2013. április 24., szerda

10. rész ~Tökéletes pillanat~

Elindultam valamerre a városba. Lassan szedtem lábaimat. Közben néztem az embereket, milyen gyorsasággal száguldoznak az utcán. Hogy milyen sietősek. Még ilyenkor is. Csak sétáltam, figyeltem az embereket, és a történéseket. Jól esett ez a kis kimozdulás egyedül. Senki sincs velem, csak én magam vagyok. Eltudok gondolkodni, hogy mit hogy csináljak tovább. Jelen pillanat nem tudtam senkivel se beszélni. Nem akartam senkivel sem társalogni. Úgyis csak a sajnálatukat hallanám. Köszönöm nem kérek belőle.
Viszont szegény Austin halálra aggódik miattam, mert egy szót sem szóltam neki az egész esetről. Legelőször az Ashley-s ügy, hogy vele összevesztem. És, hogy Justin csak úgy rám vetette magát. El akartam kerülni a még nagyobb vitát, mivel barátom nagyon kiakadt volna. Inkább hagyom egy kicsit szenvedni, de nem mondhatom el neki. Most még nem.
Ashley-ről eszembe jutva, hogy mondhatott ilyet? Igen, én is bunkó voltam, de nem bírtam tovább tartani, hiába is, ha két napja tart. Nekem hiányzik a barátnőm. Azelőtt minden egyes napot, percet együtt töltöttünk. Jelen pillanat látni se akarom. Fogalmam sincs ezek után hogy lesz, de azt tudom, hogy nem érdekel. Amit mondott, azt egyhamar nem lehet elfelejteni. Túllépni nem tudok rajta, mert minden percben ezen kattog az agyam.
A gondolatok cikázását egy hűvös szél fuvallat zavarta meg. Olyan szabad, ahogy megy és száll. Ahogy végigjárja az utcákat, az emberek érzését kicsit másabbá teszi. Kellemesen jó. Ilyen szép időben a legjobb a sétálás. Nincs az a túl meleg, nincs az a hideg. Gyönyörű idő van.
Amikor sétálsz, és csak gondolkodsz az élet értelmein. Mi van rendben, mi nem. Mik történtek az életedben, jók s rosszak egyaránt. Ha te magad vagy egyedül azt hiszed csak te vagy ilyen helyzetben, hogy egy olyan ember bántott meg, akiről nem gondoltad volna. És perpillanat a világ összeomlik körülötted. Lehet azt hiszed, a világ megáll. Pedig megy tovább. Az emberek ugyanúgy jönnek-mennek, élik életüket. Akinek nem vagy fontos, magányosnak néz. Valaki sajnálattal néz feléd, valaki kikerül, mert egyáltalán nem érdekled. Másnak is megvan a maga problémája. Sőt, mindenkinek.

Egy jó ideje gyalogolok. Csak a földet nézem. Előbb elég volt, hogy felfelé tartottam a fejem. De ezt rögtön meg is bántam. Éreztem, hogy nekem lökik az ajtót. Eléggé fájt.
- Áááá bunkó! - kiabáltam fejemet fogva.
- Jobban is odafigyelhettél volna! - mondta az ismeretlen. Nem láttam mivel nem rá figyeltem még mindig.
- Még hogy én? Te csaptad rám azt a rohadt ajtót. - lassan emeltem fel fejemet.
- Szegény. Biztos fájhatott neki. - röhögött.
- Justin? De egy seggfej vagy. - ismertem meg a velem szemben álló fiút.
- Bieber. Huhh.. még mindig itt tartasz? - nevetett fel cinikusan.
- Na nem mondod?! Képbe vagyok vele. - hangsúlyoztam - Hogyne. Miután beismerted. - kuncogtam kicsit.
- Édes. Te nem ismered a szarkazmust. - röhögött.
- Téged nem ismerlek. De mindig beléd botlok. - szólt a mondatom hangosan.
- Lehet, hogy ez valaminek a kezdete. - vigyorgott - Különben meg én se ismerlek.
- Vagy nem. - vágtam rá - Na látod. Akkor szia. - fordultam az egyik irányba, és útnak indultam volna.
- Héj kislány! - kapta el kezemet - Nem tudsz olyan könnyen lerázni. - jött mellettem kezemet fogva.
- Sajnos. - forgattam meg szemeimet.
- Mit mondtál? Nem értettem tisztán.
- Semmit. Hova megyünk?
- Na ez a beszéd. Éhes vagy?
- Kicsit. De nincs étvágyam. - szomorodtam el.
- Na, miért? Mi baj van? - kérdezte komolyan.
- Á semmi, csak.. - nem tudtam mit válaszolni. Ő csak megállt és finoman maga felé fordított.
- Csak? Mi baj van Jessica? - tekintete érdeklődő és aggódó volt.
- Most hagyjál Justin. - vettem ki kezeimet övéi közül. És mentem abba az irányba, amerre elindultunk az előbb.
- Jessica. Tudod , hogy nem hagylak! - futott utánam.
- Pedig most jobban tennéd. - siettem tovább.
- Jessica! - szólt aranyosan Jus.
- Mi van Justin? - álltam meg, és vele szemben voltam.
- Eljönnél velem valahova? - lépett közelebb.
- Justin én.. - beszéltem volna, de félbeszakított.
- Cssss. Gyere. - suttogott fülembe. - Nem bánod meg. - néztem az előttem álló srácot. Mi tévő legyek? Más választásom nincsen. Igaza van, könnyen nem rázom le.
Nem adtam választ, amit ő beleegyezésnek vélt. Hallgatás, beleegyezés. Megragadta kezeimet, és gyalogolni kezdtünk. Az út alatt nem szóltunk egymáshoz. Csak mentünk a másik mellett, mint két normális ember. A karomat se fogta, szóval nem volt semmi. Nem kérdezgettem tőle hova visz, hisz úgyse mondja el.



Ahogy egyre többet sétáltunk, lassan odaértünk. Olyan szép volt. Hirtelen lelassultunk, majd megálltunk.
- Na milyen? - érdeklődött óriási nagy vigyorral a képén.
- Ez csodálatos. Nem szoktam nagyon lejárni ide. Főleg ilyenkor nem.
- Igen az. Szerintem kéne. Leginkább amikor úgy érzed, minden összejött és csak sírsz. Itt megnyugszol.
- Honnan tudod?
- Mert amikor valami bajom van, csak lejövök ide.
- És itt szoktad kisírni magad? - kérdeztem mosolyogva.
- Nehogy azt hidd, hogy sírni járok ide. Különben is, egy fiú nem sírhat?! - lökte hozzám a szavakat.
- Sírjon. De ne úgy, mint egy lány! - kuncogtam.
- Némelyikük azt teszi. - nevetett fel.
- Aha. - fogtam vissza magam.
- Gyere! - fogta meg kezem. Húzni kezdett ismét.
- Ugye nem akarsz a vízbe csalni? - röhögtem. Közben szaladtunk.
- Ha szeretnéd. - nevetett velem.
- Nem. Inkább mellőzzük.
Megálltunk és csodálni kezdtük a kilátást. Vagy tíz perce már itt állunk. Egyikőnk se szólt semmit, kicsit kínos.
- Tetszik édes? - karolt át hátulról az előbb még mellettem álló fiú.
- Ühümm. - ismét elpirultam - Justin?
- Mondjad! - tekintetét rám szegezte. Kimásztam fogságából.
- Te vesztél már össze a legjobb barátoddal? - ültem le a homokba.
- Igen. Sajnos. Miért? - ült le mellém.
- Mert összevesztem.. - csuklott el a hangom.
- Ashleyvel? - kérdezte, mintha tudná.
- Pontosan. Úgy hiányzik már, hogy mindig vele legyek. De mindig Ryannel van együtt. Hiába is csak két napja, de én nem bírom. Ezt meg is mondtam neki, meg hogy mindig veletek van, mire csak azt mondta, hogy nem kell odamennem hozzátok.
- Elhiszem. Hisz Ryannel én se lógok már annyit , mint régen. Figyelj Jessica! Kifogtok békülni. Tudom, hogy neked most ez nem megy, mert látni se bírod ,de majd idővel minden a régi lesz. - simította meg a hátamat.
- Látni se bírom! Hogy mondhatott ilyet? - kapkodtam a szavakat - Nem biztos. Ez rajta is múlik.
- Higgy nekem! - mondta komolyan.
- De alig ismerlek.
- Nem azt kértem, hogy bízz bennem. - mosolyodott el.
- Jó, igazad van. Hiszek neked.
- Ennyi.
- Na ne bízd el magad! - ütöttem vállába.
- Ebben a tettedben biztos voltál? - vigyorgott.
- Halálosan. - röhögtem el magam.
- Te akartad. - felkapott vállára, és a víz felé kezdett el vinni.
- Áááá Justin! - röhögtem - Neee!
- Meggondoltad magad?
- Nem , dehogy! - tett úgy, mintha a vízbe akarna dobni. - Jó, igen. Igen, csak vigyél ki innen. - sikítottam.
A srác csak röhögött. Megfordult, majd kivitt. Letett, és egyből beszóltam.
- Te seggfej! - durcáskodtam.
- Édees! Látom akarsz még egy menetet! - közeledett.
- Nem! Hagyjál! - stoppoltam kezemmel.
- Nyugi, nem bántalak. - röhögött. Azzal megfordult és a víz felé ment. Lekapta a cipőjét, a nadrágját is lekapta magáról , hogy ne legyen vizes. Bár ezt nem értem. Hisz előbb nem zavarta. Alsónadrág és egy fehér póló volt rajta. Istenem, de szexi. Na jó, ezt nem én mondtam. De ki tud ilyennek ellenállni?!
Egyszer csak elindul befelé. Én megálltam drága suprája mellett, és onnan figyeltem.
- Te mit művelsz? - kiabáltam.
- Azt amit te nem. - nevetett.
- De legalább nem vagyok ennyire hülye.
- Gyáva viszont igen. - röhögött.
- Miért lennék az?
- Mert gyáva vagy, gyáva! - gúnyolódott.
- Na majd meglátjuk! - azzal ledobtam dzsekimet, cipőmből kibújtam, nadrágomat lecsúsztattam lábaimon, majd attól is megszabadultam. Megindultam Justin felé be a vízbe.
- Jól áll a csipkés. - nézett végig rajtam.
- Máshova is tekinthetnél! - forgattam meg szemeimet.
- Kizárt, hogy ilyenkor bármi más elterelje a figyelmem. - szemei továbbra is le-fel járkáltak rajtam. Megnyalta ajkait, végül beleharapott az alsóba.
- Ó tényleg?! - elkezdtem fröcskölni vízzel elég durván. Miután észbe kapott utánam szaladt, én meg elfutottam előle. Amennyire lehetett, majdnem derékig érő vízben.
Egy pillanatra megálltam. Nem bírtam tovább, kifáradtam.
- Most megvagy édes! - kapott el. Combomtól kezdve egészen mellkasomig simította kezét rajtam. Majd visszavándoroltak derekamra, megfogta erősebben, és jól magához szorított. Annyira, hogy már hátsó felem érezte férfiasságát. Zavarodott voltam nagyon. Fejét fejem mellett helyezte el, ajkai pedig fülemet súrolták. Kezei tovább vándoroltak, végig a fenekemig, ahol megállt és belemarkolt. Egy hangosat felnyögtem.
- Élvezed? - röhögve suttogott.
- Veled ellentétben, nem. - suttogtam vissza. Mire elkezdte a nyakamat csókolgatni. Csak haladt végig az államon, teljesen az arcomon, majd vissza a nyakamra. Érzékien lehelte a kis csókokat a nyakam körülötti helyekre.
- Még most sem? - fordított maga felé. Továbbra is csókolgatott. Nem mertem megszólalni, így csak kis nyögések hangzottak el tőlem. Justin erre felkapott, és kifelé ment. A parton megállt letett, de nem engedett el. Tovább folytatta előbbi cselekedeteit. Élveztem, mert nem jutott eszembe semmi gond. Mind elszállt a fejemből. Úgy éreztem most ez egy tökéletes pillanat a felejtéshez.


12 megjegyzés:

  1. Imádomm...Siess a kövivel! <3 :)

    VálaszTörlés
  2. Hú, még az előzőhöz se volt időm komizni, de egyből jött a 10. rész, aminek örülök! Ez a rész... nagyon aranyos volt! *.* Ez a Justinka annyira édii :D Ügyes vagy, csak így tovább! :) Puszii!<3:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mondtam, hogy hamar hozom. :)
      Huhh, köszönöm :) Hát az majd még kiderül :D Köszönömm:)

      Törlés
  3. Nagyon joo lett igen ez cuki rész lett már nagyon várom a KŐVITT :DDDD

    VálaszTörlés
  4. Már rég nem kommiztam,és nagyon sajnálom,de esküszöm,hogy minden részt eddig elolvastam.Az eddigi részek közül ez a kedvencem!Nagyon jó lett:)Jessica mindig Justinba ütközik,ami nekem nagyon tetszikXDÉs az a tengerpartos jelenet...OMB:)))Annyira cukik,és Justin talán még romantikus is,mivel nap le mente meg minden:)És akkor,mint két gyerek vígan pancsikólnak a vízben,annyira cuki!Justin nem nyugszik,csókolgatta a nyakát,tapizta..és akkor a végén:O:OMi lesz?Hogy értette Jessi azt,hogy 'tökéletes pillanat a felejtéshez'?Arra gondolt..?Úristen mi lesz itt:DSiess:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nincs mindenkinek ideje komizni.:) Annak örülök. :) Nem gondoltam volna :D És még kitudja mi lesz majd ebből, hogy mindig egymásba botlanak :D Igen-igen, a kis Justin romantikus is.:D Az majd kiderül :D Majd meglátod, ha elolvasod. :D Sietek! :D

      Törlés
  5. kurva jó!!! már bocs a kifejezèsèrt de imàdom a blogodat!!!!! csak így tovább!!!!!!!! Hozdd gyorsan a kövit!!!! :) <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Semmi, én is szoktam káromkodni. :D Hupsz.:$$ Jujj, de örülök. Boldoggá tesztek amikor ilyeneket írtok.:D Hozom hamar!<3

      Törlés
  6. OMB. Ez eddig a legcukibb rész♥ Juustin milyen kis rámenős :)) imááádoom. ja és ma nincs kritika.♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ahogy gondolod.:D Ez a te meglátásod.:) Igen valamennyire az, kicsit vagy nagyon :D Boldog vagyok, és örülök neki.:D De néha az is kell.<3

      Törlés