiáltott a távolba. Megfordultam, és tényleg ott voltak a haverjai. - Majd beszélünk - került ki. - Kösz a segítséget, igazán rendes vagy! - mondtam barátomnak, aki teljesen faképnél hagyott. Lassan visszafordítottam a fejemet, s Justin tekintete enyémet kereste, amit hamar meg is talált. Egyet lépett, ami közelebb hozta hozzám. - Jessica - suttogta, eközben lassan arcomra simított. - Már vártalak - lehunytam a szemem, majd vettem egy mély levegőt.
- Justin! Ne - vettem le kezét arcomról. - Minden rendben? - kérdezte. - Persze. Minden tökéletes - mondtam gúnnyal lejtve. - Akkor miért vágsz ilyen savanyú fejet? - Fáradt vagyok, ennyi az egész - rántottam meg a vállam. - Elkényeztesselek? - vigyorodott el kajánul. - Magadat kényeztesd el ott lent - suttogtam fülébe, s a végén lenéztem férfiasságára. - Mi lenne, ha segítenél benne? - tette kezeit derekamra. - Azt most kiverheted a fejedből - mosolyogtam lemondóan. - De akarlak - mondta kérően. Próbált meghatni a szexire váltott hangjával, de nem jött neki össze.
- Én is sok mindent akarok, mégse kapom meg - kacsintottam. - Pedig megkaphatsz - vigyorgott. - Most épp nem erre gondoltam, de... - Na, légyszi! Kívánlak! - Hát ez nem kívánság kérdése, szóval ne is próbálkozz - adtam egy puszit az arcára. Bevágta a kiskutya fejet, de én megráztam a fejem. - Mellém ülsz? - kérdezte. - Nem is tudom... Nem akarok egyest kapni. - Ez nem kérdés volt, hanem parancs! - nevetett, majd lassan közeledett ajkaim felé, amit egyből elmart övéivel: Egyértelmű, hogy nem tétovázott, hanem megcsókolt.
- Megyek, lepakolom a cuccaimat - váltam el tőle. - Majd én is megyek - mosolygott. - Oké. Elindultam a bejárat felé, ahol Austinék voltak. Odamentem hozzájuk. - Sziasztok! - köszöntem. - Szia! - köszöntek vissza. - Bemegyünk? - néztem haveromra. - Felőlem - vont vállat.

- Köszi, hogy faképnél hagytál - mondtam Austinnak, miközben a folyosón sétáltunk. - Tényleg... Mi volt? - érdeklődött. - Semmi. - Nem gondolod, hogy meg kéne ezt beszélnetek? - nézett felém. - Már megbeszéltük, és azt mondta, hogy nem csalt meg, szeret... - Te tudod. Csak elég furcsa a gyerek - húzta a száját. - Ezt hogy érted? - Hagyjuk. Austin is tud róla, igen. Ő a legjobb barátom, megérdemli, hogy elmondjam ezt neki. Ha más nem, úgyis rájött volna. - Elmegyünk ma valahova? - csillantak fel a szemeim. - Hova? - vigyorodott el. - Nem tudom, majd kitaláljuk. - Mekibe is mehetünk... Austin nagy feltételezésbe kezdett, míg én megtorpantam. Ő ment tovább, magyarázott, de nem esett le neki, hogy már nem vagyok mellette. Épp az iskola 2. emeletének egyik nagy ablakán bámulok ki. Az ismerős srác és a szőke csaj egymással csevegtek. - Mi az? - jött oda mellém barátom. Csak ott álltam magatehetetlenül, és bámultam a két személyt. Mintha minden megszűnt volna körülöttem. Csak én és ők. - Jessica! Elmondod mit nézel annyira? - rázogatott Aus. - Justin-t... - biccentettem fejemmel az említett személy felé. - Az kicsoda? Ugye nem... - Az az a lány, aki tegnap ott volt Justinnál - néztem rá. - És te hagyod, hogy ezt csinálja veled? - mutogatott kifelé. - Mégis mit kéne csinálnom, Austin?

- Hát nem hagyni, hogy az a szöszke közétek álljon - dugta zsebre a kezeit. - Mindegy - indultam el a teremhez.

Helyet foglaltunk Austinnal, mire mindenki jött befelé, mivel márcsak két perc van a csengetésig, az óra kezdetéig. Justin mellé ültem, viszont ő még mindig nincs itt. Nem tudom mit keres itt ez a csaj. De az biztos, hogy Justinhoz jött. Ha Justin ennyire szeret, akkor majd elmondja, hogy mi ez az egész. Az emlegetett szamár megjelent. - Szia kicsim! - adott egy puszit. Nem szóltam semmit, amúgy se akartam, mert a csengő úgyis közbevágott volna. Bejött a tanár. Szokásosan köszöntöttük egymást, majd kezdetét vette az óra. Tíz percig csendben mondta a tanár az anyagot, írt a táblára, mi pedig a füzetünkbe jegyzeltünk. Végül ezt a folyamatot megzavarta az igazgató. - Jó napot kívánok! - Jó napot kívánok! - köszöntünk illedelmesen. - Elnézést a zavarásért tanárnő, de elkérném az egyik tanítványát, mert jött egy új diák! - mondta végig egy szusszal. Mellette pedig állt egy személy. Persze ez hiányzott. Justin "baráti" ismeretségéből, Sidney. Ashley egyből felém kapta tekintetét. Sajnáló, de ideges pillantásokkal illetett meg. Én megráztam a fejem, s arckifejezésemmel kimutattam, hogy mit keres ez itt. - Üdvözlöm a hölgyet! - mondta Mrs. Parker. - Jó napot kívánok tanárnő! - fogott vele kezet Sidney. - És melyik tanítványom lenne az? - mosolygott. - Justin Bieber. Azt mondta a Sidney, hogy ők ismerik egymást. - Miből gondoltam?! - forgattam meg szemeim, miközben agyamon végigfutott ez a szarkazmus.

- Rendben, mehet - bólintott a tanár.  Justin egyből felpattant, széles vigyorral a képén, s odasétált a lány mellé. Kinyitotta az ajtót, előre engedte Sidney-t. Amit egyből levágtam, hogy miért, mikor megbámulta. Eszméletlenül rosszul esett. Viszont a folytonos vigyorgását nem tudtam mire vélni. Austinnak igaza volt, ma különösen furcsa Justin. Távoztak a teremből, mi, vagyis a többiek pedig jegyzeteltek tovább. Egész végig az előbb történteken kattog az agyam. Másra nem is tudok koncentrálni, csak Justin másságára. Nem ilyen szokott lenni. S az hogy jött neki, hogy akar engem testileg. Hisz tegnapelőtti éjszaka feküdtünk le. Megnéztem az időt, s márcsak 10 perc volt hátra az órából. Ennyi idő alatt már körbejárhatták az épületet. - Tanárnő! - jelentkeztem. - Igen Jessica - kapta rám a tekintetét. - Ki tetszik engedni a mosdóba? - Leszek olyan rendes, hogy igen. Kimehetsz - mosolygott a tanár. - Köszönöm - biccentettem.

Kiléptem a teremből, és körülnéztem a közelebbi folyosókon. Elindultam a mosdó felé, közben pásztáztam a helyet, de senki sem volt ott. Ahogy közeledtem a női mosdóhoz, teltek a percek, én pedig egyre idegesebb lettem. Gondoltam, ha kicsit megmosom az arcom, jobb lesz. Kinyitottam az ajtót, de nem kellett volna. Akiket előbb kerestem, megtaláltam, egymást nyalva-falva. Sidney a mosdókagylón ült, Justin előtte állt, épp smároltak. Mindkettejük élvezte egymás nyálát. De azt hiszem nekem ezzel most törték össze a szívemet. Ezer darabra...

Sziasztok!
Megérkeztem. Nagyon hosszú ideje nem jelentkeztem egy árva résszel sem, amit borzasztóan sajnálok. Most el is ástam magam szégyenemben.
Szeretnék elnézést kérni tőletek, amiért hanyagoltam a blogot.
Egy kedves olvasóm írt is nekem az email címemre is, amit örömmel olvastam, de eközben elsüllyedtem szégyenemben.
Tényleg sajnálom, ezer meg ezer bocsánat!
Hogy tisztázzuk: Nem fogom abbahagyni a közepénél a történetet, ebben biztos vagyok, és Ti is azok lehettek. :)
Remélem nem felejtettétek el a sztori eddig leírt eseményeit, mert folytatom elég nagy fordulattal. Mivel most rövid lett a rész, ezért MA kaptok még egyet. Azt viszont már összeszedettebben fogom megírni.
Viszont remélem ez is tetszett, és nem lett rossz. Mert szerintem az lett, mivel olyan fáradt vagyok, hogy koncentrálni nem tudok.
A blog kinézete: Mint látjátok megújult. Remélem tetszik, mert ha nem, az belezavarhat az olvasásba. :)
Ha hagytok kommentet, vagyis egy kis megjegyzést a résszel kapcsolatban, vagy ha szeretnétek valamit közölni velem, bátran írjátok le. Fejmosástól kezdve a kritikáig, kultúrált módon mindent lehet. Várom.
MA pedig rész, ne feledjétek! :) <3

39. rész ~ Megcsalás, avagy nem?

Író:

Jessica mikor meglátta a barátját, Justint, aki egy másik lánnyal ölelkezett, a félelem urrá lett rajta. Miszerint megcsalta őt a szerelme. Eddig is egy kicsit tartott a dologtól, mert tudta, és tudja is, hogy milyen a fiú. De ezalatt a pár nap alatt meggyőzödött arról, hogy megváltozott. Talán az érzései csalódtak? Lehet, ha már így rohant volna el onnan.
Viszont Justin mikor meglátta Jessica-t, egyből utána szaladt, s elkapta a lányt kezénél fogva. Justin tudta, hogy nem tett semmi olyat, ami a megcsalás körébe tartozik. Szereti Jessica-t, épp ezért futott utána. Nem hagyta elmenni hamis csalódásokkal.
Aki mindezt végignézte, egy ismerős lány volt az. Az ajtóban állt mosolyogva. Gondolta: Ha már egy szimpla öleléstől féltékeny Jessica, akkor hamar szét fognak menni Justinnal. 
Sidneynek csak egy álca volt mindvégig a kedvesség? Valójában szerelmes Justinba. Meg akarta szerezni a srácot, de ő már beleszeretett egy másik lányba. Sidney azt hitte egy idő együttlét után Justin is beleszeret. Viszont ez nem így történt. Most, hogy kapott egy feladatot, aminek a lényege Justin és Jessica szétszedése, van alkalma megszerezni Jus szívét. Amikor beszélgettek, hogy van kilátásban egy fiú, akivel találkozott Sidney, azt is csak hazudta, mert nem merte bevallani, hogy Justint szereti. Félt a viszonzatlan szerelemtől, hiszen Justin is akkor áradozott Jessicaról, hogy mennyire tetszik neki.


Justin szemszöge: 

Mikor megláttam Jessica-t az ajtóban, miközben öleltem Sidney-t, már ott sem volt. Hirtelen könnybe lábadtak a szemei, és elfutott volna, ha... Ha nem rohanok utána, s keze után nem nyúlok. Most biztos azt gondolja lefeküdtem a szökeséggel. Pedig nem volt semmi közöttünk, még három puszi sem. Csak egy szimpla ölelés, azt is Sid kérvényezte. Ahogy visszarántottam, mélyen a szemeimbe nézett. Arca vizes volt a sós cseppektől, amik szabad útjukra törtek egy félreértés miatt. Kezeimmel arcához nyúltam, és letöröltem azon ékeskedő könnycseppjeit. Egy pillanatra elkapta tekintetét rólam a lány. Amikor hallottam egy hangot hátam mögül, tudtam miért. - Én azt hiszem nem zavarok. Sziasztok! - ment el Sidney. - Szia! - köszöntem el. Visszanéztem barátnőmre, aki már-már gyilkos pillantásokat vetett a távolodó lányra. Elröhögtem magam arckifejezésén, nem bírtam nem előtörni nevetésemmel. - Látom jól szórakoztál, hogy most is nevetséges a szituáció. - kapta felém fejét. Egyet hátrébb is lépett, kezeit ölbe tette. Úgy szuggerált. - Jessica - komolyodtam meg. - Mi van? Ilyenkor már nem vicces semmi, mi? - vágta fejemhez. - Figyelj! Én... - kezdtem bele, de közbe vágott. - Most jön magyarázkodásod, ami nem érdekel, és te sem - indult újra el. - Héj, héj, héj! - mentem utána, ismét. Derekánál fogva megállítottam. Átöleltem, majd füléhez férkőztem ajkaimmal. - Nem hagylak elmenni. Hangomtól megrezzent teste. Vagy inkább a leheletemtől. Váratlanul felkaptam a kezembe. E cselekedetemre, mint az esetek 95%-ban nem számítanak rá a lányok, úgy kb. mindenkinél. Emiatt felsikított, és gyorsan a nyakam után kapott, hogy ne essen le.
- Nyugi, nem ejtelek le - vigyorogtam. - Ezt vehetem egy elrablásnak is - nézett fel rám. - Akkor miután elraboltalak, jöhet egy kis szórakozás az ágyban - kacsintottam rá. - Most akkor megerőszakolsz? - kérdezte, miközben letettem a kanapéra a nappaliban. - Ha te is szeretnéd, az már nem megerőszakolás - ültem le mellé. - Honnan veszed, hogy szeretném? - Mert nem tudsz ellenállni - nevettem fel. - Na igen! Én nem te vagyok - forgatta meg szemeit. - Akkor bizonyíts! - rántottam vállat. - Mit és minek? - húzta fel szemöldökeit. - Ha elengeded magad, s hagyod, hogy kényeztesselek, és ha látom rajtad, hogy nem szeretnéd, akkor bizonyítottál. - Mi van Bieber? Kanos vagy? - nézett le férfiasságomra. - Talán - nevettem. - Jézus - röhögött ő is. Láttam, hogy miután abbahagyta a nevetést, megint intim részem felé tekint. - Ennyire megtetszett? - vigyorom még szélesebb lett. Elvörösödött, majd kínjában is elnevette magát. Hihetetlen mennyire aranyos volt. Láttam az arcán a sírás nyomait. Mikor észrevettem, mosolyom lehervadt arcomról. Nem szeretném, ha sírna miattam. Nem akarok fájdalmat okozni neki. Közelebb ültem hozzá, és álla alá nyúltam. Lassan közelítettem felé. Ajkait épp hogy elértem, mikor eltolt magától. Arcára megint kiült a szomorúság. Szemeivel a földet pásztázta. - Jessica! - szólítottam a nevén. - Justin. Ha ezt tudom, hogy más lányokkal is kavarsz, nem jövök össze veled - bámult rám csodálatos, barna szemeivel. - Nem volt közöttünk semmi. Csak barátok vagyunk, és tanácsra volt szüksége, azért jött ide. Jó ha 15 percet volt itt. -Biztos? - kérdezte kislányos, gyermeteg hangján. - Igen. Téged szeretlek - mosolyogtam. Nem adott választ, csak megölelt. Ott öleltük egymást percekig. Mikor elváltunk, akkor az ölembe húztam, és figyeltem a lány arcát. Kezeivel játszadozott, azt nézte. El volt merengve a gondolataiban. Ki szeretném engesztelni, de nem tudom mivel. Fogalmam sincs ilyenkor mit csináljak.
- Ne durcizz már! Hallod? - simítottam rá orcájára.
- Justin - kapta rám tekintetét. - Csókolj meg!
Kijelentésén hatalmas nagy vigyor ült ki arcomra. Ekkor végigfutott a gondolataimban az, amikor részegen mondta ezt. Nem tétováztam, lassan ajkaimat övéire illesztettem. Először játszottam velük, majd csókunk egy idő után szenvedéllyé forrt. Ha most azt mondanám, hogy megelégeltük egymást, hazudnék. Oxigénhez jutva váltunk el. Szemeimet nem vettem le Jessicaról. Arca a boldogságot tükrözte, legalábbis azt láttam rajta. Egy pillantás, s máris egy mosolyt lehetett látni rajta.
- Mindjárt jövök - állt fel.
- Oké - mondtam.

Jessica szemszöge:

Miután Justin szenvedélyes csókot lejtett velem, ki akartam jönni a friss levegőre. Most itt vagyok kint a ház előtt, és a gondolatok cikáznak fejemben. Lehet kicsit túlreagáltam ezt a megcsalás dolgot. Hiszen annyiszor elmondta, hogy szeret. Csak az a baj, hogy nagyon hamar urrá lett rajtam a félelem. Nem tudom mi tévő legyek. Megcsörgetem Ashley-t, hátha már ráér, és tudok vele beszélni.
- Szia Ashley! - köszöntem neki gyorsan.
- Szia Jessica! Valami baj van? - kérdezte meglepetten.
- Otthon vagy?
- Igen - felelte.
- Akkor nemsokára ott vagyok.
- De nem Justinnal csináljátok a közös projektet?
- Nem, de majd elmondom miért - hadartam el.
- Rendben, akkor várlak. Szia!
- Szia! - tettem le.
Visszafordultam, s bementem a házba. Justint sehol sem láttam. A nappaliban nem volt, ezért átmentem a konyhába. Amint beléptem a szintén nem kicsi helyiségbe, hallottam egy pityegést. Annak irányába kaptam a fejemet. A telefon képernyője világított, közben rezgett is a készülék. Közelebb mentem ahhoz. Láttam, hogy jött egy üzenet, ami egyből ki volt dobva. Egy szőke lány képe volt a kis négyzetbe.

Feladó: Sidney
Justin! Ugye nem mondtad el neki? Mert nem tudhatja meg.

Mit nem tudhatok meg? Ahogy az üzenet végére értem, tudtam, hogy az a csaj, akit ölelgetett Justin. Biztos, hogy viszonya van vele. Tudtam. Az érzéseim soha nem csalnak.
Megfordultam, és kirohantam. Bementem a nappaliba a táskámért, felkaptam a vállamra, ekkor jelent meg Justin.
- Valami baj van? - kérdezte.
- Nincs semmi - mentem el mellette.
- Jessica - kapott kezem után.
- Hagyjál békén! - kiabáltam, majd becsapva az ajtót hagytam ott.

Sziasztok! Amint ígértem, megérkezett a rész. Igyekeztem izgalmasra megírni, és csavarokkal. Hát csak bízni tudok benne, hogy elnyeri a tetszéseteket. 
Köszönöm a kommenteket, nagyon aranyosak voltatok, hogy ennyi kihagyás után is írtatok nekem. Hálás vagyok! Persze a szavazásoknak is nagyon de nagyon örültem. 
A következő rész megint hétvégére várható. Ennyi futja az időmből. :) <3

Sok puszi, és további szép napot minden kedves olvasómnak!

38. rész ~ Ettől féltem

Másnap félig Justinon keltem. Lábaink összefonódva, csak úgy mint kezünk. A takaró csak intim részünket takarta. Így ráláttam Justin izmos kocka hasára. Tekintetemet feljebb vezetve, úgyszint izmos karjára tévedtem, onnan már csak arcát figyeltem. Olyan édesen szuszogott. Ajkai kicsit elnyíltak, haja kócosan ágazott szerteszét. Homlokára is pár tincs lelógott.
Kicsit furcsa volt a helyzet, mivel Justin mellett szorosan feküdtem, meztelenül. Ezzel arra célzok, hogy nincs rajtam melltartó, és gyakorlatilag semmi sem takar. Megfordultam, lenyúltam egy ruhadarabért, ami Justin pólója volt. Iparkodva belebújtam, és mentem fürdeni. Útközben elvettem barátom szekrényéből egy fekete pólót, csak nem haragszik meg érte. Felkaptam a fehérneműmet, s az összeszedett ruhákkal fordultam be a fürdőbe.
Éreztem, ahogy a víz lemossa a testemről azt a kis izzadságot, és üde leszek. Gyorsan kiszálltam a zuhany alól, majd megtörölköztem. Felvettem a melltartómat a bugyival együtt. Végül belebújtam Justin pólójába, ami a combomig ér.

- Haló?
- Jó napot kívánok, a Don Pepe pizzériát tetszett hívni! Mivel szolgálhatunk? - beszélt a vonal másik végéről egy pasas.
- Jó napot kívánok! Egy közepes Hawaii pizzát szeretnék rendelni, a Big street 56.-ra, Jessica Moore néven.
- Egy közepes Hawaii pizza rendel. Más valamit szeretne még? - kérdezte.
- Nem, köszönöm. - mosolyogtam, inkább magamnak.
- 7 dollár lesz. Köszönjük, hogy minket hívott!
- Miért? Ki mást? - szóltam vissza.

Hallottam egy sípszót, miszerint letette a telefont.
- Amúgy is már untam a hülye szövegedet, barom! - grimaszoltam a telefonomnak.
- Kinek a szövegét untad? - röhögve karolt át hátulról Justin.
Körülbelül tíz perce jöttem le a konyhába. Ő hogyan került ide ilyen gyorsan? Derekán egy törölközővel. Letettem a telefonom a pultra, s fordultam egyet, hogy szembe legyek szerelmemmel.
- A hülye pizzás fiúnak. - tettem kezeimet derekára.
- Te megcsalsz? - meredt rám viccelődve.
- Hát... Ne is csodálkozz ilyen éjszaka után! - vontam meg vállamat.
- Szóval azt akarod mondani, hogy rossz voltam az ágyban?
- Pocsék! - vágtam rá.
- Jól van. Ezt megjegyeztem. - sóhajtva hajtotta le fejét.
- Mármint... - nyúltam álla alá, ezzel tekintetét magamra terelve. - Pocsékan tudok hazudni. - csókoltam meg hatalmas nagy szenvedéllyel.
- Akkor mi az igazság? - csillantak fel szemei.
- Hmm... Isteni voltál, drágám! - suttogtam füleibe.
- Te meg egy angyal, az én - nyomta meg a személyes névmásra utaló szót. - Angyalom. - puszilta meg homlokomat.

Elidőztünk, mikor a csengő megzavarta a csodálatos éjszaka utáni, reggeli románcunkat. A pizzafutár volt. Kifizettem, aztán mire visszaértem a konyhába, Justin már majszolta az ételt. Mivel ő vette ki köszönés nélkül a srác kezéből egy Kösz-szel. A röhögőgörcs határán voltam, de kívül próbáltam komolynak látszani.
Két óra elteltével felkaptam a bulizós ruhámat a kis táskámmal együtt.
- Szia! Majd hívlak. - köszöntem el Justintól.
- Rendben, Édesem. - vigyorodott el a fiú.
- Tudnám ilyenkor mi jár a fejedben. - röhögve ráztam a fejemet.
- Ha te azt tudnád! - lépte át ő is a bejárat küszöbét.
- Ó, szóval titkolózol is. - tettem csípőre a kezeimet.
- Ha ennyire tudni szeretnéd... - lépett közvetlen közel hozzám. - Te. - suttogta a fülembe lágyan. - A gyönyörű tested, a csodás mosolyod, azok a gyönyörű szép, kéjes nyögéseid, amiket örömmel élveztem, s az egész éjszaka, amit magunk mögött tudhatunk. - Justin szavaitól a pillangók újra felébredtek a hasamban. Testemet kirázta a hideg, majd kellemes melegség váltotta azt fel. Lassacskán már homályosan láttam a velem szemben álló srácot, mivel szemeimet elárasztották a sós könnycseppek. De nem hagytam őket, hogy kifolyjanak szabad útjukra. Csak néztem Őt, aztán végül megöleltem.
- És szeretném, ha még nyújtanál nekem ilyen fantasztikus, felejthetetlen élményeket. - nézett mélyen a szemeimbe.
Lassan, érzékien falta ajkaimat. Éreztem, hogy a pillangók nem bírják, s szabad utat törnek maguknak a fény felé, a boldogság és a szerelem irányába.
- Vigyázz magadra, szia! - hagytam el Justin magánszféráját.
- Szia! - mosolygott.
Elmentem onnan. Elhagytam Justin házának területét. Az utam csendben, nyugodtan telt. Olyan felszabadultnak érzem magam, mint még soha. Csodásan éreztem magam az este. Azt érzem, hogy újra boldog vagyok, de most mérhetetlenül.
Hamar hazaértem. Levettem a csinos ruhát, s fürödni mentem. Félóra elteltével már egy új ruhában voltam. Farmernadrágot, fehér tornacipőt, sötétszürke, a vállánál szegecses díszítésű, hosszú ujjú felsőt vettem fel. A hajamat felkötöttem, sminket pedig most nem raktam fel.
Készenlétem után, ittam egy pohár narancslevet, majd elindultam Duffyval a kutyaparkba. Szerintem amire visszaérünk, Chris már otthon lesz.

2 óra múlva...

Duffy fáradtan dőlt le a nappali padlójára. Én is ezt teszem, pihenek a kanapén, s nézek ki a fejemből. Bátyám pedig fent fürdik, mivel nemrég ért haza. Nem sok szót váltottunk egymással. Persze ez nem harag kérdése, egyszerűen sietett az emeletre, hogy lezuhanyozzon, mert nem érezte jól magát a bőrében.
Bambulásom közepette egy dal csendült fel. Pontosabban az egyik kedvenc dalom, Demi Lovato Mad In The USA c. száma. Odakaptam a fejem a mellettem levő csörgő készülékre, s felvettem.
- Szia! Hogy vagy? - szóltam bele.
- Szia Jessica! - hallottam meg barátnőm hangját a vonal végéről. - Köszi, jól. De most le vagy cseszve!
- Miért is? - vontam fel szemöldököm.
- Mert nem a plázában vásárolt ruhádban jöttél az este.
- Köszi a kérdést, jól vagyok! - nevettem. - Amúgy tudom, rájöttem. Majd legközelebb, oks? - mosolyogtam, amit Ashley nyilván nem lát.
- Haha, oks. - nevette el magát. - Mit csinálsz ma?
- Öhh, szerintem átugrom Justinhoz megcsinálni a közös projektet. Te?
- Megyünk anyuval vásárolni.
- Rendben, jó szórakozást!
- Nektek is. - röhögött.
- Ez aztán szórakozás, de azért köszi, meglesz. - nevettem fel.
- Az a lényeg. Na szia Jessica! - köszönt el.
- Szia Ashley!
Miután letettem a telefont, Justin számát tárcsáztam. Kétszer hívtam, de nem vette fel egyszer sem. Mi lehet vele? Mindegy. Összepakolom a cuccom egy válltáskába, aztán elindulok hozzá. Lehet nincs telefon közelben.
Amikor felálltam, és indultam volna fel, bátyámba mentem bele majdnem. Kicsit meghátráltam, majd csak néztem rá.
- Hova ilyen sebesen? - érdeklődött.
- Összeszedem a tancuccom, majd megyek a tanulótársamhoz megcsinálni a közös projektunkat. - mosolyogtam rá.
- Rendben. Mikor jössz?
- Passz. Szerintem olyan 4-5 fele. - vontam vállat.
- Jól van. - mosolyodott el.
Viszonoztam a gesztust, majd felrohantam a szobámba. Összepakoltam az egyik táskámba, végül elindultam. Lent felkaptam a lábamra a cipőmet.
- Szia bátyus! - kiabáltam.
- Várjál már! - jött oda hozzám.
- Mi az? - kérdeztem.
- Se puszi, se pá?
- De... most köszöntem. - röhögtem.
- Vigyázz magadra! - ölelt meg.
- Okés.
Kiléptem az ajtón, egészen arra az útra, amelyik Justin felé vezet. Kíváncsi vagyok miért nem vette fel a telefont. Igyekeztem, ahogy tudtam. Húsz perc múlva oda is értem. Az ajtaja előtt megálltam, épp csengetni akartam, amikor kinyílt az ajtó, s megláttam Justint egy lánnyal ölelkezni. A fiú keze az illetőnek a fél fenekén pihent. Ekkor futott rajtam át egyesfajta félelem, miszerint Justin milyen volt akkor, mielőtt összejöttünk volna. Mindig más csajjal volt. Ettől féltem a legjobban, tartottam tőle. Pedig olyan aranyos volt, akkor most ez mi is? Nem akarom a féltékeny ribancot játszani, de ez most szíven szúrt. Lehet ezért nem vette fel a telefont... Szemeim könnybe lábadtak. Megfordultam, és mentem volna el onnan, ha valaki nem kapja el a kezem, s nem ránt vissza.

Sziasztok! Megérkezett a várva-várt rész. :) Nem tudom milyen lett, de most muszáj volt kicsit összeszedettebbnek írnom. 
Sajnálom, hogy nem arra a hétvégére hoztam a részt, amelyikre ígértem, de még mindig fennáll az a probléma, hogy csak a német laptopon tudok lenni. Most is már ideges voltam, hogy nem tudom nektek megírni a részt, ezért ma leültem ide, s belevágtam a másik felébe úgy, hogy minden ékezetes szóhoz másoltam az ékezetes magánhangzókat. Nagyon rossz volt, de megérdemlitek, hogy szenvedjek miattatok. 
Szóval jó olvasást, és élvezzétek ki a rész unalmas (mert szerintem most az lett) tartalmát. :) <3 
Köszönöm a több mint 41.000-res oldalnézettséget, a megmaradt rendszeres olvasóimat. Nem utolsó sorban azokat a kommenteket, amiket a különbejegyzéseimnél hagytak hárman. Ezer köszönet. <3 
Remélem megint beindul a blog, és itt lesztek velem, mert már hiányolom. 
Jövőhét hétvégén új rész, ne feledjétek! :) 
                                                                   További szép hétvégét! 
                                    

#Hirek

Sziasztok! :)

Fhuu, jo reg nem voltam, es nem is jelentkeztem. A suli elkezdodott, s nekem eleg nehez. Ma peldaul 6 nemet oram volt egy huzamban. A fejem majd leesett az almossagtol.
Eloszor is... Justin. Megjelent a Lolly videoklipje. Szerintem allati jo lett. Nekem nagyon tetszik, mar vartam. :DD <3

A masik jo hir, hogy nemsokara ujra beindul a blog. Megprobalom összeszedni magam, es egy kis idot szanni az irasra. Nem mondom, hogy napi reszek lesznek, hanem lassacskan irom a reszt, ami majd felkerül. Az en velemenyem szerint meg ez is jobb, mint a semmi.
E hetre varhato az uj resz!
Cim: Ettol feltem
Most lehet talalgatni emberek. Amugy mar elkezdtem irni, nemsokara kesz lesz. :)

Ui.: Bocsi az ekezetert, nemet laptopom van, es a nemetben nincsen ekezetes betu. :$
Puszi. :) <3