2013. május 31., péntek

24.rész ~Megbántás~



- Na most fejezd be, mert kidoblak az utcára! - néztem mélyen szemeibe.
- Nocsak, nocsak.. Itt tartasz? - mosolygása ravaszan mutatkozott meg arcán.
- Miért, mit gondoltál? - húztam fel szemöldököm.
- Hát.. Szerintem jó kis esténk lesz. - fogta meg ingem alját, s felfelé kezdte húzni.
- Perszeee! Te alszol a vendégszobában, én pedig itt. - fogtam meg cselekvő kezeit.
- Ilyen nagyban gondolkodsz? Tudod te, hogy én nem fogok a vendégszobában, egyedül - nyomta meg az utóbb elhangzott szót - aludni.
- Csak nem félsz? Rémálmodban bepisilsz vagy netán az ágy alá bújsz?! - mondtam gúnyos hangon, amolyan "együtt érzően".
- Vigyázz kis csaj! Ha így folytatod, nagyon megfogod járni, ha így jár az a kicsike szád! - csapott hátsómra egy nagyot, majd belemarkolt fenekembe. Éreztem, hogy csíp a csapás, a markolás meg felettébb csak fájt.
- Állj már le, basszus! - pattantam fel róla idegesen.
Ez minden határon túlment. Ha nem szólok mit csinál? Letépi rólam a ruhát? Ezekkel a gondolatokkal kerestem a pizsamámat. Előszedtem szekrényemből, majd azzal együtt mentem az ágyhoz.
Justin egész végig nem szólt semmit, csak nézett. Miért kell nekem mindig veszekedni vele? Utálok veszekedni. Még ha nem is annyira ismerem. Tud jó fej lenni, meg perverz. Az első lehetne állandó!
Justin fölé hajoltam, erre csak oldalasan mosolygott. Gondolom most azt hiszi rávetem magam. Áthajoltam rajta. Túloldalán egyik kezemen támaszkodtam meg, amiben a pizsamámat fogtam. Elemeltem feje mellől a kedvenc párnácskámat. Eközben tetteimet nézte. Ellöktem magam az ágytól, felegyenesedtem, majd az ajtó felé vettem az irányt.
- Találd fel magad éjjelre! Jó éjt! - vetettem oda flegmán.
Pont kiértem, magam után becsuktam az ajtót. Amikor már csak icipici rés maradt a csukásig nevemet kezdte volna mondani.
- Je... - ennyit hallottam.
Végigmentem a folyosón, fordultam egyet jobbra. Ezzel a fürdőszobába léptem. Milyen rég fürödtem itt. Ezért is most jól jött, hogy eljöttem a szobámból. Mindig oda fészkelem be magam. Megengedtem a kádban a vizet. Nyomtam egy csomó sampont bele. Hogy jó habos legyen. Ledobtam magamról ruháimat, s a szennyesbe raktam azokat. Hajammal valami kontyféleséget csináltam. Beszálltam a meleg, inkább forró vízbe. Ettől a hideg átjárta minden porcikámat. Annyira jól esett. A gondolatok cikáztak fejemben.
Először is megint Justin. Olyan furán viselkedik néha. Nem tudom hova tenni. Viszont bírom a közelségét, mert olyan jó fej is tud lenni. Szeretem az ördögi mosolyát, ami nem fog eltűnni neki, soha.
Austin pedig.. Nem tudom. Hol lehet? A cuccai itt maradtak. Fel nem hívott. És nem is tudom a menekülésnél merre ment. Uhh, nagyon aggódok érte. Mi van, ha... Á, tuti nem kapták el őket a rendőrök. De mi van, ha mégis?!
Most pedig jött egy kis gondolat Ashleyről is. Vele mi lehet? Nem hív, nem keres. Halvány lila gőzöm sincs. Mindegy, majd holnap beszélek vele.
Negyedórába telt az egész fürdés. Kiszálltam, megtörölköztem. Belebújtam pizsimbe, ami egy fekete francia bugyit és egy kockás inget tartalmaz. Imádom ezeket az ingeket. Olyan selymes anyaguk van. Van belőle egy pár. Most a piros-feketét választottam ki. Ezután leengedtem a vizet a kádból, lekapcsoltam a lámpát, s behajtottam a fürdőszoba ajtaját. Két lépést tettem a szembelévő ajtóhoz. Átléptem a küszöböt. A kapcsolót kerestem, amit sikeresen meg is találtam. Feloltottam a lámpát, ami fényt adott a szobára. Lassan lépkedtem beljebb a szobába. Középen egy nagy franciaágy, szépen megvetve. Két oldalán kisebb éjjeliszekrény fiókokkal. Az ággyal szemben a falon egy plazma tévé díszelgett. Azalatt egy nagyobb fiókos szekrény. Emellett meg egy még nagyobb szekrény, amibe rendesen pakolni lehet.
Ez a helyiség pontosan anyáé és apáé. Ma itt fogom tölteni az éjszakát. Megálltam a szoba közepén, s beszippantottam azt a jellegzetes illatot, amit anya szokott légfrissítőt behelyezni, magától félóránként fúj egyet. Imádom. Körülnéztem, majdnem mindenhol képek voltak, amiken a családom néz vissza rám. Meg persze én, amikor kicsi voltam. Odaléptem az egyik falhoz, amin több kép volt felakasztva, mindenféle. Ilyen is, olyan is. Egy képnél öt percre elmerengtem, mindegyik kis emléket őriz. Ezekre visszaemlékezni, könnyek nélkül nem lehet.

~ Justin szemszöge ~

Mi ütött belém? Olyan hülye vagyok. Annyira elvoltunk Jessicával. Hancúroztam is vele egy kicsit. Élvezte, míg nem ész nélkül csaptam rá fenekére, aztán belemarkoltam egyet. Amikor ott pihent a kezem formás hátsóján, késztetést éreztem e cselekedetemre.
- Állj már le, basszus! - idegesen pattant fel rólam.
Nem szóltam semmit, hisz ki tudja nem idegesítettem volna-e fel. Így magamban átkoztam magam. Mérgesen keresett valami ruhát a szekrényében, majd felém jött. Odahajolt. Azt hittem velem akart valamit csinálni, de ehelyett csak a párnáját vette el fejem mellől. Nagyon rossz volt így látni. Nem akartam megbántani. Felemelkedett, s kifelé vette az irányt. Útközben még hozzám szólt, felém se nézve.
- Találd fel magad éjjelre! Jó éjt! - mondta flegmán.
Gyorsan feltépte az ajtót, maga után ugyanilyen gyorsasággal csukta is be.
- Je.... -
Épp mondtam volna a nevét, szóltam volna neki, hogy várjon, de becsukta az ajtót. Felültem az ágy szélére. Két könyökömmel rátámaszkodtam lábaimra. Tenyerembe temetve arcomat szitkozódtam.
- Mekkora faszkalap vagyok. Az ilyenekre ott van Sidney. Miért pont vele csinálom ezt, miért nála jön ki ez az énem? - beszéltem magamnak - Lekezelte a sebemet, nem hagyott ott, sőt még aggódott vagy még aggódik. Bár ezek után nem hinném. Erre én meg tönkreteszek egy jó pillanatot.  - gondoltam magamban.
Ekkor megszólalt a telefonom. Előkaptam zsebemből. Üzenetem jött, egy előbb említett személytől. Amikor feloldottam, egyből kidobta a képét, mint bárkinek, aki üzenetet küld, vagy hív.

Feladó: Sidney 
Szia bébi! <3 Hol vagy? Voltam nálad az előbb, és nem voltál otthon. Hiányzol és veled akartam tölteni az estét.. gondolom érted ;) 

Nem tétlenkedtem, visszaírtam. Csak mostanában ilyen? Amióta más suliba járok, azóta lett ilyen. Mondjuk én is hozzájárok, de attól nem kell ilyen rámenősnek lennie.

Címzett: Sidney 
Szia! Haveromnál. De miért is voltál hajnali fél négykor nálam? Tegnap voltunk együtt, csak nem elvonási tüneteid vannak?;) 

Feladó: Sidney
Mert nem tudok mit csinálni. Veled legalább jól érzem magam. :) Hááát.. lehet.:$ De jó lett volna beszélgetni is. :( 

Nem tudom, hogy ez sajnáltatás akar lenni, de nehogy azt higgye, most hozzá fogok rohanni.

Címzett: Sidney 
Majd beszélünk. Ma lehet átugrok hozzád, de még nem biztos! Én tudom mit csinálj szívi, aludj! :) Most én is ezt teszem, jó éjt! :) 

Feladó: Sidney
Jó, azért picit várlak! Rendben kicsim, alszok! Aludj jól, puszi.<3 

Ez nem volt túlzás? Mindegy, ez most nem érdekelt. Meg kell keresnem Jessicát. Felálltam, kimentem. Egy folyosón találtam magam. Azon folyosó végén fény szűrődött ki az egyik szobából. Egyenesen vettem az irányt, majd megálltam, s leskelődni kezdtem. Jessicát láttam a fal előtt állni. Amiken képek voltak, azokat nézte. Láttam, hogy megsimítja az egyik családi képet, amin voltak vagy tízen, s könnycseppek folynak végig arcán. Aztán kicsit meginogtam. Így pont az ajtóban álltam. Egyből felém kapta fejét. Azzal vissza is kapta, gyorsan az ablakhoz ment. Nekem háttal volt. Láttam, hogy arca tele van sós könnycseppekkel.
Lassan mentem be a szobába. Odaléptem háta mögé, finoman átkaroltam derekánál. Hozzábújtam. Eltűrtem a haját arcából, és adtam egy hosszú puszit az arcára. Láttam, hogy lehunyta szemeit. Tehát nem ellenkezik.

- Sajnálom! Nem akartalak megbántani, csak nem tudtam, hogy mit csinálok.. - tettem fejem vállára.
Felém pillantott, felnevetett.
- Justin! Tudni kell magadon uralkodni. - nézte a csillagos eget.
- Jessica, én tényleg.. - folytattam volna, ha nem ingok meg újra. Ekkor el is engedtem a lány derekát. Ő gyorsan felém fordult. Kétségbeesetten figyelt engem.
- Mi van? Baj van? - tette fel a kérdéseket.
Azt hiszem az eszméletem kicsit kezd elmenni. Kezeimet sebemhez kaptam. Jessi gyors megfogott, leültetett az ágyra.
- Szép lassan dőlj hátra, kérlek! - utasított.
Eközben kezét hátamon éreztem. Másik a vállamon pihent. Felhajtotta a pólómat. Megnézte sebemet.
- Ajajj! - kapkodott.
- Mi van? - érdeklődtem.
- Átvérzett a kötés. - válaszolt. - Mindjárt jövök, egy dobozzal. - tette fel mutatóujját.

Míg kiment szemeimet lehunytam. Most nem tudtam semmire se gondolni, se koncentrálni. Minden üres volt. Ez valamit jelent? Köze van a sebemhez?
A következő pillanatban a lány kezében egy dobozzal, úgy ahogy azt említette, s egy nagy pohár narancslével jött vissza. Amikor leült mellém az ágyra, észrevettem a doboz tetején egy tálat, amibe víz van engedve. Az innit letette az éjjeliszekrényre, a dobozt meg félrerakta.
Odahajolt sebemhez. Levette a kötést, majd ugyanazt végigcsinálta, amit elsőnek. Jól esett, ahogy lemosta vért. Elpakolt mindent, visszavitte. Amikor megint bejött, akkor kezében egy kis törölköző volt. Én ugyanúgy feküdtem. Visszaült mellém, feljebb mászott, egyik kezét mellkasomra helyezte, másikkal pedig a vizes anyagot tette fejemre, illetve homlokomra.
- Csak hogy jobban legyél! - mosolygott.
- Köszönöm. - húztam magamhoz közel, ezzel rajtam feküdt féltesttel. Majd belepusziltam nyakába.
- Jobban vagy már? - fordult le rólam, de még egy kicsit rajtam volt. Felnézett szemeimbe.
- Igen, neked köszönhetően. - mosolyogtam rá.
- Akkor gondolom feltudsz ülni. - ült fel ő.
Én is felültem, mivel már nem fájt a sebem. Elemelte a poharat a szekrényről, és kezembe nyújtotta. Megittam a pohár fenekéig. Ami jól esett. Letette helyettem azt, mivel én nem értem el a komódot.
Közben körülnéztem a helyiségben. A falon a szemem megakadt egy fényképen. Hirtelen felpattantam.
- Héj! Csak óvatosan. - szólt rám Jessa.
Én csak mosolyogtam. Egyből hogy törődik velem.
Odaléptem a kép elé, szemeimmel szuggerálni kezdtem. Láttam, hogy a lány mellém áll. Egy kis kori fényképet néztem Jessáról. Nagyon aranyosan be volt fonva neki egy oldalra a haja, és fülig ért a szája.
- De aranyos voltál! - böktem a kép felé mosolyogva.
- Csak voltam. - röhögött.
- Igen, csak voltál. - néztem rá - Most édes vagy. - húztam közel magamhoz.
Kezeit nyakamon összekulcsolta, én derekánál húztam magamhoz. Csak néztük hosszú percekig egymást.
- Justin.. - szólalt meg.



Köszönöm szépen a jó kívánságokat tegnapra! Aranyosak vagytok! :) <3
És köszönöm a véleményeket is. Nagyon kíváncsi voltam már. Ha lehet, most is kérhetnék?! Nekem sokat jelent, mert akkor tudom, hogy hogy állok a bloggal, mármint jó-e vagy rossz. Míg nektek csak két perc egy vagy két sor véleményírás.
Amint látjátok hamar hoztam a következőt. :)
És még valami! Írták komiban, hogy remélik nem fogyok ki az ötletekből, vagyis hasonlóan. Felhívom minden kedves olvasómnak a figyelmét, hogy TELE VAGYOK ÖTLETEKKEL! Még egy jó ideig folytatni fogom, nem hagyom abba. Úgyhogy nem kell kétségbeesni! :) 

De azért aranyosak vagytok, de tényleg. Nagyon! Puszilok minden olvasómat! <3 

10 megjegyzés:

  1. áááá egyszerűen imádom a Justinos részeket basszus nem birom annyira baromira jóóóóók *.* csak így tovább!!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Gondolom.:D Hát, nagyon köszönöm szépen. *-* Rendbeen.:)

      Törlés
  2. azt... a... r*hadt... nagyon jó rész lett, komolyan.:$ nem hittem volna, hogy Justin még bocsánatot is fog kérni... komolyan, azt gondoltam, hogy biztos megy azt a Sidney-t... khöm... izé... érted.:D
    nagyon jó rész lett, csak így tovább.;)<3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Azt a rohadt.:o Köszönöm.:) Miket nem csinál ez a Justin.. :D Ja, persze, értem.. :D Köszönöm szépen, rendben. :) <3

      Törlés
  3. OMGGG nagyon jóó lett KÖVVII :)))

    VálaszTörlés
  4. uhuhu*-* imádoma blogot és hozzá tudnék szokni az ilyen sűrű részekhez. Imádom és várom a köviit♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon örülök, és köszönöm.:) Igen, én is hozzá tudnék szokni Valakinééél :D Nagyon örülök, jól van, nem sokára lesz ♥

      Törlés
  5. hátistenem ez nagyon jó lett. istenem, de várom már a kövit:) siesssss:))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Istenem, köszönömmm.:) Ohh, nem sokára lesz, ma megpróbálom felrakni.:))

      Törlés