2013. április 17., szerda

7. rész ~ Vele futok össze ~

Az est további részében elmentem fürödni, hajat mostam, beszárítottam. Miután ezekkel végeztem adtam Duffynak vacsorát, majd a helyén kötött ki és elaludt. Mivel még csak pár hónapos kölyökkutya szüksége van az alvásra.
A szobámban összepakoltam, elraktam holnapra a tankönyveimet és még pár dolgot, amit suliba szokás vinni. A közös projektet beleraktam egy mappafélébe, hogy ne gyűrődjön össze. Azt is elraktam, nehogy itthon felejtsem, majd egyest kapjak, kapjunk. Mondjuk Justin-t hol érdekli a tanulás. Elvégeztem ezeket a teendőket, de ennyi időhúzás után ideje aludni térni.
Leszaladtam gyors a konyhába, ittam egy pohár vizet, közben az ablakból nézelődtem, hogy nem jön-e már Chris. Még sehol sincs. Késő este jön azt mondta, de már elmúlt 23:00 óra. Nem értem hol lehet, remélem nincs semmi baja, s nem keveredett valami drogos bandába, akik kihasználják. Na jó, azért csak aggódom, mivel a bátyám. Meg ki ne aggódna? Gondolatmenetembe felbattyogtam a lépcsőn egészen be a szobámig. Egyből rávetettem magam a pihe-puha komfortos ágyamra. Betakaróztam, kényelmesen elhelyezkedtem, majd lehunytam szemeimet. Viszont éreztem egy nem női illatot, ami csak is kizárólag Justiné. 5 percig bírtam, azután az álomvilágba nyomott a fáradság, de ennél jobban elnyomott a fiú kábító, finom illata.

Reggel ismét az ébresztő keltett. Ideje kimásznom, és készülődnöm. Nehezemre kimásztam az alvóhelyemről, indultam szedelőzködni. Elvégeztem a szokásos dolgokat. Hajamat is kicsit becsavartam, hogy jobban göndörebb legyen. Kicsit kisminkeltem magam. A gardróbomhoz mentem egy normális öltözékért. Megpróbáltam nem melegen öltözni, mivel az idő nagyon jó. Laza cuccot kerestem, mert szeretek lezser cuccokat hordani. Végül megakadt a szemem egyik két kedvenc ruhadarabomon, amik ott pihentek a vállfán.

Felkaptam magamra, hozzá egy fehér nadrágot kaptam fel. Plusz kiegészítőként pár karkötőt húztam kezeimre. Alkaromra raktam barna táskámat, ami igencsak majdnem eltört a nehéz súlytól. Még jó hogy elbírja. Lefelé menet belestem testvérem szobájába. Igazán későn jöhetett haza, mert még mindig húzta a lóbőrt, és elég mélyen. Aranyos volt. Biztos elfáradt. Ezért nem ébresztettem fel. Halkan becsuktam az ajtót és lementem. Négylábú kedvencem hozta a játékát, hogy játsszak vele. Egyszer-kétszer eldobtam neki, de csak óvatosan, nehogy összetörjön valamit, vagy valaminek baja essen. Rápillantottam a faliórára, 07:19 van. Azt hiszem mennem kéne, nincs kedvem se rohanni, se elkésni. Gyors elkezdtem a konyhában írni egy levelet bátyámnak, amiben ez állt:
'' Szia bátyuskám! Elmentem suliba, ha keresnél. De gondolom tudod. Nem tudom mikor értél haza, de vártam rád, csak hogy tudd!:) Pihend ki magad, ha kell valami nyugodtan küldj üzenetet, válaszolok. Sietek haza, és tudom vigyázzak magamra, vigyázok! És amúgy is Austin ott 
lesz velem, nincs ok az aggodalomra. :D Majd jövök.
                                                                         Szeretlek!Puszil húgod.<3 " 
Rátapasztottam a hűtőre, majd felvettem fekete Converse cipőmet. Kiviharzottam a házból magam után ajtót csapva. Nem volt annyira hangos, szóval Chris nem kelhetett fel.
Sétáltam a suli felé. Pár perc múlva oda is értem. A gimnázium előtt alig voltak páran. Megnéztem telefonomon az időt. Nem késtem el, akkor? Fogalmam sem volt hol lehettek a többiek. Gondoltam bent megtalálom őket, így befelé startoltam. Közben pár ember köszönt nekem, amit viszonoztam. Sok embert ismerek, és sokan jó fejek.
Pár lépés után bent voltam az épületben. Senki sehol. Mármint Austin-t se látom, Ashley-t se, és még a híres bandát sem. A szekrényem felé vettem az irányt. Menet közben ide-oda járt a fejem, hátha találok valakit. Nem jártam sikerrel. Szekrényem előtt megálltam, kinyitottam azt és megnéztem mi az első órám. Vettem volna ki a tankönyveket, de a táskámból hallottam rezegni az okos készülékem. Kiemeltem, feloldottam és rámentem a bejövő üzenetekre. Anyától kaptam egy aranyos, pár szavas küldeményt.
Feladó: Anya
Szia kincsem! Gondoltam nem zavarlak hívással, inkább írtam egy üzenetet. Remélem jól vagytok, és minden rendben van otthon. Mi jól vagyunk, jól érezzük magunkat! Estekörül hívlak, de előbb foglak. Szeretünk titeket. Ezer csók. Anya és apa.<3! 
Már az elején elmosolyodtam, láttán, hogy édesanyám írt. Úgy szeretem őket. Kicsit bekönnyeztem, de nem volt nagy eset. Szeretem a szüleimet, és nem szégyen. Miért szégyellném őket? Ők nevelnek születésem óta, mind a ketten ott voltak mindegyik betegségünknél, megtanítottak evőeszközzel enni, minden este lefekvéskor mesét olvastak el nekünk, amit összekevertek. Pókember összejött Csipkerózsikával, majd a hét törpe Hamupipőkével élt együtt. Szóval sorolhatnám. Nem kell szégyenkezned a szüleid miatt, hiába ha cikis helyzetbe is kerülsz. Engem is hoztak már abba, de kiderült, hogy nem úgy akarták a dolgot.
Visszaírtam anyának, ezzel jelezve, hogy jól vagyunk és élünk még.
Címzett: Anya 
Szia anyuci! Nem zavartál volna, de ha már üzenetet küldtél, visszaírok. Jól vagyunk, élünk, virulunk. Chris tegnap későn jött haza, ezért amikor eljöttem otthonról még aludt. Szegény elfáradt a munkában. Én folyamatosan tanulok, ahogy eddig tettem. Szóval nem áll szándékomban abbahagyni. 
Ennek nagyon örülök. :) Várom a hívásod! Mi szeretünk titeket. Hiányoztok. Puszil Jessica és Chris. <3
Elküldtem egy pár soros üzenetet. Boldog vagyok. Anyu most feldobta a reggelemet. Szám felfelé görbült. Elmosolyodtam. Két napja se, hogy elmentek, de már nagyon hiányoznak.
Miközben agyam e gondolatokon járt, valaki hátulról körbefonta derekamat karjaival, teste épp , hogy hozzám ért, súrlódott. Majd egy hangot hallottam suttogni fülembe.
- Szia édes! - Justin ajkai súrolták fülemet. Vele futok össze elsőnek. Remek.
- Szia Justin! - lepődtem meg. - Hát te?
- Én itt. - nevetett. - Miért? Már suliba se szabad jönnöm, mert ilyen édes lány megtiltja? - ismét suttogta fejét közel emelve hallószervemhez.
- Öhmm. - tetettem gondolkodást - Nem. Rontod a levegőt, főleg a közérzetem. - toltam el magamtól.
- Azt nem hinném. Ne csapd be saját magad, mert rossz vége lesz! - kacsintott.
- Nem teszem. Viszont te meg nem vagy olyan tökéletes, ahogy magadról állítod! - csaptam be a szekrényajtót.
- Számodra egyszer az leszek! - mosolygott.
- Soha nem leszel az! - léptem közel hozzá.
- Soha ne mondd, hogy soha! - nézett végig rajtam - Ennyire tetszik a közelségem? - képén kaján vigyor.
- Nem gondoltam volna, hogy az életben lesz dolgom ilyen egoistákkal. - forgattam meg szemeimet.
- Héj édes! Az nem egoistaság, ha a szemed elárulja az igazságot.
- Justin. Nekünk muszáj mindig összefutnunk? - kérdeztem kérdő fejet vágva.
- Erről nem én tehetek. De tetszik, hogy gyakran látlak. - tökéletes arcán rossz fiús mosoly. Elmosolyogtam akaratlanul is, és végignéztem Justinon.
- Mit nézel rajtam? - lepődöttségét vigyorával nem tudta elrejteni.
- Semmi, semmi. - mosolyogtam. Helyes srác, jól van felöltözve. A Supra cipő virít rajta, ami jól áll neki. Haja tökéletesen van beállítva. Na ez nem azt jelenti, hogy szerelmes vagyok, de azt nem tagadom, hogy helyes. Szinte nem is ismerem. Nem tudok róla semmit. Erről eszembe jutva, mi lehetett tegnap a kötelessége? Nem merek rákérdezni, mert tegnap is azt mondta, hogy ne akarjam tudni. Pedig nagyon kíváncsivá tett.
- Ha semmi lenne a dolog, nem vigyorognál, mint a tejbe tök. - röhögött.
- Még te beszélsz?! - ütöttem hasba.
- Á ez nagyon fájt. Kérlek ne csináld, mert nem tesz jót a kockáimnak. - simogatta hasát. Közben úgy tetetett, mintha fájna neki az ütésem.
- Ha olyan izmosnak tartod magad, ez nem fájna! - röhögtem el magam, és elindultam a terem felé.
- Igazán? - jött utánam, és belemarkolt fenekembe.
- Ahh.. - nyögtem fel - Justin! - szóltam rá mérgesen, már ahogy tudtam az lenni.
- Csak nem fájt? - röhögött fülembe. Kezét levette hátsómról, majd röhögve ment el mellettem.
- Mekkora egy seggfej! - mondtam magamnak.
Sétáltam utána, végig a teremig, majd bementem, ahol mindenki ott volt. Egyből Ashley nyakába ugrottam. Mivel ő volt közelebb, és ő is jött felém.
- Szia drágasááág! - öleltem meg.
- Szia szíveem! - karolt át szorosan.
- Szünetbe beszélnünk kell! - mondtam neki.
- Rendben! Már jó lenne. - válaszolt.
Miután Ashleyvel ölelkeztünk, Austin-t vettem célpontba. Lerohantam egyből.
- Hello életem! - köszöntem neki, közben leraktam cuccaimat a padra.
- Szia szépségem! - köszönt vissza. Hosszú csókot nyomtam arcára, amibe belepirult. Kis édes.
- Ma lehet tudunk ismételni. - mosolyogtam rá.
- Az nagyon jó lenne. - vigyorodott el.
- De még mennyire. - kuncogtam.
- Mi olyan vicces?
- Majd elmondom. - lépett be a tanár. Mivel becsöngettek, elkezdődött az óra. Austin szokásához híven megint röhögtetett. Csikizett, piszkált, mert nem mondtam el neki, min nevettem óra előtt. Szórakoztatásomra még másokat is piszkálni kezdett, a tanárral viccelődött, amin nevetett az egész osztály. Igen, még a "menők" is.
Az óra lejárt, ezt a híres kis csengő jelezte. Kimentünk szünetre. Jó kis óra volt. Barátom elfelejtette kérdezni mi is volt a röhögésem témája. Barátnőmmel kifelé mentünk és a bandát kerestük.    
 

4 megjegyzés: