2013. április 11., csütörtök

3. rész ~Furcsa~

Hangzott el anyától a mondat. Ha ezt mondja, akkor jó nem lehet.
- Na ez már rosszul kezdődik... - mondtam, kicsit megijedve.
- Hát. Apátokkal úgy döntöttünk, hogy elutazunk. Mivel annyit dolgozunk, szabadságot vettünk ki, hogy kipihenhessük magunkat.
- És mennyi ideig? - érdeklődtem.
- 1 hónapig. - mosolygott anya.
- Azalatt az idő alatt hova mentek? - tette fel a kérdést Chris.
- Elmegyünk a nagyiékhoz, meg Brazilba leszünk egy ideig. - mosolygott mindkettő szülő.
- Jól van. Menjetek. - válaszolta bátyám.
- Titeket is vittünk volna, nehogy azt higgyétek, hogy nem. - magyarázkodott anyu.
- Jaj anya! Ez a ti utazásotok, pihenjétek ki magatokat, szórakozzatok, kapcsolódjatok ki! Nekem úgyis még suli. - vágtam rá.
- Igen. Igaza van húginak. Nagyok vagyunk, tudunk vigyázni magunkra. - felelte bátyám.
- Ó, drágám, nézd! A gyerekek felnőttek. - könnyezett be édesanyánk.
- Nem rég még pelenkába kellett őket rakni. - kuncogott apu.
- Ahj apa, ne kezd már megint! - vágtam hozzá  fejeket. Odaléptem anyához és megöleltem, miközben apa már cselekedett. Bátyám is odajött és ránk borult. Családi ölelés.
Miután befejeztük az ölelést, mindenki ment a dolgára. Anyáék elmentek összepakolni, mivel holnap már indulnak is. Chris elfoglalta szobáját, és tv-t néz. Én is azt tettem mint Chris, bejöttem a szobámba. Duffyval játszok. Kis édes. Amikor elfárad, lihegve terül ki az ágyamon. Félórán keresztül játszottunk. Elmentem zuhanyozni, majd vacsiért mentem. Kutyám követett a konyhába, ahol neki is adtam enni. Megkajáltunk. Duffy elment a helyére, rögtön bevágta a szunyát. Én meg most a szobámban vagyok. Fogat mostam , bebújtam az ágyikómba. Két perc se kellett, elnyomott az álmosság.
Reggel 05:58-kor kisebb-nagyobb zajokra keltem. Kikászálódtam az alvóhelyemről, és az ajtót céloztam meg. Kinyitottam azt. Hirtelen anyába botlottam.
- Jó reggelt kincsem! Felébresztettünk? - hangja kedvesen csengett.
- Jó reggelt! Nem dehogy, úgyis kelnem kellett. - mosolyogtam rá.
- Jól van drágám!
- Szeretlek anya, már most hiányoztok. - borultam nyakába. Tényleg hiányoznak, mert így is keveset vannak itthon. Alig látjuk egymást.
- Én is szeretlek Jessica! Ti is hiányzotok nekünk. - karolt át.
Hosszas ölelés után elengedtük egymást, s anya megszólalt.
- Gyere, mutatok valamit! - mondta alig hallhatóan, de meghallottam. Megfogta kezemet, továbbá behúzott a szobájukba. A szobába édesanyám az ágy alól kivett egy dobozt. Ezzel együtt leült az ágyra. Invitált, hogy üljek le mellé, mire odamentem és leültem. Izgatott mi van a dobozban.
- Kicsikém. Gondoltam, hogy ha majd felnősz, akkor ezt odaadom majd neked. Gondoltam, hogy eljön ez az idő, de hogy ilyen hamar azt nem. Számodra tartogattam, ami régen az enyém volt, mára már a tied. Remélem tetszeni fog. - odanyújtotta, amit elfogadtam. Kinyitottam és elállt a lélegzetem. Nem bírtam megállni, bekönnyeztem.
- Ez , ez .. gyönyörű! - csillogtak szemeim, a könnyektől, s a boldogságtól egyaránt. Ezt tartogatta nekem anya?! Káprázatos.
- Pont mint te! - tűrte hátra az egyik hajtincsemet.
- Köszönöm. Szeretlek.
- Szívesen. Én is kincsem. - ölelt meg.
Később eltettem a csodálatos ajándékot. Gyönyörű ruhát kaptam, amibe szerelmes lettem. Nem tudom milyen alkalomra fogom felvenni, de biztos különlegesre.
Lesétáltam a konyhába, ahol mindenki ott volt.
- Jó reggelt! - mosolyogtam. Jó kedvem van, annak ellenére , hogy anyáék elutaznak. Mindegy, legalább kipihenik magukat.
- Jó reggelt kislányom! - adott puszit apa a fejemre.
- Neked is húgi! - köszönt vissza tesóm.
- Mikor indultok?
- Nem sokára. Már bepakoltunk, megvan minden. - válaszolt apu.
- Jól van. Szóljatok, ha indultok! - ezzel befejeztem a reggelit. Indultam készülődni, Austin nemsokára itt lesz. Felszaladtam, fogat mostam, arcot mostam. Felraktam egy kis sminket, kicsit begöndörítettem a hajam. Ezzel kész is vagyok. Megyek felvenni valami kényelmes ruhát. Farmer, rózsaszín felső, kiegészítők mellett döntöttem.
Felvettem, táskámat vállamra dobtam, és mentem is le. Mire leértem anyáék pont indultak. 
- Sziasztok drágák, vigyázzatok magatokra! Semmi rosszat nem akarok hallani. - mondta anyu.
- Jól van anya úgy lesz! Vigyázzatok magatokra! - forgatta meg bátyám a szemeit, közben röhögött. Biztos valamit kieszelt már.
- Jók leszünk! Érezzétek jól magatokat! A nagyiékat üdvözöljük! 
- Szevasztok! Ajánlatos nem szétszedni a házat, értve? - kérdezte apu.
- Mintha úgy ismernétek minket! - nevetett tovább Chris.
- Semmi ok az aggodalomra apu! - kuncogtam én is. Elégedett fejet vágtak mind a ketten. Megfordultak, átlépték a ház küszöbét, s az autó felé tartottak.
- Sziasztok! - integettünk. Ők követték tettünket. Beszálltak, a kocsi felbőgött, apa rányomott a gázra, észre se vettük, olyan gyorsan eltűntek. 
Visszasiettem a házba, adtam Duffynak kaját. Majd egy fekete tornacsukát húztam lábamra. 
- Na mentem bátyuskám. Szia! - adtam két puszit Chrisnek.
-Oké húgi, vigyázz magadra! És órán ne telefonozz! 
- Én olyat nem szoktam. - kuncogtam, mivel, ha unatkozom telefonozok. És a tesóm tudja. Ebben a pillanatban csöngettek. Kinyitottam az ajtót, barátom ott állt. 
- Azt hiszem nem kell aggódnom! - felnevetett Chris - Szevasz Austin! - pacsizott le vele. Chris és Austin jóba vannak, mint említettem régóta ismerjük egymást. 
- Csáá Chris! - röhögött vele. 
Majd útnak indultunk. 
- És hogy vagy? - kérdezte.
- Ááá nagyon jól. Te? - mosolyogtam ezerrel.
- Jól, kösz. Hallottam új társaságunk van. - húzogatta szemöldökét, de a vigyort sem hagyta ki.
- Jaj ne is mond. Állítólag valami gengszterrel van dolgunk. - röhögtem.
- Azt mondod? Akkor biztos kemény gyerek. 
- Jaa, az. Már első nap mellém ültették. Végig engem nézett, komolyan, kiszúrom a szemét. 
- Mi van? Elfoglalta a helyem? Oké segítek, de akkor nem csak a szemének lesz annyi! - komolyra vette a szót.
- Nyugi Austin, csak párban kellett dolgozni és ő vele kell dolgozzak. De semmit se tud csinálni a bámuláson, s a telefon nyomkodáson kívül. Na végre! Ez hiányzott nekem.
- Te szegény! Nem kaptál el valamit? - kuncogott - Akkor tényleg igazi gengszterrel állunk szembe. Mi hiányzott? 
- Nem. - forgottam meg szemeimet nevetve - Ha látnád. Nem is tudom.. - "gondolkodtam" -Inkább ki. Helyes a srác, jó fej, barna hajú, a mosolyt az arcáról nem lehet letörölni. 
- Ismerős. - cselekedetemet követte.
- És annyira imádoooom. - mosolyogtam. 
- Már megvan. - röhögött. 
- Képzeld, tegnap Ashley-vel szórakozni voltunk. Csajos napot tartottunk. És beszélgettünk is. Amikor beszámolt erről a Justin gyerekről, megkérdeztem honnan tudja, mire azt válaszolta, hogy Ryan-től. Elég furcsa volt akkor, mert felcsillantak a szemei, elpirult, meg egész nap egy kicsit feszült volt. 
- Nem tudom. Ashley mindig ilyen. 
- De ez most más volt. Na mindegy. Ma nem akarsz eljönni velem, annyira hiányzik a társaságod? - mosolyogtam rá, néztem kiskutya szemekkel.
- Hmmm.. nem is tudom. - gondolkodott nagy vigyorral a képén. 
- Naaa! Austin! - könyörögtem.
- Jól van. Ilyen szép lánynak nem lehet nemet mondani. 
- Ne mondj ilyeneket, mert elpirulok! - nem kellett sok, piros szín váltotta fel normális bőrszínemet. Ha ilyeneket mond, mindig elpirulok. 
- Késő! - nevetett - Amúgy is, a tényeket mondom. 
- Jó ha te úgy, akkor én így. Szeretlek bolondom! 
- Én is szeretlek Jess! - nézett mélyen a szemembe. Sétáltunk tovább, beszélgettünk. Elmondtam miket kaptam tegnap este, s ma reggel. Ő is elmesélte hogy érezte magát a kiruccanásukon. Tetszett, de azzal kezdte, hogy kár, hogy nem mentem, mert hiányolt. Eközben a suli elé értünk és... 

4 megjegyzés:

  1. és......na miii??? Nagyon jooo lett KŐVII :))))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Majd meglátjuk.:D Köszönöm, lehet ma lesz.:)

      Törlés
  2. Ügyes vagy csajszi! Várom, hogy az izgalmak is kezdjenek beindulni! *.* Puszi!<3:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nálad nem ügyesebb!:D Most már jönnek, szép lassan.:D Pussza<3!

      Törlés