2. rész ~Meglepetés~

A ház ajtajában drága barátnőm állt. Most én támadtam le. Majdnem elestünk a nagy ölelkezésünk közben. De szeretem ezt a bolondot, aki betölti az életem egyik részét.
- Ahogy látom kész vagy, szóval mehetünk. - szólalt meg Ashley.
- Várj!
- Nem tudok, igyekezz! - beléptem a nappaliba a táskámért. Mert futásom közben ledobtam a kanapéra.
- Itt vagyok. Mehetünk. - egy nagy mosollyal mindezt.
- Ahh, már azt hittem itt dekkolhatok 1 órát. Mint múltkor. - trappoltunk kifelé. Bezártam kulccsal az ajtót, és már útnak is indultunk. Bár nem tudom hova, de követtük a végtelen utat.          
- Mi van? Te állítottál be, amikor pont felkeltem, hogy menjünk vásárolni. - röhögtünk.
- Mert kellett új naci. - nevettünk fel jobban.
- Ami helyett pulcsit néztél, majd kiszúrtál egy dzsekit és megvettél egy magassarkút.
- Ugye milyen jól néz ki?
- Igen Ashley, nagyon jól néz ki! - nevettem. Annyira lökött. - És mi az úti cél?
- Menjünk fagyizni! - és elsétáltunk fagyiért. Nem ettük meg az egészet, mert elökörködtünk. Az egész arcunk fagylaltos lett. De letöröltük és lenyaltuk. Mire készek lettünk ezzel, a plázába értünk. Egyrészt szeretek plázázni, mert irtó jó cuccok vannak. Másrészt meg utálok, mert annyian vannak. Főleg amikor akció van, akkor meg tapossák össze az emberek egymást, nehogy lemaradjanak valamiről. Beültünk a moziba, megnéztünk egy tök izgalmas filmet. Aztán kimentünk a nagy épületek közé, a kirakatokat néztük. Hülyültünk, beszélgettünk.
- Képzeld, megtudtam egy pár dolgot Justin-ról.
- Csak ugyan?! - néztem furán barátnőmre.
- A régi sulijából kirúgták. Verekedés miatt, nem járt be az órákra, késett. Ja, és a verekedésről annyit, ha nem tetszett valakinek a képe, akkor ő megverte az illetőt.
- Durva. Akkor ő most ilyen kemény gyerek?! Itt biztos nem fogja ezt csinálni.
- Az. Nem tudom, biztos. Amúgy meg sok mindenki ismeri, rengeteg spanja van. Egyelőre csak ennyit tudok.
- Ó, tényleg? Hát én nem ismertem, és még most se ismerem. Akkor nagyon sokan ismerhetik. Csak az osztálytársam. És kitől is?
- Ryantől. - csillant fel a szeme.
- Mert?
- Mert elmondta?! - nevetett fel.
- Nem úgy értettem, hanem mikor mondta el? Bolond. - nevettem vele.
- Ma , mert átjött megcsinálni a házi dolgozatot. És akkor mi van? Attól még nem kell kinevetni. - vette komolyra, de a Ryan szóra elpirult. Furcsa.
- Ha-ha! - elnevettem, nem bírtam komoly lenni. - Én meg egyedül fogom megcsinálni!
- Miért is? Nem Justinnal vagy párban?
- De igen, csak órán is telefonozott, meg furcsa módon engem méregetett. Ahogy egész nap.
- Ja, igen. Azt észrevettem, hogy figyel.
- Kiszúrom a szemét, aztán figyelhet. Amúgy mennyi az idő? - sétáltunk a hűvös utcán.
- Hogy te mennyire őrült vagy. - nevetett egy jót - 18:32 - nézte meg az időt okos készülékén. Állítom, hogy ezek okosabbak, mint mi vagyunk. Ezért jó ha van.
- Jajj! Akkor én megyek. Örültem. Én vagyok a legszerencsésebb, ilyen barátnővel. - mosolyogtam, majd átöleltem.
- Én is. De csak a második, utánam. - de szeretem. Elköszöntünk egymástól, és hazafele tartottam.
7 óra lett mire otthon voltam. Bátyám fogadott a hangos zenével, ami csak úgy dübörgött, hogy a ház falai beleremegtek. Miközben hallgatta a zenét, x-boxozott. Bementem a nappaliba, ahol ő épp játszott , és lehuppantam mellé a kanapéra.
- Szia húgi, mizu? - kérdezte.
- Szia bátyuskám! Semmi, veled? Hol voltál ma?
- Semmi. Körbejártam a várost. Vettem egy-két cuccot. - Miközben szövegelt, leállította a játékot, a zenét meg lehalkította. - Van egy meglepetésem számodra.
- Mi az? - mosolyogtam.
- Gyere velem! - felállt a kanapéról, felém fordult, a kezét nyújtotta, amit megfogtam és maga után húzott, fel a szobám felé.
- Itt van, nézd meg! - dőlt az ajtófélfának , és vigyorgott.
Ránéztem az asztalra, és majdnem elájultam. Nem hittem a szememnek.
- Ezt nem hiszem el. Chris ugye te most viccelsz velem?
- Hát pedig hidd el! Nem viccelek Jessica. - nevetett fel drága bátyusom.
- Awh, most komolyan, te nem vagy norma! - röhögtem vele együtt. - Köszönöm, nagyon köszönöm szépen. - ugrottam a nyakába.
- Az lehet. De te mintha az lennél! Neked bármit húgi. Amúgy nem csak ezt vettem. - vigyorgott tovább.
-Nem vagyok az, és ezt volt kitől örökölnöm. - kuncogtam, majd odasétáltam az ágyamhoz megnézni mire dobta ki feleslegesen a pénzt a féleszű bátyám.
- Na neee! Áááá Chris, honnan tudtad, hogy én ezt akartam?! Áhh szerelmes vagyok még mindig. Köszönök mindent, nagyon aranyos vagy, de ezek nagyon drágák, nem fogadhatom el. -örültem az ajándéknak , ami éppenséggel egy gyönyörű Iphone és az a dzseki amit 1 hónapja kinéztem magamnak. Szeretem a bátyámat, és tudom, hogy ez kölcsönös. Nagyon szeretjük egymást, mindent megbeszélünk egymással, még soha nem veszekedtünk. Összetartunk, és testvérként sokat segítünk a másiknak. Féltjük a másikat, még párszor együtt megyünk bulizni, egyszerűen jobb bátyust nem tudtam volna kívánni.
- Előlem nem tudsz titkolni semmit, úgyis rájövök. De fogadd el  légyszíves, megérdemled! És amúgy is, jól keresek, nekem ez nem nagy ügy . Meg te minden pénzt megérnél! - végig csak mosolygott, csillogott a szeme, attól, hogy nekem boldogságot szerzett.
- Ohh köszönöm! - öleltem meg - Szeretlek tesó! - bekönnyeztem.
- Meglepetés! Én is szeretlek húgom! - szorított ölelésünkön.
Miután elengedtük egymást, Chris lement kikapcsolta a zenét és átváltott tv-re. Miközben beindítottam az új telefonom, átküldtem egy képet a régi készülékről, amin én és a testvérem vagyunk.
Kiraktam háttérnek. Ezután Felhívtam legeslegjobb fiú barátom Austin-t.
- Szia Jessi! - szólt bele vidáman.
- Hello Austiiin! Hogy vagy? Miért nem jöttél suliba? - tettem fel a kérdéseket barátomnak, mivel ma nem volt iskolában, és hiányzott a társasága.
- Jól köszi! Hétvégén elutaztunk, és csak most értünk haza nem rég. De holnap megyek érted reggel 7-re úgy készülj! - boldogan válaszolt.
- Akkor mesélsz! Már várlaaak! - csillantak fel szemeim.
- Amúgy te hogy vagy?
- Boldogan. De majd holnap reggel mondom!
- Ennek örülök. Rendben. De most mennem kell, ki kell még pakolni.
- Jó szia! Vigyázz magadra! Puszi.
- Te is Jessi! Holnap épen szeretnélek látni! Pusziii. - húzta el a végét. Olyan aranyos hangja van, egyszerűen imádom. Letettem a telefont, majd ajtónyitódást hallottam. Gyors felálltam és lerohantam. Anyáék jöttek meg.
- Sziasztok! - köszöntünk egyszerre Chrisszel.
- Sziasztok kincseim! - köszönt anya.
- Szevasztok gyerekek! - apa is köszönt viccesen. Mindig viccelődik.
- Beszélnünk kell! - szólalt meg anya.
                   

                                         Köszönöm a komikat! Nagyon aranyosak vagytok!:) 
                                         Nem gondoltam volna, hogy ennyire tetszeni fog. 
                                         És szeretném megköszönni Enchelnek, hogy kirakta a 
                                         blogomat!:)<3 De azért a legjobb blog még mindig ez 
                                               http://elizabethlovejustin.blog.neon.hu/