Amikor a suli elé értünk ledermedtem. Ott abban a pillanatban, mintha gyomor-szájon vertek volna. Barátnőmet láttam csókolózni egy sráccal. Nem hittem a szememnek. Austin is kiszúrta őket. Nagyon dühös voltam Ashley-re, de egyben csalódott is voltam, hogy miért nem mondta el. Mivel nem akartam botrányt csinálni, így nem mentem oda. Míg ott tétováztunk barátommal, ők abbahagyták a nyálaskodást, és kézen fogva indultak be.
- Jessica? Minden rendben? - kérdezte Austin.
- Úgy nézek ki, mint aki rendben van? - idegesen vágtam oda a szavakat.
- Figyelj, most szépen lenyugszol. - nyugtatott.
- És mégis ezek után hogyan? Tudod milyen, ha valaki titkol valamit előled, és nem mondja el?! - kapkodtam a fejem.
- Lehet, hogy megvan rá az oka. El fogja mondani, hidd el. Csak adj egy kis időt neki. - fogta meg lágyan kezeimet. Majd megpuszilta puha ajkaival arcomat.
- De örülök, hogy vagy nekem. - mosolyodtam el.
- Gyere menjünk! - szája ismét fülig ért. Azzal húzni kezdett a kezemnél fogva egészen az osztályig. Austin kint maradt a haverjaival. A terembe indultam, ahol a banda már ott volt, köztük Ashley is. A helyemre indultam, de barátnőm elém állt, nagy mosollyal, mintha mi sem történt volna.
- Sziaaa barátnőőm! - ölelt volna meg, de hátráltam.
- Azt hiszem forr a levegő! - szólalt meg az egyik srác.
- Kussolj! Nem osztottam lapot! - azzal felemelte két kezét, hogy oké.
- Nyugi cica, nem kell karmolni! - mondta a másik.
- Mi vagy te? Macskaszelídítő? - nevettem keserűen.
- Most mi bajod? - lepődött meg Ash.
- Chh, és még kérdezed? - ledobtam a táskám a helyére, megfordultam, majd kiszaladtam a teremből. A lány aki kérdőre vont az előbb, utánam jött.
- Jessica várj meg! Légyszíves! - megálltam. Odajött elém.
- Tudod te mit éltem át az előbb?
- Szóval láttad. - szégyellte el magát.
- Igen. Oly annyira élveztem, hogy még popcorn-t is ettem.
- Figyelj Jessi! Sajnálom, ne haragudj!
- Hallgatlak. - doboltam lábammal, ölbe tett kézzel.
- Amint láttad, csókolóztunk, ebből lehet következtetni. Igen, Ryannel járok. Régóta tetszik, csak nem mertem megosztani veled, mert tudtam úgyis haragudni fogsz. Mivel a banda egyik tagjával jöttem össze. De nem akartalak megbántani. Bocsánat. - szólt őszintén.
- Tudod nem haragudtam volna. Ez az élet rendje, ha tetszik, szereted én nem állok közétek. Azonkívül mintha gyomor-szájon vertek volna, mikor megláttalak titeket. Ezt nem mondtad el, én ezért haragszom. Mindent megbeszélünk, s te titkolózol. Gondolom tegnap amiért olyan fura voltál, köze volt ehhez.
- Úristen! Mekkora gondot okoztam az egésszel. - könnyezett be - Megértem, ha haragszol, ilyen hülye is csak én lehetek. Igen, sajnos. Emésztett a dolog. - csordult ki egy kósza csepp a szeméből.
- Kissé megnyugodtam. Kicsit. Gondoltam. Vagy annyira hülye, hogy ilyet eltitkolj előlem, s emiatt emészd magad.
- Ne haragudj! - ölelt meg.
- Miután elmesélsz mindent. - karoltam át.
- Ohh, köszönöm. Mit szeretnél tudni? - csillantak fel szemei.
- Mikor jöttetek össze? Meg ilyenek. - válaszoltam.
- 3 napja. Bocsii. - mesélte tovább. Mire becsöngettek. Bementünk órára. Leültem a helyemre, ahol Austin már várt. Érdeklődött, mi volt, gyors elhadartam neki. A tanár megérkezett, mindenki a helyén ült. A fiúk szokásosan hátul, pár lány akik odavannak a "menőkért" a közelükben, Ashley barátja mellett, én a bolondom mellett, és a normálisak előrébb. Az óra elkezdődött. Unalmas. De Austin halálra röhögtet. Bírom, mindig ezt csinálja.
Már nem bírtam, hasba ütöttem, ezzel jelezve, hogy hagyja abba. Megfogta a hasát, röhögött. Folytatta tovább. Mire kicsöngettek. Felálltam helyemről.
- Hogy te mekkora hülye vagy. - nevettem. Mindenki rám szegezte tekintetét. Még én mondom. Bevallom, bolond vagyok, de ne csodálkozzak, ha ilyenekkel vagyok körbevéve. Jó értelembe.
Kivonultunk a teremből. Barátnőm letámadott.
- Jessiii! - mosolygott.
- Igen Ashley! - röhögtem el magam.
- Képzeld lesz egy buli pénteken. Van kedved eljönni? - tért a lényegre.
- Attól függ.
- Naaa! Legalább nem otthon nyomasztod magad.
- Van benne valami. Oké! - Végül is jó ötlet.
- Imádlak. - nyomott hosszú puszit az arcomra - Majd még tájékoztatlak.
- Rendben. - kuncogtunk.
Fecsegtünk míg el nem kezdődött a következő tanóra. Beültünk. Tömték a fejünket a tananyaggal. Az osztály fele figyelt, a többi telefonozott. Köztük Justin is. Róla eszembe jutva. Még mindig figyel. Komolyan idegesít.
A nap utolsó órájának utolsó perceit töltöm a sulipadban. A szerencse, hogy ma csak hat órám volt. Megszólalt a híres csengő. Észre se vettem, mire a bandának Ashleyvel együtt, nyoma veszett. De láttam, hogy barátnőm a telefonját padjába hagyta. Benyúltam érte, s a kezembe tartottam. Vállamra kaptam táskám, indultam megkeresni a csapatot. Útközben Austin-t is kerestem, de sehol sem találtam.
Kiértem az épület elé, ahol megláttam a fiúkat egy szőke, számomra sokat jelentő csajjal. Odaballagtam.
- Héj, Ashley! Valamit elhagytál. - nyújtottam felé a kezem, amibe tulajdona volt.
- De drága vagy! Köszönöm. - vette el a készüléket. - Majd hívlak!
- Rendben. - elmerengtem. Olyan aranyosak Ryannel. Őszintén megvallva, jó hogy összejöttek, mert Ashley nagyon boldog. Nem fér a bőrébe. De ha a srác megcsalja, neki annyi. Néztem körbe.
- Kit keresel? - érdeklődött Ash.
- Austin-t.
- A pasidat? Előbb más csajjal láttam. - röhögött Justin.
- Na tisztázzunk valamit. Austin nem a pasim, hanem a legjobb fiú barátom. Egyébként meg irigykedsz? Neki legalább vannak lány barátai is. Nem holmi ribancok, akik veled szóba állnak.
- Rá? Jó vicc. - nevetett fel - Édes, te is hozzám szóltál.
- Attól nem vagyok ribanc. Ne tévessz velük össze!
- Csak irigykedsz.
- Inkább sajnálom azokat, akik ilyen balfasszal jönnek össze.
- Egy újabb ribanc, aki úgy tesz mintha nem jönnék be neki. Ne áltasd magad édes! - nézett végig rajtam, majd megnyalta ajkát.
- Helyesbítek! Nagyképű balfasz. Ribanc pedig az, akiket te összeszedsz innen-onnan. - ezzel elfordultam, s elmentem. A többiek csak néztek. Nem is érdekelt a mondanivalója.
Hazafelé vettem az irányt. Lépteim közepes tempóba haladtak. Ilyenkor szeretek gyalogolni. Kiszellőztetem a fejem, közben gondolkodok is. Most az eszem azon jár, hogy igazam volt. Justin teljesen a banda közé tartozik. Ő is ilyen nőcsábász tökfej. Nagyképű, túl sokat képzel magáról. Hogyha azt hiszi, csakúgy hagyom magam, téved. Lehet azért nézett, mert ribancnak vélt. Ezt közölte is. De nem hagyom annyiba. Leribancozott. Hogy lehet valaki ennyire bunkó seggfej. Én meg még vele vagyok párban a házi dogában, amit nem fogok egyedül megcsinálni ő meg csak megkapja az érdemet. Azt már nem. Egy napja van itt, de már összetűzésbe keveredtem vele. Gondolkodásomban hazaértem. Bátyám sehol. Biztos dolgozni ment. Levettem a cipőm, felszaladtam szobámba, ledobtam a táskám és a dzsekim. Visszasétáltam a konyhába, ahol egy cetlit találtam a hűtőn:
" Szia húgim! Nem volt időm ebédet főzni, ezért nyugodtan rendelj magadnak kaját. Késő este érek haza, tanulj meg, és ha elmész ne legyél estig! Barátokat is hívhatsz , de nem bulit csinálj! Bízom benned, szeretlek! Vigyázz magadra! Bátyád, Chris.<3 "
Milyen gondoskodó. Azt tudni kell, hogy Chris nagyon félt engem. Sok mindent megenged, mindent el is mondunk egymásnak, de ennek ellenére odafigyel, hogy ne legyek elkényeztetve, továbbá ne legyen semmi bajom.
Megfogadtam tanácsát mint mindig, rendeltem kínait. 30 percen belül szállítják. Addig felhívom Austin-t mikor jön, vagy hol találkozzunk. Kicsöng, de nem veszi fel. Megpróbálom másodszorra, hátha nem hallotta. Csöng, csöng, csöng...
Nagyon jooo KŐVII:))
VálaszTörléskövit
VálaszTörlés