2013. április 28., vasárnap

12. rész ~Készülődés~

- Szia Jessica! Zavarhatlak? - kérdezte Ryan.
- Szia! Attól függ. - fordultam felé.
- Légyszíves! - nézett kedvesen.
- Jól van. Mondjad. - mosolyogtam kicsit.
Elindultunk a folyóson, és beszélgettünk. Vagyis belekezdett mondandójába.
- Hogy vagy? - mosolygott.
- Voltam már jobban is. - figyeltem a földet.
- Figyelj! Tudom, hogy nem fogsz kibékülni most Ashleyvel, de.. - közbeszóltam.
- Honnan tudod? - kaptam fel a fejem.
- Mert látszik rajtad, hogy még nem tudod mit tegyél. - vágta rá.
- Azért ennyire nem. - ráztam buksimat.
- Na mindegy. Szeretném, ha eljönnél bulizni. Kikapcsolódni. - mosolygott - Mit szólsz hozzá? - tárta szét karját.
- Ezt hogy érted? Milyen buli? - értetlenkedtem.
- Rendezünk a srácokkal egy bulit, mivel péntek van. Sok mindenki ott lesz. És szerintem egy ismert lány nem maradhat ki. - elvigyorodott.
- Szóval, ti minden hét végén bulit rendeztek?! - röhögtem.
- Valahogy úgy. Amúgy inkább elszoktunk menni.
- Azt gondoltam. De ez a ti témátok, rátok tartozik.
- Na, akkor? - tette fel újra a kérdést.
- Honnan tudod, hogy egy ismert lánynak a ti bulitokon a helye? - szívattam.
- Engem nem tudsz átverni. Akkor majd küldök egy sms-t, hogy hová kell jönnöd. - nevetett.
- De nem megyek. - kerekedtek ki a szemeim.
- Tudom, hogy jössz.
- Picsába! - húztam el számat.
- Látod?! Nem sikerült. - röhögött.
- Ez nem szép dolog. - kuncogtam.
- Majd küldök egy üzenetet, hogy hová gyere, és hánykor.
- Jó. De honnan tudod a számomat? - vontam fel szemöldököm.
- Az rám tartozik. - kacsintott.
- Hát ok. - fogadtam el a tényt.
Ebben a pillanatban be is csengettek a második órára. Ryannel visszamentünk a teremhez. Ő odasétált barátnőjéhez, én pedig megvártam Austin-t. Nem kellett sokat időznöm.
Beültünk órára. Nem mondanám, hogy csend volt, mivel páran susmogtak. Én meg a halál szélén voltam. Barátom annyira lökte a dumáját, hogy nem bírtam ki nevetés nélkül. Mindenkinek beszólogatott, meg ilyesmik. Hülyéskedett, nem zavartatta magát. Csakhogy a tanár kiszúrt minket.
- Mrs. Moore! Kérem fáradjon ki! - szólított fel az oktató.
- Igen tanárnő! - kisétáltam. Az egész osztály tekintete rám szegeződött.
- Mondd el mit tanultál mára!
- Természetesen Mrs. Clark! - belekezdtem. Még szerencse, hogy múlt órán figyeltem, akkor pácban lennék. A tanárnő végig figyelte mit mondok, és engem nézett. Szigorú. Direkt nem fordult el, nehogy valaki súgni tudjon nekem.
- Jessica! Elárulnád nekünk, hogy mi volt olyan nevetséges?
- Csak az egyik gólya megkérdezte tőlünk, hogy hol van a mosdó, pedig onnan jött ki.
Erre mindenki röhögni kezdett. Nem vagyok bunkó, nem köptem be barátomat.
- Értem. Legközelebb óra előtt nevesse ki magát, ne zavarja a tanítás menetét!
- Igen is tanárnő! - biccentettem fejemmel.
- Négyes. Leülhet. - mutatott kezével a padok felé.
Kaptam egy négyest fizikából. Gondolni se mertem volna, hogy megadja a négyest.
Tovább folytatódott az óra. Figyeltünk. Senki se akart a helyzetembe kerülni. A végére már untam. Írni, figyelni, válaszolni ha a tanár kérdezett.
Végül letelt a második tanítási óra. Majd a többi is ugyanígy telt. Justinnal se volt semmi. Kerültük egymást szünetekben és órán is. Végig telefonozott, szünidőben pedig a bandával volt, vagy épp lányokkal volt elhabozva. Én elvoltam Austinnal, nem untam magam, mert ott volt velünk pár csaj is, meg srác is. Eléggé szuper nap volt. Sokat ökörködtünk, nem zavartattuk magunkat.

Az utolsó perc telik. 60, 59, 58,.... számoltam vissza. És, mehetek haza. Már vártam ezt a pillanatot. Összeszedtem cuccaimat, majd indultam ki a teremből. Mint a többiek. Sokan özönlöttek ki az iskolából. Az épület előtt kicsit megálltam. Mindenki jött felém. Lányok, fiúk egyaránt.
- Szia Jessi!
- Hello Jessica! - köszönt két lány. Jó fejek.
- Sziasztok! - puszilkodtunk.
Mentem tovább, és ismét megálltam.
- Szia csaj! - köszönt az egyik srác.
- A csaj! - röhögtem - Szia! - pacsiztunk le.
- Hali Jess! - pacsiztam le a másikkal.
- Csáá! - mosolyogtam nagyot.
Majd sarkon fordultam, és hazafelé tartottam. Austinnak írtam egy sms-t útközben.
Címzett: Austin
Szia drága barátom! Nem tudom hova tűntél, de én leléptem, úgyhogy ne keress! Puszil Jessica.<3

Nem sokára jött a válasz.

Feladó: Austin
Szia szívem! Bocsánat, de a tanár bent fogott pár percre.:S Lehet ma benézek hozzád.:) Puszi Austin.<3

Címzett: Austin
Semmi baj.:) Viszont én meg már alig várom, hogy hazaérjek. Rendben. Várlak!:) <3

Feladó: Austin
Gondolom.:D Oké,szia!<3

Címzett: Austin
Szia!<3

Ezzel elköszöntem tőle, majd elraktam táskámba telefonom. Kereshettem a kulcsom, mert már hazaértem. Megfogtam a bejárati ajtó kulcsát, behelyeztem a zárba, fordítottam egyet. Lenyomtam a kilincset, és kitártam az ajtót. Beléptem a házba, és behajtottam magam mögött azt.
Kibújtam topánomból. Nem sok kellett, kutyám le is támadott. Olyan aranyos volt. Azt hiszem nem ártana elvinnem sétálni. Letettem táskámat a kis szekrényre, kivettem belőle telefonomat. Megfogtam a pórázt, ráadtam Duffyra, és mentünk is. Elvittem a parkba, kicsit elengedtem, hadd szaladgáljon. Elvolt a többi kutyával. Figyeltem is rá közben, nehogy elszökjön. Ekkor telefonom csipogni kezdett.

Feladó: Ismeretlen
Jessica. Buli este 9-kor a Big Street 56. -on. Ryan. :)

Egyből átírtam Ryanre az ismeretlent. Visszaírtam neki.

Címzett: Ryan
És ha nem megyek? 

Egyből jött a válasz.

Feladó: Ryan
Az nem fog sikerülni. Most szóltam az érdekedben. ;)

Címzett: Ryan
Mi van? Ezt meg hogy érted?

Feladó: Ryan
Nem kell gyalogolnod. Megy érted valaki. :D

Címzett: Ryan
Kösz. Odatalálok egyedül is. ;)

Feladó: Ryan
De már le van beszélve. 8-ra legyél kész! És várd meg az illetőt! :D

Címzett: Ryan
Nincs olyan messze az az utca. Nem értem miért 8-ra, amikor csak 25 perces az út gyalog. És 9-kor lesz a parti.

Feladó: Ryan
Ne értetlenkedj, hanem cselekedj! Készülődj, és hangolódj az estére csajszi! :D

Címzett: Ryan
Ha te mondod. 8-ra kész leszek, ne késsen az illető! ;)

Feladó: Ryan
Ez a beszéd! Nem fog, nyugi! :D

Címzett: Ryan
Fogd be! Akkor este. Szia! :)

Feladó: Ryan
Csak írok. Pontosan. Szia. :)

Ezzel az üzenetnek vége lett. Kíváncsi vagyok ki fog értem jönni. Egy kicsit kattogott az agyam, aztán már nem gondolkodtam. Pórázra kötöttem kutyámat, és hazamentünk.
Duffy szinte berontott a házba. Szegény ki van. Gyors berohantam a konyhába, adtam neki vizet. Csak úgy lihegett, a nyelve a földet súrolta. Majd a hűtőhöz léptem, kivettem egy kis palack ásványvizet. Jóízűen megittam. Nagyon jól esett, de nem csak nekem. Ezután játszottam még egy kicsit Duffyval. Milyen aranyos.

Large

Még mindig elemében van. Elszórakoztam vele egy ideig, aztán mennem kellett készülődni.
Felballagtam szobámba. Elővettem egy tiszta fehérneműt. Bementem a fürdőbe. Hajat mostam, áztattam bőrömet 25 percen keresztül. Tudom, hogy sok, de olyan jól esett, megnyugtatott. Éreztem a hét fáradalmait.
Kiszálltam, megtörölköztem, felvettem a fehérneműm. Beszárítottam a hajam, majd a gardróbomhoz lépkedtem. Vacilláltam mit vegyek fel. Nadrágot, egy bulis felsővel, vagy szoknyát. A szoknya mellett döntöttem. Épp vettem ki a kiválasztott ruhadarabot, amikor észrevettem azt a ruhát, amit anya adott. Egy pillanatra megálltam, kicsit könnybe lábadt szemem. Már rég nem beszéltem szüleimmel. A kezemben lévő szoknyát letettem az ágyra. Megfogtam telefonom, anyát hívtam. Felemeltem fülemhez a készüléket és hallottam, hogy kicsöng. A negyedik csöngésnél felvette.
- Szia kincsem! Hogy vagytok? Úgy hiányoztok. - szólt anya hangja csilingelően.
- Szia anyu! Jól vagyunk, köszönjük. Ti? Remélem jól érzitek magatokat. Hiányoztok nagyon! - válaszoltam szavakat kapkodva.
- Jól vagyunk. Igen, nagyon jól érezzük magunkat. Lassan megyünk Brazilba. Otthon minden rendben? - kérdezte kedvesen.
- Reméltem is. Ott is érezzétek jól magatokat! Persze. Elvagyunk bátyussal. - feleltem.
- Rendben. Ezt akartam hallani.
- Puszilom a nagyiékat.
- Átadom. Amúgy esztek rendesen? Tanulás hogy megy? - kezdett anyáskodó lenni.
- Igen anya. Chris szokott néha főzni. Én egyszer-kétszer rendelek ételt. A tanulás pedig jól megy, mint mindig. - mondtam szemet forgatva.
- Jól van, ügyesek vagytok. Tudtam, hogy bízhatok bennetek. - sugárzott hangjából az öröm. - Elmentetek vásárolni Ashleyvel? - erre a kérdésre nem számítottam.
- Hát anya.. - csuklott el a hangom.
- Mi baj van kicsim? - aggódott.
- Összevesztem vele. - csak ennyit tudtam mondani.
- Kifogtok békülni. Semmi baj nem lesz.
- Olyan rossz nélküle, de nem tudom még, hogy megbocsássak-e neki.
- Tudom, hogy mennyit jelent neked. Talán mondd el neki, hogy mennyire fontos a számodra, utána hidd el, hogy jobban értékelni fogja a kapcsolatotokat, és meg fogja bánni amit tett. - tanácsolta.
- Köszönöm anyu, tudtam, hogy rád számíthatok! - mosolyogtam, amit ő nem látott, de a hangomból ki lehetett venni.
- Szívesen drágám. Bármikor hívhatsz.
- Rendben. De most megyek, mert készülődnöm kell!
- Ohh! Hová megy a kis csajszi? - kérdezte anyu kuncogva.
- Bulizni. - nevettem kicsit.
- Jó. Érezd jól magad! Szia kincsem, puszillak titeket. - köszönt el.
- Meglesz. Szia anya, ezer puszi apának is. Vigyázzatok magatokra! - majd letettem a telefont.
Mentem megcsinálni a hajamat. Kicsit begöndörítettem az alját. Feltettem egy bulis sminket. Belebújtam a ruhámba, és ezzel kész is voltam.


Megkerestem a kis retikülöm, és beledobtam a telefonom, meg egy-két szükséges dolgot. Felvettem rózsaszín magassarkúm. Az oldalán van egy nagy masni. Annyira jól néz ki. Imádom. Mire ez is sikerült, pont csengettek. Ránéztem faliórámra 19:55. Előbb érkezett az illető. Igazítottam magamon, és lesétáltam. Kíváncsian nyitottam ki az ajtót. A képem lefagyott. Nem akartam kimutatni, de megtorpantam.

6 megjegyzés:

  1. Áhh! Jó, mint mindig♥ Gondolom Justin lesz az illető, mert ő van abban a társaságban. Sok puszi:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mindig?! Köszönöm*o* Kitudja. :D Bárki lehet. :D Puszii<33

      Törlés
  2. Wow. Most sem okoztál csalódást! Csak így tovább! Puszi! :) <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jujj, biztos?:o :D Rendben, köszönöm. :) Pusz <3

      Törlés